Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-01-28 / 4. szám

1906. jann ál- 14 . BALATONVIDÉK 3 athletikai club elnökének, ki a vivást, a sportnak e szép, egészséges és testedző nemét a clubban oly szép sikerrel tanítja. Elismeréssel kell adóznom az egész hall­gatóságnak, kik, mint már fentebb emlí­tettem ez alkalommal ugyan-jsak kitettek magukért. Végül még a vendéglőst kell felemlítenem, ki a felszolgált kitűnő é'.kek­kel ós italokkal nem cseké'y részben járult a hangulat és jókedv fokozásához, ugy, hogy még világos reggel is húzta a oigány a praxi nótát. . »E|, huj ! sárgul már a kukorica levele.« Ó. Jelen voltak : Asszonyok : B-riss Gyu­láné, Barna György né, Baumann Károlyné, B*rger Károlyné, Berzseny iné (Vörs), Fá­ber Sándorué, Ferenoy Józsefné (Kisko­márom), Horváth R-zsőné, Ki-s Józsefué, Keresztes Józsefné, Kolcouay Anialné (M.­Apáti), Matolay Józsefné, Puly Jánosnó, Saxemé, Stieder Kalmánné, Takách Jm­róiió, Vidosfalvy Ernöné. Leányok Barna Ilma, Baumann Irén, Berecky Piroska (Sza badkn), Ferency Ida (Ki>komárom), Hor­váth Erzsike, Kiss Trón, Kolconay A'is és Edith (M. Apáti), Natív Marilla, Nagy Margit, (B.-Edencs), Puly Marcit, S*xer Mici, Takách Ilonka, Berzsenyi Karóim. Szikrák. Megváltozott a l>or, az idők. Elmiilt a sötét középkor ; az, melyről annyi rosz­szat irnak, mondanak vala. A sötét oh» scurantizmus, a bigottság és a babonaság rirágzási ideje letelt s helyét a modern kor tudása, empíriája foglalta el, mely bevilágított mindenhová és elűzte a régi korok előbb emiitett összes hibáit. Igy a modern gondolkodás. Gondolkodó ember ellenben mást lát. Azt, hogg talált soha nem volt kor, mely hivebb volt volna az obscurantizmushoz, mely babonásabb volt volna, mint a mai. Csak nemrég volt olvasható, mint támad fel újra az alchimia ; és mindenki a tudója, mily óriási mértékben hódit a­nak a médiumok, a spiritizmus, a mez­mer izmus »tudós*- eredményei s aki va­laha volt társaságban, lehetetlen, hogg fel nem tűnik vala neki a babonának az a számtalan sokaságú faja a bal lábbal való felkeléstől a fának kopogtatásáig, a reggeli tüsszentéstől a 13-as számig. Ilogyan ? Hát a felvilágosodás nem ölte még ki a babonát ? A tudás még most se világított be a bigottság műhe­lyébe ? Nem ám ! És a legtöbbször azok a legbabonásabbak, kiknél *die Religion [fist Nebensache«. Vagy azoknál, kilc külsőleg, szóval, vallásosak ugyan, de minden mély­ség, minden tartalom nélkül. Imádságokat kapsz, felebarátom, is­meretlen kezek Írásával egy levelezőlapon. Ila ezt elmondod mindennap, ugy szeren­csés leszel. Megnyered az osztálysowjáték főnyereményét. Vizsgáidat sikerrel teszed le. Egy évben kétszer foqsz előlépni. Te csinálod a legjobb parthiet, ha nem is vagg Rigó Jancsi, és igy tovább. Ellenben ha kilencszer le nem irod és nem küldöd el kilenc embernek, kü­lönféle fenyegetésekkel megspékelve, akkor Isten csapása lesz rajtad és különféle szerencsétlenségek érnek. Mert ezt az imád­ságot maga Jézus dobta az égből. Tehát e tény által föl vagy mentve minden egyébé vallásos gyakorlattól. Jézus megbánta, hogg oly súlyos keresztet he­lyezett, hivő, a te vállaidra. íme, most már a vallás és az evangélium : bliktri. Templomba járni, erkölcsösnek lenni, jót tenni, irgalmas szírre szert tenni — — minek? Ila szegény, sorsüldözött kopogtat nálad, ha éhes, ha ruhátlan : ne adj neki semmit, ne rendezz számára népkonyhát, szanatóriumot vagg jótékonycélu, de drága mulatságot, hanem nyomd kezébe ez imát és boldog lesz. E sorok irója is kapott sokat, isme­retlen, de minden valószínűség szerint szép kezecskék Írásával ezen imákból. Hogg ne mondják, hogg udvariatlan, viszonzásul íme szolgál eggyel, melyet jonrok, bálok és réuuionsok, stb. után igen nagy haszonnal forgathat mindönki, a felvilágosodás szent nevében. Egy ábrándos, immár rég kihalt vallásfelekezetnek régi, érdekes, sok furcsa­ságot tartalmazó imakönyvéből halászta elő, melyet — megtartva az eredeti he­lyesírást — pusztán írásjelekkel látra el, íme itt ad a fölvilágosodott kor többé nem bigott és töm jénszagú lelkes hiveinek hasz­nálatára. * Ha ki oly feimeimes (félelmes) almot élszaka Lát, monyyja el ezt az Imátsá­got io Regei : Oh Világnak Ura, én ki Sijátod, es az en almaim is Tied, álmot láttam ; de én annak Jedzésében sernimit nem értek, mit Jedgjezen, sem az kit tulajdon en magam Latiam, sem az, kit mas emberek Lattxlc en tollam. De ha yora való almok azok, könyörgök: erősíts és tehjesilsbe, mint amaz Joshpnelc álmait ; ha orvos­sággal Szűkölködik, orVosold mey kér­lek, mint az mayába való keserű Vizeket moysesnek a mű mesterünknek, kin örök békesség nuuyodgjék, keze alta! ; es mint a Jiiiko vizit eliseus által', midként há­mánt es Szirust az eő bél poklosságából; mint kiszkián hiráyt az eö betekségéből. Es a münémü hatalmasan amaz bilién Prohpétélc atkát éld asm Ford itotad: azon kepen fordítsad Ur Isten minden en al­maimot yo Vegre. es ahlasra, es őriz meg Isteni io led vedből. Le g jenek kedvesek az en Számnak beszedi és Szüvemnelc gon­dolati a te Szent Szilied elölt, örök Isten, én kő Sziklám es en eros Szabadítom. Aliimén. Ez után le ülve, teiét Balra hayt­Van, Szeme bé hunyva és kézevei ortsáyát bé tapaszván, mongja lassan zúgással cz Soltár énekét. (Itt következik a 25. zsoltár.) Az ima végén foglalt ul mutat ás lé­nyeges dolog lévén, az föltétlenül, az elő­írás szerint betartandó. A hatás biztos. Ep oly biztos, mint a szétküldött imádságoknál. Krónika. A közegészségügyi bizottság napok­ban ülést tartott a városházán. Ez két ok­ból is fontos. Először is megtudtuk, hogy városunknak van közegészségügyi bizott­sága, s hogy az néha — bár a nyilvános­ságnak, helyesebben a sajtónak kizárásával — ülésezni is szokott,. Da legörvendetesebb hogy ama értekezleten igen sok helyes, célszerű ós emellett könnyen megvalósít­ható s balaroui fürdőnk fejlődésére nagy hatással lévő terveket vitattak meg. Az értekezlet elnöke — megyénk főorvosa — egy, a belügyminisztériumban kidolgozott tervezetet mu'atott be, mely utmutatás mellett egyúttal felszólítás városunk veze­tőségének a helybeli fürdő fejlesztésére. Róni vágyunk volt, hogy hivatalosan is fürdőváros lehessünk. Csak a módját nem tudtuk. S most, maga a miniszter ajánlja ezt nekünk. Reméljük, hogy ama közbe­szólás, mely a közegészségügyi bizottság értekezletén városunknak egy hivatalos férfia bocsátott útnak s mely ekóppen szólt : «nein akarunk mi fürdővároj leimi», nem volt komolyan goudolva s a képvise­testület e kijelentéssel n-m azonosltja ma­gát. Tessék csak a miniszteri tervezetben foglaltakat végrehajtani. * * * Nem konkrét esetről szólunk, osak általánosságban. Szükségesnek tartjuk előre bocsátaui ezt, ne hogy félreértsenek ben­nünket. A fürdő-bizottság zenepavillout szerzett, — másodkézből. Nem akaruuk ez­zel senkit sem gáncsolni. Sőt dicséret il­leti meg azokar,, kik nagy fáradtság ós keresés után olcsó áron tudtak egy már rég óhajtott, zenepavilonnak birtokába jutni, frl'éve, hogy rajta nem látszik meg az — elsőkóz. Osak épp annyit akarunk mondani, hogy a jövő fürdőbereudezéseknél ne csak azt. nézzük, hogy az hol legolcsóbb, de hol egyúttal a legjobb is. Régi igazság : olcsó húsnak a leve is hig. De ismételjük, ha az a zenepavillon jó karban van, s a balatoni sótó'jynak csak díszére fog válni, minden másodkézből való származás mellett is di­cséret, jár ki a szerencsés vevőknek. * * * Eg}ik fővárosi lap a kivándorlásról ir s többuk közt. ezeket mondja : »Zalame­gyóbeu a múlt elején még csak egyes fia­tal emberekre szorítkozott, a kivándorlás, most már azonban oly tetemesen fokozó­dott, hogy egész családok keresnek uj ha­zát s miután Canadába folytonos a csábí­tás biztosan várhatjuk az ujabb rajok ut­rakelését, — különösen a mostani téli idő­szakbau, midőn ugy is munkaszünetelés ven — és ho^y ezeket, sohasem látjuk többé vi­szont. Oly nagy arányt öltött már a ki­vándorlás az utolsó két és tél hómpbaD, hogy a tavaszi munkák megkezdésekor, a munkáskéz hiánya következtében, pusztn­tulás fenyegeti a zalai szőlőtermelést, sőt a megye egész mezőgazdaságát, is.> E tu­dósításhoz az a fővárosi lap csak azt, a megjegyzést lüzi, hogy értesülései szerint a kivándorlás következtében megyénkben uralkodnak a legszomorúbb állapotok.Való­ban elszomorító ez. * Kevés oly hálás és kedvelt tárgya van költőknek, íróknak, krónikásoknak, mint az első hó. A szerelemről sem zenge­nek talán több változatban, mint erről. Hosszú sorokban emlékeznek meg róla, midőn az ősz után először esik le a földre esővel vegyesen. Aztán mikor minden kí­séret, nélkül egyedül száll a földre, csak azért, hogy mihamar sáirá váljék. S végre, mikor sürü pelyhekben hull alá, vastag fehér lepellel vonva be a házak tetejét, utakat s az egész természetet. Hogy aztán ez a látvány kellemes érzetet kelt az em­berekben s hogy a havon vigan tovasikló szánok csörgése jó kedvre hangolja az Írókat, azon éppen niuos csodálni való. E rovat vezetője azonban mindamellett, most, is a realitás felé hajlik s arra kén a vá­ros elöljáróságát, szólítsa fel a lakókat, hogy azok tisztogassák el naponkint házuk elől a havat. Mert azért a hónak minden gyönyörűsége sem ér fel egy kis — láb­töréssel. Képes levelező-lapok 'JSE Suj^zkytef

Next

/
Oldalképek
Tartalom