Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

1905. november 12. BALATONVIDÉK 3 mult szeptember hó 23-án részesültek ; va. lamint az a királyi ultimátum is, amely akkor elhangzott és — kis papirszeletre följegyezve — a nemzet vezórfórfiainak át­adatott s amely ultimátum, mint felhőtlen égből a villámcsapás, oly váratlanul súj­tott le a nemzetre, mert hiszen a uemzet vezérfiaihoz intézett, meghivó a béke zálo­gának volt hirdetve s ama férfiak a béke olajágával mentek a trón zsámolyához, a uemzet, atyjához, de meg sem hallgattat­tak és kaptak legfőbb hadurí parancsot azzal, hogy annak értelmében vállalkozzanak a kormányalakításra : kapták azt az elkép­zelni is iszonytató fenyegetést, hogy »ki­moudhatatlan szenvedés és nyomor mind fenyegetőbb alakban hárul az országra ós népére«, ha nem hajol meg a királyi aka­rat előtt ; kap'ák azt. a kijelentést, hogy a nemzetnek jogai megvalósítására irány­zott. vágyai elérhetetlenek ; és kapták mind­ezt a s>e reret,teljes atyai jóindulat, legki­sebb megnyilatkozása nélkül csupán azért, mivel abból, amit joggal kívánhatunk, a legkevesebbet : csak ősi örökségünk elis­merését, kérjük ! A legcsalhatlanabb jele az önkény­uralom tovább vezetésének ez az ultimátum azért, mivel módosíthat lannak nyilvánítja az 1867-iki közösügyi törvényt, jóllehet az ország — önrendelkezési jogánál fogva — bármikor megváltoztathatja azt és pe­dig addig, amíg az ausztriai ház nőági örökösödéséről az 1723. évi törvényekbe iktatott, szerződés fönnáll, szorosan ennek alapján, vagyis tovább nem menve, mint. amit Magyarországnak és az osztrák örö­kös tartományoknak feloszthatlan és elvá­laszthat,lau együttes birtoklása maga után von ; mert továbbá az az ultimátum a gaz­dasági kérdésekben Ausztria hozzájárulá­sához köti rendelkezési joguukat, ámbár ezt, maga a törvény kifejezetten is bizto­sítja, sőt azt is kimondja, hogy Magyar­Oi^zág azon tul, amit. a felo czi hatlati ós el választ,hatlan birtoklás elkerülhet.lenül megkíván, semmi kötelezettséget sem vál­lalhat magára ; mert továbbá feutartani akarja a hivatkozott közösügyi törvény eddigi végrehajtási módját, habár az egy­általán véve semmiben sem felel meg a törvényben kimondott paritas elvének ; inert, továbbá a felségjogok gyakorlása kö­rül semmiféle alkotmányos befolyást, sem ismer el, jóllehet, ama jogok nem öröktől, hanem a népe töl valók ós ennélfogva egy alkotmányos államban sem gyakorolhatók önkényüleg, nálunk pedig annál inkább sem, mert, a törvény azokra nézve az al­kotmányos befolyást kifejezetten is előirja; mert továbbá a katonai kérdésekben a nemzeti követeléseket illetőleg jogaink ér­vényesítését megiagadja, annak dacara is, hogy az 1848. 21, t.-cikk a nemzeti szint és az ország címerét ősi jogaiba visszahe­lyezte, az 1836. 3., az 1840. 6. és az 1848. 2. t. cikkek szelleme s az 1868. 44. t.-cikk világos rendelkezése szerint pedig Magyar­ország ál amnyelve a magyar, melynek a koimanyzás minden ágában érvényesülnie kell, mert az ország államisága, önállósága, becsülele, méltósága és nemzeti érdekei el­engedhetlenül azt követelik ; mert végül az ultimátum mindez-k szerint állandósí­tani főt kiterjeszteni kivánja az ország és Ausztria közt a közösségi törvény alapján létező viszonyt, pedig az, mint ikreknél a közös vérkeringés, minden baj kölcsönös átszármazásántk forrása és az egészséges fejlődés akadálya. A legújabb bizonyítéka pedig az ön­kényuralom folytatásának az a sajnálatos tény, hogy a miniszterelnök oly programm alapján, mely nem a nemzettől ered és csupán a nemzeti érdekek és törekvések elnyomására van szánva, újból és pedig tervszerűen közvetlen az országgyűlés el­napolása után kineveztetett, mert, az egy­részt az országgyűlés kijátszását, ós a nem­zet félrevezetését célozza, másrészt pedig azt jelenti, hogy a nemzet akarata ellen is szabad kormányozni és ha a nemzet nem teljesiti a fejedelem akaratát, akkor az őn­koimányzatnab, a parlamentáris lelelős kor­mányzatnak áldásait nem élvezheti és nincs számára sem jog, sem tőrvény, sem alkot­mány 7 ! Mindez a legmélyebben megdöbbenti és kimondhatlau fájdalommal tölti el a vár­megye bizottsági közgyűlését, mert azokat a már-már cehegedt sebeket töri föl, ame­lyeket, a legutolsó századok abszolutistikus irányú uralkodása ejtett, a nemzeten, mert emlékezetbe idézi vissza azon törekvése­ket,, amelyeken s az ellenök folytatott, küz­delmeken és mindezek következményein kívül mást - - sajnos — alig mutathat fel hazai történetünk ama századokból s amely törekvés k állaudóan oda irányultak, hogy a nemzet vérrel szerzett ősi jogaitól, sza­badságától ós alkotmányától, állami önál­lóságától és függetlenségétől megfosztas­sák, Ausztriába kebleztessék be, mint en­nek gyarmata kizsákinányoltassék és esze­rint mindaz, ami csak szent és magasztos lehet egy nemzet, előtt, az összbirodalom eszméjének áldoztassák föl és mindezen célok elérésére a különböző osztályok stb. egymással harcba állíttassanak s oly férfiak használtassanak fel, akik fejedelmi kegyéit, kitüntetésért s a hatalom birto káért még saját nemzetükkel ós hazájok­kal is készek szembeszállani. De keserű emlékeket, ujit fel az is, hogy a képvise őház felirata éppen ugy, amiként, az előző századokban igen gyak­ran tört ónt, válaszra sem méltattatott. Fájó emlékeket érint az is, hogy — amint minden körülmény mutatja — ide­genek tanácsa dönt éppen ugy, mint a mult századokban, most is a hazasorsa felett jóllehet, számtalan törvényünkből ég ön­állóságunkból következik, az 1608. 10,1741. 11. és 1791. 14. t.-cikkek pedig határozót tan elö is írják, hogy a király az ország ü­gyeiben csuk magyarok tanácsával éljen » idegenek be ne avatkozzanak azon Ü­gyekbe. A vármegye bizottsági közgyűlése mindezért kizárólag a kormányt, lehetvén felelőisé : annak eljárását, mely a koronás király személyét akarja a nemzet óhajával szemben vitt küzdelmei élére allitani, a leghatározottabban elítéli : egyúttal azon­ban, alkotmány védő hivatását, követve, ün­nepélyes óvást emel mindeu önkényuralmi töiekvéssel szemben és tilial-ozik alkot­mányjogunknak olyatén mugyarázata ellen, amely a nemzet. Ősi jogait és szabadságait, ezereves alkotmányát, az ország függet­lenségét s önállóságát, sérti és ezzel a mult szenvedéseire vetett, fátyolt föl'ebbenti ; — továbbá ünnepéi} esen kijelenti, hogy az említett jogok ós szabadságok védelmében a törvény és jog alapján ernyedetlenül kitart, minden alkotmány- és törvényelle­nes küzdelemnek a törvénykönyvvel kezé­ben a legeréiyesebben ellentáll ós nem riad vissza semmi szenvedéstől és megpró­báltatástól sem, amely a haza védelmében , reá nehezedik ; nem riad vissza pedig au- ' nál inkább sem, mert az igazság, a jog és törvény mellette van ós az igazságnak, mint ahogy a napsugár áUör a felhököu, diadalmaskodnia Kell minden ármány fe­lett ; — azonban — határtalanul bízik a koronás király alkotmányszeretei ében s amidőn azon hő óhajának ad kifejezést, hogy a korona és a nemzet, a haza és a király kölcsönös javára s boldogulására mielőbb megértsók egymást és az alkotmány­szerű kibontakozás igaz útját megtalálják : a kormányt és az idegen tauácsadókat óva inti, hogy tekintetbe véve azon örök igaz­ságot, amely szerint senkiben és semmiben másban, csupán a nemzetekben rejlik az eró és hatalom, mely államokat alkothat ós fönt,arthat, az erőszak és hatalomnak pedig a természet örök törvényei értelmé­ben is érvényesülnie kell a nemzetek ja­vára, mert azok nem másért, csak önma­gokért ós saját, hivatásukért vaunak: tisz­teletben tartsák a nemzetjogait s az or­szág törvényeit ós ne vessék magokat ezek uralmának útjába akadályokul, mert kü­lönben őket, fogja terhelni a felelősség Is­ten ós ember e^őit,! E határozat tudoinásvótel végett a vár- i megye bizottsági tagjainak ós községeinek, a törvényhatóságoknak s a képviselőházi többség vezérlő bizottságáuak megkülde­tik és az országgyűlés képviselőházához föl terjesztetik ; egyúttal pedig a várme­gye hivatalos lapjában közzótétetik azzal, hogy ellene 15 nap alatt a vármegye al­ispánjánál előterjeszthető fölebbezésnek van helye. Csertán Károly alispán ezután a rend­kivü'i közgyűlést bezárta. HIRE K. — Főúri nász. Csütörtökön, e hó 26-áu lesz Festetics Alexandra grófnő és Wiudisch Graetz Károly herceg esküvője ; a magas párt Hornig Károly báró megyés püspök fogja összeadni. Sok helyről jön­nek, őszinte szívből jönnek gratulációk a magas családhoz ; mi is szívből kívánunk zavartalan, teljes boldogságot. — Kapcso­latbai'. evvel megemlítjük, hogy a nagy tolongás elkerülhetése véget t a templomba csak belépő-jegy gyei hhet jutni. Ki ilyen belépő-jegyet óhajt, okt,. 23—26. között délelőtt 7-töl 10 óráig a plébánia hivatal­nál kaphatja. — Segélykiosztás. E hó 15-én d. e. 10 órakor osztai tak ki Vaszary Kolos hercegprí­más Önagyméltósága alapítványának ka­matai. Segélyben részesült 60 szegény. Egy kapott 100 koronát, 26-an 50—50 koronát, 22-eu 25—25 koronát, és egy 13 33 K. Összesen kiosztatott, 1963 33 K. A kiosz­tásnál jelen voltak : Nagy István város­bíró, Burány Gergely dr. föígazgaió és Pákor Adorján fógymn. tanár. — Egyházmegyénk kitüntetettjei. A hivatalos lap közlése szerint a király egy­házi ós közművelődési téren kifejtett buz­gó szolgálataik elismeréséül Kemenes Fe­renc, a veszprémi szókeskáptalan nagypré­postjának ós püspöki helynöknek a II., Pa­lotay Ferenc dr. ugyanoitani olvasókano­ltoknak ós körtvélyesi apátnak pedig a III. osztályú vaskorona-rendet., mindkettőjük­nek díjmentesen adomáuyozta. A szép ki­tüntetés a két férfiú érdemeinek elismeré­seit természetszerűleg egósziti ki. Kemenes Ferenc nagyprépost, a kiváló költő csak a mult napokban ülie meg arany miséjét. Ki­tüntetése 9nnak >• nemes tevékenységben gazdag életnek, melynek nagyszerű pél­dástága a ritka jubiláris napot bearanyoz­ta, sokaktól várt jutalmazása. A vallásos ós nemzeti nevelés szent ügyét viselte szi­vén Palotay Ferenc dr. kanonok is, aki legutóbb Veszprém városának közönségét kötelezte hálára a katholikus óvóintóz­ményro fordított áldozatkészségével, mely eddigi érdemének csak egyik kisebb lánc­szeme. — Közgyűlés. Folyó hó 17-én d. u. 5 órakor tartotta a »Keszthelyi Enek- ós Zenekedvelők Egyetülete* az állami pol­gári leányiskola kézimunka termében má­sodik évi rendes közgyűlését. A megnyi­tás alakiságán átesve, a jelentésekre tértek át. A titkári jelentós röviden vázolja a mult óv történetét. Felemlíti, hogy az egyesü­letnek jelenleg 79 pártoló és 47 működő tagja van és örvendetesen adja tudomásul, hogy ujabb belépések történnek, ugy a pártoló, valamintaműködőtagok sorába. Fel­lépett az egyesület a mult, évben 30 eset­ben, ebből 26 fellépés egyházi ós 4 világi szereplésre esik. Tartott két hangversenyt és egy háziestélyt, a melyen előadott 16 ének és 9 zene-számot továbbá egy ket­tős jeleuetet Griegtől és egy egyfölvoná­sos operettet, Offenbachtól. A köszönet ós elismerés hangján különösen is megemlé­kezik Eckhardt Antal karnagyról 4s Simon Ernő dr. gyógyszerész és kedves neje Öuagyságáról, kik az egylet, felvirá­goztatása körül nagyszolgálatot, tettek az egyletnek. A pénztáros jelentése szerint az egylet mult évi összes bevétele 1391 K. 22 fill. össze* kiadása : 1008 K. 32 fill.

Next

/
Oldalképek
Tartalom