Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

Jí

^ BALATONVIDÉK 1905. május 4. Lukonich Gábor dr. mondotta a királyra, majd a Kisfaludy- és Petőfi-társaságok küldöttjeire, Németh János plébános az Akadémia képviselőit éltette, Bárdió Ferenc dr. a vármegj'ére, Fürst János dr. a N-mzeti Muzearn képviselőjére, Istók János szobrászra és Hőlszky Sándor festőre, Kris^tinkovich József a vendégekre, Báufi Alajos a sajtó képviselőire, Barkóczy Károly dr. a Szegedy- és Kisfaludy családok tagjaira mondottak felköszöntőt. A délutáni vonattal a küldöttségek legnagyobb része egy kellemes nap emlékével utazott haza. Rafael. Cigánykérdés. iSzent, Kleofás ! milyen karaván !« — kiált fel Petőfi a vándor cigánycsapat láttára. Szemeink előt t ujul meg naprul napra ez a jelenet. Egy kis darab Ázsiát varázsol elénk egy-egy ilyen ftkete 'karavánnak föltiinése a látóhatáron C-odálatos egy faja a jó Istennek. A történetírás beszéli, liiteles krónikák regélik, hogy nem volt még oly barbár, vad nomád nép, melyet letelepíteni, állandó lakáshoz, rendes hasznos foglalkozáshoz szoktatni ne lehetett vo'na, — a Zulukaffereket csak ugy, mint a pápuákat. Csak egy nép, egy faj van, melyen megtörik a civilizáció hatalma c«ak ug}

7, mint az államférfiak akarata, a törvények ereje és a társadalom tudósainak minden igyekezete. Ezt a fajt, ezt a nép«t eddig még senkinek se sikerült meghóditnni. Megszökik, de meg n=>m szokik soha ! Rendes foglalkozás. munka s az ennek nyomán fakadó jólét neki nem kell ! Ezzel tehát elesik a legfőbb ok, mely letelepedését előtte igazolná. így két zenesen nehéz is őket meghódítani s állandó otthonhoz kötni. Nem is csoda tehát, iia a cigánykérdés még mindig annyi sok jóakaratú törekvés dacára is, — nyílt kérdés, megoldatlan feladat, mely állandóan foglalkoztatja ugy a törvéryhozókat, mint az állatni élet faktorait és a szociologusokat. Történelmük nincs ; mert a lókötésen, szökésen s ennél nagyobb fajta gonosztetteken kívül róluk más említésre méltót alig jegyezhetne fel — a cigánykrónika. Igazi kommunisták a szó valódi él telmében ; arai a másé, az az enyém is. Valódi veszedelmei a tárBoldogság se volt még oly nagy mint övék volt: Mert a világ bárhogy fordult, sohse szűnt meg Együtt dobogása szerető szivüknek. Utóhang. Óh csodás igézet, lelket kötő álom ! Ocsúdván, bübájod valósulni látom. Regék Melindája, álmok valósága, Nehéz napjaimnak egyetlen áldása, — t-'tt lebben a lány még. Mintha testet, öltve, Regém Melindája szállt volna a földre ! Rózsa van a keblén, csókjával tetézi, Virág a virágot ; gyönyörűség nézni . . . Nem tudom az álom, a való a szebb-é ? S mosolyától lett a rózsa kecsesebbé ? Oh cs&k forró könytől meg ne nedvesülne Két száraz szemem, ha rám néz szemlesütve. Olyan szeliden néz, ragyogó szemén ül Val ami csodás, nagy jóság ékességül. Lelkem megesik rajt féltő aggalomban . . . Nemtője az égben ! vigyázz rá még jobban, Nézz e lányra, nézd csak, oly jó, hisz' (testvéred, Őrködő szemednek gondjait tetézd meg S óvd meg ez igéző földön maradt tündért, Lelke szűzi hamva soha el ne tűnjék. Védjed te is őt ég ! — te mutattad nékem Szővétuek-világul csillagtalan éjen . . . (B.-Füred, 1905.) sadalmi rendnek, a közbiztonságnak. Es így nem csoda, ha történelem nélkül, valóságos irodalomra tudtak szert tenni. Kérdésük állandóan foglalkoztatja az elméket ! Fontos közrendészeti, közgazdasági és szociális okok tartják felszínen e kérdést s sürgetik a legújabb gordiusi: a cigánykérdés csomójának kibonyolitását 8 végleges megoldását. Ebbeli feltevésünket igazolja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek ez ügyben legutóbb vett figyelemre méltó állásfoglalása. Az 0. M. G. E. közgazdasági szakosztálya tárgyalta e kérdést, érdekes felolvasások, előadások és eszmecsere keretében. Általános felfogás volt az, hogy ezt a kérdést, meg kell oldani. Keresték a caomó végét, kiindulási pontját. Ha e nép történetérül lehetne, hát errül is értekeztek volna ; de mivel ez nincs, szóltak a cigányok múltjáról. Altalános felfogásként domborodott ki az a vélemény, hogy ez a fekete faj hindu eredetű. Szóvá tették a letelepedésüket célzó, de a oigánynépnek, ennek a hindunak rakoncátlanságán meghiúsult törvénj'hozási intézkedést is. Fölmelegítették József főhercegnek meghiúsult törekvéseit is. Letelepítésük vagy csak irleígóráig, vagy egyáltalán nem sikerült. Tárgyalták a legcélravezetőbb módozatokat. Ebben a beható és mindenesetre figvelemre méltó eszmecserében részt, vett Heitelendj' Ferenc, vármegyénk főispánja is. Nézete szerint a cigánykérdést csak radikális uton lehetne megoldani. Eiső sorban is a lótartást kellene nekik megtiltani. Ami indokolt is, mert, a cigánynak nincs egy talpalattnyi földje s állatjait, máskép eltartani nem tudja, ha c

eak nem lop. Másik mód a letelepítés lenne ; az, mely irányban Zalavármegye föl is irt a kormán' hoz, hogy a cigánygyermekek két éves korukban elhagyottá nyilváníttassanak s mint ilyenek az állami gyermekmenhelyekre lennének elbelyezendők. Az igazán érdekes felszólalást a szakosztály magáévá tette s elhatározta, hogy a vándorcigány-ügy rendezése végett fölir a kormányhoz s mozgalmat indít, hogy a cigány-ügy jelenlegi állását és a közgazdaságra, a kozvagyonosodásra és közbiztonságon való káros befolyását mindenki megismerje. Ehhez a mozgalomhoz mi is szívesen csatlakozunk. Két módot gondolunk mi is célra vezetőnek : törvényhozási és társadalmi akciót. Vármegyénk főispánjával tartottunk, mikor mi is valljuk, hogy e kérdéssel sommás uton kell végezni. Mert minden egyes átutazó cigánykaraván valódi csapása a megszállott vidéknek. Megjelenésük egy darab Ázsia, viseletük s rubátlanságuk szégyene a humanizmusnak a a szeméremnek, csavargásuk közbizontalanságot. jelent Élnek munka nélkül, élősködnek sáska módra, fosztogatnak a szegényebb népnél, ha kapnak ; lopnak és rabolnak ha máskép élelemhez és takarmányhoz nem juthatuak, nem épen dicsőséges múltjukhoz számtalan gyilkosság s ártatlanul kiontott vér tapad. Azonban megkülönböztetést kell tenni e bevándorolt hinduk között is, mikor e szigorú kritikát a nyomda festékut.ján közreadjuk. Maga a közvélemény, különösen a vidéki, kiilőmbséget tesz a cigány és cigány között. Es erre a külömbségre maguk az érdekelt cigányok is előszeretettel hivatkoznak. Altalános fölfogás és tapasztalat szerint is, az úgynevezett teknőcsináló cigányok kevésbé veszedelmesek ugy a közvagyonra, mint a közbiztonságra a másik faj'abelieknél: a kolompár cigányoknál. A teknővájó cigányok már haladtak is: faiparosoknak nevezik magukat (persze iparengedély nélkül.) Készítenek sütő, mosó stb. teknőket, melencéket, főzőkana'aka^ Velük valóságos oserekereskedést űznek. Állandó alakjai a vásároknak, községeknek. Dolgoznak s ugy keyésbé veszélyesek. Nem igy a kolompárok Öslaka'osoknak tartják magukat, vagy máskép vasmunkásoknak, azonban legfőbb ipsráguk kulcsok készítése — a betöréshez. Mert ebhez jobban értenek, mint a vasipar bármely ágához. Több kedvük is vau hozzi, mivelhogy kevesebb fáradsággal jár, mint, a tisztesmunka. Közgazdasági tevékenységűk : a lókötésben merül ki- Állandó veszedelmei a vidékuek. Csalnak, lopnak, ha lehet ; ha nem megy, rabolnak is, gyilkossággal kombinálva ! Az előbbiek szelidebb és békésebb, mondhatni becsületesebb, ez utóbbiak pedig valójában vadkiadásu európai hinduk. Ha már az állatszelid tés korát éljük : lia a legvadabb bestiát is megszelidit.ik, talán a kultura és humanizmus is megtalálja a módját, hogy ezt a nomád hordát is megszelídítse, helj'hez kösse, tisztes munkához és szelídebb erkölcsökhöz szoktassa. Minthogy pedig ez máskép nem megy, mint azt főispánunk is proponálta : soramás, vagy magyaroson mondva: radikális uton kell velük végezni HÍREK. Személyi lilr. Ruzsitska Kálmán dr. vármegyei tanfelügyelő a mult héten városunkban tartózkodott néhány napra. — Skrinjár Mátyás tábornok a honvédhuszárhadosztály megszemlélése céljából a mult hét elején itt tartózkodott és szerdán délben utazott el. — Bérmálás Tapolczán. Tapolczáról írják, hogy vasárnap, május 28 ikán br. Hornig Károly megyés püspök ur a tapolcai plébánia hivei közül 1549-nek adta frtl a bérmálás szentségét. A szent ténykedés délután 1 órakor yégződött: ekkor a küldöttségek tisztelkedését fogadta. Ebédre, melyen Ley József plébános látta vendégül 0 nagy méltóságát, Hertelendy Ferencz főispán ur is megérkezett, kinél Lesencet,omajon 0 Nagyméltósága délután látogatást tett. A püspök ur L<)y József plébánosnak és a segi'ő paptársaknak a hívek gondos előkészítéséért, és a tapasztalt rendért elismerését nyilvánította. — A hercegprímás jubileumához Vaszary Kolos hercegprímás 50 éves papi jubileuma alkalmából e hó 27-én t helybeli izr. templomban is istentisztelet volt. Az uri és hölgyközönséggel bz alkalomra zsúfolásig megtelt templomban az alkarai ima eléneklése után Büchler Sándor dr. rabbi magasan szárnyaló beszéddel méltatta a szent leikületü bíboros egyházfőnek tündöklő erényeit, fejedelmi jótéteményeit melyekkel, mint Keszthely város szülötte, városunk szegény iparosait valláskülömbség nélkül segélyezi ; segiti továbbá városunk kulturális intézetei tanulóit Erdemei méltatása után hosszú életet kért számára a jó Istentől, ki őt, a város örömére és büszkeségére sokáig boldogítsa. A szép beszéd nagy hatást tett a jelenvoltakra. -- Érettségi vizsgálatok. A helybeli katli. főgymnasiumbau az érettségi vizsgálatok szóbeli része junius hó 28.án kezdődik. — Vizsgálatok Az érdekelt közönséget értesítem arról, hogy a helybeli m. kir. állami polgári leányiskolában az idei vizsgálatok a következő sorrendben lesznek: junius 8-án délelőtt ll-t,ől 12-ig az izr, tanulók hittani vizsgálata ; junius 10-én reggel Veni Sancte« és a róm. kat.b. tanulók hittani vizsgálata ; junius 15-én d. e. 9 tői 11-ig az I. osztály vizsgálata; junius 15 én d. u. 3-tól ö-ií* a II. osztály vizsgálata; junius 16-án o, e. 9-től 12-ig r. IV. osztály vizsgálata; 16-án d. u 3-tól 5-ig a III oszt. vizsgálata : junius 17-én i. e. 10 órakor az I.— IV. osztály tornavizsgálata. junius 19-én reggeli 8 órától j kezdve magánvizsgálatok ; junius 25-én « eggel »Te Deum« és utána jutalomosz| tással egybekötött évzárás. A női kézi ' munkák junius 15-én és 16 án tekinthetők meg. Minthogy az iskolai év a záróünne' pélylyel ér véget, vidéki tanulóknak jun.