Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-02-25 / 8. szám

1906. február 11. BALATONVIDÉK 3 •el, átérezve azt a hazafias gondolatot, me­lyet a költő e versben mint jós megörökí­tett s a mely a mostani időben szinte ak­tuálissá válik. Természetes, hogy a költe mény niéiy és lelkes hatást keltett a kö­zönségben. A szavalat után a főgymnasium énekkara szórakoztatóit bennünket néhány magyar népdallal. Az énekkar a megszo­kott jó volt. A műsor ötödik si ámát Beriot, YI. hegedüversenymüve alkotta. A szerfő lött, nehéz s művészeknek programmjain szereplő szerzeményt nagy ügyességgel s csodálatos könnyedséggel adta elő Mosonyi Dezső, Pollák Rezső "Vili. o. t. szép és di­cséretet érdemlő zongorakisérete melleit. S az a kis baleset, mely a meleg teremben a hegedű húrjának hirtelen leszállása kö vetkeztében történt, vigasztalja meg Moso­nyit ; nagy, igen nagy művészeknél is meg­szokott az ilyen dolog történni. A műsor­nak talún a legszebb számát alkotta Farkas József és Hetényi Albei t zeneszerző cCinka Panna» melodrámája, mit Csiba Győző VIII. o. t. szavjlt kvartett kíséretében melyet Mosonyi Dezső, Domokos György, Luko­nics Jenő hegedűvel, Wüusch István pedig zongorával alkot 1 ak. A hazafias vers, mely­nek tárgya a Rakóci korból van véve za­jos tapsokat és dicséretet szerzett, a szép hangú és kiválS szavalónak, valamint a zenenégyes tagjainak. Majd újra az ének­kar következett. Litidblat Frigyesnek már a diák koncertekről ismeretes «Gőzhajón» c. svéd dalát, valamint Kücken Ferenc «Nor mami dal»-át adta elő. Kardos Zoltán VIII. O. t. szavalatát a diaksereg már előre han­gos nevetéssel fogadia, mintegy jelt adva a közönségutk, hogy most, humoros szava­lat következik. S Kardos ezt BZ előleges derültséget ki is érdemelte. Oly természe­tességgel, szinte hivatásos színészhez mél­tóan s a költemény minden kis részét fel­dolgozva szavalta el Petőfi Sándor : Ebéd Utánját, hogy még ráadásul «Ivás közben» c. verset is el kellett szavalnia. Azután újra a zenektr szerepelt s végülHuber Károly: Fohászát játszotta el az egyesitett ének ós zenekar Grüuvald Mór és Sárváry Jenő te­nor, illetőleg bariton szólójával. A hang­versenyt tánc követte, mely reggel 5 óráig tartott leik's és kellemes hangulatban. A fiatal rendezőség, élén Gönczi Ede főgym­nasiumi tanárral, iniudeu tekintetben diesó­retet érdemel. A mulatságon jelen volt hölgyek név­sora itt következik : amelynek jeleit tapasztaltam. Barátom el­halmozott mindennel. Ha észre vette, hogy csekély keresetem elfogyott, a legcsudá­latra méltóbb ügyességgel, bámulatos gyön­gédséggel juttatta el hozzám a segélyt. Ilyenkor igy szóltam: — Nem. Nem fogadhatom el. A vi­lágért sem. — Elfogadod — mondta ő mosolyogva. El kell v.mned. Majd megfizeted egyszer. — Egyszer ? Mikor ? Én soha sem fogom megfizethetni. — Dehogy nem — mondta mosolyog­va. Bizonyos, bogy gazdag ember leszel. Valahányszor ezt mondta, hogy egy­szer gazdag leszek, figyelmesen néztem az arcát. Valami titkolt gúny volt a szemé­ben, mintha azt gondolta volna : — Nem drágám. Te mindig ilyen nyomorult szegény kis ördög maradsz ! Csodálatos, de igaz, hogy ez az em­ber valósággal őrködött lépteim felett Hű volt hozzám, gondos, kedves és előzékeny. Szeretett, mint ahogy igen nemesemberek tudják csak szeretni egymást, vagy ahogy igen okos apák szeretik fiaikat, Ha valami üzleti vállalkozásba fogtam, őrködöl t fölöt­tem s ellátott, tanácsaival s ha útra indul­tam, igy szólt hozzám: — Vigyázz! A fejet kidugni veszélye?. Asszonyok ; Adelsberger Sándomé, Adler Mórnó, Barkóozy Károlynó (Sümeg), Barna Györgyné, Bariss Gyuláné, Baudiss Ernöné, Berdekovich Istvánnó, Bezeréd] Lászlóné, Bozzay Bálintné, Bozzay Pálué, Bölim Józsefn , Bölim Z-igmondné (Pacsa), Braun Arnoldné. Csauády Gusztáv dr.-nó, Cséby Lajosné, Deutsch Ignácné (Bl.-Szt.­György), Domokosnó (K^hida), Drucker Mihálynó (Marcali), Eckhardt Antalnó, Fa­ber Sándomé, Filipi Fülöpnó (Sávoly), Gyarmati Lajosné, fielbek Józsefnó, Her­ceg Hermanné, Herczeg Józsefnó (Marcali), Hochsiadier Adolfnó, HochstaHer Mórué, Hiliánné,Hofman Arnoldné, Hoffmann Pálué, Horváth Rezsőné, Holy Jánosnó, IHós Ignác dr.-nó, Kárpáliné, Kisfaludy Tivadarnó, Kammerer Istvánnó, Ki«snó, Keglovichué, Lénárd Miklósnó, özv. Mesterioh Eleknó, Mayer Ignác dr.-nó (Maroali), özv Melczer Gusztávné, Melcsók Lajosné, Nádor Hen­riknó (Szlatina), Némethyné (Tapolca), Neuvald Adolfnó, Öveges Lászlóné (Bal.­Keresztur), Párkányi Józsefué, Pollák Fe­rencné, Radó Vilmosnó, Remsey Lajos dr.­né, Rónai Ignácné, Saxerné, Sándor Elekné, Simon Ernő dr.-né, Schmit h Jánosné, Som­mer Ignácné, Sujánszky Józsefué, Stein Mórnó, Scheiberné, Szlabeinné, Szeles Já­nosné, Tomka Kalmánné (Zala Szántó), Tantossy Sándomé, Vázsonyi Izidornó (Ta­polca), Végh Istvánnó, Vutskit* György dr.-né, Wüusch Istvánné, Weisz Lipótné (Siófok). Leányok ; Adelsberger Magda, Babo­csay Amelie, Barna Ilona, Bihari Margit (Haláp), Bczzay Marci, Bozzay Irén, Bőhm Lenke (Pacsa), Braun Jolán, Csanády Vi'ma, Domokos Margit és Amioa (Kehida), Eck­hardt Vilma, Filipi Josefiu (Sávoly), Fűzik Gizella, Fregor Etelka (Tapolca), Helbek Lujza, Hofman Martit, lloly Tercsi Hor­váth Erzsike, I lés Marietta és Ilma, Kaschl Mili (Lesence Tornai), Kárpáti Irma, Kesz­ler Ilonka, Kiss Melanie, Koloszár Margit és Nelli (Duka), Kossá Mariaune, Kovács Böske, Kransz Josefiu, L-ukeí Nelli, Lé­nárd Erzsike, Lakatos Karolin (Kővágó­Örs), Mesterics Mariska, Nagy Margit, Neu­mann Katica (Von\arc), Neuviith Gizella, Öveges Ilonka (Bal. Keresztúr), Páikányi Ilonka, Mili és Szerafin, Petbö Elza, Pőlil Irén és Mili, Rónai Sári, Saxer Mici, Sán­dor Etel, Smith Cari, Sommer Rozika, Stein Bözsike és Mici, Schafter Matild, Szlabein Nem dugtam ki a fejemet s vigyáz­tam magamra. Boldog voltam, hogy ennyi önzetlenségre leltem az életben, amely egyébként oly kevés jót juttatott Nem gon­dolhattam egyebet, minthogy ez a barát­ság a tiszta rokonszenv megnyilatkozása s a hűség valóságos intézménnyé formált megjelenése. — Ugy van — mondtam magamban, neki semmi érdeke sincs, bogy igy bánjék veled. Szegény vagy, nincsenek befolyásos barátaid. És higyjék el, egyszer egy nyári éj­szakán verset irtam a barátságról. Rossz vers volt, de őszinte érzésekkel teli. A vers­lábak sántikáltak benne, de szív dobogott minden sorában. A versírás ideje a magamfajta em­bernél a szegénység tetőpontját jelenti. Olyan állapotot, melyen tul már csak vé­letlenek segítenek. És a véletlen megjelent uálam. Egy sorsjegyemet kihúzták. A társaság kacagott. Az öreg ur nyug­talanul feszengett a székén. Nos — mondta — most már csak­ugyan minden meg volt, hogy barátságuk megeiősödjék. — Téved — felelte a fekete ember. Attól a pillanattól fogva megszűnt a ba­rátságunk. Én mindent megtettem, hogy Margit, Kluger Gizella (Bal. Győrök) Weisz Ella (Siófok), Zitterbart Marisk a, Pallér Irén. Szikrák. > Sage mir, mit wem du umgehst und ich werde dir sagen, wer du bist.< A kör, melyet az ember maga vá­laszt meg magának, világot vet az ember ízlésére, míveltségére, jellemére. Abból igen sokat lehet következtetni az egyénre, ha megfigyeljük társaságát. ítéletünk ugyan nem lehet teltétlenül csalhatatlan, de bizo­nyos tanulságokat mégis le lehet vonni. Társas lény az ember. A magány keresése vagy szeretete nem állandó jel­lemvonása. De ha fötulajdonsága volna is ez némelyiknek, akkor is társaságot, szó­rakozást keres. Szellemi társaságot, szel­lemi szórakozást. Ezt pedig csak az em­ber leghűbb barátjaiban! könyvei között találja meg a magányt kedvelő. A köny­veld. Mennyi mindent lehetne ezekről mon­dani! Tisza Kálmán beszélte egykor, hogy előkelő tulatiszai famíliánál töltött egyné­hány napot s az első este, lefekvés előtt, valami könyvet kért a ház urától olvasás végett. S az egész házban nem találtak egyet se, mig végre a padlásról hoztak egyet ezüst tálcán, melynek azonban se eleje, se vége nem volt s melynek lapszé­lein kétségbe nem vonhalóan meglátszott minden tisztogatás dacára is, hogy a tyú­kok foglalkoztak vele. A Kákcii Aranyos hires könyve volt­Ha e történet igaz lenne is, annyi bizonyos, hogy régen lehetett; mert ma már nincs uri ház, hol a szalonasztalon vagy a könyvszekrényben ne lennének könyvelc. Ve milc és milyenek ? Legtöbbször diszkiadásu munkák, mi ket a kiadók vagy a colportage égig di megőrizzem barátom ]ó akaratát ós von­zalmát. De nem sikerült. — Nem ? Miért nem ? — Nem tudom, de ettől a perctől fogva, mintha kicserélték volna barátomat. Felém sem jött. Elhanyagolt. Unalmas vol­tam neki. Az urak csendesen ültek s maguk elé néztek. — Nem értem — szólt a közmondá­sok embere. Hilietet'en amit mond. , — Nem. Igy volt szórói-szóra. És ha ma, husz év múlva, vissagondolok erre a dologra, azt kell hinnem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is keres barátokat. A barátok egyenrangúak. Egyforma jogaik ós kötelességeik vaunak és ez unalmas, Azt hiszem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is baiát, hanem protektor. A fehér szakállú öreg ur nevetett és a fejét rázta. — Nem, nem, — mondta — nem is­merek olyan közmondást, amely ezt meg­erősítené. — Sebaj — felelte a fekete ember — ha az Isten éltet bennünket, ötven év múlva kialakul ez a tudat is az emberek­ben s akkor meg lesz a közmondás is. Omikron. ]>Jintl©nlii érdeke, lioy,^ megrendelje bérmentve FREISACH ZSIGMOND, Budapest, IX., Üllői-ut 59 M tavaszi ós nyári női ruhakelmék, vászon, fehérne müek minta-gyüjíeményét. — Kész női és uri fehérnemüekről diszes árjegyzék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom