Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-22 / 16. szám

1906. április 15. BALATONVIDÉK 3 megszövegezett és helyesnek elfogadott szerződés módosítására a %-ban megállapított haszonrészesedést már az első évben 1800 koronában biztosítja a községnek ugy, hogy a közvilágítás az első 3 évben 4000 koronába kerülend. A negyedik évtől kezdődőhg pedig a község haszonrészesedését legalább 5800 koronában garantálja, vagyis a 4-ik évtől a közvilágítás teljesen ingyenes lesz. Kötelezően kijelenti, hog3

T a szerző dósben a felügyeletért, számított, 3000 koronát, 2000 koronára redukálja, egyúttal a már megszövegezett szerződést megbizó cég nevében oda módosítja, hogy netáni felmondás esetén 10 éven belül kártéritésképen az előző évben kimutatott tiszta jövedelem félszeres összege lesz a község által fizetendő, 10 év után ellenben a cég kártérítési igénye megszűnik. Végül az óvadék összegét, 20000 koronára felemeli. Miután a Siemens Schuokert cég megbízottja ezekre nyilatkozni nem volt hajlandó, Nagy István városbíró a kérdést a következőkben teszi fel : • Hajlandó e a község a villányvilágítást létesíteni, a kivitellel a Ganz- vagy Siemens és Schukkert céget megbízni ós a bérleti szerződóst nevezett cég egyikével megkötni ?» Névszerinti szavazás megejtetvén, a villanyvilágítás létesítése- és a berendezések szállításával a már megszövegezett bérleti szerződésnek ismertetett módon való pótlása után n Ganz és társa céggel leendő megkötése a képviselőtestület által két szavazat ellenében elhatároztatott. Az ezután következett tárgyak az idő rövidsége miatt ezúttal a napirendről levétettek s a gyűlés bezáratott. Prépostjelölö gyűlés Csornán. A préinontréi rend e hó 18 án, szerdán tartotta prépostválasztó gyűlését Csornán, melyen, Széchenyi Miklós gróf, győri püspök, mint kir. biztos elnöksége alatt az Összes választó rendtngok összegyűltek, három beteg társ kivételével. A királyi biztosi miuőségben elnöklő püspök mélyenjáró igazságokban gazdag beszédet intézet t az összegyűltek hez, kik jegj'zöket, (Kárpáti Kelemen és Lnkatos Vince dr.) és szavazatszedőket (R zsófi Györgv , Dallos József dr. és Pakor Adorján) választ,va, megkezdették a hármas szavazást. Nemcsak a rendben, de annak kere'én kivül is igen nagy érdeklődés mutatkozott a válasz'ás iránt, mely ugy végződött, afiogy azt a legtöbben remélték. Az első szavazás az első helyen jelölenilőre történt, ; és erre igen nagy többséggel Burány Gergely dr.-t, a helybeli kath. főgymnasium igazgatóját választották szerető és érette szivvel lélekkel lelkesülő rendtársai. A második szavazásnál (a második helyre) Horváth Gellértet, a tudós tanárt, most türjei h. jószágkormáuyzót, jelölték nagy többséggel; a harmadik szavazásnál Pákor Adorján keszthelyi tanárt, jelölték a harmadik helyre, szintén uagy többséggel. A kir. biztos mindegyik jelölttől megkérdezte, elfogadják-e a jelölést? A jelöltek mindegyike köszönettel fogadta el rendtársai bizalmát. Választás után kedélyes, rövid ebéd következett, melyen a rend tagjain kivül csak a kir. biztos püspök és titkárja volt jelen. Az első felköszöntőt Széchenyi Miklós gróf győri püspök mondotta, ki lendületes, eszmékben gazdag beszéddel éltette a pápát, a királyt,, a rendet s a három jelöltet. A rend nevében Köfalvi Vidor prior, a jelöltek nevébea Burány Gergely dr. válaszolt, A délutáni három órai vonattal a kir. biztos püspök s a rendtagok nagy része hazautazott. Mivel a százados gyakorlat szentesitette ama szokást, hogy a három jelölt közül mindig az első helyre kijelöltet nevezi ki a király, Burány Gergely dr.-t imy tekinthetjük, mint, a csorna-prémontréi kanonokrend praelátus prépostját. Nekünk, keszthelyieknek, kik 17 év óta kisértük figyelemmel azt a szivet, mely szeretni tudta az ifjúságot, azt a férfit,, ki szeretni tudta ós tudja a munkát, nem kell különösebben kiemelni, hangoztatni, ki ő. S ha büszkék vagyunk is arra, hogy városunk falai között éri a kitüntetés, hogy egy, hazánkban immár hatodik százados múltra visszatekintő és kulturális munkát végző rendnek élére állítja Őt i eudtársainak ragaszkodó szeretete és valódi értékét megbecsülni tudó bizalma, mégis sajnáljuk távozását. 32 óv óta működik a tanítás nehéz terén ; egész generációk nőttek fel mellőle s mikor más ilyenkor már a nyugalomra és a pihenésre gondol, ő most uj és nem könnyű munkakörben újra munkához lát. Adja Isten, hotjy erővel, erős egészséggel viselhesse uj hivatala terheit, hová sokak szeretete kisftii. JVlöltetése alkalmából számos üdvözlő itat, és távirat, érkezett mint, hozzá, mint. Pákor Adorjánhoz ; melyek közül kiemeljük Festetics Tassilo gróf ur melegh angu távirata.!, szer zelesrendek, barátai, tanítványai, volt tanártársai üdvözlését és Szombathely városnak ós közönségének rendkívül meleg hangú, szívélyes sürgönyét. Szívből kívánjuk mi is, hogy a jó Isten áldja meg öt azért a sok jóért, mit sokakkal tett ! Színház. 1906. április 21. Hogy krónikás tisztüuknek is megfeleljünk, mindenekelőtt azt jegyezzük ide, hogy az Amazon szállóban mult vasárnap megnyílt színházban a mai napig a következő színművek adattak elő : Smoleu Tóni, Gul i Soma hazafias életképe ; Kacsóh Pongrác : János vitéz-e ; A vasgyáros, Ohnet Györgytől ; Echegaray drámája : Folt, a mely tisztit; Fényes Samu: Csöppség-je ; s végül ismét, János vitéz, ezúttal zóuahelyárahkal. A bemutató előadás — hogy igazságosak legyünk — kriminálisán rossz volt. Maga a darab, mely jóformán csak a budapesti közönség részére íródott,, a politikai helyzet, váboztávai aktualitását teljesen elvesztette. A címszerep viselője pedig az előadást egyszerűen agyoncsapta. Játékához méltóan simult az a néhány a «Foli»ból hozott s éktelen rímekben magyarra vetkőztetett kupié. Egyébiránt telt ház volt. Az első előadás hatása a második nap közönségén meg is látszott. Gyér számbau volt jelen. Az előadás sem nagyon haladta tul a bemutatót. Bár annál határozottan jobb volt. Szinte sajnáltuk, hogy városunk közönségének ily gyönge műélvezetben lehet része. A színtársulatnak pedig állandó üres házat mertünk volna jósolni. E véleményünk a «Vasgyáros» előadásávul — dicséretnek hangozzék a társulatra — egyszeriben megváltozott, mig Echegaray drámája után már teljes elismeréssel kellett, adóznuuk. A Vasgyáros sikerében talán csak a vendégtagnak, Zöldi Elzának volt része, de már a Folt, mely tisztit,-ban méltó társa volt a vendégtsgnak Lendvay Ferike, Szilágyi Ivor, Vágóné, Szilágyi Dezső egyaránt, A sikerben az összes szereplők osztozkodtak. Kár, hogy e két igazán szép előadást oly kis közönség nézte végig. A csütörtök — vígjáték került sziure — ismét meglepetést hozott. Mintha nein is a bemutató előadás szereplői játszottak volna. Egész más élet teljesen uj levegő uralkodott a színpadon. Nem a szerző élceitől, szellemétől vártak hatást, a szereplők, nem egyedül az író eszével nem azt a hadsereget, melynek kötelékébe tartoztam. * * * Másnap a reggeli órákban azon hegység felé, — melyben vadászni akartunk volt — kocsiztam segédeimmel és orvosommal Mennyivel más volt az előző napi kirándulás ! Akkor jókedv s örömtől ra gyogtak arcaink, csevegtünk, nevetgéltünk, mig most levert, komor, szótalan volt mindegyikünk, mintha temetésre készülne. Megérkezésünkkor az ellenfél helyett egy teljesen gyászba öltözött hölgy várt reánk, ki azonnal nevemen szólított és midőn közelebb mentem hozzá, halk hangon kért, hogy hallgassam meg. Midőn én erre késznek nyilatkoztam, elmondá, hogy ő ellenfelemnek nővére, aki t'tokban értesült párbajunktól s hogy e párbajnak nem szabad megtörténnie, mert egy özvegy édesanya várja otthon fivérét és őtet s ő érzi, tudja, hogy

r fivére e párbajban el fog esni. — Legyen nagylelkű és hallgasson reám, — folytatá tovább. Lehetetlen, hogy Ön nem tudná átérezni ama borzasztó kint, melyet egy anyai szív érezne akkor, midőn szivének büszkeségét, egyetlen támaszát halva vinnék eléje. Hiszen nincs anyámnak és nekem ö kívüle senkink s mi őt oly nagyon szeretjük. Számitok Önre. — E szavak után eltűnt. Mondhatom nagyon meghatott a szép hölgy kérése és megfogadtam, ha lehetséges, igyekezni fogok kívánsága szerint cselekedni. A véletlen kedvezett. Ellenfelem megérkezése után segédeink azonnal kimérték a helyet, hol a párbajnak végbe kellett mennie és felállítottak bennünket. Az első lövés természetesen ellenfelemet illette. A felhangzott jeladásra ellenfelem felemelé pisztolyát ós rövid célzás után lőtt E őször nem éreztem semmit, de pár pillanat múlva észrevettem, hogy jobb karomon meleg vér fut alá ós karom zsibbadtan lehanyatlott. Orvosom csakhamar bekötözte sebemet és én újra kezembe vett<-m pisztolyomat, de nem lőttem. Ellenfe em pár percig várt, de ennek elteltével felszólított, hogy lőjjek. Ekkor fegyveremet magasra tartva a levegőbe lőttem. Ezt látva ellenfelem sápadtan rohant kocsijához s anélkül, hogy valakitől elbúcsúzott volna, elrobogott. Kevés idő múlva mi is visszatértünk. Hazaétkezve asztalomon egy gyönyörű csokrot ós egy női kézvonásokkal irt levelet találtam. A levélben a követ<

9kező sorok állottak: Uram ! Nem tudom másként kifejezni köszönetünket és hálánkat nemes tetteért, melyet velünk cselekedett, mint e kedvenc virágaimból kötött egyszerű csokor küldésével. Napi imáinkban kérjük Istent, hogy nagylelkűségéért bővm jutalmazza Önt. Örök hálára kötelezettje I. Ellen. * * * Másnap — sebem jelentéktelen levén — felkerestem a testvérpárt. Csinos kert közepén álló házban laktak A virágokkal tele kert ugy nézett ki, mintha tündérkezek varázsolták volna ide. A kert utain sétálgatott a testvérpár és élénk vitatkozásba voltak merülve. Beléptemkor elhallgattak és mindketten elém siettek. Tegnapelőtti ellenfelem barátságosan fogott velem kezet, mig nővére szívélyesen liivott, hogy lépjünk be a házba. Bemenve elbeszélték, hogy másnap az első hajóval hazautaznak Portsmouthba s azon kívánságuknak s reményüknek adtak kifejezést, hogy az indulás előtti estét együtt töltenénk, melj'be én szívesen beleegyeztem. Nekem is másnap indulnom kellett, azonban sajnos, az én utam Toulonba vezetett A kedélyesen eltöltött est után — melyen meghívtak, bogy okvetlenül látogassam meg őket — csakhamar virradni kezdett. Hajómra mentein s miután az indulásra minden készen állott, a bucsulövések után nekiindultam a végtelen Óceánnak.