Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-19 / 12. szám
2. BALATONVIDÉK 1905. március 19. gatni, vagy legalább is befolyásolni azt. Már rég meg volna oldva a válság. Tudjuk ugyan azt, hogy ezt néhány nap alatt nem lehet nyélbe ütni, mert nagy kérdések, nagy érdekek, nagy változások idéztetnek elő. De bizunk ő Felsége hag} 7ományo3 törvénytiszteletében, közmondásos alkotmányos érzésében és bölcseségében, hogy népei javáVa fogja a sokáig húzódó kérdést elintézni. Évszázadokig tudott a magyar várni ; egy ezredév alatt fejlődött ki nemes jellemének minden szép vonása ; most, a nagy átalakulások küszöbén, ha megőrzi higgadtságát, nyugalmát s nem vág az események elé, hanem az események után fontolja meg tennivalóit, mint ahogy nov. ] 8. után tett: csak történelmét folytatja és nagyobb eredményeket ér el, mint ahogy a mult ezt fényesen bizonyitja. Jön a király. Előbb jött volna, ba vissza nem tartják.De mégis jön és hitünk van benne, hogy ugy fog távozni, hogy rendbe hozza a válság ügyét. Jön a király, éljen a király ! Kevés a lakás. Az építőipar terén városunkban az utóbbi évek alatt határozott pangás volt tapasztalható. Annál örvendetesebben szemléljük most a több pontján megindult, építkezéseket. De még mekkora téi volna erre . . . ott a Balatonra vivő ut mellett par cellázott házhelyek, meg a Hancók, melyben krumpli és bab fog virítani egyelőre. Ha ez a terület idegen kézben volna, vagy csak a somogyi oldalon lenne is, villa-villát, érne. A tér tehát megvan a terjeszkedésre, a város fejlesztésére, csak vállalkozási szellem kellene. Erre pedig több okból volna szükség. Elsőben is a város érdeke kivánná meg. Nem titok, hogy városunkban a lakások, különösen saison idején, méregdrágák, ami azután a fürdővendégek nem egy részét, tartja vissza. Másrészt városunk ez a kis magyar Gráz, mindjobban vonzza a nyugalomba vonulók titztes gárdáját, ; csakhogy közülük is nem egy vesz más irányt épen a lakásviszonyok miatt, mert nem minden nyugalomba vonuló tisztviselőnek adatott meg, hogy nagyobb tőkével, mint, boldog háziúr telepedjék meg közöttünk. Azután itt vannak építőiparosaink. Teljestn versenyképesek- C-akhogy épen idehaza nincs alkalmuk képességüket és szorgalmakat érvényre juttatni. Pang erejük, szorgalmuk, maguk pedig nem egysz jr nélkülöznek munkahiány miatt,, vagy messze vidékekre kénytelenek menni. A tőkének az építkezésbe való befekj tetése a nagy közönség szélesebb rétegeivel éreztetné hatását. Számosan osztoznának a t őke ilyetén forgatásának előnyeiben. De jövedelmezőbb is volna a tőke ily befektetése. Könnyű szerrel támadhatnának többszörös háziurak. Tőkéjük is szép jövede'met hozna, az iparon is lendítene, a nagyközönség érdekét is szolgálná. A lakások szaporításával számtalan rossz állapot szűnnék meg. Elsőben is azok a városi lakosok éreznék áldásos hatását, kik, akár mint tisztviselők, tanárok, közhivatalnokok, kereskedők,iparosok, vagy »öuzők« (egymagánzó nemrégiben irta be magát, egyik nagyobb vidéki város szállodájának vendégkönyvébe) föl volnának mentve attól a kellemetlenségtől, hogy letelepedésük előtt fészket keresvén, napokig rójják az utcákat, csöngessenek kapuról-kapura s kutassanak hol és merre van kiadó lakás, hiányozván nálunk minden kisegitő intézmény: bejelentési iroda, lakásnyilvántartó intézet stb. Pedig szükséges volna ilyesmi is, dacára Hnnak, hogy nem vagyunk világváros és utcáinkat is könnyen megszámlálhatjuk ujjúinkon ; de hát, sem az újonnan letelepülőtől, sem a fürdő vendégtől nem kívánhatja senki se, hogy mindent tudjon — a kevésből is.. Kilincselésre van utalva, habár ez még oly kellemetlen is rá nézve. Városunk jelene csak ugy megkívánja, mint jövője, hogy a mostoha lakásviszonyokon mielőbb segítsenek azok, kiknek arra eszközök vannak hutalmukban. Lakosságunk csakhamar gyarapodnék. Szépészeti szempontból is szintén nagy szükség vau reá. Egyes utcák alacsony, kicsi, nádfödeles vtzözQnkorabeli ódon roskadozó épületei, ürességtől tátongó utcái sehogy se válnak diszére a szép iránti érzéknek, de magának a városnak sem .... Egyes, igazán impozáns épületeink közül furcsán rinak ki ezek n megviselt és ódon falak. A Korona vendéglő uj, diszes köntöse egymagában is sokat lendít, Főutcánk képén, de van ott még nem egy olyan épület, melyet tulajdonosa egy kis áldozatkész befektetéssel, szép haszon reményébe J. uj diszbe öltöztethetne. Am, hogy mindezekre impulzust, buzdítást nyerjenek, célravezető volna egy szépészeti vagy építési bizottság. Nagy fö'adat vár reá. Addig is, míg ide jutunk megszivlelésül ajánljuk az itt jóakaratulag elmondottakat. Sok igazság van bennük, azért készséggel leadjuk mint hü tükrét a való állapotoknak. HÍREK. — Személyi hirek. Gaudernak József altábornagy, lovassági felügyelő és Botlimer Béla báró ezredes, a hót folyamán városunkban voltak a honv-dhuszár hadosz. tály megszemlélése céljából. Előbbi csütörtökön, utóbbi pénteken távozott — Nagylelkű adomány. Dervarics Imre nagybirtokos lapunk kiadóhivatalához 30 K,-át küldött a helybeli szegénysorsu honvédek részére. A nemes gondolkodásra valló adományt nyilvánosan is nyugtázzuk, melyet rendeltetési helyére szerdán márc. 15-én eljuttattunk. — Márc. 15. Ünneplése. Szerdán este tartották a keszthelyi egyesült, körök márc. 15. emlékét. Hét órakor fáklyásmenet indult el « Georgicon-utcából a Koronaszálló elé, melynek erkélye díszesen fel volt ekesitve. A több ezernyi óriási közönség az Iparos Dalkör éneke után feszült figyelemmel várta és hallgatta az erkélyről beszélő szónokot, kinek hatalmas, gyönyörű organuma a szeles idő dacára is mindenkinek hallhatóvá tette beszédét, melyben — Szubkontra ! — Ugyan Feri, mire szubkontrázol, hisz semmi kártyád nincs ! — Hát ez kutya, öt piros, két ászszal ! — Oh te szerencsétlen, hisz nem piros az a tout, hanem zöld 1 Hahaha. — Hüh, kutya, fékom teremtette, ezt ugyan elnéztem. Na, feladom a játékot. Ugy jártam most, mint, legény koromban egy találkámmal, amely ugyancsak eredeti módon hozott össze a mostani feleségemmel. —- Halljuk, halljuk. Mondd el Ferikém - hangzott innen-onnan, számítva ismét egy kedélyes történet kére, minővel az öreg némelykor kirukkolt. — Na jól van, elmondom, de lelketekre kötöm, hogy a feleségemnek meg ne mondjátok, hogy elbeszéltem a dolgot, mert akkor nem láttok többet a Kaszinótokban. Nem azért, mintha félnék a feleségemtől, hanem hát csak hogy mégis . . . — Tudjuk, tudjuk, — hangzók nem minden guny nélkül. — Hát ugy történt a dolog, hogy vágytam egy kis kaland után. Mai napság könnyen megy az ilyesmi : ott vannak a hírlapok. En is erre'alapítottam eszmémet. Beküldtem egy lapnak a következő apróhirdetést : Magas, barna állami hivatalnok szórakozás céljából megismerkedni.óhajt, csinos, szőke leánykával, kivel szabad idejét kellemesen tölthelné el. Választ «Kontra» jeligével a kiadóba kér. Ezt háromszori közzététel végett beküldtem, azután végig heveredtem a díványon, az ,al az erős szándékkal, hogy megálmodom az eredményt. Álmodtam is ; még pedig azt : hogy a népszínház ruhatárában szerelmet vallottam a ruhatárosnőnek, i egyszerre csak bámulatomra elrohant s kis idő múlva egy kancsó vizzel tért vissza, egy 'lenge mozdulattal alaposan lehütvóu forró véremet. Miután felébredve meggyőződtem, hogy ama t.üzgátló anyagt, 1 teljesen mentes a ruhám, elhatároztam, hogy megnézem az esti korzót. Még talán sohase vettem ennyire szemügyre a sétáló hölgyeket,, bírálgatva, melyiket szeretném, ha hirdetésemre válaszolna. Már egészen beleéltem magamat a dologba s szörnyen jó kedvem támadt a ha emlékezetem nem csal, ugy reggel öt óra felé keveredtem haza. A délutáni feketénél már olvastam a hirdetésemet. Az első pillantásra szemembe ötlött, sőt ugy tűnt fel nekem, mintha kiválnék a többi közül. Ugy is lehetett a dolog, mert a reggeli posta oly rengeteg levólhalmazzal kedveskedett, hogy őszintén sajnáltam azt a pénzt, amit, még a kétszeri közzétételért kifizettem. Nem igen emlékszem ily kedélyesen eltöltött, délelőttre. Volt a levelek közt, a legcalligraphikusabb írástól a legotrombábbig ; németyik annyira olvashatatlan volt, hogy becsületére válnék akármelyik miniszteri osztálytanácsosnak. Végre kiválasztottam egyet, mely szabályos vonásai és jó stílje által felköltötte figyelmemet. Azonnal válaszoltam rá s a találkozás helyéül a népszínházát, neveztem meg, a kővetkező nap d. u. 5 órájára. Ismertető jel egy fehér szekfü. — Elérkezvén a nap, délutánra szabadságot vettem magamnak s az időt jóformán mind az öltözködéssel töltöttem és mondokáimat magoltam a tükör előtt,. Szép számot képviselő nyakkendő készletemet, négyféle legújabb divatú szines mellényt próbáltam fel, mert hát nem lehessen tudni . . . Még egy megelégedett pillantás a tükörbe, s aztán nekivágtam fél négykor a nagy útnak. Oda érve megálltam a színház sarkán, leveregettem a cipőmet, az utolsó pehely-szálakat is leszedtem a ruhámról ós vártam ott mozdulatlanul, gépiesen forgatva fejemet hol jobbra, hol balra. Végre, a hullámzó tömeg cözül kiI # i I I fw I I Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válaszIxBpeS IBVBieZO-iapOK sujánszky t eTzsT^ t«
