Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-26 / 9. szám

2. BALATONVTDÉK 1905. február 26. kell erre is, arra is. Kötvényre kezesek nehezebben is kaphatók, lévén hosszabb lejáratúak. Jön tehát a harmadik kisegítő mód, a váltó. Rövidebb lejáratú is, biztosabb is (?) forgalmasabb is. És ez a veszedelmes papir, ma már dominál a hitel terén. A kölcsönök nagyrésze ezúton bonyolittatik le. Jó kisegítő kölcsönzési mód ez egyes osztályoknál, de hogy a nép széles rétegeinél egyenesen veszedelmes, ki tagadja ? És ami szomorú a dologban, a föld népe is meglepő könnyűséggel forgatja a váltóür és telt lapokat. Kezeseket is, pénzt is könnyű szerrel szerezhet ez uton, de ép oly könnyű szerrel is merül fokról-fokra — az adósságba. Káros következményei nyilvánvalóak. Nem számol a lejárati határidővel s fizet leletezést. Törlesztés nem lévén kötelező, állandóan érzi adósságának terhét. Könnyebben is hozzányúl a kölcsön igénybevételéhez, oly esetben is, mikor azt elkerülhetetlen szükség nem parancsolja. Ami pedig elsőrendű veszedelme a váltóhitelezésnek — a kezességgel járó rizikó. Hány jóhiszemű kezes fizette el birtokát — az egyenes adós helyett ? Hány lett vagyontalan földönfutóvá a rosszhiszemű adós miatt, ki bizalmával és jóakaratával visszaélt ? Súlyos bajok ezek! Minthogy pedig közállapotaink társadalmunk jó részét, köztük a kisembereket is hitelezésre kényszerítik, nagy nemzeti és közgazdasági érdek sürgeti, hogy ha már a váltóláz teljesen meg nem szüntethető is, legalább mérsékeltetnék különösen a kisebb ekzisztenciáknál. Más alakját a hitelnyújtásnak kellene meghonosítani. Vissza a kötvénykölcsönökhöz. A hitelszövetkezeteknél e tekintetben már megindult az üdvös korlátozó lépés. Ezek már feleiket mind intenzivebben sürgetik a kötvénykölcsönök igénybevételére. Pénzintézeteink azonban még nem emelkedtek föl az önmegtagadás ezen alt misztikus magaslatára. De reméljük, hogy itt is megteszik a kezdeményező üdvös lépéseket. Annál inkább is remélhetjük ezt, mert ez rájuk nézve nem jelent jelentős forgalmi, vagy anyagi veszteséget, mig üg}'feleik a kisemberek gondján és felelősségén nagyot könynyitenek. Forgalmuk azért cmegmarad, de hisszük, kevesebb lesz a leletezés és pörösködés is s a nemzetgazdaságra és kisemberekre nézve nem közömbös dolog, ha egy év leletezési összege az amúgy is megterhelt adósok zsebében marad. Legyen tehát pénzintézeteink jelszava is az uj üzleti évvel minél több kötvénykölcsönt, annál kevesebb váltót, addig is, mig viszonyaink s társadalmi állapotaink javulása a kötvényezésnél is olcsóbb és biztosabb forma : a személyi hitelügyet megérleli és diadalra juttatja. Hogy ez megtörténhessék, népünknek vissza kell térni : apái egyszerűségéhez és megbízhatóságához, mikor kötvényt és váltót egyformán helyettesitett : egy becsületes magyaros parola. Alispánunk jelentése. Mult számunkban közöltük alispánunk nagyméretű félévi jelentését vármegyénk közállapotáról. Ez az Hlispáni jelentés azonban valóságos kormányzati programm számba megy melyet az uj belügyminiszter haszonnal értékesíthet, majd közélet,űnk számtalan bajainak szanálására. Átkarolja egész közéletünket : az egyházi, közigazgatási, közoktatási, közegészségügyi, közbiztonsági, szövetkezeti és közgazdasági kérdések egész complexumát magában foglalja s közérdekűségénél fogva nemosak az uj belügyminiszter figyelmére, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot, tarthat. Aunál inkább is, mert mikor rá mutat a bajokra, ugyanakkor a gyógyító panaceát, is javaslatba hozza. Figyelmünket, különösen egy eddig még nyilvánosan alig tárgyalt kérdésre hivja föl a jelentés. Égető egyházi kérdések mellett, egy egészen ujat is vet felszínre : a vizit a canonica vagyis egyházlátogatási jegyzőkönyvek rendezésének kérdését s azoknak a mai kor követelményeinek való rendezését sürgeti. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek : a lelkész ós hívek közti jogviszonyokat rendezték az elmúlt század elején. Legnagyobb részük 1810. és 1820-ik évek közt keléikezett s az akkori idők és viszonyok szerint rendezte a plébános és híveknek egymáshoz való viszonyát. Azóta sokat változtak közviszonyaink. Népünk vagyoni és morális állapota. A viszonyok magukkal rántották az egyházlátogatási jegyzőkönyvek rendelkezéseinek gyökeres módosulását is, nem egy helyütt szinte a fölismerhetetlenségig módosultak egyes rendelkezései. Jól ismeri ezt alispánunk s annak tudjuk be, hogy a tagadhatatlanul fontos kérdést, fölvetette. Mert az idő ós kor viszonyok következtében beállott módosításokból folyó bizonytalanság, visszásság ós a kellemetlenségek egész sorozata leginkább a lelkészkedő papságot nyomják s terhelik meg. A sokak által túlzott sokszor irigyelt lelkészkedő papság évi jövedelme éppen e mir. tt alapos derout-ot mutat. Pap és tanitó : ez ok miett vagy jelentékeny anyagi károkat szenved, vagy jogos illetékének behajtása : jogai s kötelezettségéinek megállapítása végett, biróságtól-birósághoz kell kilincselnie. Bíráskodó lelkipásztor és pörösködö hívek — vigasztalan kép. A lelkészkedő papság azouban a legjobb esetben is vesztes, minek következménye azután az anyagiakkal való folytonos kiizködós, szemét sem hunyorította, de most ugy 1 érezte, hogy a szive olyan erősen dobog, f hogy csaknem szétveti az atilláját. l)e j azért nyugodtságot, erőltetve, mondta : '— Ezredes ur, a Madeleine kezéért esedezem ... — Mi ? 1 Hogyan ?! — És az ezredes ugy ugrott fel a helyéről, mintha egy shrapnel csapódott volna le előtte. — Hogy mondta ? — rivalt rá az ezredes még egyszer — a Madeleine kezét béri ? — aztán elkezdett, föl és alá járkálni, de ugy, hogy recsegett alatta a parkett. Aztáu megállt a kis hadnagy előtt, szó nélkül előrántott, egy zsebkendőt s az ámuló Bibichette markába nyomta : — Ez kell neked, és még egy tucat — nem asszony! — s újból kezdte a sótál ást. Pár pillanat múlva újra megállt. A haragnak nyoma se volt rajta. Csak végtelen szomorúsággal mondta: — Edes fiam, ne vedd rossz néven előbbi fellobbanásomat. De olyan hirtelen jött . . . Az ilyen öreg emberek önzők ! — Nincs nekem senkim, az a leány mindenem ! És most elém áll egy ember, kit egy fél éve hogy ismerek, te Bibichette, és el akarja vinni tőlem ! Hát ez esak igy nem megy — ehhez szokni kell. Ki lesz az en szomorú öreg napjaim aranyos napsugára ? És Bibichette látva maga előtt ezt, a szigorú komoly katonát szomorúan elgondolkozva - nem tudott visszatartani egy könyoseppet és szépen letörölte a kezébe nyomott zsebkendővel. Bibichette megkockáztatott még egy szót : — A kauoiót szívesen leteszi az édes anyám ! — Igen? ugy? Na, ez uem rossz! Hát, tudod, hogy én kétszer is letehetem, s ha erőlködöm, háromszor is, — mondta Máriássy ; de mikor látta hogy ez a kijelentés egy cseppet se villanyozza fel Bibichette-et, mosolyogva intett feléje : — Máskor, Bibichette, máskor! Teleszky elrohant haza, ledobta a sapkáját, kardját, s nyomban Írásba kezdett. • Drága jó Anyám ! Csókolom a te szép fehér kezedet, ezüstös hajadnak minden szálát ! Már megírtam néked, hogy szerelmes vagyok az ezredesem lányába. Végtelenül boldog lennék, ha Te is szivedbe fogadnád azt az édes kis lányt. Ha az nem lesz az éu feleségem, ledobom ezt a fényes ruhát s elmegyek karmelitának — el én! De nehogy kitörjön a Te szép szemedből erre a kijelentésre a könny, mert tulajdoukópen eszem ágába sincs ezt a bolondságot elkövetni! Gondold el édes jó Mamám, tegnap megpróbálkoztam a papánál. Oh ha láttad volna! Az ezredes éktelen haragra lobbant ós válaszkép a markomba nyomott egy zsebkendőt! Iszonyuau elszégyeltem magam és rettenetes buta elkeseredett arcot vághattam, mert rám nézett — és lecsillapodott! Elém állt, s az a kemény katona — kinek dörgő hangjától reszke'ett, az egész kaszárnya — csaknem könyörögve kórt gondolkozási időt, de ugy ám, hogy mi tűrés-tagadás? Neked csak megvallom hogy megnedvesedett a szemem s a Te fiad (hadnagy a 16-os huszároknál) azzal a bizonyos zsebkendővel törölte meg a szemét! Hanem fogadom kis Mamám, hogy az a zsebkendő a menyasszonyos kocsi egyik lovának tüle mellé lesz kötve! Én mondom. Bibichette ! Ide mellékelem a Madeleine arcképét,. Ugye gyönyörű ? De nagyon szépen kérlek — küldd vissza express. Csaknem elfeledtem megkérdezni, miért nem akarod, hogy megmondjam az ezredesnek — pedig kérdezte ! -— a te leánykori nevedet; én jámborul a Levélpapírok csinos dobozokban 1 koronától feljebb a legnagyobb választékban kaphatók : KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN" =— KESZTHELYEN. • SUJÁNSZKY JÓZSEF