Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-01-28 / 4. szám
1906. jann ál- 14 . BALATONVIDÉK 3 athletikai club elnökének, ki a vivást, a sportnak e szép, egészséges és testedző nemét a clubban oly szép sikerrel tanítja. Elismeréssel kell adóznom az egész hallgatóságnak, kik, mint már fentebb említettem ez alkalommal ugyan-jsak kitettek magukért. Végül még a vendéglőst kell felemlítenem, ki a felszolgált kitűnő é'.kekkel ós italokkal nem cseké'y részben járult a hangulat és jókedv fokozásához, ugy, hogy még világos reggel is húzta a oigány a praxi nótát. . »E|, huj ! sárgul már a kukorica levele.« Ó. Jelen voltak : Asszonyok : B-riss Gyuláné, Barna György né, Baumann Károlyné, B*rger Károlyné, Berzseny iné (Vörs), Fáber Sándorué, Ferenoy Józsefné (Kiskomárom), Horváth R-zsőné, Ki-s Józsefué, Keresztes Józsefné, Kolcouay Anialné (M.Apáti), Matolay Józsefné, Puly Jánosnó, Saxemé, Stieder Kalmánné, Takách Jmróiió, Vidosfalvy Ernöné. Leányok Barna Ilma, Baumann Irén, Berecky Piroska (Sza badkn), Ferency Ida (Ki>komárom), Horváth Erzsike, Kiss Trón, Kolconay A'is és Edith (M. Apáti), Natív Marilla, Nagy Margit, (B.-Edencs), Puly Marcit, S*xer Mici, Takách Ilonka, Berzsenyi Karóim. Szikrák. Megváltozott a l>or, az idők. Elmiilt a sötét középkor ; az, melyről annyi roszszat irnak, mondanak vala. A sötét oh» scurantizmus, a bigottság és a babonaság rirágzási ideje letelt s helyét a modern kor tudása, empíriája foglalta el, mely bevilágított mindenhová és elűzte a régi korok előbb emiitett összes hibáit. Igy a modern gondolkodás. Gondolkodó ember ellenben mást lát. Azt, hogg talált soha nem volt kor, mely hivebb volt volna az obscurantizmushoz, mely babonásabb volt volna, mint a mai. Csak nemrég volt olvasható, mint támad fel újra az alchimia ; és mindenki a tudója, mily óriási mértékben hódit anak a médiumok, a spiritizmus, a mezmer izmus »tudós*- eredményei s aki valaha volt társaságban, lehetetlen, hogg fel nem tűnik vala neki a babonának az a számtalan sokaságú faja a bal lábbal való felkeléstől a fának kopogtatásáig, a reggeli tüsszentéstől a 13-as számig. Ilogyan ? Hát a felvilágosodás nem ölte még ki a babonát ? A tudás még most se világított be a bigottság műhelyébe ? Nem ám ! És a legtöbbször azok a legbabonásabbak, kiknél *die Religion [fist Nebensache«. Vagy azoknál, kilc külsőleg, szóval, vallásosak ugyan, de minden mélység, minden tartalom nélkül. Imádságokat kapsz, felebarátom, ismeretlen kezek Írásával egy levelezőlapon. Ila ezt elmondod mindennap, ugy szerencsés leszel. Megnyered az osztálysowjáték főnyereményét. Vizsgáidat sikerrel teszed le. Egy évben kétszer foqsz előlépni. Te csinálod a legjobb parthiet, ha nem is vagg Rigó Jancsi, és igy tovább. Ellenben ha kilencszer le nem irod és nem küldöd el kilenc embernek, különféle fenyegetésekkel megspékelve, akkor Isten csapása lesz rajtad és különféle szerencsétlenségek érnek. Mert ezt az imádságot maga Jézus dobta az égből. Tehát e tény által föl vagy mentve minden egyébé vallásos gyakorlattól. Jézus megbánta, hogg oly súlyos keresztet helyezett, hivő, a te vállaidra. íme, most már a vallás és az evangélium : bliktri. Templomba járni, erkölcsösnek lenni, jót tenni, irgalmas szírre szert tenni — — minek? Ila szegény, sorsüldözött kopogtat nálad, ha éhes, ha ruhátlan : ne adj neki semmit, ne rendezz számára népkonyhát, szanatóriumot vagg jótékonycélu, de drága mulatságot, hanem nyomd kezébe ez imát és boldog lesz. E sorok irója is kapott sokat, ismeretlen, de minden valószínűség szerint szép kezecskék Írásával ezen imákból. Hogg ne mondják, hogg udvariatlan, viszonzásul íme szolgál eggyel, melyet jonrok, bálok és réuuionsok, stb. után igen nagy haszonnal forgathat mindönki, a felvilágosodás szent nevében. Egy ábrándos, immár rég kihalt vallásfelekezetnek régi, érdekes, sok furcsaságot tartalmazó imakönyvéből halászta elő, melyet — megtartva az eredeti helyesírást — pusztán írásjelekkel látra el, íme itt ad a fölvilágosodott kor többé nem bigott és töm jénszagú lelkes hiveinek használatára. * Ha ki oly feimeimes (félelmes) almot élszaka Lát, monyyja el ezt az Imátságot io Regei : Oh Világnak Ura, én ki Sijátod, es az en almaim is Tied, álmot láttam ; de én annak Jedzésében sernimit nem értek, mit Jedgjezen, sem az kit tulajdon en magam Latiam, sem az, kit mas emberek Lattxlc en tollam. De ha yora való almok azok, könyörgök: erősíts és tehjesilsbe, mint amaz Joshpnelc álmait ; ha orvossággal Szűkölködik, orVosold mey kérlek, mint az mayába való keserű Vizeket moysesnek a mű mesterünknek, kin örök békesség nuuyodgjék, keze alta! ; es mint a Jiiiko vizit eliseus által', midként hámánt es Szirust az eő bél poklosságából; mint kiszkián hiráyt az eö betekségéből. Es a münémü hatalmasan amaz bilién Prohpétélc atkát éld asm Ford itotad: azon kepen fordítsad Ur Isten minden en almaimot yo Vegre. es ahlasra, es őriz meg Isteni io led vedből. Le g jenek kedvesek az en Számnak beszedi és Szüvemnelc gondolati a te Szent Szilied elölt, örök Isten, én kő Sziklám es en eros Szabadítom. Aliimén. Ez után le ülve, teiét Balra haytVan, Szeme bé hunyva és kézevei ortsáyát bé tapaszván, mongja lassan zúgással cz Soltár énekét. (Itt következik a 25. zsoltár.) Az ima végén foglalt ul mutat ás lényeges dolog lévén, az föltétlenül, az előírás szerint betartandó. A hatás biztos. Ep oly biztos, mint a szétküldött imádságoknál. Krónika. A közegészségügyi bizottság napokban ülést tartott a városházán. Ez két okból is fontos. Először is megtudtuk, hogy városunknak van közegészségügyi bizottsága, s hogy az néha — bár a nyilvánosságnak, helyesebben a sajtónak kizárásával — ülésezni is szokott,. Da legörvendetesebb hogy ama értekezleten igen sok helyes, célszerű ós emellett könnyen megvalósítható s balaroui fürdőnk fejlődésére nagy hatással lévő terveket vitattak meg. Az értekezlet elnöke — megyénk főorvosa — egy, a belügyminisztériumban kidolgozott tervezetet mu'atott be, mely utmutatás mellett egyúttal felszólítás városunk vezetőségének a helybeli fürdő fejlesztésére. Róni vágyunk volt, hogy hivatalosan is fürdőváros lehessünk. Csak a módját nem tudtuk. S most, maga a miniszter ajánlja ezt nekünk. Reméljük, hogy ama közbeszólás, mely a közegészségügyi bizottság értekezletén városunknak egy hivatalos férfia bocsátott útnak s mely ekóppen szólt : «nein akarunk mi fürdővároj leimi», nem volt komolyan goudolva s a képvisetestület e kijelentéssel n-m azonosltja magát. Tessék csak a miniszteri tervezetben foglaltakat végrehajtani. * * * Nem konkrét esetről szólunk, osak általánosságban. Szükségesnek tartjuk előre bocsátaui ezt, ne hogy félreértsenek bennünket. A fürdő-bizottság zenepavillout szerzett, — másodkézből. Nem akaruuk ezzel senkit sem gáncsolni. Sőt dicséret illeti meg azokar,, kik nagy fáradtság ós keresés után olcsó áron tudtak egy már rég óhajtott, zenepavilonnak birtokába jutni, frl'éve, hogy rajta nem látszik meg az — elsőkóz. Osak épp annyit akarunk mondani, hogy a jövő fürdőbereudezéseknél ne csak azt. nézzük, hogy az hol legolcsóbb, de hol egyúttal a legjobb is. Régi igazság : olcsó húsnak a leve is hig. De ismételjük, ha az a zenepavillon jó karban van, s a balatoni sótó'jynak csak díszére fog válni, minden másodkézből való származás mellett is dicséret, jár ki a szerencsés vevőknek. * * * Eg}ik fővárosi lap a kivándorlásról ir s többuk közt. ezeket mondja : »Zalamegyóbeu a múlt elején még csak egyes fiatal emberekre szorítkozott, a kivándorlás, most már azonban oly tetemesen fokozódott, hogy egész családok keresnek uj hazát s miután Canadába folytonos a csábítás biztosan várhatjuk az ujabb rajok utrakelését, — különösen a mostani téli időszakbau, midőn ugy is munkaszünetelés ven — és ho^y ezeket, sohasem látjuk többé viszont. Oly nagy arányt öltött már a kivándorlás az utolsó két és tél hómpbaD, hogy a tavaszi munkák megkezdésekor, a munkáskéz hiánya következtében, pusztntulás fenyegeti a zalai szőlőtermelést, sőt a megye egész mezőgazdaságát, is.> E tudósításhoz az a fővárosi lap csak azt, a megjegyzést lüzi, hogy értesülései szerint a kivándorlás következtében megyénkben uralkodnak a legszomorúbb állapotok.Valóban elszomorító ez. * Kevés oly hálás és kedvelt tárgya van költőknek, íróknak, krónikásoknak, mint az első hó. A szerelemről sem zengenek talán több változatban, mint erről. Hosszú sorokban emlékeznek meg róla, midőn az ősz után először esik le a földre esővel vegyesen. Aztán mikor minden kíséret, nélkül egyedül száll a földre, csak azért, hogy mihamar sáirá váljék. S végre, mikor sürü pelyhekben hull alá, vastag fehér lepellel vonva be a házak tetejét, utakat s az egész természetet. Hogy aztán ez a látvány kellemes érzetet kelt az emberekben s hogy a havon vigan tovasikló szánok csörgése jó kedvre hangolja az Írókat, azon éppen niuos csodálni való. E rovat vezetője azonban mindamellett, most, is a realitás felé hajlik s arra kén a város elöljáróságát, szólítsa fel a lakókat, hogy azok tisztogassák el naponkint házuk elől a havat. Mert azért a hónak minden gyönyörűsége sem ér fel egy kis — lábtöréssel. Képes levelező-lapok 'JSE Suj^zkytef
