Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-15 / 15. szám

BALATONVIDÉK 1906. április 15. bari, Kővágóőrsön, Köveskállán, Letenyén, Sümegen, Szentgróton, Tapolcán, Zalaeger­szegen és Zalalövőn. Az „Iparvédd Egyesület" választmányi ülése. Az »Iparvrdő Egyesülete választmá­nya a mult vasárnap délután tartotta első ülését a városház nagytermében. Az ülé­sen a választmány nő- és férfitagjai kevés kivétellel teljes számban megjelentek, ami ékes bizonysága annak, hogy a nemes esz mét városunk közönsége nemcsak hogy megértette és felkarolta, hanem ennek dia­dalra juttatásában tevékeny részt is óhajt venni. Az ülésen Dervarics elnök távollété­ben Berzsenyi Gyula egyesületi alelnök elnökölt, ki megnyitó beszédében örömmel üdvözölte a megjelent tagokat s azon óba­ját tolmácsolta, vajha a politikában beál­lott örvendetes fordulat az egyesület to­vábbi működését ne hátráltatná s az egye­sületi tagok érdeklődését és munkakedvét ne lohasztaná. A tetszéssel fogadott, elnöki meg­nyitó titán Bognár Imre egyesületi titkár ismertette az alapszabályokat, msly után azt az indítványt terjeszti az ülés elé, hogy kérje fel a választmány a helybeli keres­kedőket, a szokásos újévi ajándékoknak bizonyos összeggel való megváltásira, mely összeg az iparvédelem céljaira lenue fel­használva. Az indítványt az ülés magáévá tette s annak keresztülvitelére titkárt kér­te fel. Esután egy 9-es bizottságot válasz­tott a választmány, mely bizottságnak kö­telessége lesz őrködni afelett, hogy a jel­zőtáblákkal ellátott áruk a boltokban tény­leg honi áruk-e vagy nem? A 9 es bizottság tagjai lettek : Kölgyessy Gyula, Krausz Ernő, Marton Mór, Prager Tivadar, Ré­vész Lajos, Schadl Lajos, Sujánszky Jó­zsef, Szerdahelyi Jenő és Szalay Ignác. A választmány nő tagjai taggyüjtós céljából be fogják járni az egész várost, mely munkát a következőkép osztották fel maguk között : Balaton- és Ligetutca Ta­kách Imréné. Deák Fereno-uic* Remsey Lajos dr.-né és Schwarz Zsigmond dr.-nó. Iskola- ós Zárda utca Stieder Kálmánnó és Krausz Lajosné. Festetics-utca Horváth Károlyné. Kossuth Lajos utca nyugati rósz Csanády Gusztáv dr.-né, özv. Clemeut Li­pótné: keleti rósz Gaál .lózsefnó ós Vucs­kits György dr.-né. Erzsébet királyné- és Hajdu-utca Sujánszky Józsefné és Révész Lajosné. Georgicon- és Bakacs-utca Prisz­nyák Istvánnó ás Regensperger Ferencuó. Nádor- és Pető-utca Bendekovics Istváuné és Cséby Lajosnó. Fehér György , Kis­faludy- és Tapolcai utca Veháp Ferencuó és Veháp Imréné. Pap-, Gelencsér- és Cserszeg-utca Nagy Istvánné ós Szerdahe­lyi Jenőné. Lehel- és Külső Cserszeg-utca Bóry Imréné, Sági Jánosné, Kerítés- és Vásártér-utca Gáspár Józsefné, Heidecker Jánosné. Hancók-rét Reisclil Imréné, Reischl Heda. Polgárváros Murai Lajosnó, Molnár Ignácné. Újváros Kölgyessy Gyuláné, Meiz­ler Károlyné. Elhatároztatott továbbá, hogy az Ipar­védő Egyesület működését, az egész járás területére kiterjeszti s az egyes községek­ben fiókokat szervez s tagokat gyűjt. E nagy munka végzésére a választmány férfi tagjai közül önként vállalkoztak : Szerda­helyi Jenő (Gyenesdiás, Vonyarc és Bala­tongyörök), Révész Lajos (Zsid, Vállus. Z.­Szántó ós Vindornyalak), Regensperger Fe­renc (Karmacs), Kölgyessy Gyula (Páhok, Sármellék), Prisznyák István (Polgárváros, Cserszegtomaj), Meizl r Károly és Sujánszky József (Rezi), Zitterbarth Kálmán (Zala­apáti), Krausz Ernő (Zalavár). Bejelenti titkár, hogy Neumark Ja kab egyesületi tag 6 koronát adományo­zott az egyesület céljaira. Örvendetes tu­domásul szolgál. Az indítványok során Prager Tivadar azt az indítványt terjeszti elő, hogy gyűjt­sön &7 egyesület alaptökét,, mellyel egy bármily águ gyárnak részvénytársasági alapon Keszthelyen leendő felállítását, tá­mogassa. Felhívja a tagokat, hogy e célra előre ajánljanak fel bizonyos összeget,. Az indítványt helyeslőleg vette tudomásul az Ülés s a lelkes felhívásra jelenlevők 4000 koronát rögtön előjegyeztek. Ezzel az ülés véget ért. Szikrák. A föltámadás ünnepét üli a keresz­tén y civilizált világ. Ezek a nagy keresz­tény ünnepnapok azonban ünnepnapjai az egész emberiségnek, nem azért, mert a ke­resztény vallás a földkerekség uralkodó vallása, hanem mert ezeknek az ünnepna­poknak olyan erkölcsi, társadalmi vonat­kozásaik vannak, amelyek közösek az egész emberiséggel. A föltámadás erkölcsi lényege a jó­nak győzelme, az igazságnak diadalmas­kodása. Ez a lényeg pedig örök időktől fogva érdekelte az egész müveit emberisé­get s éppen ebben vau ennek az ünnepitek is, a kereszténység húsvét-ünnepének tár­sadalmi vonatkozása. Tehát a jónak győzelme, az igazság­nak diadalmaskodása ! Akik alapvetői vol­tak a keresztény vallásnak, keresztény dog­máknak, tanításoknak, jól tudták, hogy mit cselekszenek. Ok szociológusok voltak, természettudományos alapból indullak ki s nem rajtuk mult, hogy tanításaikat a ké­sőbbi nemzedékek rosszul magyarázták. A jónak, az igazságnak győzelme volt min­den idő harcának a célja. Ez a mai küz­delmek ütköző pontja is. Mi hát az a föltámadás ? Az emberi igazság életre kelése. Mi az emberi igaz­ság ? Az, amit a társadalom gondolkodói hirdetnek: a munka megbecsülése. Mert az egész természeti rend középpoidja a munka. Innen indul ki és ide tér vissza minden. Ez az alapja tudománynak, művelődésnek, haladásnak, jólétnek, fizikai és lelki bol­dogságnak és boldogulásnak. A munka ! A munka ! Értsék meg hát már az ideálistól:, a munkában van a legfőbb ideál. A kézzel lógható értéket jelentő, forgatható munká­ban testesül meg még az ő világuk is '• az álmok világa. Ilyen nagy ünnepeken, mikor a szi­vekbe eltett s a lelkekbe nevelt vallási ér­zés hivő hittel, vak buzgalommal fordul a dogmákba foglalt eseményekhez, ilyen­kor, amikor fogékonyabb, érzékenyebb a lélek az eszme iránt, értessük meg az em­beriséggel, hogy mi is az a feltámadás. A feltámadás az, amit fCrisz\tis akart, vele példázni. Miért támadt fel vájjon Krisztus urunk ? A szeidirás tanitja : hogy megváltsa az emberiséget. Húsvét ünnepe, tehát az emberiség feltámadása. A nyomorúság, a jogfosztott­ság sziklájával födött, elnyomott emberi­ségnek feltámadása. Értsétek meg tehát ünneplő emberek, értse meg hát minden igaz keresztény, ald hü követője akar lenni Krisztus tanításai­nak. Az emberiség feltámadásra, megvál­tásra vár. Sirja egyre mélyebb, szenve­dése, nyomora egyre kiáltóbb, tehát egyre sürgetőbb az idő, hogy megváltassék. Semmi késedelem. A jövendő nem­zedék elé hogyan álljon a másik, a jelen­nek nemzedéke, ha az Istentől, a terem­téstől rájarótt feladatot nem teljesiti ? Nincs a természelnek olyan teremtménye, amelynek ne volna meg a rendeltetése. A virágnak, amely illatával tölti be a leve­gőt, az a rendeltefése, hogy virágozzék, hogy színeivel széppé legye a földet. Csak az embernek, Isten legtökéletesebb teremt­ményének ne volna rendeltetése ? Nem, nem ! Az embertársakért való küzdés, az emberszeretet, — ez az emberi rendelte­tetés, ez a mi lelkünk virága. Szép hús­vét napján hintsük tele a földet ezzel a százszorszép virággal ! . . . Krónika. (A tulipánkert.') Az az országom öröm, amely a nagy minisztérium kinevezésének nyomába jár, hála Istennek nem lohasztja, söt éleszti a tulipán mozgalmat,. Mindenki erezi, hogy az örömmámorban sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy magyarok va­gyunk, hogy első ós mindenek fölött való kötelességünk, hogy necsak szívben ós szó­bau, de tetteinkben, gondolatainkban és életünk minden megnyilváuulásában is ma­gyarok legyünk. Nekünk legszebb, söt egyedül szép csak az lehet, ami magyar. Pártolni, előse­gíteni, támogatni csak azt kell, ami ma­gyar. Kiírtuk a nagy szót, s nem szógyel­tük, mert, nincsen benne szégyen. A nem­zeti elfogultság igenis erény, sőt köteles­ség, egy csöppet sem szégyelni valóbb, mint a szülői vagy gyermeki elfogultság. Megvetjük azt a gyermeket, aki szülő­anyját meri megbírálni, vessük iíieg azt a polgárt, is, akinek soha elég nem jó az, ami a miénk. Azokat az élősködő idegeneket pedig, akik itt nyilt-an merik gyalázni a mi kulturánkat, lökjük ki, ne álljunk szóba velük s ne engedjük meg, hogy itt érvé­nyesüljenek. Lankadatlanul, bátran előre, egy önérzeten, öntudatos nemzetnek, min­den sikerül. Itt emiitjük meg, hogy Tapolcán a keresztény és izr. nőegylet tagjai e héten Herteleudy Ferencuó elnöklésével gyűlést tartottak s nagy lelkesedéssel Tulipán-ker­tet, alakítottak. * * * (A pletyka.) Van a magyarnak, vagy inkább a kisvárosok közönségének a többek között egy áldatlan szokása, hogy ugy mondjam, betegsége. A társadalomnak ez a néme­lyekben édes, kellemes érzést, élvezetet, gyönyört, megkönnyebbülést, előidéző s gyakrau jóleső bosszúvágyat kielégítő rák­Valódi Fischer Emil féle I,2és3 K-ás „Tulipán"jelvények „Tulipán kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF ­k ö"y vkereskedésé b°" Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom