Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-08 / 2. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. január 8. vezni kellene az ellenzéket, az egész vármegye területén, járásról-járásra ! De ki szervezze. Férfiak, hazafiak itt a 12. óra. Munkára föl. Meg kell ragadni erős kézzel a zászlót, hadd lengjen büszkén, szabadon. Félre a szétválasztó gondolatokkal. Most egyre: a független és önzetlen hazafiak egyesülésére van szükség az alkotmány védelmére. Vármegyénk szavazó népe készen áll. Követni fogja vezéreit. ítéletet fog mondani újból is a ráerőszakolt választásokon s ez az Ítélet mindenhogyan marasztaló lesz Tisza és alkotmánytipró Társaira. Hogy az legyen, lássuk az egyesült vármegyei ellenzék vezéreit. Vezessék a népet a jog, törvény és igazság mesgyéjén s a győzelem a megtámadott alkotmányos szabadságé lesz. A hát. — Megtörtént! Választások, jelöltek. Port-Ártliur. Téli háború. ... És az országgyü ést mégis bezáratta Tisza gróf. Az ellenzék nem ment, el a trónbeszédet meghallgatni ; hanem it helyett megtörtént az, amiről már rég beszéltek s amit lapunk mult száuaábau mi is fölemlítettünk. Apponyi, Szederkényi s pártjuk elhagyták a 67-es alapot, és egyesültek a 48-asokkal, Magyarország és Ausztria közötti perszonál-unio programmja alapján. E fúzió ugyanaz napon történt, midőn az országgyűlést, bezárták. Mondják, hogy öreg királyunkat, igen leverte az esemény híre. Apponyi e lépésének ma még beláthatatlan következményei vannak. S ha nem is osztja mindenki az ő meggyőződését, ha nem is helyesli vagy követi őt minden 67-es alapon .álló ellenzéki párt és egyének, kétségtelen, hogy hz ország nagy részének szeme-szive rajta, s még nagy változásokat idézhetnek elő a dec. 4-iki események. Mindenesetre nagy dolog, 37 éves politikai múlttal szakítani és újra kezdeni mindent, mindent! Nagy lelki harc előzhette meg e lépést, mely ha egyesek előtt hibás volna is, mindenesetre tiszteletreméltó. A választási mozgalmak pedig megindultak, szerte az országban. Némely kerületben tengernyi sok a jelölt, másokban alig lehet, fogni kötéllel. Megyénben nagyobbszerü küzdelem csak Csáktornyán lesz, hol lehetőleg minden eszközzel el fogja a kormány a pártból kilépett Wlassicsot buktatni — ha lehet. Zdlumegye többi kerüle tére nem számit a kormány. Ez egyre is csak azért, mert azon kipécézett, 42 között, kiknek okvetlenül kell 1 dk ni ab, ö is közto van, még pedig előkelő helyen. Ne adja a magyarok Istene, de azt hisszük, hogy szenvedéÍ3"es ós talán sok helyütt, véres választásók lesznek. A mi kerületünkben is sokáig tapogatózlak jelölt után. Legtöbb kilátása eleinte Somssich Béla grófnak volt ; de miután azon álhír volt róla elterjedve hogy ő nem színdékozik mandátumot vállalni, hát szóba' került először Dessewfy Aurél gróf, legújabban pedig j Batthányi József gróf, kinek személyében állítólag megállapodás történt volna. Nem prejudikálunk egjnknek se, hauem megvárjuk az események fejlődését, s csak akkor mondunk nézetet, ha egyiknek vagy másiknak jelöltsége biztos. Egyelőre csak annyit, hogy Somssich gróf pártonkívüli programmal hajlandó, biztos megválasztatása esetén, mandátumot vállalni. Batthányi gróf pedig disszidens programmal lépne föl. Messze keleten is megtörtént, amit oly régóia, türelmetlenül várt a világ: a japánoknak feladták Port Arthurt. A hős orosz, Stösse'i tábornok, nem tarthatta tovább az erősséget, mert sem embere, se lőszerei, se élelme nem volt már. A japánok ezn tal újra megmutatták, hogy bevehetetlen vár nincs; de az öroszok hősiességét is örök időkre feljegyzetté a történel-m ! Téli háborúk, téli választások borzalmai. ha nincs az in'ézőkben emberszeretet, leirhatatlauok ! Minden ember a lékét óhajt|h és mégis mennyi kül- és be háború van ! Csak h tűrni, szerelni és lemondani tudó hit, erős hit menti meg az emberiséget az elvadu ás borzalmaitól. Mentse, oh mentse is meg ! Téli választások. ( ) Nemcsak az osztrák Beckek és magyar társaik, de az idő is mintha összeesküdött volua ellenünk. Hirtelen fordulattal évtizedek óta nem tapasztalt dermesztő hidegre fordult. A sors haragjaként, mely nemzetünket századok óta üldözi óriási orkán száguldott, végig e hazán az elmúlt; héten leszorítva a higanyt zérus alatt sok helyütt 14—16 fokig. Ezt követte a havazás s emezt, pedig fogjxi követni a választás, aligha el nem mondhatjuk, hogy befújta az utat, a hó. . . . A szegénység a nép ruhátlansága megy eszerte nagy. Eogytán a fillér a láda s a kenyér az asztalfiában .... a kísértés pedig nagy lesz s ki az aki ellent áll. Lesznek, lesznek, de hogyan esnek el. . . Sivár és intő számítás, mely a nemzet, e legszegényebb rétegét dobja martalékul vagy az elvfeladás csábitó kísértésének. Lesznek áldozatok halottai még pedig fizikai és erkölcsi halottai a téli választásoknak. De nem folytatjuk tovább. Átadjuk a szót Darányinak, kinek lelkét hasonló balsejtelmek gyötrik. Aggódik a magyar nép sorsáért. Előre látja ennek a bekövetkező téli választásnak összes g3'ötrelmeit. Sokan vannak itt, kik valamikor nem is régen áhítatos figyelemmel s lelkesedéssel hallgat,',ák ennek a nagy hazafinak és. melegszívű emberbarátnak remek szavait, ha netán elkerülték volna figyelmüket legutóbbi, igazán a föld népe iránt szinte meleg szeretettől sugárzó szavai : ide iktatjuk, s különösen tapolcai szomszédainknak melegen ajánljuk : >0lyan időben, midőn Budapesten mínusz liz fok hideg van, olyan időben választatni, annyit tesz, mint a választók egy részét és pedig éppen az idősebb és ennélfogva tapasztaltabb részét, non de juro, sed de facto cselekvő és választó képességében korlátolni. De e<s csak a kisebb baj, a nagyobb baj az, hogy ezen választás a november 18-iki erőszak jegyében és annak bélyegével indul meg. Ha a uov, 18-iki erőszakot a magyar állam egyik legelső közjogi méltósága, a magyar képviselőház elnöke elkövethette, ennek nyomán száz meg száz kis basa fog találkozni, aki azt hiszi, hogy Magyarországon a törvényt büntetlenül sérteni lehet. Másfelől azok, akik Doctorandus uram udvarolt és szerelmes I volt, amig dokt.cr lett belőle. Ekkor hír- i telen nagyon sok dolga akadt s nem ért rá eljönni. Amikor eljön, ideges volt, sokszor durva is, Jet.tike sírra szólt hozzá : — Ernő, Ernő, maga nem szeret már. — Hát ha így akarja, legyen ugy. Ezzel otthagyta. Egy hét, múlva jött s akkor a mama megkérdezte, un járatban vau. A doktor ur kissé pikérozottan fefelt, higy ezt. a kérdést nem érti. Amire a mama hátat, fordított neki s azt mondta; — Reménylem, hogy azért mégis csak eleget mondtam. — Tökéletesen, szólt a doktor ur, meghajtotta magát és ment. • Az utcán kissé felindult volt, d < mégis csak azt mondta magában • — Hála istennek, csakhogy megszabadultam. S Jettikének azóta fáj a feje. Nem kivánt a szegény gyermek semmit, csak nyugalmat. Féltve őrizte sajgó seoét, melyben lassau elvérzett, ahogy őrizte a szive titkát. A szive titkáról ugyan tudott mindenki, talán még mielőtt ö ludott róla szólani; inkább meghalt volua, semmint szóval meg tudta volna vallani, hogy szeret. Zárkozottságát konokságuak kvalifikálták s ez bizony'os elkeseredést szült ellene. Hát hogy segítsenek rajta, lia nem szól, pláne tagad. Pedig segíteni kell ! Könyörgő tekintete néha kérlelte őket: — Igaz, iga®i csak ne kívánjátok, hogy szÓTal mondjam meg. Hát lehet ezt szóval megmondani, anélkül, hogy szó I fyenében eleiilyedjen az ember ? Hát ti beszélnétek ról* ? Van-e leány e világon, aki beszélne airÓI, hogy ő szerelmes ? Hut mért, kínoztok ? Nem volt ki megértse könyqrgö beszédét, c-'ak bosszankodtak megátalkodottságán s nyugtalankodtak rohamos fonynyadásán. — Vérszegénység, deklarálta sz orvos és levegőváltozást ajánlott. Ettől megjöhet étvágya. Jetti«e végtelenül l álás volt az orvosnak, hogy vérszegénységet konstatált és nem szívbajt. Hát, látjátok, hogy csak a fejem fáj ? mondta a tekintetével s vidámabbá lett. Ugy érezte, hogy ő most rehabilitálva vau és senki sem tartja őt boldogtalan szerelmednek. Aztán felültették a hajóra s hajualban megérkezett. Az állomáson egy didergő fiatal ember, egy álmos öreg ur s egy pirosarcu leány várta. Mikor kiszállt, a didergő fiatal ember elébe állt, lekapta a kalapját és azt mondta. , — Én a Gyu'a vagyok. Kezet, nyújtott, neki, az gyengéden megszorította és a podgyász után nézett. Ab álmos öreg ur megveregette az Bicát, hatalmasat ouppantott a száján és azt mondta : — Csakhogy itt vagy. Nem húzol egyet a kulacsból ? A pirosarou leány pedig magához ölelte, össze-vissza csokolta ós azt mondta : — Nini, Holdvilág ! Majd együtt lovagolunk s aztán olyan piros leszel, mint én. —Piroska ! szó't Jettike fáradt hangon, d - mosolygott. A másik leány erre ugy kacagott, hogy Jettinek vele kellett kacagnia. — Visszaadtad a kölcsönt! Hát, nem bánom, leszeg én Piroska, te meg maradsz Holdvilágnak. — Jó. — Tudsz lovagolni ? — Nem. — Majd megtanítlak. Azaz Gyula majd megtanít, nzaz még jobb lesz, ha . . . Itt megakadt, megzavarodott, aztán újból kacagva csókolta meg a Holdvilágot. — Majd csak megtanulsz t De Holdvilág nem hagyta annyiban. — Mi lesz még jobb ? — Semmi, semmi — ejnye, de különös vagy. Ezzel átkarolta, vitte a kocsihoz és fogta a gyeplőt. — Hit a bácsi, meg a Gyula ? — Azok a másik kocsin jönnek. Szép búzaföldeken mentek keresztül, majd széles levelű, sötétzöld veteményeken. — Ez a kalarábé ? Piroska kacagott. — Kis szamár. Ezek dohányföldek. Még azt, ss tudod? Félóra múlva hatalmas kutyaugatástól fogadva, megérkeztek a tanyára. Oszlopos fatornáoos szép ház ajtajában egy abnormisan kövér asszony állt és mosolygott az érkezők ©lé. Holdvilág leszállt és a néni elé ment. Nem szólt az egyebet, ciak :