Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-20 / 20. szám

1906. április 3. BALATONVIDÉK 3 gróf, Degré Miklós dr., Puttheán Géza br„ Zavody Albin, Darányi Ferenc dr., Nyáry Béla dr.. Mesterházy Kálmán, Arvay Lajos, Thassy Gábor dr., Hertelendy József stb. Több tagból álló bizottságot küld a gyűlés a főispán meghívására, ügyelőre azonban elnök a gyűlést felfüggeszti, mi­alatt istentiszteletre megy a közönség a templomba, hol Legáth Kálmán apát pon­tifikál. Az istentiszteleten megjeleutek a hi­vatalok, testületek, egyesületek. A gyűlésnek folytatólagos megnyitása után erős éljenzés és tapsvihar közt a te­rembe jön Batthyány Pál gróf főispán és elfoglalja az elnöki széket. A zsúfolásig megtöltött terem ritka, szokatlan és fényes tépet nyújtott a nézőnek. Arvay Lajos al­ispánbelyettes felolvassa a kinevezési ok­iratot. Czukelter Lajos első aljegyző ol­vassa a főispáni eskümintát s Batthyány Pál gróf főispán utána mondva hivatalosan megesküszik állásával járó kötelességeire. Ezután előadta a főispán jól átgon­dolt, terjedelmes és minden izében magyar szellemű és függetlenségi eszmékkel telt programmbeszédjét.. Miuden téren megje­lelte gondolkodásának és majdani eljáiásá­nak irányát. Az igazságosság, a méltánj'OS­ság és a fajtnagj arság szeretete világlik ki mindenütt. A közönség nngy tetszése több­ször félbeszakította a beszedet. Legncgyobb tetszéssel fogadták a mai ferde irányú szo­cializmusra tett élénk megjegyzését. Benne, úgymond, meleg szivre talál a nyomor, igazságosan itélő lélek le a munka, jogsze­rető szellemre a kötelességteljesítés ; de nem rokonszenvez ai okkal, sőt kérlelhetet­len bírája kíván lenni azoknak, akik munka nélkül követelnek jogokat, akik nem bará­tai, söt ellenségei saját bazájoknak és nem­zet ök ügj'ének. Ezután Bosnyák Géza üd\özölte a fő­ispánt a vármegye közönségének a nevé­ben. Temperamentumos és tartalmas be­széd. A kedvelt szónoknak szivig éiő köz­vetlen előadása csaknem könyökre indítja az embert. A beszéd a következő . Méltóságos főispán ! Tekintetes tör­vényhatósági közgyűlés! Midőn a vármegye törvényhatósága nevében szerencsém van Méltóságodat, mint vármegyénk Főispánját üdvözölni, elfogult­ság vesz rajtam erőt, hogy vájjon taláiok-e szavakat arra, hogy azt a szeretetet és azt HZ örömet, a melyet, a vármegye közönsége Méltóságod kinevezése felett érez, tudom e méltó szavukkal tolmf csoln ? Hisz Méltó­ságod útja valóságos diadalul volt: és«zt nem a csendörszuronyok, nem a nagyszá­legalább kokas hanggya lönne ! Kü húz­zuk kapocscse, ha az lösz. Mönyön az ut szélire énekőnyi ! Krajcáit kap, de nem án illen (letága farát ! (Ezt az a derék vá­lás-/tó mondta, kit barátunk egész héten galléros > cibarokkal« tartott.) Nem köll nekünk ollan mestör, aki egymaga nem tud tanéttanyi, hanem valami fránya-furcsa nevezetyü fejérnép[>el akar tauéttanyi. (Ezt az mondta, akinek a phonomimikát magyarázta). Hogy Jerce ur el nem ejtette ájul­tában kai cgabonán teleltetett mélyen tisz­telt porhüvelyét ezek hallatára, azt nagy­rabecsült és erős lelkének köszönhette. A legközelebbi vonattal rohant haza­felé a nem remélt kudarc után szent Pállal. Megtölt lélekkel, holtrafáradt testtel, kutyávul megüiült zsebbel, bőséges tapasz­talattal, szivében mázsányi keseiüsóggel étkezett vissza, az elindulásakor annyira lepislantott nád fedelű otthonába. Feleség ! ágyat készits. Csak nagyon gyorsan ! Hát az eredmény ? Mikor megyünk ? Pepikém. mu katonaság, hanem a vármegye szeretete tette naggyá, hatalmassá. A magyar nemzetnek egy veleszüle­tett jellegzetes tulajdonsága az, hogy ép ugy ragaszkodik ősi szabadságához, alkot­mányához, mint a gyermek a szüleihez s habár e nemzet sokat, tud tűrni és szen­vedni, de a midőn ezer éves alkotmányá­hoz szentségtelen kezekkel nyúlnak, akkor ez a nemzet is felébred aléltságából s hősi elszántsággal kell védelmére alkotmányá­nak. Nem feladatom, hogy a közel mult szomorú idők történetére visszatekinteni, a midőn országgyűlésünk törvényünknek világos megsértésével elnémittatot.t, akkor újra a vátmegyékre került a feladat, hogy a nagy küzdelmet a törvénytelen hatalom­mal szemben felvegyék. Ebbfn a nagy élet-halál harcban e megye is megalakította alkotmány védő bi­zottságát, melynek elnökéül Méltóságodat választolta meg és igen nagy mérvben fá­radhatatlan tevékenységének, roppant erős akaraterejének, lángoló hazaszeretetének köszönhetjük azt, hogy ZHlavármej.ye bü maradt, ősi hagyományához s alkotmányunk megmentéséért vivott óriási küzdelemben újra az öltők kőzött, foglalt helyet. Megdönthetetlen igazság az, hogy ha­zánkban minden üdv és loldogság csak a ueinzetnek királyával való egyetértéséből fakadhat s most, amikor részint a nagy nemzeti ellentállás folytán, részint tán más előttünk ismeretlen okok miatt az egyet­értés, a bizalom, a nemzet és Fejedelem között, helyreállt, s midőn egy oly kor­mányt nevezeit ki 0 Felsége, akik a nem­zet, osztatlan szeretét, és lizalmát. bírják, akkor 0 Felsége e vármegye élére nem is állit hatott mást, mint Móltóságodat, ki e nagy küzdelemben nem törődve fenyegeté­sekkel, nem törődve azzal sem, hogy sze­mélyes szabadságától is meg akarták fosz­tani, első helyen küzdött. E nemzeti újjászületésnek, az uj kor­szak becsületes törekvésének fényes bizo­nyítéka a kinevezés ; hisv. az egész várme­gye tudja, ismeri, hogy Méltóságod a füg­getlenségi ós 48-as elvek rendithetetlen híve. A midőn a törvén} telén hatalom kor­mán) biztost, kir. I i>tost küldött megyénkbe az ellentállás letörésére, minden aicon a harag, az elkeseredés, a g} ülőlség tükrö­ződött, vissza, soha sem tudom elfelejteni azt a jelenetet, a mikor ezeket egy egész ármádia védte meg a nép méltó haragjától s most minden arcon az öröm, a lelkesedés ül, hogy a vármegye élére a Felség bi­zalma Méltóságodat állította. De e kinevezés súlyos nehéz köteles­Mária ! Te a's/ony mit Hallgass! majd ha kialudtam magamat. De édesem az ágyat is elégettem, mert te . . . Jézus csináltál ? De hisz te irtad drágám, hogy min­dent . . . Fekvőhelyet, mert üvöltök! Ne aggassz kérlek, mi van a jó ál­lással ? Mond. A tehén sorsára jutott . . . ho^y a . . . ágyat ! vagy . . . Pepikém a bölcsőt nem égettem el, mert arra még ... azt gondoltam ... fe­küdjél abba. Mig .Tercze barátunk testi és lelki fáradtságát kiheveri s amig Jerczénó asz­szonyom bánatát, könnyek alakjában kiön­tözgeti, elmélkedjünk egy kissé: nem-e méltó, őt megillető helyen nyugszik a hó­dítani tudó tanügy, a magyar kultura szegény harcosa ? (Majd erről máskor). séget is ró ez állás viselőjére. Mindnyájan tudjuk azt, hogy megyénk érdekei a min­denkori kormányok által el voltak hanya­golva, azért, mert a vármegye közönség© már rég elítélte azt a rendszert, mely ez ideig a hatalom birtokában volt, de ami­dőn a neuezet Ítélete elsöpörte azt az ural­mat,, akkor elórke-zett az ideje annak, hogy végre valahára a megye jogos érdekei ki­elégítést nyerjenek, melynek elérésére kér­jük Méltóságodnak hathatós támogatását. S végre azon kéréssel járulok Méltó­ságodhoz, hogy mindejkor első ós szent kötelességének tartsa, hogy e megye népé­nek érdekei s joga megvédve legyeuek, mert a nemzet csak ugy lehet nagy és ha­talmas, ha annak népe boldog ós megelé­gedett. A nép örök és öröknek kívánjuk e nép hazáját ós öröknek a szent korona, fejét. Isten hozta, Isten tartsa Méltóságodat s a magyarok Istenének áldása kisérje e megye és a Haza javáia iráuyuló működé­sót : egy szívvel, egy lélekkel kiáltja e vármegye közönsége, hogy Éjen Batthyány Pál gróf Za'avármegye főispánja. A főispán ezután bezárta az ülést és a testületek és egyesületek tisztelgését fo­gadta. Délután közös ebédet ült a társaság az Arany Bárány vendéglőben. Negyedfél­száz embsr jött össze Batthyány Pál gróf főispán tiszteletére. Ennyi embert rég nem fogadott, Tosch Károly vendéglős. Három nagy terem telt, meg. Volt dolga, de em­berül megszolgált. Fényes teiitéket készí­tett. Az asztalok diszvirágokkal tele, min­den embernek tulipáncsokor ; az ételek, italok, borok, pezsgők magyarok és magya­rosan, dúsak és jók ; az étlap magyaruL (Csak ne fordítanák a gyümölcsöt is fran­ciából «kertészké»-nek.) A muzsika is ma­gyar : Hymnusz, Szózat, Kossuth-nóta, Bu­davá.iáu . . . Káka tövén költ a ruca s kuruc nóták. A hangulat lelkes. A nagy ebédet ahhoz képest elég jól felszolgálták, 2 ós 4 óra között,. Az igazság kedvóért meg kell jegyezni, hogy némelj ik ponton késlekedés volt, de ez nem a vendéglős hibája, mert a pincéreket huszárok egészí­tették ki ; némelyik megyei ur pedig: • kend itt fog nekem fölszolgálni» paran­csával megbontotta az azelőtt megszabott rendet. Ebéd alatt a karzaton hölgyek is megjelentek : a Batthyány gróf családból, továbbá Medgye>y Lajosnó, szül Kárg Ge­orgina bárónő, Bosnyák Gézáné, Sárközy Viktória, Dervarics Imréné, Rohonczy Ist­vánná stb. A harmadik tál ételnél Batthyány Pal gróf főispán éltette a magyar királyt s a közönség állva hallgatta. Utána Koller István a főispánra mondott köszön'őt. Szép beszédeket tartottak még ; Ziegler Kálmáu orsz. képviselő, Ruzsioska Kálmán dr., Eit­ner Zsigmond, Hajós Ignác dr. stb. A tár­saság egy nagy része tovább is vígan ma­radt a fehér asztal mellett. Az uj főispán rövid életrajzát a kö­vetkezőkben adjuk : Németujvári Batthyány Pál gróf, — német újvári Batthyány Gedeon gróf és neje : eörményesi és karánsebesi Fiáth Bor­bála bárónő fia — a zalavármegyei Alsó­kustáuyban született 1860. január 20-án. Elemi ós középiskolai tanulmányait, a bé­csi The'.eziánutnban végezte. 1880-ban hu­szár-önké.ites lett a Vilmos-huszároknál Grácban. Tizenhat évig szolgált mint hu­szártiszt a közös hadseregben. 1895-ben házasságot, kötött Budapes­ten pallmi Itikey Kálmáu és neje kamjon­kai Szem/ő Lujza rigyáci nagybirtokos egyetlen leáuy.lval, Valériával. 1896 bau mint huszárkapitány, kilé­pett a hadsereg kötelékéből és zalacsányi birtokára vonult, melyet, csak akkor ha­gyott el, hu lelke siigalmát követve, egy­egy hosszabb tanulmányútra ment, külföldre. A mult, évben válságossá élesít t po­litikai viszonvok öt is kiszólították a nem. Óvjuk meg I Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeinket és szőnyegeinket molx>l$ár és por ellen, melyet ugy érhetünk el, ha azokat Keszthelyen Schweiger Sándor moly kár elleni intézetébe nyári gondozásra adjuk, hol azok igen jufánpos áron biztosan gondoztatnak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom