Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-01-21 / 3. szám
1906. janná l- 14. BALATONVIDÉK 3 A szörnyű Bém mind magasabbra és magasabbra emelkedett ; homlokán jelek égtek : bitófa, kerék, kötél. Az elbizakodottság, a túltengő hatalom jelvényei. Széttekintett a nagy égitestek között. Életet, kulturát keresett rajtok. Eletet, melyet kiszívhasson, kulturát, melyet elnyomhasson. Mintha lidérc nyomása nehezedett volna lelkemre, mintha vampyr ült volna mellemre . . . meglátja-e a földet ? — — És meglátta ! _ Meglátta a földet, meg az életet rajta. Es kiterjesztve iszőni/a szárnyait, feléje csapott. A népek milliói reszketve festék a pillanatot, melyben rácsap a földre. De ekkor egy fényes, égi alak jelent meg az égen. Rettenetes, mint egy cherub és szép, mint egy szeráf. Kezében lángoló kard, balján pajzs, rajta egy kereszt és alatta e szó: Töroény. Kardos jobbját fölemelte s ennek villanását meglátta a Rém. iszonyatos dühvel rontott neki ; de ez csak. nyugodtan, mosolyogva várta. Pajzsát maga elé tartotta és a Rém, amint nehi rohant, szétzúzta fejét rajta s élettelenül zuhant vissza oda, ahonnan jött, a végtelen Semmibe. A föld lakói pedig föllélekzettek, látva a küzdelem szerencsés lefolyását. .... Fölébredtem• Gyönyörű holdfényes éj volt, A tele hold szendén mosolygott be ablakomon és az ég csillagai szelíden ragyogtak le csakúgy, mint évezredek óta már. Valahol egy tücsök czirpelte egyhangú nótáját az udvaron és a távoli vendéglőből egy andalgó keringő akkordjai szűrődtek be az ablakon át. Tehát csak álom volt csupán ? Nem egészen. Ez a rém él, fenyeget mindenkit. Bitófával, kötéllel, karddal a földet, mert rombolni szeret mindenütt ; csábos szavakkal, hízelgő suttogással, édes méreggel, édes zenével az egyeseket. Felhevül az emberi képzelet, a vér, föléled a lappangó ördög : a szenvedély és a lidérc agyonnyomja az okosan ítélő higgadt lelket, a vampyr kiszívja erőnket, hogy ne emelhessük az ellenség fölé azt a kardot, mely lesújtja őt : az okosságot, s ne tarthassuk eléje azt a pajzsot, melyen szétzúzza fejét : a törvényt s az erkölcsiséget. Sok ellenség ólálkodik egy ember ellen csak ngy, mint a közösség ellen. Ezek mindenkor aratnak, ahol nem is vetnek. De, aratásuk ideje mégis most van. Szülők, ifjak, lányok, vigyázzatok. Mint a föld népei összességének és az egyes nem. zeleknek csak az okosság, a törvény és a kereszt a védőjük, melyen minden ellenséges halalom szétszuzta fejét, ngy ezek az egyeseknek fegyverei is, melyek az erkölcsöt, az ártatlanságot, az egész embert véd ik. Krónika. Farsangban vagyunk, beszéljünk arról is. Városunkban a különböző egyesületek mindig kifogyhatatlanok szoktak lenni a bálok és egyéb alkalmak rendezó sében, amelyek_ mind megtalálják a saját közönségüket.. Es mégis szüntelen azt halljuk emlegetni, hogy nem ugy van már, mint régen. Se ifjaink, se leányaink, se a csiládok nem térnek onuau haza azzal a magelégedóssel, hogy hát érdemes volt oda elmenni, jól éreztük magunkat. Csakugyan ugy van-e ez, vagy csak a jó régi idők miudig divatos emlegetése tartja-e ezt valónak ? Azt hi|sziik, hogy mindakettőnek van része benne. Hogy a jókedvhez gondtalanabb idők voltak a légiek, az bizonyos. Mert sou mindenféle szükséglet szaporodott azóta, a megélhetés pedig napról-napra több redőt von a családfő homlokára ós ha elkíséri is családját, az estélyekre, sok mindenféle gondolat, kavarog elméjében, talán a báli toalett kifizetetlen számlája is nyugt a'anitja. De a fiatalok, akik még a papa, mama szárnyai alatt vannak, csak nem gyötrik magukat az illúzió honában ilyen gondolatokkal ? Vagy azok az ifjak, akik előtt még az »öreg« pénztárcája van nyitva, csak uem foglalkoznak ezen a poétikus helyen megélhetési gondokkal ? Es mégis sivárak gyakran ezek a táncvigalmak, a romlatlan leáuykedélyekre nézve? Miért? Mert ifjaink blazirtak, vagy affektálják a blazirtságot. ós a terem közepén foglalnak, állást. De hát. a családok érintkezése kielégitő-e az estélyeken ? Azt hisszük, ugy mint régen, ma is fennhordja fejét mindenki, aki tekintélyt hajhász. Már pedig c-ak kevés ember tudja, hogy éppen annak ninos, aki törekszik utána. Amíg társadalmi állások és vagyoni különbségek lesznek, addig ha bármi szük helyen ülálkoznak is össze az emberek, mindig lesznek lenózők ói lenézettek. Vegyelek ki hát ifjak ós öregek részeteket a farsangból és ne gondoljatok a gonddal. A haza egén levő felhők se nyugtalauitsanak benueteket. Nézzétek csak a jelennek tarka pillangóit és ne törődjetek a homályos jövővel. * * * Hiába csak, minden esztendőben a farsang alatt, midőn láthatjuk a boszt.on, valzer, suell-kreic-sottis polka, padekatrc, padepatinőr, francia négyes, stbnek nevezett táncokat, minduntalan eszünkbe ötlik az a gondolat, mi lesz a magyar táncokkal ? Mikor kerül azokra a sor ? A toborzó, süveg táuc, pa'otás, körmagyar s a csárdásra ? Igeu, igen a o>árdásra, hiába csodálkoznak ezen az olvasók. Mert a mai csárdás, de legkivá t a szup^nak elkeresztelt csárdás, ha nem is sokkal, azért, jóval túlhaladja a kékvók és a kankán gyönyö reit és élvezeteit! Ninos ezen bizony semmi mosolyogni való Igaz ez mindvégig. Ha szegény Balassa Bálint közibénk jöhetne s élvezné, mi lett abból a szép nemzeti táncból, melyet ő fejedelmi udvarokban tanított, vájjon mit szólna? Végig kell csak nézni egy éjfélutáni csárdást, A táncos, mintha akkor került volna ki a gőzfürdőből. Arca csupa víz, gallérja beáztatott ponyvához hasonló, o:pője letiporva, frakkján hosszában kiütuek a még néhány órával ezelőtt a hálátlan benzinnel elfedett pecsétfoltok. Beszélni nem is tud, csak rekedten kibálja: újra újra ! hogy volt! S a táncosnénak könnyű ruhája, melyen ö, a mama, az ismerősök és egy elsőrendű divatteivm vezetőnője törte a fejét, gyűrődött., csipke, szalag díszeitől megfosztva. A hajzatról pedig, melyen három óra hosszat dolgozott a fodrásznő ügyes keze, szó sem essék. A hajszálok összekuszálva, a hajszalagok, tük a földön, vagy egy szemfüles ifjú zsebében. De azért — bár a tánoosok lábukat, is alig bírják, a cigánynak kezéből a vonó majd kiesik — ha nem telt le az egy óra ós öt, pero, egyre hangzik a tompa kiálltás : tovább, tovább, hogy volt! De hát kár erről szót is ejteni. Elvégre a gondolatok a könyvtárakba, tudósok szobájába s nem a báltermekbe valók. • * * A mult esztendő utolsó hónapjában városunk közönsége s mi is örömmel üdvözöltük egy lelkes mozgalmat, mely városunkban a villanyvilágítás kezelését óhajtotta sikeresen megoldani. Azóta azonban, hogy a vezetők » kezdő lépéseket megtették, egy szót sem hallatnak magukról. Ennélfogva mi sem szóltunk többet az ügyről. Ez az állapot, ugy t.ünik fel, mintha köztünk ós köztünk hallgatóverseny volna, melynek végét a közönség kíváncsian várja, ki lesz vájjon a győztes ? Hát ha így van ez, akkor — bizony bevalljuk — elvesztettük a versenyt. Mert mi már nem bírjuk tovább a hallgatást.. Nekünk nagyon fáj az, hogy egy ilyen egészséges eszme, mint a villanyvilágításnak részvénytársasági alapon való szervezése, csak szalmatüz lenne, semmi más. Már pedig a jelen ezt. mutatja, semmi mást. De hát egyelőre nem szólunk többet. Hisz mi csak a csendet akartuk legalább rövid időre megtörni. Ezután pedig ismételten hallgatunk. Legkivált. mikor ezt parancsolják nékünk. Jó, megfogadjuk a parancsot és hallgat a krónikás. * * * Nem hiába mondják nálunk, hogy lassan haladunk előre város fejlődésben, de ez bebizonyosodik minden téren. A házak falain éktelenkedik a sok falragasz, amely sokszor cafatokban lóg le róla, né mán, de mégis hangosan hirdetve, hogy nálunk még mindig nem jött el a jó izlós kora. Azt például hiába bizonyítanék a mi városun vezetőinek, hogy a hirdetési oszlopok ós táblák felállítása szép jövedelmet hozna a városnak. Pedig ez roppant, világos és könnyen érthető. A város táblákat, h°lyezne el mindama helyeken, ahol most is falat, ragasztanak. Szabályrendelet, ileg ki kellene mondani, hogy másutt p'akátokat nem szabad ragasztani. A város mérsékelt dijakat szedhetne ezért a plakát nagysága és a hirdetés időtartama szerint, melyet a hirdetők készséggel megfizetnének, hisz most úgysem ér sokat a plakát hirdetés, mert a ragasztás utáni reggelen már más plakát van ragasztva. HÍREK. — Személyi hir. Szentiványi Szkrinyák Mátyás lovassági tábornok vasárnap, e hó 14-én városunkba érkezett. 15-én ós 16-án a helyben állomásozó honvódhuszár osztály felett szemlét, tartott, mely alkalommal teljes megelégedését nyilvánította a tapasztaltak felett. Kedden este elutazott városunkból. — A Szent Pálról nevezett aggpapok intézetének igazgatója,Péller Pál apát-kanonok ezen tisztségéről lemondván, a nevezett intézet igazgatójává megyés püspök urunk ő Nagyméltósága Molnár Dénes dr. székesegj'házi kanonokot nevezte ki. — Uj zárda föröknő. A tap olcai irgalmas nővérek zárdájához Sági" Florentin neveztetett ki főnöknővé, a ki már hosszú évek során volt Tapolcán helyettes főnöknő ós buzgó tanítónő. Az uj főnökuöben mind a nevelés és tanügy hatalmas erőt, mind pedig a szegények egy nemesszivü pártfogót, és gyámotitót nyertek. — Közgyűlés. A »Keszt.helyi Iparosok Dalköre« f. hó 14-én tartotta évi rendes közgyűlését, amelyen a működő tagok teljes számban megjelentek. Bernáth József pénztárnoknak a f'elmentvónyt megadták s ni^gválasztották a lisztviselőket. Elnök lett: Lakatos Vince dr., alelnök; Bognár Imre, jegyző : Kovács Endre, pénztárnok : Bernáth József, háznagy : Fábián János, karnagy : Garay Sándor. Tiszteletbeli alelnöknek megválasztották Gyarmati Lajost. — Uj kanonok Lapunk zártakor vettük a távirati tudósítást, hogy Ádám Iván pápakovácsi plébános kanonokká kineveztetett. — A fürdöbizottság f. hó 15-én tartott gyűlésén a földmunkára beérkezett pályázatok felett döntött A hat pályázó közül Beróuyi Béla helybeli vállalkozó ajánlatát fogadta el a bizottság, bár Kocli Károly bpesli vállalkozó 1 fillérrel olcsóbb ajánlatot tett, de ez ajánlata mellett az úttest díjtalan átengedését, illetve kieszközlését kérte, a mi a költséget, tetemeset! megdrágítaná. Hogy a munka mielőbb megkezdhető legyen, felkérte a bizottság Stein Mór osztálymórnököt a természetes talaj keresztszelvényeinek felvételére. — A kath. legényegylet farsangi mulatsága, mint, értesülünk a jövő hó 4-én lesz, a midőn Tóth Ede kacagtató népszínműve a »Tolonc« kerül előadásra. Sze-
