Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-04-15 / 15. szám
X. évfolyam. Keszthely, 1906. április 15. 15. szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k Tolt ga«d. tanintéaet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre. W kor. 6 „ FNegyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 20, Nyllttér petltsora alku szerint. Feltámadtunk. Ezelőtt néhány nappal még nem hittünk a feltámadásban. Hazugnak tartottuk az évezredes igazságokat. Kételkedtünk a természetben, mely eddig még minden esztendőben meghozta a megújhodást, a tavaszt! Kétkedve lapoztuk végig a történelem évkönyveit s noha minden lapja kétségbevonhatlan logikával azt bizonyította, hogy nincs az a nemzet, mely föl ne vetné a nyers hatalom által föléje hengerített sirkövet, mégis ugy hittük halálos gyötrődéssel, hogy mindez hazugság, ennek a nemzetnek feltámadása többé nem lesz. Csalódtunk ! Kishitűek voltunk és ezért most bűnhődnünk kellene, ha nem lett volna már e^g bünhő dés az, hogy hónapokon keresztül láncok között, tehetetlen vergődéssel kellett tűrnünk a rosszak, a hitvány lelkűek zsarnoki gőgjét. Feltámadtunk! Nemcsak harangok kongása, nemcsak magasra szálló egyházi zsolozsmak hirdetik a feltámadást, de mindezeknél harsogóbban köszönti az uj korszak hajnalhasadását amegbatottságnéma imája, mely millió és millió magyar kebelből száll Isten, a magyarok Istenétrónusa elé. Csodálatos szépsége a keresztény hitnek, hogy minden nagy ünnepe az emberi érzések legnemesebbikét, a szeretet szvmbolizálja. De ami husvétunk, a magyar nép feltámadásának fenséges ünnepének jellegét nem a szeretet., hanem két más emberibb ér/és adja meg : a munka után való törekvés egyrészt, az igaztalanok büntetése és bűnhődése másrészt. Uj korszak előtt állunk, de a korszak munkássága csak akkor lesz eredményes, ha teljesen szakítunk a régi renddel és ha színét, nyomát is elsöpörjük annak a hitvány rendszernek, amely szükségessé tette, 1 r\rrtt ». wi • 'I->J -iáti cfgyáltalán még feltámadása, még húsvétja legyen. Munkánk eredménytelenül maradni nem fog A nemzet, amely egy volt a küzdelemben, egy marad a diadalban, a győzelemben is. Az államgépezet, e hatalmas szervezet minden porcikája, minden alkotó része együtt fog dolgozni, hogy célját elérje és e cél nem lehet egyéb, Széchenyi nagy, hatalmas, független Magyarországának megalapításánál. Tengernyi erő szabadul fel most egyszeriben, olyan erők, melyeket eddig meddő súrlódások eredménytelen viaskodások emésztettek fel. Csodával határos, hogy legnagyobb tehetségeink absorbeálása után nem sülyedtünk vissza oda, a hol a keleti és balkán államok vannak, de hiszen már az is sülyedés, ha stagnálunk és ha mozdulatlanul mereven állunk meg azon a ponton, amelyre bennünket egy szerencsés véletlen emelt. A munka elvégzése a mienk lesz, de annak irán}'t szabni, teret kijelölni a nemzet uj vezérei fognak. Es hogy az általuk megszabott Ülődét bőit Cüiliü;:. iugiliik él ni, arra elég garanciát nyújt a vezérek neve, múltja és politikai hitvallása. Van azonban az uj korszaknak egy másik iránya is, amelyben a nemzetnek, a társadalomnak saját belátása szerint kell haladnia. Ezer és ezer ártatlanul tönkre tett existencia, a multak jóvá már nem tehető bűnei bosszúért lihegnek. Hitvány önzés volt az eddigi A BALATON VIDÉK TÁHCAJA. Húsvét félfíomályu templom csarnokában Ddíosolygó arcú uri nép fözött Sjongyoföa fedve állt az üldözőit- . . . Valami vágy Hajtotta — ü?Je erre, Ddíil^or ma reggel' éliezve, flórán Ott ődöngött a palotát^ során. Üli ellette gazdag, boldcg uri nép DUent sietve a cifra, büszke dómba & egy titkos ösztön Öt is erre vonta. DdTost ott átUt a templom csarnokában, DdZi^ént maga a zordon bus em/észet és pörölte, amerre, félve nézett tféntj hullámzott a félhomályon át . . . Jj^ lemplomlwjón z ngva szállt az éne^ S a szerteszálló tömjén illatát Ddlohón itta az álmodozó lélefo DdZí ez ? — tűnődött. Ünnep van talán ? Ss gebeiében megrendült a sziv . . . Oh nefo nem volt ünnepe soha ! Jjfjtl\öznopohttt élt csupán f{eresetül S e napol{ l\omor, szürke éjjelén J2em hullámzott át siRa semmi fény . . . SllünÓdött és megriadva látta ? 3Íogy messze, bent a főoltár felett feltámadott J£riszlus szobra áll. . . alleluja! ez « feltámadás ! J^Z érthetetlen, titkos és csodás — Jff alleluja ! S a nyomor 6ás fia, 7£gij hit/e, hogy térdre folt hullnia. alleluja ! <§s lassan, mint a föd, rdmeti]neí[ lenge fátyolári ^ereszt ül J^ letiinő nap fénysugara rezdül, Szh'ére szállt a boldog áhitat. . . . ljtiádfözott. '(Dalán nem tudta mit ! Űye leltje mélyén újra élt a hit S azt érezte, hogy a rút, sivár, fl2i]0m0rnal[ vége mindörökre már . . . alleluja! DKámorba fúlt a lelí\e ós a tömeggel együtt énekelte feltámadás áradó dalát. <Sl^or hirtelen vad z a] Z ngl a út ^ büszke, cifra lemplom-csarnoljot TödöbGíegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Kfoffmann-La Roche A Co. ISasel (Svájc). jRoehe Í6 99 Kapható orvosi rendeletre a fyftyszertárakban. — Ara üve»«akiat 4.— korona.
