Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-17 / 24. szám

1906. junius 17. BALATONVIDÉK tal ujabban átszelt vidékek értékét, más­részt az által, hogy e vidékek termóuypro­duklumait bevezeti a világforgaloiuba, érez­teti hasznát is azon vidékekkel, amelyek eddig csak a vasút terheit ismerték és érezték. Nagyon megéreznék e vasút előnyét mindazok a városok is, melyek ez által be­kapcsoltatnának a vilógforgalomba, amint tagadhatatlan fejlődését látjuk azon váro­soknak, melyek a mult kormányok alatt már bekapcsoltattak a fővonalakba. Hogy a Balaton, Héviz és a fokozot­tabb vasúti forgalom jövedelme mit hoz­hat, számadatokban ép ugy nem tudom ki­fejezni, mint a vonalakba bekapcsolt váro­sok gyarapodását. Aki azonban erről némi tájékozódást akar szeresni, hasonlítsa össze a Balaton somogyi és zalai oldalát, tegye szóvá a déli vasút ezen szakaszának nyári ós téli forgalmát és keresse, mi idézte elő Kaposvár, Szombathely stb. városok fejlő­dósét ós mi akasztotta meg Zalaegerszeget. Es amikor ezen 50 éves bűnös mu­lasztást oly 40, illetőleg 26 ós fél millió koronával helyre hozhatfuk, amelylyel a haza ipara és kereskedelme és szociális ér­dekei nyernek támogatást, kielégitést, hogy amikor a kormány fejétől halljuk azt a ki­jelentést, hogy ezen téren uem szabad saj­nálni a befektetett tőkét, mert az többszö­rösen visszatórül a nemzet póuztárába és hogy bármely súlyos is, meg kell hozni az áldozatot, hogy az által oly értékek gyü­mölcsözzenek, melyek — mint a Balaton is — eddig parlagon hevertek : bizalmam nap nap után erösebb, hogy az uj, igazi magyar kormány alatt fölvirrad a Balaton­nak és Zalamegyének is. Udvardy Vince. A községi iskolaszék megválasztása előtt. Az 1868 ik évi XXXVIII. t.-c. értel­mében a polgári községek által szervezett elemi népiskolák helyi felügyeletét, az is­kolaszék látjtf el, mennek tagji.it a képvi­selőtestület közgyűlése junius hónapban vá­lasztja 3 évi időtartamra. Mivel a helybeli iskolaszék ezen há­rom évi megbizatása lejárt s a legközelebbi napokban uj iskolaszék kiküldése, illat ve megválasztása válik szükségessé, időszeiü­nek tartjuk — a vall. és közokt.-iigyi mi­niszter 1902. okt. hó 21-én 44.246.' sz. a. kelt rendeletével a községi iskolaszékek ré­szére kiadott utasítás szem előtt tartásával — egyet-mást megjegyezni s a képviselő­testületnek szives figyelmébe ajánlani. Az emiitett utasítás az iskolaszékek jogkörét a régihez képest, nagyon megszorí­totta ugyan, mi mégis — ép e megszorítás révén — oly fontosnak tartjuk működését, hogy a tagok választásánál a legnagyobb fokú körültekintést és figyelmet ajánljuk a képviselőtestületnek. Az iskolaszék tagjai lehetőleg a köz­oktatásügyhöz értő községi lakosok legye­nek, mondja az utasítás. Városunkban, hol sok a képzett ember, nem nehéz a sok kö­zül 24—28 olyat kiválasztani, aki a közok­tatásügyhöz egy keveset ne értene, Ámde ez még nem elégséges ahhoz, hogy valaki helyet foglaljon az iskolaszókben. Hiába van minden értelem, ha nincs ügybuzgó­ság, nemes ambioió, mely a ráruházott tisztség betöltésére serkent. Régi tapasztalat városunk életében, hogy a tisztséget elfogadni sokan szeretik — sőt némelyek megkövetelik, elvárják — de mikor annak hiv betöltésére keiül a sor, elfoglaltság színlelt, betegség stb. stb. ürü­gyek alatt kibúvót keresnek. Ne az egyéni hiúságok kielégítése legyen hát a mérvadó a most megválasztandó iskolaszéknél a kép­viselőtestület élőt', hanem a tevékenység és ügy buzgóság elismerése. Igy aztán majd nem fordul elő az az eset, hogy a tisztelt iskolaszéki tag csak akkor megy el az is­kolaszéki gyűlésre, ha egy protegált taní­tót kell szavazatával támogatnia. A tevékenység mellett azonban még kívánatos az is, hogy az iskola«zóki tag és az iskola közt, valami érdekkapocs is le­gyen. Ez az érdekkapocs az iskolába járó gyermek. Azt az iskolaszóki tagot, kinek gyermeke jár az iskolába, bizonyára jobban érdeklik az iskola dolgai ós ügyei, mint azt, kinek nem jár vagy egyáltalán ninos gyermeke. Kívánatos lenne tehát, ha az iskolaszékí tagok oly családapák közül vá­lasztatnának, kiknek iskolába járó gyer­mekeik vannak. Kivételuek csak a tanítás­sal foglalkozó egyéneknél van helye, kik a tanügy iránt hivatásszerüleg érdeklödnek. Ide számitandók azok is, kik hivatalból tagjai az iskolaszéknek. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy nem va­gyunk barátjai ama rendszernek, mely ugyan más helyen is, de különösen nálunk van divatban, hogy egyes tisztségeket, mo­nopolizálnak. «Már 10—20 év óta képvi­selő, elöljáró, iskolaszóki tag stb. stb., hát hadd maradjon még, mert már igen bele­szokott s a mi fő, érti» — mondják nálunk. Pedig téved az, aki azt, hiszi, hogy a hu­zamos szolgálati idő a közügynek mindig hasznára válik. A legtöbbszőr bizony hát­rányára szolgál az, mert, mig egyrészt el­zárja az utat más tehetségek érvényesülése elől, másrészt a munkakedv ós tevékenység az idők eljártával rendszerint csökkenni szokott s felváltja a közöny, mely ineg­ölője minden haladásnak. Ezért jó, sőt szükséges is a közügyet szolgáló erök időn­kénti felfrissítése. Amint máshol szükséges volt ez a fel­újítás és uiiut,a tapasztalatinutalja, be is vált, ugy szükséges az iskolaszéknél is ós remél­hetőleg itt is be fog válni, illetöleg a hozzá fűzött reményeknek megfelelui. Az ikola­széknek a népiskola anyagi ügyei, az iskolai rend, valamint a tankötelezettség végre­hajtása körül igen szép mül ödési tere van, melyet teljesen kiaknázni s ez által váró sunk tanügyét fejleszteni és előbbre vinni, lesz az uj iskolaszék hivatása, melynek el­érésére azonban csak akkor lesz képes, ha fentebbiekre figyelemmel lesz az iskolaszé­ket választó képviselőtestület. Egy íjagpzabásu pénzügyi művelet. A Jelzálogbank nyereménykötvényeinek kon- i verziója. Hazánk pénzügyi életében valóságos szenzáció gyanánt jelent meg a Magyar Jelzálog-Hitelbanknak azon felhívása, mely­lyel a jehnleg forgalomban levő 3°/°-os nyei emény köt vények kon ver tálasára s egyút­tal a kibocsátandó uj Jelzálog-sorsjegyek aláírására hivja fel a közönséget. Tekintve, hogy itt nem egyszeiü bank­műve'etről van szó, hanem olyan nagysza­bású pénzügyi tranzakcióról, mely a köz­ségek, városok és más közhatóságok részé­ről támasztott hiteligényeket, de másrészt a közönség anyagi érdekelt is közvetlenül érinti, kötelességünk, hogy ahhoz behatób­ban hozzászóljunk. A Magyar Jelzálog Hi­telbank a szóbanforgó 3°/ 0-os nyeremény­kötvények biztositékát tudvalevőleg a köz­ségi és hasonló kölcsönök teszik, ezen köt­vénj'ek tehát pupilláns ért éküek, ugy, hogy azokat óvadékul vagy letétül bármely ál­lampénztár is elfogadja. Vizsgálván a ki­bocsátott prospektusokat, azt látjuk, hogy az uj sorsjegyek hasonló biztosítékkal bír­nak, e részben tehát a konvertáló felek ér­dekei tökéletesen meglesznek óva Sokkal nagyobb kérdés, hogy nyer-e, vagy veszit-e a közönség, ba a most tulajdonában lévő nyereménykötvényeket konverzióra beje­lenti? Alaposan áttanulmányozva a megje­lent felhívásokat, e részben a következőben körvonalazzuk észrevételeinket. A most forgalomban lévő 3%-os nyereménykötvé­nyek játékterve már elavult, mert a még megmaradt nyeremények oly kicsinyek, hogy a kötvény alig vehető sorsjegy-számba. , Ezzel szemben a 3%-os kamatozás oly je­lentéktelen, hogy viszont az befektetési papírnak sem tekinthető. A Jelzálogbank tehát, hogy egyrészt a jelenlegi kötvény­tulajdonosok részére némi anyagi előnyt nyújtson s másrészt pedig, hogy a köt­vény közkedveltségét minden irányban megóvja, elhatározta, hogy az amúgy is csekély kamatfizetést megszünteti, de e he­lj'ett olyau káprázatos nyeremény-sorsolási tervet állit össze, amelynek párját hiába keresnők az egész világon. Kétséget kizárólag kitűnik a becseré­lésre (konverzióra) vonatkozólag kiadott felhívásból, hogy a Jelzálogbanktól minden nyerészkedési szándék távol áll ezen óriási pénzügyi művelet megindításánál és lebo­nyolításánál, hiszen könnyen kiszámítható, hogy a vevők részéről a sorsjegyekórt be­fizetendő összegnek majd háromszorosát -fi­zeti vissza nyeremények alakjában. Ezenkí­vül döntő szempont az, hogy az uj sorsje­gyekért befizetendő összeg már az első sor­solástól kezdve teljesen egyenlő nagyságú a legkisebb törlesztő összeggel, de még ha ki is húznák az illető sorsjegyet, a tulaj­donos megkapja az ugyanazon nyerő- és sorszámmal ellátott nyereményjegyet, mely­lyel a sorsjáték egész ideje alatt szakadat­lanul játszhat az 1,COO.OOO, 5C0 000, 400.000, 300.000, 200 000 stb. összegben megállapí­tott főnyereményekre. Amint tehát ezekből kivehető, az uj sorsjegyek nemcsak belső értéküket tekintve egyenlők a legkiválóbb és legelső befekte­tési papírokkal, hanem mint sorsjegyek is egyenesen páratlanul állanak. Már ezért valószínűnek kell tarta­nunk, hogy minden kötvénytulajdonos bele megy a cserébe, de éppenséggel lehetetlen, hogy -bárki is ne tartsa rendkívül előnyös­nek a konverziót, ha alábbi körülményeket figyelmére méltatja. .aki nem konvertál, annak egyszerűen visszafizetik kötvényének 200 korona név­értékét, s ezenkívül megkapja a 35 korona értékű nyereményjegyet, vagyis kap össze­sen 235 koronát, Ezzel szemben, nyere­ménykötvényeknek csak a mostani árfolya­mát is véve alapul, annak értéke 255 kor., tehát a nem konvertáló felet nyomban 20 korona veszteség éri. Ez a veszteség még nagyobb akkor, ha azt a tekintjük, hogy az egy nyereménykötvény helyett kibocsá­tandó két uj sorsjegy, a befizetendő 57 ko­ronát is számítva, csak 312 koronába ke­iül, holott azok tényleges értéke a nyere­ményjegyekkel együtt 350 korona. Nem szabad e mellett elfelejteni azt sem, iiogy a kamatozatlan sorsjegyek ára évek hosszú sora óta emelkedik ugy, hogy a tulajdonos már e réven is megkapja be­fektetése kamatját. Epenséggel nem tulo­zunk tehát azon állítással, hogy ezen leg­elsőrangu, közkedvelt és feltétlen (pupil­láris) biztonságú sorsjegy-érték tulajdonosa úgyszólván ingyen játszik évente 6 húzá­son millió, félmilliós, 4, 3, 200,000-re stb. fő- és rendkívüli mennyiségű melléknyere­ményre. Ezen adatok alapján állapítottuk meg azt, hogy a konverzió nemcsak előnyös a fe­lekre nézve, hanem egyenesen saját anyagi ér­dekeik ellen vétenek, ha azt elmulasztják. Épen ezért helyesnek tartanok, ha hatóságaink is igyekeznének a birtokukban lévő 3%-os nyereménykötvényeket kicse­rélésre bejelenteni annál is inkább, mert mint emiitettük, azok befektetési jellege változatlanul fenmarad.Megjegyzendő, hogy akiknek óvadék, letét, vagy biztositékké­pen van bárhol nyereménykötvényük elhe­lyezve, a konverziót egyszeiüen a letéti jegyek beküldése mellett eszközölhetik. Azt hisszük, hogy konverzió bejelen­téseket, nemkülönben uj sorsjegyekre való aláírásokat helyi pénzintézeteink is elfo­gadnak, de ilyen cimek egyébként a napi­lapokban bőven találhatók. A becserélés­sel jó lesz sietni, mert a határidő f. ho 22-én lejár s annak elmulasztása tetemes kárt okozhat a tulajdonosnak. Ugyancsak ezt ajánlhatjuk az uj sorsjegyek aláírására nézve is, mert annak halálideje is lejár 22-én, már pedig ilyen sorsjegyekhez azon­túl csak a jóval magasabb napiárfolyamo­kon lehet hozzájutni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom