Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-26 / 9. szám

2. BALATONVTDÉK 1905. február 26. kell erre is, arra is. Kötvényre ke­zesek nehezebben is kaphatók, lévén hosszabb lejáratúak. Jön tehát a harmadik kisegítő mód, a váltó. Rövidebb lejáratú is, biztosabb is (?) forgalmasabb is. És ez a veszedelmes papir, ma már dominál a hitel terén. A köl­csönök nagyrésze ezúton bonyolitta­tik le. Jó kisegítő kölcsönzési mód ez egyes osztályoknál, de hogy a nép széles rétegeinél egyenesen ve­szedelmes, ki tagadja ? És ami szomorú a dologban, a föld népe is meglepő könnyűséggel forgatja a váltóür és telt lapokat. Kezeseket is, pénzt is könnyű szer­rel szerezhet ez uton, de ép oly könnyű szerrel is merül fokról-fokra — az adósságba. Káros következményei nyilván­valóak. Nem számol a lejárati ha­táridővel s fizet leletezést. Törlesz­tés nem lévén kötelező, állandóan érzi adósságának terhét. Könnyeb­ben is hozzányúl a kölcsön igénybe­vételéhez, oly esetben is, mikor azt elkerülhetetlen szükség nem paran­csolja. Ami pedig elsőrendű vesze­delme a váltóhitelezésnek — a ke­zességgel járó rizikó. Hány jóhisze­mű kezes fizette el birtokát — az egyenes adós helyett ? Hány lett va­gyontalan földönfutóvá a rosszhi­szemű adós miatt, ki bizalmával és jóakaratával visszaélt ? Súlyos bajok ezek! Minthogy pedig közállapotaink társadalmunk jó részét, köztük a kis­embereket is hitelezésre kényszerí­tik, nagy nemzeti és közgazdasági ér­dek sürgeti, hogy ha már a váltóláz teljesen meg nem szüntethető is, legalább mérsékeltetnék különösen a kisebb ekzisztenciáknál. Más alak­ját a hitelnyújtásnak kellene meg­honosítani. Vissza a kötvénykölcsö­nökhöz. A hitelszövetkezeteknél e tekintetben már megindult az üd­vös korlátozó lépés. Ezek már felei­ket mind intenzivebben sürgetik a kötvénykölcsönök igénybevételére. Pénzintézeteink azonban még nem emelkedtek föl az önmegtaga­dás ezen alt misztikus magaslatára. De reméljük, hogy itt is megteszik a kezdeményező üdvös lépéseket. Annál inkább is remélhetjük ezt, mert ez rájuk nézve nem jelent jelentős forgalmi, vagy anyagi vesz­teséget, mig üg}'feleik a kisemberek gondján és felelősségén nagyot köny­nyitenek. Forgalmuk azért cmegma­rad, de hisszük, kevesebb lesz a le­letezés és pörösködés is s a nemzet­gazdaságra és kisemberekre nézve nem közömbös dolog, ha egy év le­letezési összege az amúgy is meg­terhelt adósok zsebében marad. Legyen tehát pénzintézeteink jelszava is az uj üzleti évvel minél több kötvénykölcsönt, annál keve­sebb váltót, addig is, mig viszonya­ink s társadalmi állapotaink javu­lása a kötvényezésnél is olcsóbb és biztosabb forma : a személyi hitel­ügyet megérleli és diadalra juttatja. Hogy ez megtörténhessék, népünk­nek vissza kell térni : apái egysze­rűségéhez és megbízhatóságához, mi­kor kötvényt és váltót egyformán helyettesitett : egy becsületes ma­gyaros parola. Alispánunk jelentése. Mult számunkban közöltük alispánunk nagyméretű félévi jelentését vármegyénk közállapotáról. Ez az Hlispáni jelentés azonban való­ságos kormányzati programm számba megy melyet az uj belügyminiszter haszonnal értékesíthet, majd közélet,űnk számtalan ba­jainak szanálására. Átkarolja egész közéle­tünket : az egyházi, közigazgatási, közok­tatási, közegészségügyi, közbiztonsági, szö­vetkezeti és közgazdasági kérdések egész complexumát magában foglalja s közérdekű­ségénél fogva nemosak az uj belügyminisz­ter figyelmére, hanem a nagyközönség ér­deklődésére is számot, tarthat. Aunál inkább is, mert mikor rá mu­tat a bajokra, ugyanakkor a gyógyító pa­naceát, is javaslatba hozza. Figyelmünket, különösen egy eddig még nyilvánosan alig tárgyalt kérdésre hivja föl a jelentés. Égető egyházi kérdések mellett, egy egészen ujat is vet felszínre : a vizit a ca­nonica vagyis egyházlátogatási jegyzőköny­vek rendezésének kérdését s azoknak a mai kor követelményeinek való rendezését sür­geti. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek : a lelkész ós hívek közti jogviszonyokat rendezték az elmúlt század elején. Legna­gyobb részük 1810. és 1820-ik évek közt keléikezett s az akkori idők és viszonyok szerint rendezte a plébános és híveknek egymáshoz való viszonyát. Azóta sokat változtak közviszonyaink. Népünk vagyoni és morális állapota. A vi­szonyok magukkal rántották az egyházlá­togatási jegyzőkönyvek rendelkezéseinek gyökeres módosulását is, nem egy helyütt szinte a fölismerhetetlenségig módosultak egyes rendelkezései. Jól ismeri ezt alispánunk s annak tudjuk be, hogy a tagadhatatlanul fontos kérdést, fölvetette. Mert az idő ós kor vi­szonyok következtében beállott módosítá­sokból folyó bizonytalanság, visszásság ós a kellemetlenségek egész sorozata leg­inkább a lelkészkedő papságot nyom­ják s terhelik meg. A sokak által túlzott sokszor irigyelt lelkészkedő papság évi jövedelme éppen e mir. tt alapos derout-ot mutat. Pap és tanitó : ez ok miett vagy jelentékeny anyagi károkat szenved, vagy jogos illetékének behajtása : jogai s köte­lezettségéinek megállapítása végett, biróság­tól-birósághoz kell kilincselnie. Bíráskodó lelkipásztor és pörösködö hívek — vigasz­talan kép. A lelkészkedő papság azouban a leg­jobb esetben is vesztes, minek következ­ménye azután az anyagiakkal való folyto­nos kiizködós, szemét sem hunyorította, de most ugy 1 érezte, hogy a szive olyan erősen dobog, f hogy csaknem szétveti az atilláját. l)e j azért nyugodtságot, erőltetve, mondta : '— Ezredes ur, a Madeleine kezéért esedezem ... — Mi ? 1 Hogyan ?! — És az ezredes ugy ugrott fel a helyéről, mintha egy shrapnel csapódott volna le előtte. — Hogy mondta ? — rivalt rá az ez­redes még egyszer — a Madeleine kezét béri ? — aztán elkezdett, föl és alá jár­kálni, de ugy, hogy recsegett alatta a par­kett. Aztáu megállt a kis hadnagy előtt, szó nélkül előrántott, egy zsebkendőt s az ámuló Bibichette markába nyomta : — Ez kell neked, és még egy tucat — nem asszony! — s újból kezdte a só­tál ást. Pár pillanat múlva újra megállt. A haragnak nyoma se volt rajta. Csak vég­telen szomorúsággal mondta: — Edes fiam, ne vedd rossz néven előbbi fellobbanásomat. De olyan hirtelen jött . . . Az ilyen öreg emberek önzők ! — Nincs nekem senkim, az a leány min­denem ! És most elém áll egy ember, kit egy fél éve hogy ismerek, te Bibichette, és el akarja vinni tőlem ! Hát ez esak igy nem megy — ehhez szokni kell. Ki lesz az en szomorú öreg napjaim aranyos nap­sugára ? És Bibichette látva maga előtt ezt, a szigorú komoly katonát szomorúan elgon­dolkozva - nem tudott visszatartani egy könyoseppet és szépen letörölte a kezébe nyomott zsebkendővel. Bibichette megkockáztatott még egy szót : — A kauoiót szívesen leteszi az édes anyám ! — Igen? ugy? Na, ez uem rossz! Hát, tudod, hogy én kétszer is letehetem, s ha erőlködöm, háromszor is, — mondta Mári­ássy ; de mikor látta hogy ez a kijelen­tés egy cseppet se villanyozza fel Bibi­chette-et, mosolyogva intett feléje : — Máskor, Bibichette, máskor! Teleszky elrohant haza, ledobta a sapkáját, kardját, s nyomban Írásba kez­dett. • Drága jó Anyám ! Csókolom a te szép fehér kezedet, ezüstös hajadnak minden szálát ! Már megírtam néked, hogy szerelmes vagyok az ezredesem lányába. Végtelenül bol­dog lennék, ha Te is szivedbe fogadnád azt az édes kis lányt. Ha az nem lesz az éu feleségem, ledobom ezt a fényes ruhát s elmegyek karmelitának — el én! De nehogy kitörjön a Te szép szemed­ből erre a kijelentésre a könny, mert tulajdoukópen eszem ágába sincs ezt a bolondságot elkövetni! Gondold el édes jó Mamám, tegnap megpróbálkoztam a papánál. Oh ha láttad volna! Az ezre­des éktelen haragra lobbant ós válasz­kép a markomba nyomott egy zsebken­dőt! Iszonyuau elszégyeltem magam és rettenetes buta elkeseredett arcot vág­hattam, mert rám nézett — és lecsillapo­dott! Elém állt, s az a kemény katona — kinek dörgő hangjától reszke'ett, az egész kaszárnya — csaknem könyörögve kórt gondolkozási időt, de ugy ám, hogy mi tűrés-tagadás? Neked csak megvallom hogy megnedvesedett a szemem s a Te fiad (hadnagy a 16-os huszároknál) az­zal a bizonyos zsebkendővel törölte meg a szemét! Hanem fogadom kis Mamám, hogy az a zsebkendő a menyasszonyos kocsi egyik lovának tüle mellé lesz kötve! Én mondom. Bibichette ! Ide mellékelem a Madeleine arc­képét,. Ugye gyönyörű ? De nagyon szé­pen kérlek — küldd vissza express. Csaknem elfeledtem megkérdezni, miért nem akarod, hogy megmondjam az ezredesnek — pedig kérdezte ! -— a te leánykori nevedet; én jámborul a Levélpapírok csinos dobozokban 1 koronától feljebb a legnagyobb válasz­tékban kaphatók : KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN" =— KESZTHELYEN. • SUJÁNSZKY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom