Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
6. BALATONVIDÉK i906. sze ptember 2 3. ver ? Nem inkább csak szórványos és évenkint vidékenkint változni szokott természeti jelenség, vagy mondjuk, hogy elemi csapás ? Es az ország egyik vidékének jégverte gazdáin nem segíthetne az önsegély alapján szervezkedő gazdatársadalom ? Már, ha más szempontból nem is, legalább a ma nekem, holnap neked-féle elvnél fogva is ! Vagy igaz, hiszen ott a Magj^ar gazdák biztositó Szövetkezete Budapesten ! Az sem fogad el a gazdára nézve előnyösebb szőlő biztosítást a többinél ! Nem-e? Hát tegyük fel a nemet ! De kérdjük: e biztositó gazdaszövetkezetnek a magyar gazdatársadalom hány percentje a tagja ? Hányan biztosítanak gazdáink ezrei közül a «Generáli> vagy a jó ég tudja miféle külföldi biztositó intézetnél, mig a Magyar gazdák biztosító Szövetkezetét a biztositó gazdáknak csekély százaléka veszi igénybe ! Hát mélyen tisztelt uraim, ugy vagyunk mi a biztosítás ügyével, mint a magyar ipar pártolásával. Hangoztatjuk a magyar ipart. Viseljük dagadó önérzetlel a tulipánt, de még bajuszpödröt is bécsit s más idegen gyártmányt vásárolunk! Küzdünk, harcolunk, fenekedünk a külön vagy önálló vámterületért, de azzal nem törődik közülünk tán senki sem, hogy csak az egy biztosítás révén is milliók mennek ki évenkint a külföldre. Mintha bizony az önálló vámterületen majdan tilos lenne még a jéghogy a biró felrakja hivatásával járó ókuláréját és azon át vizsgálja a nagy pecsétes levelet. Katonáéktól érkezett, német volt az irása. Lassan szállingóztak a belső emberek, ott van már Kernyés Abris, a vörös Molnár, Suta Jó Gábor, a bognár, Gyimola Pétör, a kéményseprő, Muszka Tóth Ambrus. A zsöllér nép pedig az isten házába törekszik. A belső emherék nagy fontoskodással szemügyre veszik a levelet és a fejüket csóválják. Suta Jó Gábor nevetősen kérdi a birót : — No, biró uram, mit akarhat a -<sógor» ? Tabi Jáuos kikeiüli az egyenes válaszadást, — mert egy csekélyke elszólás tekintélyébe kerülhetne — hanem csak azt mondja : — Máj' elválik. Ezt a feleletet aztán mindenki a maga kedvére értelmezheti . . . Kernyés Abris azonban már ellenzékeskedik : — Nem adunk semmit a némötnek. A biró megdorgálja az eszes molnárt: — Nem kő bántani a némötöt! Iszön, ha ugyvösszük, az is embör . . . Es folyik a találgatás a levél tartal" máról. Végre is előretolakszik a sebes beszédű Gyimola Pétör. Még a feje bőre is mozog az izgalomtól, tigy hadarja : — Tudom én mán, mit akar a némöt! Lomha fejmozdulattal valamennyien a kéményseprő felé forduluak. Gyimola pedig vérvörös ábrázattal kivágja a véleményét : — Alighanem zabot akarnak, mer' igön liögyös az irás .... verés is, oly kevés ügyet vetünk erre a nemzetgazdasági szempontból is fontos biztosítási kérdésre. • Ha tehát nem akarunk megállani csupán a szüreti sopánkodásnál, ha nem akarjuk, hogy millióink vándoroljanak ki évente a külföldi biztositó társaságok zsebébe, ha nem akarjuk gazdáink ezreinek tönkrejutását tétlen közönnyel nézni, ha igazán hivei vagyunk az önálló vámterületnek s nehezen várjuk a vámsorompók felállítását, mivel a jégverés ellen nincs módunkban vámsorompót felállítani, állítsuk azt föl a külföldi biztosító intézetek ellen ! És pedig ne 1917-ben, hanem mindjárt. Ma inkább, mint holnap ! Ha külön nem, hát tömörüljön a gazdatársadalom a Magyar gazdák biztositó Szövetkezete körül s állapítson meg egy oly alapot, vagy üzletszabátytervezetet, , mely nemcsak a tüz, de a jégkár [ elleni védekezést is lehetővé teszi a magyar gazdára nézve. Ez talán iidvösebb lesz a magyar gazdatársadalomra, mint a viharágyuk — ugy látszik — haszontalan pujfogatása. Akkor tán jégverés esetén is kedélyesebb szüret lesz az idei szontyorodottnál. Édes gazdatestvérem. ! Segits magadon és az Isten is megsegít ! Katholikus nagygyűlés Hazánk katholikussága e hó 23—26" napjain tartotta VI. évi rendes nagygyü" lését Budapesten. A katholikus társadalom ezrei gyűltek itt egybe, hogy vezéreik a magyar püspöki kar s a világi notabilitások vezetése alatt helyzetükről, teendőikről tanácskozzanak A gazdag és tartalmas nagygyülési tárgysorozat részint nyilvános, részint szakosztályi gyűléseken nyert komoly, magas színvonalon mozgó megvitatást Az egész gyűlés már a szociális tevékenység jegyében indult meg s folyt le. A gyűlés bevezetése volt a mult vasárnap délutáni eucharisztikus körmenet a legméltóságosabb Oltáriszentséggel, melyről a fővárosi komoly lapok s az azon rész vettek, ugy beszélnek, hogy méreteiben nagyobb, lefolyásaiban fenségesebb körmenetet Budapesten még nem láttak, Nyolcvanezerre becsülik a körmenetben részt vettek számát. Maga a gyűlés a felséges bevezetéshez méltó magasztossággal s eredményes tanulsággal folyt le ezernyi ezer lelkes érdeklődő részvétele mellett Ez a fényes emlékű nagygyűlés is elmúlt, de az ott elhangzott beszédek ott visszhangzanak az ország katholikusságának lelkében. Erjednek s hisszük tettekben nyilvánuló gyümölcsöket teremnek. Ami az idei nagygyűlésen először esett meg velünk katholikusokkal az, hogy gyűlésünkön aktiv miniszter is meg mert, jelenni sőt abban tevékeny részt is vett. Ott volt Apponyi Albert gróf vallás és közoktatásügyi s Zichy Aladár gróf 0 felsége személye körüli miniszter. Mit féltek kicsinyhitűek ! Nézzétek Ö felsége minisztereit, nem valami tilos veszedelemmel járó dolog ám a katholikus öntudat ünnepélyes manifestaciójan megjelenni. Tanulhatnának s okulhatnának ebből világi és papi notabilitásaink közül többen, kik még mindig a túlzó szabadelvüség jegyében mozognak, hogy nem kell ám az obskurantizmus és nem tudom még rniI csoda izmus vádjától tartani annak, ki egy katli. nagygyűlésen jelét merte adni katholikus mivoltának. Ha csak ezt az egy tanulságot vonjuk is le az idei kath. nagygyűlésből, már az is kész eredmény. De hogy más a katholikus életbe mélyen belevágó eredménj'ek s társadalmi életünket érintő nagyfontosságú kérdések is megérlelődtek ott, arról alkalma lesz az ország közvéleményének meggyőződni. Mert e nagygyűlés a kath. reneszánsz igazi kezdetét jelenti az egész vonalon. Erre pedig a szociális törekvések kőzött nagy szüksége van ennek az országnak. Peér Leó türjei plébános. Burány Gergely dr. csornai prépost Peér Leó főgimnáziumunk közszeretetben és Közbecsülésben álló tanárát, lapunknak éveken át volt buzgó s avatott tollú főmunkatársát türjei plébánossá nevezte ki. Benne amennyit nyert Tűrje, annyit veszített Keszthely ! Midőn őszinte szivvel gratulálunk Türjének, egyben mély sajnálkozással vesszük körünkből való távozását. Mert Peér Leó neve városunkban programmot jelentett. A tanári, papi és lelkipásztori buzgalom s társadalmi tevékenység programmját. Kiváló és minden izében modern pap volt a szó legnemesebb értelmében és nemes emberbarát, ki a szószéken, az oltárnál, a katedrán és a társadalomban a katholikus tannak s szellemnek volt szószólója és nagybuzgalmu terjesztője. Igaz és nemes missiót teljesített városunkban. Főgimnáziumunk Mária Kongregációjának léte az ő műve. Amily hévvel szerette a tanuló-ifjuságot ép oly lelkesedéssel karolta föl az iparos ifjúság ügyét a Kath. Legényegyletben, melynek felolvasásaival s lelkes előadásaival s később mint elnök fáradhatatlan buzgalmával oly sokat használt s ügyét előbbre vinni törekedett. Mindenre nagy s sokoldalú munkássága mellett maradt ideje, ha máskép nem, szabadidejének feláldozásával, volt alkalma buzgalmát az irgalmas nővérek zárdájában, a templomban a hivek s a betegág}'aknál a betegek gyóntatásában s vigasztalásában érvényesíteni. Es most távozásával egy nemes hivatásu pap működése ért véget városunkban ! Egy oly férfiúé, ki a tanári állás kötelmeit a legharmonikusabban egyeztette papi állásának kötelmeivel. Mint lapunk főmunkatársa, vezér és tárcacikkeivel s sok egyéb ily irányu munkásságával a keresztény sajtó iránti érzékét, jóindulatát és lelkesedését tüntette ki. A társadalmi érintkezésben szelid, előzékeny magatartása s distingvált modora csak fokozta az iránta minden irányban megnyilvánult köztiszteletet. Kívánjuk, hogy nemes buzgalma uj működési terén a gondjaira bízottak javára, neki pedig sok örömére : a legszebb gyümölcsöket teremje. A vasárnapi iparos értekezlet. (—) Elmúlt, de emlékezete még sokáig fönnmarad városunk iparos polgárságának szívében. Mert mélyen szántott, s igy nyoma odavésődött, hol uem könnyen mosó úk el az élet ezerféle apró-cseprő gondjai között. Mivelhogy maga az élet nyilvánult meg ezen a gyűlésen. Iparosságunk életét, közelről érdeklő dolgok nyertek ott igazán higgadt, tárgyilagos és komoly megbeszélést. Éppen ezért felelt meg ez az értekezlet minden mozzanatában a mi várakozásunknak, a nagyközönség érdeklődésének s iparosságunk jó hírnevének. Bizonyságát adták iparosaink aunak, hogy a kor színvonalán állva a saját sorsukat érdeklő s a nagy társadalmat közelről érintő kérdésekben nemcsak szakavatottsággal, de komoly méltósággal is tudnak tanácskozni. Ezt igazolja értekezletük komoly s mindvégig magas színvonalon mozgó lefolyása. Nagy számban sereglettek össze az érdeklődő iparosaink távolabbról és közelebbről, de nem akadt köztük senki,
