Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-22 / 4. szám
1905. ja nnár 22 között letelt miniszterelnöki pályára s ebben afellett sajnálkozik, hogy reform programiuját nem viheite teljesen keresztül, mely programúi pedig a republikánus többség eddigi támogatását bírta. A reakció, a klerikalizmus stb. meghiusitá igyekezetét. Az elnök összehozhatja még a többséget a baloldal egy töredékének támogatásával s ekkor a társadalmi haladás és a nemzetekhez közeledés utján létrehozható szellemi fölszabadulás müve ínég mindig befejezhető. A nemzeti párt lapjai ós politikusai e vécieudelet után hevesen támadják a kudarcot vallott, bukott politikust. Nincs joga oly embernek, — ugy mondják — kinek politikája teljes csődöt mondott, tanácsokat. osztogat,ni s mást vádolni. Akinek kezében volt az állam óriási hatalma, mely a teljesen centralizált Franciaországban még sokkal többet jelent, mint nálunk, s aki ezzel nem tudta politikáját a nemzetre rátukmálni, csak szerencsétlenül experimentált az ország tekintélyének rovására s bel békéjének teljes feldulásávai : az vonuljon vissza hallgatva. Combes utódja feltétlenül oly egyén kell hogy legyen, ki a nemzetet kiengeszteli s annak mélyen sértett vallásos érzetét tiszteletben tartja. Franciaország, mióta a napoleoni korrupció melegágya lön, folytonos rázkódáson megy keresztül. Már III. Napóleon alatt alulkerültek az értékes, tisztességes elemek s uralomra jutottak oly alakok, kiknek nem a kormányon lett volna helyük. A köztársasági kormányok legnagyobb része ugyanez elv követője lön s eredménye a nemzet tekintélyének lesülyedése, Franciaország domináló helyzetének elvesztése, sőt, az európai társadalomban és köztudatban elfoglalt elsőségének eljátszása is volt. A germán faj csodás szívósságával és erejével nyomult a frank helyére s kiszoritá onnan a régi uralkodót. A germán faj egységének öntudata fölébredett s a német imperializmus az Uceáu felett nyújtott kezet az amerikai republikánizmusnak s nemzeti szövetséggé egyesité őket. a faj-rokonság alapján, a politikai elvek ellenére. Az amerikai köztársaság nem az európai köztársasággal érzi magát közösnek, hanem a cézárizmussal. E tüneménynek két főolía vau : í egyik Loubet kormányának határozott atlieista és antikrisztiánus iránya, metylyel Amerika nem rokonszenvezhetik, a másik pedig; a z anyagi korrupció, mely a nemzeti lót ellen tőr. Németország, mely jelenleg is vallás-erkölcsi alapon áll, egyenes ellentétét képezi e goudolkozásnak. Sem a vallásos eszmék elnyomása, sem az anyagi korrupció nem bír talojjal Németországban s ezért, Franciaországnak e téren is határozott ellenlábasa. A paaainizmust és -wilsonizmust még elbirta ós kiheverte volna Franciaország, mely nag3'obb csapásokat is látott, azonban a tömeg ós a felső- ós középosztályok lelkében mélyen gyökerező hit, ellen intézett merénylet felzuditá a jobbakat az egész országban. Midőn Combes egyszerre 15.000 felekezeti iskola bezárását rendelte el s a tanitó szerzetek kiűzetését a katonai ós rendőri bnitálitások teljes erejével ellen lázitá ízzel nemcsak az érdekelt felekezeteket, de azon mólyen gyökerező kegyeletet is, melylyel minden tisztességes ember gyermek l<ora megszentelt helyei iránt viseltetik. Oit az eredetileg a valláji ós lelkiismereti szabadság védelmére alakult szabadkőművességet is megbamisiták s a vallással ós a valódi szabadsággal ellentétbe álliták. Combes veresége csak első állomás a harcban, folytatásától függ a küzdelem eredménye. Azonban eddigelé is igen tanulságos Magyarországra nózre a liarc. A francia korrupció is a szibadelviiség álarca alá rejtőzik és a politikai jelszó a nemzeti ellenzéket reakciónak é* klerikálizmusnak keretzteli. Hiszen a nálunk divatos ós vakmerően terjesztett ráfogások szerint már Bánffy Dezső is klerikális, mivel Tisza ellen politikai téren fői mer lépni. j|Ott épp ugy lesűlyedt a nemzet elleni harcban a nemzet tekintélye, mint itt ; ott épp ugy a kisebb értékű vagy éppen értéktelen elemek vaunak felül, mint nálunk. Amig azonban egy egységes nagy nemzet, a 40 millió egy nyelvű és egy vallású kompakt tömeg az ilj en rázkódásokat kibirja, eddig nálunk létezésünket veszélyezteti. Tisza Istvánt és társait bizonyára kellemetlenül érinti a vaskezü és erőszakos Combes bukása. Érzi, hogy rajta van a sor most. Ahogy Combes-ot és társait elsöpörte az igazi szabadság eszméjének föltámadása, ugy 7 szánt végig majd Tiszá* ékon is az általuk vakmerően fölidézett, nemzeti szellem és minden erőlködés dacára is hátráliiiok kell.*) isten ujja.... (N. J.) Tul a Pirenensokon : a gloire hazájában, a szépséges és már-már hirliedt Franciaországban nagy a kavarodás. Beteljesedett. Mint máskor má:, Isten ezúttal sem engedte a fákat az égig nőni. Egy szökött ex-abbé »egy hatalmi rajongót kerítette hatalmába egy időre Franciaországot. Vad hitetlenséggel, örült dühvel tört, zúzott, tiport mindent : vallast, tekintélyi,, jogot, igazságot, érdemet ; támadott durva brutalitással védtelenek ellen; a szabadság hazájában, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagyobb dicsőségére. A francia nemzet véreit, fiait ós leányait, jámbor szerzeteseket, gyengódlelkü szerzetes nőket örült vadsággal hurcoltatott ki csendes ós imádságos celláikból, a liivek ezreinek filléreiből emelt és föntartott iskoláiból, a kórházak betegei mellől, mert ugy súgta neki vad lelke s ezt parancsolta az a titokzatos hatalom, mely öt Combest paizsára emelte, hatalomhoz juttatta s egyben gonosz céljainak szolgalelkü eszközévé aljasit otta. Combes ur ex-abbó s már ex-miniszterelnök, oz a francia kicsi apostata Julián, a keresztényeket üldöző római cézárok dicsőségére szomjazott, cézári allürokkal handabandázott: a cserdes ima, a szorgalmas munka, az emberbaráti szeretet és önfeláldozás házait: szerzetes rendházakat, iskolákat, kórházakat megtámadott, megostromoltalott, bezáratott lakóit, a francia nemzet véreit földönfutóvá tette, száműzetésbe üldözte, mert, ezek a szerzetesek és szerzetesnök : a francia nemzet gyermekeit : Isten félelmére, vallásosságra, a tekintély tiszteletére, haz iszeretetre t anították, oktatták 39 buzdították. Eszelős, vad fanatizmusában nem kiméit sommit ós senkit. Reakciót látott mindenben. Küzdött, dühöngött minden ellen : a mi keresztény ") Egész teriedelmében a „Hazáuk"-ból vet: tii'c át e nagyon értékés és tanulságos cikket. Szerk. az ajtaját, megnézte a sütőjét s nag}^ ne hezen kimondta : — Hát ez jó vóna ! — Hogy adja? — kérdezte Böde a vasárus segédet. Az elevenszemü, pirosarcu legény odafordult felójÜK, mert közben a többi vevőjével is foglalkozott. — Ezt, bácsikám ? Ennek az ára tíz forint. Böde az asszonyra nézett, azután a segédre. — Nagyon drága — mondta lassan. — Dehogy drága felelte a segéd — sütője is van. — Hát minek az? kérdezte az aszszony. — Hát ebbe sütik meg kigyelinet.ek a hurkát, kolbászt, a tepertős pogácsát. — Már tiogy ebbe ? kérdezte Böde komolyan, egyet nyal a s áján, hosszan nézegette a sütőt s csak azután folytatta : — De mink nem ölünk mai.- cot, így hát hurkánk se lesz, se kolbászunk. — Akkor • sütő nélkü.1 adunk egyet, mondta a segéd. — Talán jó lesz egy ilyen kerek kis kemence, a tetején karika T»II, lehet jajta íőzni is. — Ilyet vettek Buzáók is — mondta az asszony. — Hát ezt hogy adja ? kérdezte Böde. — Négy forint — felelte a negéd. — Ugyan mán ! Hisz alig áll a lábán ez a kis kemence, szólt gyorsan az asszony. — A rOzsda is megette félig ! szólt Böde. — Ez a karika meg ki van csorbulva. — Hozok másik karikát — szólt a segéd, elszaladt s hozott, egy jó karikát. Az asszony sokáig próbálgatta, tologatta, igazítgatta a korikákat. — Hátha füstöl? szólt aggodalommal. — Mintha sánta vóna — mondta az ember s néhányszor meglökte a kis plélikemencét. Miután a segéd körülményesen felvilágosította a házaspárt a kályha állapotáról ós épségéről, az asszony újra felvette a szót: — Olcsóbban adja! — Máskor is ide gyüvüuk — tette hozzá a7 ember. — Három forin' ötven az utolsó ára, alább nem adhatjuk — mondta a segéd s hirtelen másik vevőhöz ment. — Adja id e kettőért! Hallja az ur ? Két pengőt adunk érte ! — kiabált, az ember. — Sokat igért, kend ! mondta neki haragosan az asszony. A segéd türelmetlenül ismételte, hogy hároro ötven az utolsó ára. — Hun van a g»zda? kérdezte Böde. — Gyerünk a gazdához! — Megkövetem ezt a kemencét két pengőért — szólt a vasárudnak, aki újra eltiondta nekik hogy három ötven a kemence utolsó ára s földicsérte a kályha összes jó tulajdonságait. — Gyerünk másik bótba! szólt az asszony s nagy sebesen kifelé indultak a botból. De az ajtóból visszafordultak, újra nézegették a kemencét, kinyitották az ajtaját s igazgatták a karikáit. — Pedig jó kemence vóna mondta ez ember — jó meleget anna. — Azt hát ! Kend már oda anná érte mind a három pengőt. — Nem ón, hanem két ós fél pengőt, jó kis kemence s nyomban odakiáltott a vasárusnak : — Hát hallja-e ! Két és fél pengőt adok ezer a rossz kemencéért! Adja ide,, nem bánja meg ! De a vasárus hidegen csóválta a fejét, — Gyerünk ! — Kiáltott Böde szigorúan. Van még több vasárus is! s kisiettek a boltból. Egy darabig az ajtó előtt ácsorogtak, arra várva, hogy visszahívják őket, de mindez nem történt meg, nagy i.ehoBalatoni partok alól című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.
