Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

4 BALATONYIDÉX 1905. november 12. kosság szellemét, ápoljuk s annak előnyeit szerezzük meg. A vármegye bizottsági közgyűlése tehát, figyelmébe ajánlván mindezt a vármegye kazafias közönségének, fölkéri azt, bogy a maga körében és társadalmi tevékenység utján a bazai ipart tőle telhetőleg támogassa; a külföldi árak iránt ítc-ott, mutatkozó előszeretettel s a honi cikkek iránt helyei-közzel fel-feltüuö előítélettel szálljon szembe ; ápolja s terjessze a takarókosság szellemét, s elégedjék meg azzal, amink van, mert csak ily módon érhetjük el iparunk terjedését,, fejlődését, versenyképességét s ennek áldását. Fölkéri továbbá a hatvanas bizottságot,, hogj' a vármegyei gazdasági egyesületet s a vármegyében létező ipari és kereskedelmi egyesületekor,, bogy ez irányban hathatósan közreműködni szíveskedjenek. Miről további megfelelő eljárás végett a vármegye alispánja értesíttetik, E határozat, a vármegye bizottsági tagjainak, főszolgabiráiuak. községeinek, a törvényhatóságoknak s a kép viselőházi többség vezérlő bizottságának megküldetik, a képviselőházhoz felterjssztetik, a vármegj'e hivatalos lapjában pedig közzététetik azzal, hogy ellene 15 nap alatt a vármegye alispánjánál előterjeszthető felebbezésnek he'ye van. Városunk szépítése érdekében. Hogy a természet adta kelet,kezménj'ek és képződmények utáuozbatlanok, annyi bizonyos. Sokszor megáll az emberi ész, sőt örökös gondolkodásba esik a számitó politikus is a fenséges természet kikutathatatlan remekeinek nézésében. Csodálattal telik el a művész is, aki csak azt, tartja jónak, azt tartja szépnek, ami basonlit az iateni alkotásokhoz. Maga a társadalom is csak gyönge utánzataival képes a természet által alkotott szépségeket megközelíteni. Ezzel a társadalom csak azt tarthatja lelki szemei előtt, hogy mentül inkább megközelíti valamely utánzat az eredeti terméizetességet, annál szebbek, annál életrevalóbbak ezen alakitások. Azt mindannyian jól tudjuk, hogy a hatalmas isteni gondviselés minden vidéknek, minden varosnak, helységnek és pusztának megadta a maga eredeti szépségét, hol kisebb és hol nagyobb mértékben. Egy vidéknek, helységnek szép helyet jelölt ki regényes tájakkal, de gyengébb összetételű, tápanyagokban szegényebb talajokkal ; inig a másiknak jobb talajt és kevésbbé szép természeti szépségekkel környezett vidéket, jelölt ki lakóhely ül. Városunk, mint tudjuk, ezen előbb emiitett helységek első csoportjába tartozik, mert, van Balatonunk, regenyes erdők és hegyek által környezett, gyönyörűség s vidékünk. Mig a példaképen felhozott Alföld, költőink szerint a szabadság szép hazájában, hol csak a zöld mező és kéklő ég adják meg eme nagy országrészünk mesterkéletlen szépségét, ott a jobb talajok nagyobb hozama folyományaként a jó éleimód adja meg azt a feltételt, amit más helyen a természet szépsége, az isteni gondviselés, nálunk még a hírneves Festetics uradalom bőkezűsége juttat, a szegényebb lakosságnak : az erdőiben előforduló sok famuaka, terjedelmes birtoktestein jelentkező harmados és negyedes rendszerű növénytermesztés, nemkülönben nagyarányú rét hozamaiból. Igy tehát a mi vidékünk szegényebb néposztálva gyengébb összetételű éa csekélyebb hozamú talajai mellett az uradalomnál annyi mellékfoglalkozást talál, hogy saját földjeik fogyatékossága mellett ke resetiikbeu kárpótolva vannak. Nem akarok itten további magyarázatokba ereszkedni, de annyit mégis mondanom kell, hogy ilyen városoknak, mint városunk is, a szépészet terén igen sok tennivalója lenne. Meg kellene tehát tennüuk minden lehetőt arra, hogy a gondviselés által nyújtott, szépségeket művészies alkotásokkal ékesítsük, hogy igy városunk igen kívánatos fellendítését, előmozdítani igyekezzünk. Már most lássuk, hogy ezen magasztos cél mi módon volna elérhető ? Itt mindjárt, megadom a feleletet ís. Mivel a város maga szegény, nincs abbau a szerencsés helyzetben, hogy szépitési célokra állandóan nagyobb összegeket, fordíthatna, tehát a város érdekében álló lenne, ha a most keletkezett »Otthon«-kör szépészeti, illetőleg jóléti szakbizottságát erre felszólítaná, illetőleg évente a város anyagi erejéhez mérten egy összeget a szakbizottság rendelkezésére bocsájtaua. Ilyen szépítő szakbizottság hazánk nyugoti részének minden egyes városában működik*), sőt Stayer-országban nincs egy *) Keszthelyen már fennállott egy, Deiniager Imre volt gazd. tanint. igazgató és Beck Sándor tkp. igazgató kezdeményezték, de a részvétlenség miatt jobblétre szenderült. Szerk. falu, hol ezen szépítő szakbizottság hiányzanak, mert maga a helység és társadalmának hazafÍHs tömörülése, áldozatkész polgársága saját erejéből siet a természetes szépségeken kívül álló és jelentkező hiányosságokat, lassú és fokozatos szépészeti alkotásokkal pótolni. Legyen ezen városokban építkezés, fásítás, akár világítás k rdésének megoldása, a tervezetet maga a város mindig kiad ja a fennálló szépészeti szakbizottsághoz, a mely a terv él-stképessóge fölött szakszerű véleményét nyilvánítja, ujabb javaslatokat kór, esetleg változtatást prepouál a városnak, ha t i. az a szakbizottság szépérzékének, a célszerűség szempontjából meg nem felelne. De azután meg is látszik ezen városok ujabb építkezéseméi, fásításai ós járdái készítésénél a tervszerűség. Csak ne menjünk tovább, mint Csáktornyára; vagy Stájerországnak bármelyik kisközségébe, hová beérkezve önként azon tudat lepi meg a belépőt, hogy ezen terassszerü szépítést, mégis csak egy szépítő egyesület, vagy szaktérfiakból és érzékkel biró egyónekiől álló szakbizottság viheti véghez. Most, pedig lássuk, hogy más helyeken miként sególyeztetnek ilyen szakbizottságok és hogyan tartják fenn magukat,? A város mint erkölcsi testület költségvetésileg fölvett évi hozzájárulásából. A lakosok vagyonosainak önkéntes adományaiból, kik tehetségükhöz mérten, módjukhoz képest egyrész alapítványokat tesznek, másréf^f, kötelezik magukat havon kint 20 fillértől — egész 2 koronáig, esetleg többig, a szépítő szakbizot tság nemes oéljait hazafias kötelességükhöz híven előmozdítani. Városunkban, hála Istennek, szintén van vlég vagyonos ember, akik vagyoni tehetségükhöz mérten nagyobb alapítványokat tehetnének, a mely összeg mindjárt számottevő lehetne. Hozzájárulhatnának a testületek, takarékpénztárak, fürdő és más vállalatok. Ezen kivül, a kiknek alapítvány tevéséhez nincs e'ég vagyonuk, azok önkéntesen felajánlandó havi 20 fillértől — 2 koronáig járulhatnának a szépítő szakbizottság sikeres munkálkodásának anyagi és erkölcsi támogatásához. Hogy egy életképes tevékeny és a helyzet, magaslatán álló szépítő szakbizottságra városunkban is igen nagy szükség van, azt senki kétségbe nem vonhatja, mert itt volna a csatornázás kérdésének megoldása, kocsiutak jó karban való tartása ós gondozása, az utcákon a járdák nevelőnőt délelőtt elbocsátotta. Éu azonban ragaszkodom elhatározásomhoz és szintén elhagyom az Öu házát. — Ez az én óhajom is — felelt az orvos hidegen. Izabella ajkán lebegett a kérdés : tehát akkor miért ment, el a nevi-lőuö ? De aztán összeszorította a fogait és szó nélkül — csupán fejét könnyedén meghajt va — kocsijához sietett. Az orvos az egész délutánt otthon töltötte ós uzsonaután bement a gyermekekhez. Sárika ós Aimus szemei pirosra voltak sirva. — Miért kellett Ella kisasszonynak elmenni ? Hisz megígérted papa, hogy ő itt marad — kérdezte Annuska. Az orvos mosolygott, : — Elment, de nemsokára újra vissza fog jönni — mondta megnyugtatólag a kis leányoknak. Es mindhárman arra gondaltak, vájjon hol járhat most, a novemberi alkonyban Ella vonata ? * Karácsony felé közeledett az idő. A gyermekek mindig türelmetlenebbül várták Ella kisasszonyt, ki még mindig nem jött vissza hozzájuk. A papa is nagyon el volt foglalva, ritkán látták s ők teljesen az öreg szakácsnő gondjaira voltak bízva. Az orvos pár napra elutazott és most, várták haza. Erzsi, a szakácsnő, nagy buzgalommal rendezgetett a szobákban ; közben biztatta a kis lányokat hogy mindjárt négy óra lesz. A kapu előtt, elegáns fogat állt, meg s pár perc nnilva doktor Eudrey az előszobába lépettEilával. Erzsit zavarba hozta, hogy az orvos karonfogva vezette be a nevelönőt ; Endrey észrevette ezt ós a szakácsnőhöz iordulva komolyan hangsúlyozta : — Csókoljon kezet a nagyságos aszszouynak ! Erzsi szívesen engedelmeskedett. A doktor most az elősiető gyermekekhez vitte Ellát. — Visszahoztam Ella nénit,, de ezután mamának fogjátok őt hivni. A szép asszony megölelte, megosókolta a gyermekeket, kik ruhájához simulva érezték, hogy az uj mama szeretni fogja őket, . . . A szobák mind egyenletesen be voltak fűtve ; Eudreyné a gyermekekkel az ebédlőbe ment, hol szintén enyhe, illatos volt a levegő. Ella érezte, hogy egész lényén valsvni kellemes melegség ömlik el s ezt nem a nagy fehér kályhában égő ezéndarabok okozzák, hanem az otthon melege. Künn megszűnt, a vihar ; a szól nem söpört- többet havat le a fákról. Mindig euyhébben kezdett fújni s a lombtalan fák közül beosont, az udvar végére, végig csókolgat" a a nagy ház hideg falait, mintha föl akarná melegí eni. Pedig nem kellett. Négy szivet, melegített, hevített az édes, a csendes boldogság : a szeretet ! Ii eg fi no m

a bb nriruhák, legtartósabb libériák mérték szerint készülnek ..-..-•:. SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.