Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-03-04 / 9. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. március 4. 9. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k volt gaid. tanintéaat épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka

1 és reklamációkat a szerkesztőség ciméi e kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Égést évre . . ... 10 kor. — /I. Fél évre... . . 5 ,, — ,, Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u, Nyllttér petltsora alku szerint. A vármegyei tisztviselők. (*) A még csak igazában most kezdődő alkotmányos küzdelemben az egész ország figyelme a vármegyei tisztviselőkre irányul. A parlament már néma. Szavát elnémította az önkény Gyülekezési és szólásszabadság megtamadva, a sajtó bilincsekbe verve, az alkotmányosságnak már csak végvárai, bástyái vannak meg — sok helyütt már csak romokban. Itt e végvárak, a vármegyék bástyáin folyik már a küzdelem. Itt állnak első tűzvonalban a vármegyei tisztviselők. Tőlük függ,kitartásukon fordul meg minden. Két tüz közé szorítva, két hatalom malomkövétől őrölve, sorsuk kikerülhetetlen. Ők lesznek a küzdelem első áldozatai. Mindent kockára keli tenniök. Mert, mindennél előbb való a haza sorsa, a, nemzet szabadsága, léte, jövője. Helyt is állnak. Két vármegye egész tisztikara már teljesen lemondott. A Tisza-féle szirén hangok egyet sem tudtak megtántoritani közülük. Terrorizmus és puhitás sikertelen maradt, ők ott állnak elszántan a bástyákon, ha szenvedés és megpróbáltatás sújtja is őket, az önkényuralomnak nem akarnak deferalni. De midőn a tisztviselők százai, ezrei mindent áldoznak a hazáért, a társadalom sem nézheti közönyösen a gigászi küzdelmet, melyben nemcsak a tisztviselő, az állampolgár, hanem legtöbbjénél: a családfő s vele és benne számtalan intelligens magyar család szenved. Az ő sorsuk gondozását volt hivatva viselni a vármegyei >jóléti bizottság*. Ámde az önkény nem azért önkény, hogy fél munkánál megálljon. Nem azért verte szét; az országgyűlést, hatolt be a vármegyeházákba s tiport és gázolt keresztül már eddig is mindenen, hogy összetett kezekkel nézze a vármegye jóléti bizottságainak működését. Feloszlatja azokat is. És akkor? Ki veszi gondjaiba az állás és fizetés nélkül maradt tisztviselők családjainak százait ? Még mindig marad egy: amit a nagy feloszlató Kristóffi sem oszlathat fel, (bár talán ezt is szívesen megtenné) a társadalom. Ennek kell megmozdulni. Még pedig erőteljesebben az előbbieknél. Számtalan azon hazafiak száma, kik már is nagy áldozatokat helyeztek a haza oltárára. De maga a ^nagy társadalom még, quasi mozdulatlan volt eddig. Hol vannak a kapitalisták ezrei ? Hol, mikor, melyik jóléti bizottságnál tették le áldozataikat a haza oltárán ? Az én, melyen nemcsak meggazdagodni, kincseket gyűjteni, milliókat szerezni, de amelyért áldozni kell! Hol van a társadalom' egyetemessége ? Ha azt kivánja a társadalum a vármegyék tisztviselőitől, hogy a végső leheletig kitartsanak a küzdelemben, vájjon magára hagyhatja e a küzdők családjainak százait? Elszorult szívvel olvastam, hogy egyik szomszédos nagy vármegye jóléti bizottsága az elmúlt hónapban már csak a választott tisztviselők fizetését födöztette. De mi lesz a többivel ? Hány tisztviselőcsalád van, melynek egész eksziztentiája a fizetésen alapul ? És mi lesz, ha elveszti azt, kárpótlás pedig nincs? Ez az ország, ez a haza, ez a A BALATONVIDÉK TAllCAJA. Eötvös Margit házassága. Szótlanul -ültek egymás mellett a holdsugár bevilágította repkény koszorús verandán. Mintha valami dermesztő hidegség fagyasztotta volna meg agyukban a gondolatot, ajkukon a szót, némán, szomorúan néztek egymásra. Pedig azok a felindulás tüzétől lángoló szemek, az erőszakosan visszafojtott gondolatok következtében fájdalmasan meg-megránduló ajakak, mennyit tudtak volna beszélni édesen, lágyan, mint máskor. Nem hallották most a csalitban éneklő fülemile bus panaszát, nem lestek, mint máskor, a hulló csillagok futását, hiszen fajd almás, bus panasszal volt tele szivük, lelkük; hiszen lehullani készült aa ő boldogságuk csillaga is, melyről kevéssel ezelőtt még azt hitték, hogy élete ötök, futasa fenyes, tündöklő lesz. Néha-néha megrezzent a verendát befntó repkény sötétzöld levéltengere s a csak alig lengedező szellő szárnyain betöltötte az egé.-z házat a virágzó gyümölcsfák mámorító édes illata. Lenn, az országút hajlásánál álló kis kápolnán tul, tündöklött,csillámlott az Isten könnyűje, a Balaton, a fényes holdsugárban s mintha az egész teimészét a fenséges kép pompájának bámulatába lett volna elmerülve, mély csend borította az egész tájat. De egyszerre ott lenn, a kis kápolnán tul, a néma éjben megszólalt valami mély, fájdalmas, bus panaszos hang s a szőlőhegyek ormán zokogva, fájón hallik a dal: »Gyenge violának lehajlik az ága, az én bánatomnak nincs vigasztalása.* A zokogó hangokra felemeli bánatos, gondterhelt fejét Szegháty Andors a szemeiből lehulló két nagy könycseppet letörülve arcáról lassan, vontatottan, mintha el-elfojtaná hangját a szivét mardosó bánat keseiüsége, megszólal : — Igen • • • 'tt az ideje Margit, hogy távozzam. A mi sorsunk meg van pecsételve s a megtörténteket nem tehetjük többé jóvá. — Ne, ne mondjon semmit — folykönyeitől el-elfülladó leánya kezét megfogva — ne tartóztassa vissza a megváltozhatatlanul bekövetkező végzetet. En atyjával a történtek után többé nem beszélhetek. Felejtsen el engem s kövesse atyjának akaratát- Az a szerelem pedig, mit e fájdalmasan zokogó s mégis édes, bus hangok zenéje mellett ismertem meg, hadd legyen az én emlékem. Hadd kísérjen engem az a tudat, hogy e zokogó hangok elmultával megszűnt az én boldogságom, bezárult előttem ölökre az a fényes menyország, mely a maga szemeinek kék egéből tündöklött felém. Isten vele! Bocsásson meg nekem, hogy szegény vagyok és nyomoiuságom mellett is rá mertem gondolni, hogy szemeimet önhöz, a mindenki által csodált, szép leányhoz felemeljem. S azzal ment, hogy ott hagyja ifjú Tüdőbetegségek, inirutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást, F. Hofinsanu-La Rocite & Cd. ISascl (Svájc).