Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-10 / 23. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. junius 10. 23. szám. ¥ Politikai Ixetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat é.s reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Egész évre Előfizetési árak: lü kor. — p. a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyllttér petltsora alku szerint. A törvényesség uralma. (*) Vége, nem az alkotmánynak, mint ezt az abszolutizmus lovagjai kigondolták, hanem — a törvényen kívüli állapotúak. A képviselőház óriási többséggel megszavazta az indemnitást és újonc jutalékot. Ez­zel helyreállt a törvényes rend. És a nagy minisztérium most már me­het a kijelölt uton a kitűzött cél felé. És ebben a nagy föladatban sem a nemzetiségek hazafiatlan ok­vetetlenkedése, sem a nemzetköziek, a jóravaló magyar munkásnép e megrontóinak lietvenkedése meg nem akasztja. Mert mit is akar a por­szem az óriási sziklatömbbel szem­ben ? Mit a nemzet egyetemességé­vel ^szemben? E két utóbbinak móru s egész a hazaárulásig menő szereplése az abszolutizmus idején és legutóbb meggyőzhették a nem­zetet és törvényhozást egyiránt ar­ról, hogy az úgynevezett általános szavazati jog behozatalánál a leg­skrupulózusabb körültekintéssel kell élnie, ha nemzeti öngyilkosságot el­követni nem akar. Mert az egyikről köztudomásu dolog, hogy kifelé gra­vitál, a másik pedig hazát és nem­zetet nem ismer. Minő cimen és jo­gon akarnak tehát a haza testén élősködő e hazátlanok a nemzeti jo­gokban, melyekért egy ezredév ma­gyarjai ontották vérüket — része­sedni ? A rég nélkülözött törvényesség uralmának kezdetén ezeket tartottuk szükségesnek eleve megjegyezni, ne­hogy a nagy minisztérium az or­szágnak hangulatát félreértve ezen téves közhangulat hatása alatt olyan törvénytervezetet terjesszen a par­lament elé, melyet később a nemzeti ügy siratna meg keservesen. A nemzet pedig adósságának tudatában is_ könnyebben léleg zik föl. Bár magyar virtus az, hogy a magyar fizetni nem szeret, pláne adót, ezúttal mégis ugy vagyunk, hogy minden nehézségeink mellett is örvendünk, hogy végre adót ís fizethetünk, újoncot is adhatunk. Mert mindkettő a magyar haza ja­vára hozott áldozat ! És mit nem áldozna a magyar hazájáért? Hiszen egész ezeréves élete nem egyéb, szüntelen áldozatnál a haza oltárán. Ez a törvényes rend követel­ménye. Még egyéb ís! A törvényes rend uralmához tartozik a polgárság békéjének fenntartása s a nemzeti vagyon megőrzése is. Pedig e kettő a lelketlen izgatók bujtogatása miatt még mindig veszedelembe forog. Lásson a kormány erélyesen a tisz­togatáshoz e téren is. Fékezze meg erős kézzel a lelketlen bujtogatókat. A népszerűség tekintete e munká­jában ne feszélyezze, mikor erélyes fellépésével a nemzeti vagyon meg­mentéséről van szó, vele lesz s mö­götte áll e munkájában is az egész nemzet. Mert ne méltóztassék a munkakereső proletár hadat soha a nemzetT*Ősszessegevel azonosítani. Üdvözöljük a magyar nemzeti kormányt a törvényesség uralmának kezdetén s sok sikert kívánunk nagy föladatának megvalósításához. Ugy hisszük, az egész nemzet vele lesz, támogatja a nemzeti ügy munkálásában. A BAUTONVIIIÉK TÜHCA.M. Berlintől Zürichig. iM Egyik vasúti kocsi ablakából két ifjú int utolsó Istenhozzádot a császárvárosnak; lelki szemeik előtt elvonulnak egy félév kedyes-bús emlékei s szótlanul járja be mélázó tekintetük a messzeségben mind­jol ban el-eltünedező váiost. A vár hatal­mas kupoláján megtörik a kelő nap sugara, meg-megcsillan a győzelmi-oszlop Viktó­riájának kezében az arany koszoiu. A vo­nat száguld tova-tova, mintha csak mielőb ki akarná szakítani az ifjakat merengésük­ből. Olyan bánatos — édes érzés az, mikor az ember egy várost, melyet megkedvelt s amelynek sokat köszön, — embereket kiket ismerni s becsülni megtanult, elhagy — elhagy talán, hogy sohse lássa többé viszont. Ez érzés kellemetlenségét csak a ró­zsás fátyollal lebontott jövő gondolata enyhiti s a remény, hogy az elvesztettek­ért kárpótolni fog bennünket más vidék, más emberek S amint utunk első állomá­sára megérkeztünk, kitűzött célunk gon­dolata, uj tapasztalatok gyűjtése s a tanu­lás vágj 7a elűzte homlokunkról a borús felhőket s lelkünket ihlet szállotta meg. Mint mikor az ember egy őrizetlen pi lanntban áthágva a tilalmat tündérkertbe oson, melybe halandónak nem lett volna szabad lépn e s a kert csodás szépségétől mintha gyökeret vert volna lába bünteté­sül, hogy a tiltott küszöböt átlépte — ilyenféle érzéssel indultunk meg a weimari park juharszegélyezte utján. Szellemóriások szentté avatták e helyet ; a német irodalom s művészet koszorújának legszebb világai itt keltek ki, részben itt bontották ki kely­hüket, részben itt hervadtak el. Haertel, Greller, Herder, Wieland, Liszt, Schiller, Goethe — van-e hely a föld kerekségén, mely ennyi üstököst látott volna végig­vonulni egén ? ! Haertel, a >Hermann­schlachti szoborcsoportozat nagynevű alko­tója, itt látta meg a napvilágot s szülő­városa iránt való háláját egy szoborban (Krieger Denkmal) rótta le, az 1870/71. elesett hősök emlékét örökítve meg; hal­dokló bajtársa kezéből kiragadva a zászlót rohan a tűzbe a bátor ifjú, — arcán a szabadság szent ihletével, boldog mosoly­lyal válik életétől amaz, égre emelt tekin­tetéből olvassuk győzelemért esdeklő utolsó sóhaját. Finom érzékkel felfogott s a rész­letekig menő pontossággal kidolgozott apotheozisa a honszerelemnek I A városi muzeum legnagyobb ékességét a Preller­galeria képezi; itt vannak a másolat, pho­tographia utján mindenütt ismert viléghirü Odyssea-freskók eredetiei. Az Odysseus vándorlásából s hazatéréséből vett 16 fres­kókép a legkiválóbbak közé tartozik & nemben ; alkotójuk egyike a weimaii hal­hatatlanoknak s e fejedelmi sírboltban lel­tek hamvai méltó nyugvóhelyet. Hosszas vándoilás után itt nyert ál­Sirolin f,- Emeli ax ttTityat <• • teatsúlyt, Ec^iifls­tett * kOhöfétt, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számUlan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Boffniton-La Koche A Co. Basel (Srájc). 99 Roehe íé Kapható erroai rendeletre a gyífyarertáraV­ban. — Aia Oveceakiat 4.— koroaa

Next

/
Oldalképek
Tartalom