Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-03-11 / 10. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. március II. 10. szam. Politilíai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8IERKES2T0SIÍ9 E ,9 KIADÓHIVATAL. M volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pén/.esulalvá.nyokar, hirdetési mcgbizásoka és reklamációkat, a szerkesztőség címéi e kérünk. Kéziratokat nem aüunk vissza. Előfizetési árak. Egész évre . . .. 10 kor. Fél évre... . . 5 ,, Negyed évre 2 Egyes szám áru . . . . 60 2u Nyllttér petltsora alku szerint. (*) Március Idusa: megújhodást, virágfakadást, életet, elevenséget jelent a tél mozdulatlanságával szemben. Március napfénye mozgásba hozza a természet erőit. Erő, élet, delejes lüktetés árad szét a nagy mindenségben. Életre kél, fejlődik, halad minden s a tavasz verőfénye, lágy fuvalma biztatóan hajtja a megmozdult életerőket : előre. Természeti törvény ez. Törvényszerű folyamata a fejlődésnek, a haladásnak. E hatalom aiatt állanak a nemzetek is. Tehát-a rmr^y7rr-TTeTTTCet't97" mivelhogy ez sem holt valami, élettelen kadaver, mely örökös mozdulatlanságba szorítva osztrák sasok lakmározásának objektuma legyen, hanem élő, eleven organizmus, a természet örök és változhatatlan törvényeinek alávetve, folyton mozgó vérkeringéssel. Ennek az ezeréves s mégis mindig ifjú nemzetnek ezért nem volt hulla szaga s nem a kriptába, hanem ki a szabadba vágyott, mivel érezte az élet erőit ereiben. Nem a halál, a visszahanyatlas, hanem a fejlődés törvén}

re mozgatta, szabályozta vérkeringését, mely ime minden március Idusával elevenen pezsdült meg duzzadó ereiben. Március Idusán a természet szunynyadó erőinek ebredésével saját ébredését is ünnepelte nemzetünk. Ez volt a nagy ébredés, a magyar szabadság születésének ünnepe. Evenkint meg is ünnepeltük e születési napot, buzgón, lángolón. De haj ! A természettel visszaélni nem szabad. Megboszulja ma gát. Mi mindig csak : a szabadság, e kedves gyermek születésnapját ffl

mgpei

tttk. De rrem gonchrttunk vele; hogy az ifjúvá, öntudatos férfiúvá fejlődjék, erős izmokkal, acél karokkal. Nem gondoltunk vele, nem hittük, hogy a fejlődő gyenge szervezetet betegség is érheti, halál is leteperheti. Hanem hajrá! ünnepeltünk diszes felvonulásokkal, tüzes szavalatokkal s mit törődtünk, ha idehaza, saját házunkban, hazánkban mostoha módra bántak a neveléssel megbízott mostohák. Ha egy Tisza 15 évig sanyargatta mostoha bánásmóddal s egy Bánffy kivégzéssé

1 fenyegette hírhedt s mindenkor emlékezetes 1896-iki kegyetlen választásaival. Mert időközben kedvesebb lett : a szabadé loiiseg a szabadságnál. Házába fogadta a magyar ezt a kóbor ifjút, hazát lanságából honfiusitotta s íme csak most kellett tudatára ébrednie annak, hogy a máshonnét rég kitagadott, kitaszított szabadelvüség kiveri a magyart a saját portájáról, agyonüti a szabadságot saját házában. És meg nem gondolta a szabadelvüség lelkes csapata, hogy, haönfiai üthetik, büntetlenül bántalmazhatják, rugdoshatják az elárvult szabadságot — bátorságot vehet arra nP7v is. Ugy is lett. Tiszát Bánffy, Bánffyt Tisza,, emezt pedig Ausztria asszonyság kedvese: Fejérváiy követik s ütlegelik a magyar szabadságot. Árva lett ezért és bujdosó ebben az országban. Kitagadott és üldözött. Itt állunk ma március Idusán ! Élet, elevenség mindenütt — künn •pia A B A LATON V I íj ÉK TAHC AJA. Vall omas, eltámadt bennem új erűvel Sgy régen elfojtott érzelem S mámorító boldog érzéssel <(Dölti el le Illem és szivem. 9-eltámadt bennem, Hiába fazdtem S0% Hossza éven át ellene, 3£iába akartam eltemetni\ fellobbant újra — Hamvadó tüze. Jsobog va duí és szenvedélyesen, DdZi^ént a pusztító bosz elem S gátat vetni nem tudol'i n

e& Dötert uralja leljem és szivem. %e gijujtottad lángra szép szemeddel, ^ minapában drága fydvesem, Jj^t" éget perzseld Hévvel S nincs nyugtom nappal, sem éjjelen. Ddtondjam-e nevét az érzelemneí[ ? Ddíelij újra úrrá lett szívemen, J2em más az, Hidd el drága angyalom, Mint érted ég ti, Htí — szerelem. Mephistó. Eötvös Margit házassága. (Folytatás.) Dehogy merte volna lelke aggodalmát valakite rábízni; hiszen most még a halvány remény is diága kincs, hogy gyermekének boldogságát visszaszerezheti. S mig a nap-nap után hívott látogatók bohó mulatságai halvány derűt vontak az álmodozó lány vértelen arcára, addig ő lázas tevékenységgel keresett, kutatott az után, ki leányának boldogságát, arcának rózsáit mayával vitte a messze idegenbe. o o Mennyire megtörölt az a kemény szív. Mily rettenetes lehetett annak a megrögzött kemény fejti nemesnek lelki kinja, leányának betegágya mellett, hog}

T most kész volna attól alázatosan bocsánatot kérni, kit egykor szegénysége miatt portájáról oly kíméletlenül elüzótt, kire most ötömmel bizná azt a halál torkából visszaragadott drága kincset, kit hajdan tőle oly kegyetlenül megtagadott. De ki tudna biit adni arról, kit szivének vérző sebe űzött el messze, messze, hogy a távolban ne legyen oly sajgó ez a kinzó gyötrelem, mely lelkét sorvasztotta? Ki tartaná számon egy szegény torsüldözött tévelygő lépteit, hogy utmutatást adjon azoknak, kik őt kei esik ? Annak a nyomát, kit a bánat fogad vendégül szomorú tanyáján, eltakarja a lehulló falevél; nem jár arra ti madár sem, hová. az buját Tüdobetegsegak, íibrutak, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffinann-La Koche A < o. líasel (Svájc). Kaptató orv«>i rendeletre * tyífysMrtárakban. — Ara livegenktnt 4.— korona