Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

1905. juliua 16. BALATONVIDÉK 3. ide nem jött, osak azért nem jőit, mert. tudja, hogy itt igaz, derék, szabadságszeszerető nép lakik, melyet, buzdítani nem kell. Ö oda megy, ahol veszélyben VHII a szabadság, az alkotmány. Ennek tulajdonítsák, hogy én, a méltatlan, vagyok szerencsés szólani. (Taps és élj-nzés-) Mielőt

f. egy pár szót szólanék e mostani helyzetről, legyen szabad nekem azokra a szavakra visszatérnem, melyeket, Bst'hyáuy Józ-ef ^rcf, képviselőjük intézett önökhöz. Furcsa dolog n^yan, mikor az egyik rokon a másikhoz szónokol, de mi Batthyáli\iak mindig kivettük részünket, h haza és aUot.mány védelméből. Erre mi B»ttbyánytak igen nagyon büs/.kék vagyunk. Ez a Batthyány ós magam is itt a közelben születtünk, bölcsőnk közel egymáshoz állót'. Attól fogva szeretjük egy mást, együtt voltunk, nem találtuk meg, csak most azt n helyet,, le az isteni gomlvise'és teremtett. (E jen a Batthyány család !) Tisztelt polgártársaim! Nekünk bz isteni gondviselés nem azért adott vagyont, nem azért adott nevet, liogj' pipáljunk (derültség) ós töltsük a napot, hanem, hogy a szonl népnek érdekében használjuk. Igen tisztelt polgártársaim ! Engedjék meg, hogy egy lövid kitérést, tegyek. Az újságolvasók tudják, hogy magam is azok kŐ«é tartozom, aki i kisembereket pártolja. Én irtain és beszéltem sokat a kiseuiberekről, a szegény emberekről. És mi történt? A szabadelvüpárt, mely harmincöt evig Ült w nemzet nyakán, azt mondta, ho^y szocialista vagyok, inert nemcsak az udvari tanácsosokat, hanem a népet is pártolom, azért, mondta. Tisztelt polgártársaim! Ezt a szab-delvü-pártot a nép ité ete, az Isten Ítélete január 26-án eltörölte a magyar tőidről. Csak még valami hulladéka van meg. (Derültség.) És mit látunk most, tisztelt polgártársaim ? Azt látjuk, hogy midőn az ország küzd, az egész magyar népet jogaiból kiakarják fosztani, a magyar alkotmányt, le akarják gyűrni és Magyarorszá got osztrák tartománnyá tenni. Azt látjuk, hogy a szabadelvű-párti urak kölcsön adtak az al solutizmusuak embereket, hogy mint osztrák miniszterek « nyaknukra üljenek. (Éljen.) Szégyen gyalázat, lenne, ha a magyar nemzet, megtűrné rzeket az embereket es kérdem polgáriársaim, hogy mi a kötelességünk. Az et>yik oldalon a nép a törvénnyel, melyr-> ki ki mege-küdöit és amelyet, a miniszt-rLől az utolsó utkopróig mindenki megtartani köteles. A törvény parancsait kell a polgaroknak megtenni, ennek k-ll engedelmeskedni, vagy az alkotmán\lipró gazoknak ? (Éljenzés.) Én ugy tudom, hogy a törvényt meg kell tartani a tizedik törvénycikket, amely azt mondja, hogy az éhező inkább haljon éhen, de ne lopjon. Ds, tisztelt polgártársaim ! az a törvény nemcsak annak az éhezőnek szól, hanem akik a hatalmon ülnek ós akiknek köt.elességök a tői vényt tiszteletben tartani. É-' ha most jön egy kormány, mely törvénytelenül ül kormányon, mely törvénytelenül kormányoz, köteles vagyok-e én engedelmeskedni ? Én, mint a törvényhozó testület, tauja, tudom azt. hogy juuius másodikán a magyar képviselőház kimondta, hogy a magyar nép védje és tartsa a tőrvényeket. Ezek után jöhet nekem Kristóffy, vagy mi a fene nevü, (derültség) parancsolhat akármit, nem teszem meg. (Mi sem.) Tudom azt, hogy mindnyájan tudják, hogy az államnak szükség van pénzre. Ha most adót nem fizetek, ezt gyümölcsözni takarékpénztárba teszem és ha lesz alkotmán}', hódoló tisztelettel oda viszem adómat a hivatalba. (Helyeslés.) Ennek a kormánynak egy fityinget sem ! (E jenzés.) így vagyunk a katonákkal is. A törvény rendeli, hogy kell újonc, de a magyar törvény azt, mondja, hogy újoncozás csak akkor lehet, ha a törvényhozás hozzájárult. Ezt Deák Ferenc mondta. És ha most, Kristóffy meg György ezt mondják, hogy a magyar törvényt jobban tudják, mint Deák, hát azokat már lefújták. (Derü'tség) Tisztelt polgártársaim ! A napokban olvastam egy régi levelet. JLzt Ferenc császár s király irta V. Ferdinándhoz és éhben a levél'ien azt, mondja, tartsák mindenkor tiszteletben a nóp«k jogait, j mert akkor a nép is tiszteletben tartja az ura kodót. Ezt, vallom én is És hogy félreért •» ne legyen köztünk, én nem a király ellen beszélek, hauem a tanácsosok elun, akik környezik és bujtják, ho^y a magyar I,örvényt ne tartsa meg. Ezeket kell lieuünk elsepernünk. Ezt, csak ellen1 állással lehet m gnyeini. Nem régiben odahaza a válnsztókerületemben egy községben ebédeltem hatvan német, és horvát ajkú választópolgárral 03 a községbiró ezej ket mondta : Uram, ötvenezer frtot, áldoztunk egy állami iskolára, mert, az előbbeni uem tanította eléggé a magyar ny Ivet. Áldozatot hoz'unk, hogy a magyar nyelvi. megtanuljuk, de ha áldozatot hoztunk, meg is követeljük, hogy az iskolában tanultakat mint katonák is érvényesíthessük. Tehát, csak most, ne engedjenek az urak ! Itt van az ideje ! Ha németek ós horvátok ezt mondják és amidőn a községi biió folytatta be.-zédét, azt mondta, mindenkor szívesen látjuk körűnkben, de egvre kérjük, ne engedjenek. Ugy megvagyok győződve, hogy a községbirónak engedelmeskedni fogok, iddig, mnig a magy»r alkotmány érvényre nem emelkedik. (Éljenzés.) (Ebben a percben a lelkes választók egyike Kossuth apánkra emlékeztet és azt mondj i, hogy az általa elvetett, mag most fog kikelni.) Erre Batthyány gróf igy folytatja beszédét : A jó mag akkor kell ki, ha a földet jól megműveljük. Engedjék meg, hogy egyet, mondjak erre, hogy a talajt jól megműveljék, első sorban a gépeken kivül száutö-vetö népre van szükség. Ez a szántó-vető nép, a magyar nép, mely bennünket támogat. Higyjék el, hogj mi, a kik bejárjuk ezt az országot a magas Tátrától le a tengerpartig, mindeu vidéki városban megjelenünk, mi azt, látjuk és azt, tartjuk, hogy jó kezekben van a magyar alkotmány, jól műveli a magyar nép az alkotmány taliját, De ti barátaim ! engedjétek meg egy észrevételemet! A magyar nép egyik nagy átka volt, hogy nem tudott kitartani, felbuzdult, de ellankadt. Emlékezzenek meg arról tisztelt polgártársam, hog3 most olyan idők vaunak, miut negyvennyolcban. A magyar nép jövője a ) mi kezünkben van, ha mi ellankadunk, ha az első kellemetlenségtől megijedünk, akkoi' a szegény népnek évtizedek után vége vau. Megmondom "miért. (Közbeszólások.) Két evvel ezelőtt el]ött. egy követségi tanácsos Bécsbe, össz hivia a kereskedőket, és iparosokat és felolvasást tartott, nekik. Felolvasásában azt, mondta, hogy az angol, francia, német, ola«z kénytelenek a tengertulra menni és ott. keresui gyarmatokat., hogy rajtok meggazdagodjanak ; mi nem szorultunk rá, hogy messze idegenbe menjünk gyarmatot szerezni, nekünk csak a magyar provincia kell, tartsuk hát rajt kezünket. Tisztelt, polgártársaim ! Amidőn ezt hallottam, el voltam határozva, hatvanhetes osztrák közösség szervusz neked. (Éljenzés.) Akkor h -óztam én el magamat, hogy rátérek erre az álláspontra, a melyre Isten bocsássa meg, hogy előbb rá nem tértem. (Derültség) Ez a negyvennyolc (éljenzés), hogy függetlenek vagyunk ós leszünk, ahol az történik, amit mi akarunk és nein amit az osztrák (éljenzés). Végezetül engedjék meg, hogy midőn köszönetet. mondok önöknek, hogy oly szívesen hallgattak meg bennünket, akik önök előtt, megjelentünk, hogy még pár szót intéz zek önökhöz ós megiut egy kis példával mondjam el azt,, ami a szivemen fekszik. Most párnap előtt beszéltem egy nagy ur ral, főispán volt (nem a lemondott zala megyei főispán). (Élénk derültség.) EB £> főispán szemrehányást, tett ós azt mondta, hogy ue izgassuk a népet, mert gondoljátok meg, hogyha az osztrák azt parancsolja, hogy legyen katona és ha nem lesz, jön a oseh kormánybiztos, mint negyvennyolcban volt és majd felfüggeszti a jegyzőt és az pár hónapig nem kap fizetést. Én mondtam, hogy ez bizony a jegyzőre • nézve kellemetlen, de emlékeztettem, hogy negyvennyo'cban ólt egy nagybátyám, a kihez — uuy mondják az öregek —én hasonlítok. (É jenzés.! 0 nagy birtokok ura volt, ő ott, hagyta nagy birtokát, elment a kormány élére, megesküdött, a törvényre és nem féltett semmit, csak az alkotmányt,. E kobozták vagyonát és fejbe lőtték. No hát azok a jegyzők, vagy birók, vagy a többi hivatalnokok, alispánok, akik egy pár hónapig nem kúpnak fizetést, jól fognak járni a vértanúhoz képest. Hadd tudják meg. hogy mi nem vagyunk rosszabbak elődeinknél, kik e^j pár foi in

1 ért szabadságunk at, alkotmányunkat odadobjuk. (Éljenzés.) Még egyet monatam annak az uinuk. Egy más históriát. Beszéltem egy igen nagy úrral : generális volt. (Derültség.) Vigyázzon a gróf ur, mert bem»sirozunk. (Elénk derültség,) Hát tessék. Masírozzanak be. Mi lesz azután ? Lövünk ! Hát In ellen ? Aki renitens lesz. Itt csak egy renitens vau 1 Mi nem csinálunk forradalmat, mi nem ütünk agyon senkit, ha be akarnak masírozni, hát csak hozzám jöjjenek ! Ott, van a birtokom a Lajta mellett a határnál oda a hidra akasztom a töi vény könyvet, lőtjenek bele, ha mernek. (Lelkes éljenzés.) Tisztelt polgártársaim ! Aira kérem önöket., hogy mindaddig; mig a magyar alkotmányt >j|jes sérthetetlensógében vissza nem tudtuk állítani, állják meg helyöket, legyenek meggyőződve arról, hopy mi, al iket a nép január 27 én a képviselőházba küldött, amint önök meg állják helyöket, legyenek meggyőződve, mi is helyt állunk. Hatalommal el nem üatnak, de a törvény szentségéből nem engedünk. (Viharos éljenzés.) Kérve kérem önöket, tartsanak ki velem ós velünk azok ellen, akik a magyar al kot mány t megakarják sérteni, tartsanak ki azok ellen, akik a törvényt akarják megszegni és logadják meg, hogy a nép szabadsága, boldogsága mindenek felett. Isten tartsa hazánkat. (Percekig tartó, szűnni nem akaró, viharos éljenzés.) Az éljenzés lecsillapulta után dr. Schvarcz Zsigmond előlerjeszti a következő határozati jsva»latot. A keszthelyi-választó kerület függetlenségi érzelmű polgárainak a mai napon Keszthelye^ tartott nagy népgyülése egyhangú lelkesedéssel elhatározza e választókerületben a függetlenségi és 48-as pártnak megalakítását; kimondja e népgyűlés, hogy a jelenlegi alkotmányellenes kormány ellen a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik, annak működését hazaűatlannalc tartja és ellene mint leplezett önkényuralmi kísérlet és nemzetellenes törekvés ellen hazafiúi lelkiismeretének teljes felháborodásával találkozik. A népgyűlés a határozati javaslatot óriási lelkesedéssel fogadta el. JNedeczky a gyűlést a következő szavakkal rekeszti be ; Tisztelt polgártársaim : Még néhány szavamat hallgassák meg, mert, azt hiszem, az önök szivéből beszélek, midőn ezen férfiaknak, kik nem sajnálják fáradságukat ós a magyar nemzetért mindenre készek, hogy ide jöttek, kívánjuk mindnyájan, hogy az Isten Őket sokáig éltesse ! (Éljenzés ) Végül Schvarcz Zsigmrnd dr. tudatta hogy a népgyűlésre sürgönyöket küldöttek: Iukey báró, Váradv, Szentiványi, Károlyi gróf, Kállay, L<ehne, Kossuth Ferenc és Zichy Jenő gróf. Ezután a népgyűlés a Kossuth-nót.a lelkes éneklése mellett felemeiően lelkes hangon oszlott szót. Zalavárgegge állásfoglalása. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 12-én tartotta rendkívüli közgyűlését., melyen Hertelendy Ferenc főispán elnökölt. Hazafias fáidalommal emlékezett meg József főherceg elhunytáról, kinek emlékót jegyzőkönyvileg megörökítették. Ezután bejelenti, hogy állásáról lemondott ós lemondásához ragaszkodik.