Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-22 / 4. szám

IX évfolyam Keszthely, 1905. január 22. 4. szám. VIDÉ MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG E S KIADÓHIVATAL k Tolt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokai nem adunk vissza. Előfizetési árak: j Egész étre . . ... 10 kor. — f.. Fél évrt... ... 5 ,, — ,, Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára íu , Nyllttér petltsora alku sierlnt. A nagy mérkőzés. (*) Néhány nap még csak s for­dul az elvetett kocka. E hó 26 án a legtöbb választókerületben dön­tésre kerül a sor. És hogy sok he­lyütt milyen lesz ez a »döntés« — az események már is előre vetik ár­nyékukat. Számtalan választókerület hetek óta már is ostrom-állapotban van. Nem győznek elegendő csendőrséget és katonaságot összpontosítani. Bajonettnek, élestőltésnek, pus­kának sok helyütt lesz dolga. Mert, ha nincs zavar, vereke­dés, zendülés, az agent provakatő­rők gondoskodnak, hogy legyen, ha netalán az eredmény kimenetele kétséges lenne. Szociék >főkerülete< egymaga bő anyag a zavarosra. Ugy lehet akad elég dolga a bajonettnek. Es sok esetben nem is rossz levezetője ez a férhetetlenkedő hetvenkedésnek. Másrészt, bár szomorú dicsőség­nek kell tartanunk, hog} T mi, a nagy Nyugat utánzói, még mindeddig al­kotmányos életünk letűnt íélszázada alatt sem jutottunk el annyira, hogj nemcsak egy nagy alkotmányos küzdelmet nem tudunk végig járni a hatalom nyerserejének támogatása nélkül, de jóformán, egy falusi kis­bíró választására is kénytelenek va­gyunk a karhatalmának támogatá­sát ellenünk és mellettünk igénybe venni, e szomorú viszonyok közt mégis igazságosaknak is kell len­nünk, hogy bizony az a nyerserő, a csendőrség és katonaság, de legin­kább ez utóbbi jelenléte számtalan vérontásnak és katasztrófának vette elejét — nyugodt fellépésével. Sőt, a katonaság közbelépése nem egy esetben billentette el az eredmény serpenyőjét — a gyengébb fél javára biztosítván neki, hogy al­kotmányos cselekvését szabadon ér­vényesíthesse. Éppen ezen okból, ha már vé­deke?nünk kell magunknak magunk ellen, hanemzeti temperamentumunk, az alkotmányos italozások tüze, a fölgyújtott s agyonizgatott szenve­dély féktelen szilajsága szükségessé teszik a mérséklő erőt, hát tisztel­jük is azt s tekintsük annak a mi valójában, kell, hogy legyen is : a csend, rend, bék«, vagyon és élet­biztonság hivatott őrének s mint ilyennek járjon kezére minden bé­kességszerető polgár. Mert, hogy ná­lunk : a meggyőződés tisztelete, az állástekintélye főkép ilyen alkotmá­nyos küzuésnél — sajnos, még a jobb körökben is sokszor mily fo­gyatékos — azt eléggé tapasztal­hatta bárki is ! És hogy mi még ma is csak a haderő igénybevétele mel­lett gyakorolhatjuk alkotmányjogun­kat — már akik gyakorolhatják — ez a szégyenletes dolog nemcsak a temperamentum szilajságának, nem­csak rossz nemzeti szenvedélyünknek rovására irandó, hanem főbűne ez annak a rendszernek, amely harminc éves uralma alatt elhanyagolta leg­szentebb föladatát, a nép alkotmá­nyos jogainak kiterjesztését és al­kotmányos nevelését. Es az a rend­szer, mely egy nagy alkotmányos kérdésben a nép ezreinek, a nem­zetnek ítéletére, döntésére apellál most az utolso órában sun tárja a nemzet elé, hogy a már teljesen meg­érett választási reformkérdésben is nyilvánítsa akaratát! De hát a kérdés érett, érettebb A BALAT0NV1ÜÉK TAHGAJA. Kurucz álmok. Irta : Ttudits József. II. Daliért zúg az erdei, miért sóRajt a puszta ? Vágtató paripáig ro6aja mért Rattszi(( ? J2eRe'z éjszakáikon mi dübörög Hosszan, S felriad álmából, a f[i mélyen atszi^ ? Dfílárvány-tenger felöl mért tótul minden Rab -Adria t^eífii partjára csobogva ? (Sbredj magyar 1 el, fel 1 Szabadság oltárán Szítsd az alvó tüzet, lángoljon lobogva! szellő, mit érzesz, szabadság szellője, Rang, amit Ralfasz, ^á^óczi sóRaja • Jön a szabadságunk apostola, jön, jön, Valóra vált íel^ün^ százados óRaja. Vele a voltaij>, a Rive^ leglíive, í"Bujdosó% mostanig, szentelt Ramva^ eztán ; ^ miben remélte^ sironteli vágygyal; Porladó csontjuknak szabad sírja fesz tán!... Stta^arja arcát búcsúzóban a nap 3£aragos felR&be, véres palástjába: »^á^óczi Ramvánal{ szabad-sirja lesz-e ? ^Boldog-e a magyar ? Van-e szabadsága ?< ^á^óczí Ramvait és a bujdosódét DflZagyar sereg várja. Jár ez a vezérne Pereg a dob, a fórt imára felRarsan, Q)e a vezényszava magyar Radna^ — német, < Vissza, vissza népem Rodostó árnyába ! JCorcs faj tÖrbe csalt itt, szabadságot Razud 3&soldos, német Raddal ^öriilveszne^ újra. Szotgasirban labanc nyugodjé^, RogyRa tud\< Böde Péter kályhát vesz. — Irta : Pásztor József. — Böde Péter hajnalban a dunyha alól. Hamarosan kapkodta magára a gúnyát, a foga vacogott, a térdei összeverődtek. Di­deregve fordult az asszonyhoz aki éppen most nyitotta fel a szemét: — Rettentő hideg van ! Az asszony még jobban összehúzta magát, csak az orra hegye látszott ki a piros kockás puha tömeg alól s ugy mor­mogta : — Me" kék rnáu venni azt az izét' — A vaskemencét ? — Az hát. így reggel is befütene kend egy kis csutkatövei, aztán a délebéd is megfőne rajta, aztán meleg lenne . . . ^ ' VsllT™ SSS.'LZ; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos ba­V#fn/##f jainál, ngymint idült bronchitis, szamárhurut ésktüonosen lábbadozóknál */// Vií/iG\ influenza után ajánitatik. Figyeljünk hogy minden üveg alanti oéggel legyen ellátva: F. Hoffnann-La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz.===

Next

/
Oldalképek
Tartalom