Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

IX. évfolyam. Keszthely. 1905. október 8. 41. szám. hetilap. M E G JELENI K HE T ENKI N T EGYSZER: V A S Á R N A P. BÍERKESZTÖSÍ3 KP KIADÓHIVATAL L volt gazd. tanintézet epületében. Kéziratokat, jiénzesuialványokat, hirdetési megbizásoka és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Egész évre Kéziratokat nem adunk vissza. ?

e

l évre. Előfizetési árak. . ... IU kor. 5 „ Negyed évre '2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u . Nyllttér petitsora alku szerint. Bűnhődés. (*) Fejérváry Jakab és Trsai e«ődöt mondtak. Lim-lom osztrákporté tájukra likvidációt jelentettek te. Végeladj,st rendeztek s íme kitűnt, hogy rossz áruikra nemcsak itthon nem akad vevő, de még a nagy osztrák szállítóknak sem kellenek. Megalkudtak tehát nagy osztrák hitelezőikkel — ötven százalékban. Sőt ujabb és ujabb divatcikkekkel is fölcicomázták boltjukat s második és bővített kiadásban jelennek meg a nemzet szine előtt a régi firmával és kalmár szellemmel. De biiohatik e a nemzet a fölujitott cégben ? Ki hisz nekik ? Ki vesz osztrák portékájukból ? Ez a nemzet még oktroi eladással sem kér belőle. Ráerőltetheik pátenssal, akkor sem vesz belőle, tőlük, az ő kezükből még a legtetszetősebb : az általános választói jogból sem ! Közben eg}éb nagy baj is érte őket. Üzlettársaik, a nemzetközi Jakabok is csődöt mondtak ! Az elvtárspk seregesen hagyják oda őket. Ezernyi ezer Jakab fillér indult veszendőbe. Be kell következni tehát a második és igazi csődnek. Kitűnt s a napnál világosabb lett, hogy első csődjük is csalárd bukás volt csak. Ez pedig hivatalból üldözendő cselekmény ! Most már azután nem kerülhetik ki az igazságszolgáltatás büntető kr>zét. Október 10-ike elsőrangu kritikus napjuk lesz. A nemzet képviselete kimondja fölöttük az Ítéletet, a vádaláhelyezést. És méltán ! Érezni fogják, hogy egy nemzet legdrágább kincseivel nem lehet büntetlenül kufárkodni. * Kihez forduljanak hát nagy bajukban? Agyú és gotyó csütörtököt mondanak. Hiszen nincs ki ellen szegezni ! Mikor minden csendes s békében halad a maga utján. Rend, törvényes uralom az országban. A nép ezrei dolgoznak, tisztelik a törvényt, engedelmeskednek liatóságaikifak, fizetik a pót- és útadót, viselik a közterheket s őrzik a vagyon és személybiztonságot. Rosszlelkü és gonosz izgatásokra nem reagálnak. Agent provakatőreknek föl nem ülnek. Jakabéknak immár nem hisznek. Vezéreikre és csak a törvényekre tekintenek. A szerencsétlen nemzetközi Jakabokat pedig szintén elérte balvégzetük. A nemezis büntető karja lesújtott rájuk is. A kihasznált magyar munkásság ezrei öntudatra ébredtek. Szemeik megnyíltak s meglátták azt a rettenetes örvényt, melynek szélére a Jakabok állították őket. Megsokaltákrémuralmukat. Nem akarnak testvéreiknek gyilkosai, a nemzeti ügy árulói lenni. A Budapest utcáit öntöző testvérvér hullása. a legdicsőségesebb nemzeti jelvén}

7, a trikolor meggyalázása iszonyattal töltötte el lelküket s undorodással fordúlnak el »vezéreik tői.« Ezrével hagyják oda őket. Fővárosi tudósítások hatvanezerre becsülik azoknak a magyar munkások n&K szamát, kik megvetve eddigi vezéreiket, a nemzeti ügy védelme mellé állottak. Nem akarnak bérencek, liazaárúlók lenni, nem akarnak továbbra is Jakabfillérekkel adózni — a nyomor vámszedőinek. Bokányi és a nemzetközi Jakabok egyszerre esnek el befolyástól, rémuralmuk hatalmától és a Jakabfillérektől. Ez is megérdemelt sors! Bérenc szolgálatuk méltó jutalma! Ok, akik az abszolutizmus bérenc szolgálatába szegődve testvérliáborut s vérontást akartak rendezni, hogy a nemzeti küzdelmet abba fojtsak

; gálád tetA BALATUNVIDÉK TÁRCÁJA. Lanfof kezembe. . . Jhanlot I^ezein6e, lantot adjato/j, „fir.efijnef^ áriája égig ér S Ha szív megérzi hiívölö szavát, Pezsdül reája minden csöppnyi vér. Rúgjon, miként a 6osz vihar szokott, ^mint a tengert ássa, szántja föl S szép is legyen, mint csattogány dala, Ddlidon előtör erAcf\ mély ihol. Sdes legyen, mint jó anyán^ sz"Va, Diliden soí{ év után megint ölel, S néha lágtj, mint í\is harangvirág Csengése, társít l]öltögelve fel. X'e jaj ! ilyen lant nincs a föld ölén 6s mással énekelni nem lehet J^zt, mit szívem svgal s dalolni f{észt: Jíis (Jézusom nagy-nagy szerelmedet. Mátray Ferenc. Asszony a testamentumban. Az este az a liiób bír terjedt,.el a városban, hogj' Füleki Tar Domokos huszár-ezredes, a társaság nobilis tagja meghalt. A hirt mindenfelé megható részvéttel beszélték az emberek, inert a huszárt zredest, mindenütt jó szivéről, íánusságáról és nagy irtellígenciájáról ismerték. Találkoztam aztán Solt, Palival, a főhad nagy gyal, a ki bejáratos volt, a háznál, az meg a szokottnál vígabb volt. — Igaz hát, hogy a vasember meghalt ? " —- Dehogy is igaz. Készül, de nem tudom mire megy vele. Előbb meg akar gyógyulni, aztán azt kívánja, hogy én vágjam agyon. Már a lovassági laktanyánál is intézkedett. Bandázs nélkül, a végkimerülésig fog menni a párbaj. — De a lapok már hozzák a halálozási hirt. Az egyiknél már ki is van szedve az elparentálás. — Még hasznát veheti. Mert meglehet, hogy Domokos ezredes csakugyan meghal. — A párbajban ? — L<-h«t, hogy abban ! — Hát, amúgy is meghalhat. — Sőt az a valószínűbb ! — Nem értem. Furcsa. — Az. — Bővebb magyarázatokat nem kaphatok ? — Ilyen szárazon az nem mégy. Gj'ere be egy teára, vagy kettőre, öt busz pezsgőre. — ón bemegyek a snájdig katonával a mulatóba, mert jól 'udom, hogy a magyar ember bor mellett tudja magát legjobban kibeszélni. Leültünk. A főhadnagy rendelt. Meglepett az a szörnyű rendelvény, noha óu már jól ismerem a bélelt tárcáját. Mindég kivakkan onnan egy pár százas, de ma meg túlságosan kidurrasztotta az a sok kékhasu bankót. IJióbb annyi italt rendelt, hogy a keszthelyi vicinális lokomotivja szuszogott volna alatta. £ — Tehát, sz ezredes még él ? — Tehát él. — Ne kívánd drága vitézem, hogy harapófogóval húzzam belőled aszót, igyál és beszólj ! Erdekei a dolog. Felhajtott aztán két. teát. egymásután és a milyen teli tüdővel csak tudta fújni a füstöt, ugy szivta a cigarettáját

1 — Jól' van no ! Kezdjük. Füleki Tar Domokos ezredes meglehetős krudólis ember. Nem respektál az se zsent'rifc, se pénzt, se főhadnagyot. De a mellett volt gondja rá, hogy olyan aranyszőke asszonyt vegyen feleségül, aki elveszi az ember