Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

20. BALATONVIDÉK 1905. augusztus 18. Más viharokat is látott ez már. Fehérvár} 7 nem Koppány, Kristóffy nem Gyula vezér. Pedig Koppány is, Gyula is csatát vesztett Szt. Ist­vánnal szemben. Bízzunk Szt. István pártfogásában. Nem hagyja el hü magyarjait most sem. Ha nincs, vagy nem lesz országgyűlésünk, vannak és lesznek vármegyéink. Ezeknek sáncain belül velünk lesz nagy al­kotójuk Szt. István király szelleme s nem veszthetünk Kereszténység és alkotmányos­ság két szent eszme, Szt. István két legdrágább öröksége. Karoljátok át egymást s egymást védve, egymást támogatva és erösitve vívjátok meg az igazság, a jog, a törvényesség szent harcát s a magyar szent ko­z-ona dicsősége oly ragyogó lesz, mint volt valaha. Hadd szitsák felülről az ádáz harcot ! Szent István országa hü marad dicső hagyományaihoz : a szent koronához, királyához s alkot­mányos szabadságához. Erről az út­ról le nem tér. Szent István szelleme legyen világító szövétneke nagy nemzeti missiójában. A 60 tagn bizottság értekez­lete. Vármegyénkben a közgyűlés áltaj alkotmányunk védelmére megalakított 60 tagból álló bizottság f. hó 16-án délelőtt tartotta gyűlését a vármegyeház nagyter­mében. M nthogy a belügyminiszter Zala­vármegye közönségének az adófizetés és ujonoszedésre vonatkozólag hozott s la­punkbau már ismertetett hazafias határo­zatát is megsemmisítette, szükségét látta a jóléti bizottság, hogy gondoskodjanak a közel jövőben várható felfüggesztések be­következése esetére az illető vmgyei tiszt­viselőkről gondoskodjanak. Batthyány Pál gróf elnöklete alatt, ülósezet' a bizottság, amelynek t*gjai, közül mintegy 55 en, tehát majdnem teljes számmal jelentek meg. Hosszas komoly vita után hatá­rozatilag kimondotta a bizoitság, hogy a vármegye törvényen álló határoza­tának végrehajtása miatt felfüggesztendő vmegyei tisztviselőkről társadalmi ut.ou gondoskodik ; a begyült pénzt, a bizottság elnöke egyik takarékba helyezi és az eset­leges utalványozást ő teljesiti. Továbbá egy 5 tsgból álló szűkebb bizottságot is választott, Batthyány Pál gróf elnöklete alatt, mely a póuzgyüjtós módozatát, ke­zelést stb. teendőket fogja elvégezni. Ezen határozat, után felállott Forster Elek nagy­birtokos és kijelentette, hogy a bizottság kezére egy hót, alatt, 5000 koronát tesz le a tisztviselők javára. Mint halljuk e pél­dát birtokosaink közül többen fogják kö­vetni ! NHgy lelkesedést keltettek a vme­gye lelkes alispánjának szavai, melyekkel kijelentette, hogy a belűgyvezstő által megsemmisitett vármegyei határozatot újó­lag a maga egészében terjeszti a közgyű­lés elé annál is inkább, mert a kormányon ülők nem átallanak az alkotmányt védő nemz t ellen a nemzetközi szociálistákkal szövetkezni aljas aknamunkájukra. Több tárgya nem volt az ülésnek, mire azt Batthyány Pál gróf elnök berekesztette. Végűi elhatározta a bizottság, hogy a községekhez felhívást intéz, melyben utal arra, hogy az ex lex állapot megszűnése után az adókat, sürgősen be fogják hajtani miért is ajánlja a bizottság, hogy az adóra szükséges összegeket valamely pónziuté­zetbe helyezze el. A felhívást, más helyen közöljük Községi elemi iskolánk államosítása.*) Pár évvel ezelőtt nagy port, vert, fel községi elemi iskolánk államosítása. Azóta *) Közöljük e cikket helyi vonatkozásánál fogva, bár nézetünket általában vele nem azono­síthatjuk. Hivei lévén a hitvallásos iskoláknak s tisztelői a felekezetek iskolafentarló jogának s méltányolni tudjak s akarjuk is a hitvallásos is­koláknak a nemzeti nevelés nagy munkájába szerzett érdemeit nem valljuk, söt egyenesen s végletekig ellenezzük ezek államositáoát. Kivételt teszünk itt azonban a községi jellegű istoláknál. Ezeknél mi akadályát sem látjuk az államosítás­nak, lévén a községi iskolák konffessionális te­kintetben egyformák az államiakkal. Minthogy a keszthelyi iskola is községi jellegű, szívesen kö­zöljük az ide vonatkozó fönnebbi cikket. S z e r k. tudott Balogh felelni, de mikor elkósése­nek indokolá>ára egy labanc lovaszászlóra mutatott, melyet egy közvitéz diadal jel­vény gyanánt magasan lobogtatott és a hat fogoly előkelő rácra tekintett, kiket szintén magával hozott, erős fedezet alatt: tisztában volt. mindenki, hogy Balogh Ádám egy uj fegyvertettel szaporította légi, diadalmas hírnevét. Még nem is tudták a valódi tónyál lást. és már az egész közönség riadó él­jeube tőrt ki. Balogh nagy nehezen tu­dott magának ut.at törni az udvarban to­longó lelkes katonák és a szomszédos vár­nép köpött. Minden katonája valóságos ostromnak volt, kitéve ; mindenki hallani akarta az újságot. Végre összegyűltek a nagyterembe és Balogh a kíváncsi hallgatóknak halál­csendje mellett ekkópen szólt: • Tegnapelőtt, este megleptük a la­bancot ós megBzettünk neki aprópénzzel. Nekem kétszeres okom volt rá. Hazámat elpusztítja ós arámat, gyalázta. Ej 'ólkor megkerültük Szolnokot ret­tenetes hózivatarban egész az előőrsig ju­tott uuk. A jámbort megfogtuk és összekö­töztük. Rohamban egyenesen a hadiszál­lásra tartottunk. Vágytam kezembe kerí­teni azt a labancot,, aki oktondi ostrom­lásában arámnak szemébe merte mondani; Kuruc vér, kutya vér, sokat, egyik t-ein ér. Meg akartam neki mutatni, hogy min­den vezórsége mellett, kimpeüér. A feltá­pászkodó rácokat lekas/abo'tuk, az alárm­verőket kilődöztük a mezőre, a többi pe­dig esze nélkül futóit, ki merre nyillást. látott. Ezt a hatot p-dig mutatónak hoz­tam belőlük uj hadvezérünknek. Hanem a rókát nem foghattuk e.l A j^ madárnak pecsenye akadt a vidéken. Összeszedtük hát kedvenc holmiját,, a gaz­dag éléskamráját, aranyos libériáját, egész podgyászát és minden lovát. És hogy az uránál is gráciába essek, elhoztuk a lova­sok zászlaját is a hadipénztárt,. Legények kiáltott az ajtó mellett felállított katonái­hoz — hozzátok csak be a vasládát. Mondhatom uraim, hogy négy ember kell a hordására, mert fehér ezüst a tartalma színültig«. Volt erre lárma, éljen és kézszorítás. A magnum áldomás négy napig tartott. Balogh akkor ismét, visszament a nyúlási állomásra — rókát lesni. K—t,. elszunnyadt a mozgolódók sokasága, d» ugy látszik nem aludt el örökre az álla­mosítás ügye. Nem vagyunk hivei a mindenáron való államosításnak, nem vegyünk hivei annak, hogy kényszerítő ok nélkül államo­sítsuk iskoláinkat. Feltétlenül államosítás mellett foglalunk állást az 11 esetekben, a midőn a községek sokoldalú teher mellett az iskolai kiadások fedezetére nem bírnak más alappal, mint, a községi adópótlékkal.. A község szervezetében maholnap annyi a megfizetni való, hogy az adózók fejüket hajtogatják, ha adófizetésre kerül a sor. 40, sőt néhol több percent a községi adópótlék. Varosunk sem dicsekedhetik azzal, hogy kilátást, nyújt, a pótadónak lejebb szállításáról. Elmondhatjuk mi is azokkal a városokkal együtt, ahol a kultura anuyi anyagi áldozatot követel háztartásunktól, hogy már tovább nem birjuk. Tiszta magyar fajnak, tiszta magyar város polgárainak anyagi érdekeiről vaa szó. Meg kell az ilyeu helyet, a magaa kormánynak menteni a súlyosbodó gon­doktól, legegyszerűbben az által, hogy is­koláit vegye állami kezelésbe. Moudom, néhány éve, 2000 korona különbözet akasztotta meg a tárgyalásokat. Voltak akkor is olyan előrelátók, jó­solók, akik fennen hirdették, hogy még sokba fog ez kerülni a városnak. Azóta az ismétlő iskolások tanítása, egy rendes tanítói állás szervezése, legujab­bau a segédállások megszüntetése, a drá­gasági pótlók kiutalása ujabban beállított községi szükséglet. Ezekre neui lett volna szükség a község részéről gondoskodni, ha az állami vezetés, átvétel sikerült volua. Ezen túl vagyunk. Jogász nemzetnek drága a joga. A jog olyan furcsa természetű, hogy ha el­veszítjük, meg nem találjuk. A jogból azon­ban még az iskolát sem tarthatjuk fen. A polgárok veritókes munkája teremtheti meg a község szükségleteinek fedezetét. A legnagyobb elismeréssel kell adóz­nunk városunk vezető férfiainak, hogj egyéb kívánalmak dacára is, iskoláinkról, tanítóinkról sem feledkeznek meg. Elisme­rés illeti azokat, akik kezdeményezik isko­lánk javára, tanítóink jobb megélhetési vi­szonyaira vonatkozó megajánlásaikat. Mégis érezhetjük kivétel nélkül vala­mennyien, hogy tanítóink fizetés-* nem áll arányban a drágaság emelkedésével, nem. áll arányban a hozzá hasonló képesítésű, más állami hivatalnok fizetésével. Ennek is ki kell forrni magát. El lehetünk rá ké­szülve, hogy a tanítói fizetésnek ujabb emeléséről beszéljünk és teg3'ünk. Társadalmunknak ez az osztálya nem követel, nem agitál ; szürke sorsában meg­nyugodva, egy jobb sorsra érdemes taní­tói kar jövőjének reményében buzgón tel­jesíti kimagasló hivatását. Neküuk kell azon fáradoznunk, hogy a mindennapi ken3'órkereset gondját ve­gyük le tanítóink vállairól, hogy abban az iskolában, ahová legdrágább kincsünket, gyermekeinket bizodalommal küldjük, a nevelés-oktatásnak szenteljék teljes erejü­ket. Még akkor is mi leszünk hálásak, mi, akik tanítóink nélkül gyermekeink jövendő boldogulásának alapját, oly szilárdan meg nem vethetnők. Nem szabad kicsinyes dolgok miatt a lényeget, elhanyagolni. Ne fokozzuk kívánságainkat az isko­lai épületek kiegészítése körül. Iskolánk összehasoulitva az ország más iskolaival, épület dolgában is kiállja a versenyt. Fiú­iskolánk, leányiskolánk jól el vannak he­lyezve. Államosítás esetén, hiszem — hogy a hitközség áldozatkészsége meg nem inogna. Az államnak is szívesen átengedné azt az épületet, amelyben a leáujiskolá nak 1870 óta otthont ajánlott, fol a köz­Óvjuk Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és [Cg I por ellen, melyet ugy érhetünk el, ha azokat Schweiger Sáqdor njolgkáf elleqi ® 1 iqfcézefeébe qgári gondozásra adunk, hol azok igen jatányo^ árért biztosan Ieszqel^ goqdozva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom