Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. szeptember 10. A kedvező feltételek és Széchenyi grófnak valóban apostoli működése mind nagyobb és nagyobb bizalmat ébresztett az emberekben. Megkezdődött a parcellák kiosztása. Csopo-tönként hozta őket hajón, vasúton s az utazás költségét mindig maga fedezte. Több telepes beszélte el nekem, liogy a >méltósága* miként utazott velük ? Mint a jó pásztor, ugy vezette a nyájat. Még most is emlegetik, hogy a kostökből mily jó dohánynyal kínálta meg őket ! Mint mindenütt: ugy itt is megtörtént, hogy a vállalkozási kedv megcsappant. Sok ember türelmét veszítette, mig az első termésre várni kellett. Sok ember pedig nem mert vállalkozni, mig nem látja, vájjon a homok csakugyan terem-e ? Széchenyi Imre gróf a feltornyosult akadálj'ok dacára nem veszítette el a biztos sikerbe helyezett bizalmát, hanem annál lankadatlanabbul küzdött. Keresztülvitte, hogy a beültetlenül maradt területet államköltségen ültessék be s mint Kész szőlőt adják át majdan az egyes vállalkozóknak, akik csupán a reáforditott kiadást legyenek kötelesek az államnak visszatáriteni. Ezt a balatonkereszturiak és a b.-ujlakiak nyerték. Ezelőtt mindkét falu népe el volt adósodva s főleg B. Keresz

Luroii gyakori volt az árverés. A szőlőültetés azonban munkát adott s pénzt hozott a falu aprajának-nagyjának, ugy hog}

7 mindenki szerezhetett annyit, amivel adósságát kifizethette. Széchenyi Imre gróf eszméje jólétet teremtett mindkét faluban. Midőn azután a várva-várt első termés bekövetkezett : bezzeg nem volt többé aki kételkedett volna. Most azután mindenki telepet akart volna szerezni. Mint jellemző adatot emlitem meg, hogy 18íJ7-ben még 20 hold terület maradt kiosztatlanul. A jó termés láttára egyszerre 270 vállalkozó akadt a 20 holdra. Nehéz voit a sok szegeny közül a legszegényebbeket kiválasztani. Ezután eg3>re-másra következtek a jó termések. Széchenyi Imre gróf oly jólétet teremtett, hogy ott a nélkülözés ma már ismeretlen fogalom. A telepesek kincstári tartozásukat rendesen fizetik, ami egyedül áll e téren, mert a többi állami telepen bizony igen sok embertől per utján kell azt behajtani. De Széchenyi Imre gróf fig3

Telme és jóakarata állandóan kiterjedt az ő alkotására. Nemcsak a betelepítéskor és az ültetési munkálatok alatt, hanem később is és minden évben többször bejárta az egész telepet. Meg-megállt egyesek szőlejénél, ellenőrizte a munkálatokat, kitűntette a szorgalmas gazdákat és szakszerű utmutatásl adott ott, ahol hibát észI lelt. lalán nincs az egész 317 holdon egyetlen telepes sem, kinek sző[ lejét és szegényes hajlékát meg ne nézte volna. Somogyvári udvara is nyitva volt a szegények előtt. Meghallgatott mindenkit. Aki reá volt szorulva : sajátjából segélyezte. Kivétel nélkül ellátásban részesített mindenkit, aki őt otthonában felkereste. Aki ő benne bizott, az nem csalatkozott. Atyja a népnek. Később hegyközséggé alakította a telepet. Majd pedig midőn Festetics Tassilo gróf felajánlotta az eladást : tevékenységét e munkálat keresztülvitelére szentelte. És majd ha a politikai viszonyok valamikor rendes mederbe fognak térni, amikor az egyes telepesek tulajdont is fognak kapni: ismét nagy és nehéz munka hárul az ő vállaira. arról, mii e pillanatban már tudni szeretne. Előbb ezen szándékkal mentem be h<>z/.á, de a kis B-Ma megzavarta beszélgetésünket. A férfi gyöngéden megfogta a szép leány kezét: — Legyen erös Elvira! Tekintse, hogy rövid idő óta vagyok a gyárban, s nem ismerhetem, u^y annak üzleti oldalait, mint. Széchy, de van erőm megküzdeni a nehézségekkel és — s/.eretem magát! Lieuyeu erös «z apai akarattal Sz mben és határozzon még ma ! A leány szeme ismét nagyot villant és halk hangon mondta : — Ea má>" most határoztam s megtalálj a ezt egy kis papírszeletre írva, melyet én még ma este e tulipán kelyhébe fogok elzárni. Megszorította a férfi kezét és újra bement «p|a szobájába. S'endhall Róbert most. is Íróasztala előtt ült.. A kis Béla helye üres volt, csak a tulipánok feküdtek a kis karosszéken ; senki se gondolt arra, hogy a virágokat vízbe tegye. A gyáros kérdőleg nézett leányára. Azért jöttem — mondta E'vira, — hogy befejezzem H momU < t, mit a Béla jövetele miatt félbe I;- lett, szikitnom ; megfő, adtam, hogy Uuml • ti Tibor neje leszek és IIHIIHIH S ni MW• O®< S/écsy /Jenőről ! Megui't'iin ii yyárteli'p füstön levegőjét, „-,. örökrs z-it ! \lwzo cl nkiirok ínuen m-nni, hova míndu/.eU in-m ju nak «1 ; a gyár, euv lell<iiiist»'-otes voz^tö/el továbbra is fi

;nnálili;it C nk én akar. k innen elmenni Bogdói Tibori 1 A gj áros merően ránéz--ti a leányára, de látva annak fölhevült arcát, vonagló ajkait, csak annyit mondott: — Meg fogod bánni Elvira! A fiatal lány gyors léptekkei kisie tett a szobából, de az ajtóból mégegyszer visszafordult, hangja szilárdan csengett: — Soha atyám ! Az előcsarnokban remegő'

1 kézzel néhány sort irt egy kis papírszeletre éa — betette azt a tulipán kelykébe . . . * * * Négy órával később minden osöndes volt a gyárban. Az óriási kémény megszűnt füstölni, a nagy kemenczékben is elhamvadt már az izzó parázs. Itt-ott világított még egy-egy lámpa a földszinti irodahelyiségekben. Elvira a kis Béla ágyacskája mellett állott. A gyermek szelíden elaludt, miután nővére szép mesét, mondott neki arról, hogv a tulipánok kelyhében sok kis tündér lakik. A leáuy komoly arcát megszépítette az a mosoly, melyei a jövőre gondolt. Itt hagyhatja végre a sötét,, unalmas gyártelepet s ha kinyitja majd szobái ablakát uj otthonában, üde, friss levegő jön be rajta és nem kavarognak apró koromszemek a levegőben . . . Elvira kitárta ablakaités hallgatózott az éjszakában; a hold megvilágította a gyár udvarának sötét utaifc ós a szép leány két alakot vett észre föl-alá sétálni. Éles szeme fölismerte az egyikben Bogdán Tibort. Ajkait nem tetszőleg vonta le ; a férfi ugyanis a Lönyvelö társaságában sétált ott, ki mindenkinek ellenszenves volt gyárban. Beszélgettek. Elvirához is eljutott néhány szó, s ő élesen figyelt. A 15 évi kormánybiztosság ő reá nézve felelősségteljes gondot, munkát és sok kiadást jelent. Anyagi haszna nincs belőle, mert még a tiszteletdiját se fogadta el. Széchenyi Imre gróf méltán betöltötte azt a hivatást, amit a nagy vagyon s az előkelő születés ró az emberre. Aldassék érte ! * * * Amikor a hajadon férjhez megy: megszoktak emlékezni az apáról is. Máriatelep az államnak mint anyának ölén nevelt virágzó szép hajadon immár eladóvá válik. Meg kell tehát emlékeznünk arról a férfiúról, aki Széchenyi Imre gróf mellett atyja volt Máriatelepnek, at)ja volt a szegény népnek, — meg kell emlékeznünk Magyarország volt földművelési miniszteréről, Darányi Ignác tir.-ról is. A nagy Széchenyi óta kevés ember ült a kormányon, aki oly nagy érdeklődést tanúsított volna a szegény földműves nép sorsa iránt, mint épen ő. A kormányférfiak rendszerint csak nagj

T dolgokkal szeretnek foglalkozni ; majdnem valamennyit nagy eszmék háborgatják ; a fény mellett azután persze nem látják meg az án^ékot ! O azonban alant, a szegény nép sorsának javításán kezdette. Magyarország igazi földművelési politikája Darányi nevéhez fűződik. Munkásságának legnagyobb részét a szegény néposztály felsegélyezésére fordította. Többet ne említsek, ott van a ruthének megmentésére, a gazdasági szövetkezetek felállítására, a mezőgazdasági munkások ügyének rendezésére, a kipusztult szőlők felújítására, a nagy birtokok parcellázására ós kisgazdák között leendő kiosztására stb. vonatkozó tevékenj^sége. Mindezt teljes ——

———————•——— — Szécsy — mondta Bogdán — még mindig dolgozik. Barátom ! valóságos kincs egy ilyen jó bolond fiu ! Én majd élvezem a jövedelmet,, ő meg do'gozik. Szeretem E'virát, de talánkevésbbé tüntvolna föl nekem a szépsége, ha nem Stendhall gyáros leánya volna . . . Elvira odahagyta nz abiakot. Futott az előcsarnokba; hátha még nem késő?. . . hátha még benne van a kis papirszelet a tulipán kelyhében? De a pompás virág tépetten állott ott a holdfényben a kelyhéből már hiányzott a fehér papirszelet. Tehát Bogdán tudja, hogy szereti öt, noha e pillanatban gyűlöletet érzett, iránta! Mit tegyen ? Atyjához menjen ? Ez ellen tiltakozott a büszkesége; még most is fülébe csengett a saját hangja, amint, mély meggyőződéssel válaszolta; — Soha apám ! Elvira zokogott; mily hamar bekövetkezett az, hogy meg kellett bánnia elhamarkodott nyilatkozatát,. . . A lépések elhangzottak a szép leány nem hallott már beszélgetést. Az irodahelyiségek egyenkint, elsötétültek csak a Szécsy Jenő szobájában égett még a lámpa; a férfi még most is dolgozott. Elvira visszament a kis Béla szobájába; gyermek nyugtalanul aludt, de nővére alig figyelt reá. Lelke telve volt. keser ?gel, de aztán mégis közelebb • ment a^ alvó fiúcskához, mert az hangosan beszél', álmában. A tündérekről álmodott, melyekről Elvira elmesélt neki majd titkolódva folytatta: l'edig Elvira nem tudja ám mi van a tulipánok kulyhében ? Mert nem tündér