Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-13 / 19. szám

1906. április 13. BALATONVIDÉK 3 egész nemzeti közó'etünket megmérgező szabadelvű durva szellem is. A tisztogatás munkáját megkezdette a koalíció kormánya a közélet terén, folytassa. De a kimúlt szabadelvű rendszer romjainak eltakarításánál ne feledkezzék meg a szabadelvű durva szellemitek kipusztításáról sem. Ki kell irtaui egész gyökeiéig, uehogy ismét kihajtsoa s közéletünket gazzal és 3zemóttel inficiálja. De ha nem tűrhető ez a gonosz szellem a közélet terén, annál kevésbé van annak helye az ország kormányzására hivatott koalíció legnagyobb pártjában, a függetlenségi pártban sem. Nem a központban s nem a perifériákon. Elég, sok volt ebből a szellemből ennek az országnak. Az uj érával uj szellemet vár a nemzet. Ezt a tiszta, üde és egészséges levegőt nem a bukott szabadéivüség mocsárából, hanem a megújhodás tájairól várja. Az uj többség uj szellemet kell hogy teremtsen és annak terjesztésében példát adjon, miért is semmi szül ség sincs arra, liogy egyes föltolakodott, vwgy erőszakosan előhurcolt önjelöltek a légi szellemet terjesszék a függetlenségi zászló alól. Közegészségügyünk. Képviselőjelöltek lelkes programmbeszédjeitől hangos volt az ország. A becsületes magyar nép talán még egyszer sem hallgatta olyan áhitaltal a jelölteknek különben máskor is szépszavu Ígéreteit, mint most, az uj korszak küszöbén. Minden igaz fia e sanyargatott hazának érzi, hogy a nemzet életében nagy és nevezetes fordulópontra jutottunk. Fölébredt a szunnyadozó nemzeti eiÖ, a mely vehemens erővel követeli jogait minden téren. A jog nélkül való szóles néprétegek, amelyeket a lelketlen kalandor politika nemzetellenes céljai elérésére eszközül akart fölhasználni, ime most azok szájából hallották a fölszabadításukat célzó, messze kiható népboldogító programmot, akiknek már régóta is az volt a becsületes szándékuk, akik azonban — messzire áll ván a hatalomtól — abból eddig mit sem valósíthattak meg. Miről folytak a beszédek ? Előtérben álltaz általános szavazati jog. Ez természetes, hisz' ennek jegyében született meg a mai nagy kormány. E kérdés mellé sorakozott az öuálló magyar hadsereg, vagy legalább is a magyar vezényszó, az önálló vámterület, a magyar udvartartás, a nemzeti népnevelés stb. Kétségtelenül megauynyi régen haugoztatott és minden magyar szivében élő forró várakozás. De beszélt e valaki arról, ho^y a nemzet boldogulásának alapja : jó közegészségügye ? Fejtegették-e azt, hogy az általános szavazati jog mit sem ér annak, aki beteg, aki satnya, erőtlen és munkára képtelen ? Pedig népünknek éppen az a rétege, amely ma jogokérf kiabál, nélkülözi mindama tényezőket, amelyek az egészsége fönntartására irányulnak. A magyar nép mind városokban, mind falvakban túlnyomóan silányul táplálkozik, egészségtelen lakásokban lakik, munkájában sem védi magát az ártalmas hatásoktól. Istentől nyert erőteljes szaporodó képességét, lerontja, sőt nem egy helyen semmivé teszi az óriási gyermekhalandóság ; egészséges vérét betegségek mételyezik meg s egész néprétegeket az alkohol tesz tönkre. Iszonyú pusztításokat okoz fajunkban a t.üdővó-z s egyéb fertőző betegségek is tizedelik népességünket. Hazánk közegészségügye mindenkoron csak mostoha elbánásban részesült. Ma sem igen bolygatják azokat a kérdéseket, amelyek a fönt elsoiolt nagy bajokkal szerves kapcsolatban vannak. Nem várhatunk mindent az államtól, magunknak is tennünk kell valamit! A társadal mi szervezkedés csodákat művelhet, íme a tulípánkert mozgalma oly erőteljes hullámokat vert fel, hogy a legszebb re- ) mennyel nézhetünk iparunk fejlődése elé. Az egészíég védelmét is előbbre vihetjük s az ország közegészségügyét lényegesen javíthatjuk, ha mindannyian törődünk egészségünkkel. Mert különös dolog, de ugy van, hogy nálunk a magy* r ember sokkal több gondot fordít, a tehene, a disznaja és egyéb állatja egészségére, mint a saját, édes íuagzaljaéra. A nép oktatása, egészségügyi kérdésekben való felvilágosítása oly magasztos munkakör, amely iránt minden államférfiunak szakadatlanul érdeklődnie kell. Ámde a közegészségügy javítására hozott törvények ós rendeletek mit sem érnek, ha azoknak szándékát a nép meg nem érti. A népet tehát ily irányban nevelni szükséges. A nevelésnek ezt a munkáját végzi az Országos Közegó>zségi Egyesület, amely tagjait az egészség körébe vágó minden kérdésben tájékoztatja, fölvilágosítja. Ennek az áldásos egyesületnek Budapesten van a központja, az iutézősége, de vannak már az országban fiókjai is, igy Békésvármegyében, Hódmezővásárhelyen, Kolozsvárott, Somogy vármegyében és Versecen. Vau azonkívül hölgyosztálya, alkoholbizottsága, iskola-orvosi bizottsága és a venereás betegségek ellen küzdő bizottsága és vannak országszerte lelkes tagjai a társadalom minden köréből. Ez az egyesület most osztotta szét a Trefort jutalmakat, amelyeket az egészség terén szerzett érdemek elismerésképen mint elismerő okleveleket ós pénzbeli jutalmakat főképen tanítók, lelkészek, községi birók j és jegyzők stb. buzdításul kaptak. Vajha az ország minden megyéjében * alakulnának fiókjai az egyesületnek ; vajha minél többen sorakoznának az egészségért küzdők táborába ! Orvos. Szikrák. A nőkérdés újra időszerű lett. Azaz, hogy minden kérdés, auiig a meg nem oldott problémák közé tartozik, időszerű. Néhány hét óta lelkes magyar úriasszonyok a társadalmi harcnak bizonyos szerepét vállalták magukra azzul, hogy Magyarország nőit a magyar ipar védelmére szólították fel. Az erre irányuló mozgalom kezdeményezői Dezsewffy Emilnó grófné, idősb Lovassy Ferencné, Elek Polué, bedői Markos G}örgynó, Vigné Feszler Ada, Hajnos Sándorné, de szerte az országban vannak sz ügynek lelkes harcosai, igy Aradon, Kassán, Kolozsvárt és több más vidéki metropolisban. A mozgalmat vezető hölgyek közül csak Károlyi Gyulánó grófnét, Urbán Ivánnét, özv. Pnrgly Lajosnót, Te'eki Arvódné grófnét, említem még. Ez előkelő nevek mind biztosítékai annak, hogy komoly mozgalomról van szó. Nem keressük a magyar nők mozgalmának politikai vonatkozásait, de őrömmel üdvözöljük a magyar asszonyokat a cselekvés, a társadalmi munkálkodás, az egyetemos küzde'em terén. Es mikor a lelkes magyar asszonyoknak az őket fórfirészrő! megillető lovagias hódolat, rózsaszálát átnyújtanánk, mint férfiak szívesen látjuk magunk mellett küzdeni a minden emberi küzdelem nemtőit, az asszonyokat, mint önző emberek pedig készséggel meg is osztjuk velük a mindennapi harc kemény munkáját. Azonban itt mégis álljunk meg egy pillanatra. A nők egyenjogúsításának, az úgynevezett feminizmus kérdést'nek uiesgyéjéhez jutottunk e pontnál. Mert a nőnek minden olyan cselekedete, amely az eddigi női életrend keretéből kiválik, egy forradalmi lépés a nő újjászületése felé. Oh, oh, ne döbbenjenek meg kérem. Nem olyan borzasztó ez a kérdés és nem minden forradalom jelent egyúttal felforgatást is Vannak csöndes, vértelen forradalmak és valami ilyesféle folyik ma a nők 1 taborában is. Szóval a konzervatívok ne rémüldözzenek mindjárt halálra. A főzőkanál uralma nem fog véget érni soha, csak egy kis szecesszió, egy kis különválás fog történni e téren is, aminthogy minden idők jelenkorában minden társadalmi tényezővel ez meg szokott esni. Vagy nézzük a magunk nemzeti és társadalmi históriáját. Vájjon nem voltak-e nekünk is a maguk szokott életrendjéből kinőtt magyar asszonyaink, akik férfimunkákat, vállaltak ? E* ugy emlékszüuk-e meg ma róluk, mint akik a nők tár.-adalmi életének forradalmárai, felforgatói, vagy épeu megmételyezői voltak ? Ugyan ! Hát a Lorántffy Zsuzsannáink, Rozgonyi Ceciljeink, Dobó Katicáink nem mint asszonyi eszmények élnek-e emlékünkben ? Pedig nem asszonyos munka volt az, amit végrehajtottak. Egyáltalán a nőkérdéssel csínján kell bánni. Mi a női kultusznak vagyunk hivei. Tiszteljük a természet munkáját, amely a nőt gyöngének teremtette s miután velünk szület-ítt híres magyar lovagiasságuuk a nőben épen a g}'önge társat védi, ebből a szempoutból nem szívesen látjuk a nőt, mint minden fenntnrtás nélkül küzdőtarsat a férfiak élet-halál haroában. Aragoniai Johannának, Aeonio Colcnna feleségének Velencében a kételkedők akadémiája templomot emelt. Mi is templomot emelünk lelkünk mélyén a nőnek. A házi szentélyek baroait szeretjük látni bennök, akik a családi és társadalmi életet gyöngéd egyéniségük szelid fényével árasztják el. Mi, hogy őszinték legyünk, fótijuk a nőt attól a nagy ós végleges forradalomtól, amelybe indulnak. Féltjük a nőiességüket, féltjük az illúziónkat, féltjük a családi szentélyünket

1 Mert mi nem vagyunk barátjai a Feunne Hussard-oknak, a Breton Doubleknak, a Thérése Figulereknak, az Ida de Sainte Elmebeknek. Sem semmiféle más fajtájú női heroszuak. Legyen a nő <csak> nő és ne «emelkedjék» a férfihoz. A szociális kérdések közül pedig mindenek felett szeretnők kikapcsolni a nőkérdést, abban az értelmezésben, ahogy a történelmi és gazdasági materiálisták ezt a kérdést a megoldandó szociális kérdések komplexumába beállítják. A mi fehér lelkű leányainkat, szépséges asszonyainkat nem adjuk ! Nem ós ezerszer nem. De hiszen képzelem, hogy mosolyogják meg ezt, a maradi tiltakozást a mi nagy szociálista gondolkodójuk. Pedig igen egyszerű s hogy az ő terükön mozogjak, anyagi érvekkel bizonyítok ellenük: Tekintélyekre hivatkozom, Gnauch Kühne asszony ezt írja a ^szociális praxis>-ban az asszonyoknak : — Nem tarthattak igényt férfijogokra, mert nem végezlek férfi munkát ! Paulsen tanár ós Lathreín a nőnek a hadiszolgálat alól felmentésével, Rösler a templomi szolgálatból való kizártsággal okadatolja a nőnek a férfi jogköréből való kirekesztését. Legyen az anyagi érvekből ennyi elég. Mi eszmei érvekre hivatkozunk, amikor azt mondjuk : nem hagyjuk leányainkat és gyönge asszonyainkat, elmerülni a féifiküzdelem sokszor iszapos árjában. —1. Krónika. A májusi meleg napsugár uj életet teremtett a Balaton partján. A természet majdnem teljes pompájával tárul elénk. A vízre kirakták az ujonau festett csónakokat, vidám énekszó, evezők verte víz csobogása hallatszik a tóról. Elevenné leltekajátszóterek, a bokrokat gyermekek zsivaja tölti meg. Az éneklő madarak jókedvűen, hangosan köszönt ik a járókelőket a jólelkű emberek adományaiból épített uj lakóhelyükről. A rég kívánt, s még csak a télen is oly nagy garral hirdetett reformok következtében gyorsan halad az uj sétány töltése. Az uj padok s az annyira óhajtott asztalok a Hullám szálló egyik zugában várakoznak, hogy megfelelő helyük-e ke-