Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. julius 16. Tűzoltók ünnepe. (*} Ünnep virradt a mai nappal de­rék tűzoltóinkra. Egyesületük megalaku­lásának negyedszázados ünnepe. Számot­tevő időköz ez a legnemesebb munkában eltö'tve. Oly munkában, melyet önként, minden anyagi előny, vagy jutalomra való tekintet nélkül, csupán a köz javáért vá­laltak nyakukra. Nem hivatal ez, se nem állás, hanem hivatás a legnemesebb cél szolgálatában. Yele nemcsak anyagi ha­szon, földi jutalom, de elismerés is csak ritkán szokott járni. De ami mindennél becsesebb : az önkéut vállalt kötelesség teljesítésének jóleső tudata az a borostyán, mely a hivatás teljesítőinek homlokát övezni szokta. Büszke önérzettol fonhatják körül homlokukat tűzoltóink érdemeik koroná­jával. Mert a lefolyt negyedszázad alatt szám­talanszor szembeszállva.az elemek hatalmá­val, gáfcot vetettek vagyont s emberéletet fenyegető pusztításoknak. Szép és nemes dolog ugyan ember­társaink javát munkálni, ügyét előmozdí­tani, megtámadások ellen védelmezni, de legszebb cselekedet az, mikor a veszede­lem közepette, csapdosó lángnyelvektől fenyegetve, égő zsarátnokok közt járva: énünk, nyugalmunk esetleg életünk koc­káztatásával sietünk segítségére a vesze­delemben forgóknak. Az egyesületek korát éljük. Számos egyesület különböző téren szolgálja egye­sek ós a köz ügyét. Működésük céljuk szerint nemes lenet, de legnagyobb ré­szüké nem involvál önfeláldozást. A tűz­oltó intézmény azonban igen. A tagság itt önfeláldozással jár. Láugnyelvek, égő zsarátnokok közt végzik vagyon ós élet­mentő munkájukat nem számolva, hanem szembeszállva ezer halállal, mellyel az elemek legvészesebbje életüket minden pil­lanatban fenyegetheti. Ide nem mindennapi szív, nem kö­zönséges lelkierő ós el 1 atározás, hanem a hősi vállalkozásnak egy neme szükséges. Derék tűzoltóink a tüz pusztító ele­mének hatalmas elleufelül mutatkoztak a lefolyt negyedszázad alatt. Gyorsaságát, gyorsasággal, erejét erővé! verték vissza. Iuuét, hogy a lezajlott negyedszázad alatt nagj'obb pusztítást, bárhol ütötte is föl vörös fejét ez a vészes elem — nem vé­gezhetett. Városunk s annak érdekelt, kö­zönsége a legközvetlenebb tanuja eme ju­biláló testület emberbarát: munkában töl­tött tiszteletreméltó múltjának. Méltányos tehát ha annak ünnepét saját ünnepévs avatja s ez uton rója le — legalább rész­ben — az elismerés adóját iránta. Midőn a magunk részéről is a Ieg­melegebben üdvözöljük a jubiláns egye­sületet, kívánjuk, hogy teljesen megszilár­dulva, erőinek minél erőteljesebb k i fej lés© mellett szolgálhassa magasztos emberbaráti célját. Üdvözöljük s kívánjuk, hogy váro­sunk közönsége a jövőben hatványozott mértékben támogassa a félszázad útjára induló ünneplő tűzoltó testületet. Derék tűzoltóink még alig pihenték ki a jubiláris ünnepélyek fáradalmait, mi­kor is egy másik gyűlés fog lezajlani vá­rosunk falai közölt. Július 4-én, kedden a zalamegyei áli, alános tanítótestület tartja rendes közgyűlését.. Mintha az események véletlen találkozása volna e gyűlésen is folytatódik a tűzoltás problé­májának kérdése. Nem azé, melyet az ele­mek hatalmával szemben végez a hivatá­sos tűzoltóság, hanem, melyet egy csend­ben pusztító elem: az alkohol ellen indí­tott a társadalom. Mind a kettő vagyont és életet pusztít: tüz ós alkohol. Ha a pusztítás eredményét tekintjük a mérleg majdnem egyenlő. Az alkohol pusztítása ellen tehát nemcsak jogosult, de egyene­sen szükséges is a védekezés. Üdvözöljük az alt. tanitó-egyesületet, bogy e kér­dést tárgysorozatába fölvette s kívánjuk, hogy az elhangzó falolvHsások üdvös ta­nulságait az alkohol elleni küzdelemben az életben gyakorlatilag is érvényesítse s legfogékonyabb szivekben : a tanuló ifjú­ságban megérlelje a tudatot, hog}' a sok ellenség közt nemcsak a tüz a legvesze­delmesebb puszfciió elem, hanem az alko­hol is, mely vagyont ós életet rabol. — Az ülésen Illés Ignác dr. ezredorvos és Posck Zsigmond fognak az alkohol ká'­ros hatásairól értekezni. Óhajtandó volna, hogy e felolvasáso­kon a nagyközönség minél nagyobb szám­ban lenne jelen, hogy az alkohol ellen megindítandó harc minél szélesebb körben mozoghasson. Mert kívánatos, hogy a ter­mészeti tüz, hivatásos oltóinak száma gya­rapodjék — fokozottabb mértékben ohaj­] tandó, hogy az egész társadalom egy ön­kéntes tűzoltó testületté tömörüljön — az alkohol tüze ellen. hogy vájjon aTizfaluu bedobott tárgyakat a víz n«m hozza-e el a révi barlangon ke­resztül a Seoes-Körösbe ? Sikertelen ma­radt minden próba, mikor egyszer szinte véletlenül jöttek rá, hogy egy csomó ken­derpozdorját, amelyet régebben dobtak a tizf'alusi vizbe, a révi barlang patakja szé­pen áthozott. Tehát kétségtelen, hogy a tizfalusi elvesző ár azonos a hegy móheit átfutó révi barlangbelí patakkal! Viszont valószínű, hogy medrében sok a« akndály, a,melyek miatt, a többi, próbára bevetett s útközben felakadt tárgy ki nem jöhetett,. Az innen ugyancsak nem messzire eső kies Jád völgyében hasonlóképen van ilyen titokzatosjpatak Csernoházán, amelyik egy sziklaüregből tör elő s olyan vizböl, hogy egy nagy malmot hajt, anélkül, hogy a víz voltaképpeni eredetéről bárki is csak a leghalványabb sejtelemmel bírna. Ezenfelül Vársonkolyos község szom­szédságában, a Misit völgyében, amely más irányban szín ón tíz kilométernyire feksaik Rév-tői, egy másik, eddig teljesen át nem kutatott barlang is van, melyet Bíró Lajos, nagy természettudósunk, né­hány évvel Ausztráliába utazása előtt fe­dezett fel. E barlangnak az a ritka nevezetes­sége, hogy az abban élő rovarok ós boga­rak vakok, mely sajátszerű jelenség tanul­mányozásra évente több és több természet­tudós jön oda messze-földröl, különösen Németországból. Utóbb Kovács Gézával, az Erdélyi Kárpát-Egyesület lelkes titkárával is volt alkalmam eszmét cserélni, aki szintén be­járta az uj révi cseppkőbarlangot s ő is osztotta abbeli nézetemet, hogy mindezen ma még ismeretlen terjedelmű barlangok és vizek szoros összeköttetésben állanak egymással s hogy mindé valószínűség sze­rint a révi cseppköbarlang, ha egyszer tel­jesen feltáratott, világhírre m»]tó, hatalmas természeti kincsévé lesz hazánknak. Fokozza e fölfedezés nagy jelentősé­gét főleg az, hogy e ritka tünemény Nagy­várad ós Kolozsvár között, a Máv.-nak egyik fő, nemzetközi vonala mentén fek­szik, közvetlen a vasút mellett. Csak fel kell tárni teljesen, hozzá férhetővó tenni, melléje egy idény szállót építeni s a legrövidebb aíatt állandó kül­és belföldi turistateleppé lesz ! Városok szövetsége. Zalaegerszeg városa vM.ette föl az esz­mét, hogy a vidéki városok álljanak szö­vetségbe, amely mozgalom a városok fi­nanciális rendezését, aulonomiajuk kiter­jesztését ós ezzel . kulturális fejlődésük elöbbrevitelét, végül p»dig a városi tiszt­viselők fizetésének egyöntetű rendezését tűzze ki célul. A mulfc évben megtartott kongresz­szus a szövetség eszméjét szívesen fogadta és Várhidi Lijos zalaegerszegi polgármes­ter el is készítette a városok kívánalmain és a szövetség alapszabályait s amelyeket Zalaegerszeg megvitatás végett most kül­dött meg H többi vidéki városoknak. A szövetség legelső célja lesz a városok érdekében reformokai kezdeményezni. Ilyen reform például a városok vál­lán nyugvó állami munkák kevesbitóse, vagy ennek ellenében az állam részéről a városok anyagi segitsóge, ami a városok financialis állapotán fog javítani. A szö­vetség állandó összekötő kapocs lesz az i ország városai és ezek tisztviselői közt, I ö ' hog}' súlyával és tekintélyével azok jogos törekvéseit kielégíthesse. A városok tauá­csában összpontosul a szövetség vezetése. Ennek kebelében szakbizottságok ala­kulnak, melyek a városoknak hozzáintézett kérdéseire szakszerű fölvilág03Ításokat fog­nak adni 8 a kivitelben segédkezet nyúj­tanak. A városok idei kongresszusán nem­csak a városok küldöttei jelennek meg, hanem a belügyminisztérium képviselői is, akik igy dokumentálják a nagyarányú szervezethez az államhatalom hozzájárulását. Eddig a nagyfontosságú mozgalomról való tudósítást, üiz a mozgalom szerintünk is amily érdekes, ép oly fontos is. Sokat fog lenditcni a vidék városainak fejlődé­sén, különösen a nem rendezett tanácsú, hanem községi szervezettel biró városok­nál, melyek bizony egész őszintén mon­dom különöset is rá vaunak utalva, meg­felelő hivatalos közegek hiányában nem egy esetben a szakszerű tanács ós útba­igazításokra. Azt azonban nem egészen értjük, mint gondolnak a mozgalom ilusztris vezetőin a városok vállán nyugvó állami munkák ke­vesbitóse, vagy ennek ellenében az állam részéről a városok anyagi segítsége alatt. Mégis el tudjuk képzelni ! Tehát szeretné­nek szabadulni az állami közmuukák alól. De ki nem szeretne szabadulni ezek alól. Már most, ha mindenki, városok és faluk is, fölszabadulnak az állami közmunkák alól, ki végzi azokat? Vagy ha mindenki segítséget kór e cimen az államtól honnan fizeti azt az állam ? Vagy minden teher, tehát ez is tisztán a falura és a földbir­tokra háromolják. Mert hiszen a várospót­tadót és egyébb terheit a falunópéiiél és a gazdatársadalom nál aránytalanul kedve­zőbb anyagi viszonyok közt, élő kereske­dői osztály viseli, üizeken könnyítsen az állam amazok megterheltetésével ? Ezt nem tartjuk sem méltányosnak, sem igaz­ságosnak. Ha a végtagokból minden vér a szivbe gyülemlik, ugyebár hamar készen vau a gutaütés. Pedig nálunk ez a pro­cessus van úgyis folyamatban. Vagyon, pénz, munkaerő ma minden városban töb­ből, összpontosul' A vidék ós falu pedig éppen ebben az arányban veszti a vért. Szegényedik, elnéptelenedik — kivándorol. Pedig 0 vidék a falu jóléte is visszahatás­sal van a városi jólétre is. Nem kell tehát annuk az ugy is mindenkitől magáraha­Lampionok, kerti-diszitések, konfetti, serpentin -— a legolcsóbb árak mellett kaphatók Sujánszky ózsef könyvkereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom