Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-11 / 24. szám
Jí ^ BALATONVIDÉK 1905. május 202. a szíveket, lievitik a lelkeket s termik az önföláldozás vértanúit . . . Pünkösd van ! A világosság ünnepe ! Ha nem látnók, alig hihetnénk szemeinknek. Sötétség, homály, bizonytalanság borong fölöttünk ! Ezeréves alkotmányosságunk beve lietetlennek bizonyult sziklaormai fölött a bizonytalanság [sötét felhői kóvályognak baljóslólag! Á Fara ók országára borult sötétség az isteni harag és büntetés felhője volt. De mit vétett a magyar nemzet? Hiszen ^megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt!« De meg felhívásra nyilatkozott meg, itélt s határozott jövő iránya fölött. És most azt akarják, hogy a bizonytalanság sötétjének leple alatt fejlődésének útiránya helyett útvesztőre lépjen s nemzeti érzését, haladását hozza áldozatul ! Jövel Szentlélek Isten! Oszlasd el világosságod sugaraival a nemzet legféltőbben érzett kincse: a király és nemzet egyetértésére boruló baljóslatú felleget! Jövel világosság lelke! Hi.ite, áraszsz fényt a nemzet útjaira, melyen király és nemzet együtt haladva, egymást megértve, jó és balsorsban egymást támogatva munkáljanak közre a haza nagyságán és virágzásán. Jövel Világosság lelke! Áraszd szerte fényességedet, hogy lássák és ismerjék meg annak ragyogásánál: • a haza igazát, alkotmányos és törvényes apai jussát, legbecsesebb örökségét;?. , . s lássák s értsék meg e nagylelkű nemzet hűségét királya és hazája iránt vallott s soha meg nem tagadott ragaszkodását. Lássák s értsék meg e kincsek mérhetetlen értékét s a magyarban a legmagasabb trón meginghatatlan támaszát. Jövel Szentlélek Isten! Áraszd szerte a tanács lelkét, hogy orszá- | gunk és hazánk tanácstalan állapo- j tában találják meg ismét a kivezető J utat a nemzet jogaihoz. Jövel Szentlélek Isten ! Bocsásd | reánk az erősség lelkét, hogy a nemzet megpróbáltatásai, vezetői pedig a kísértés napjaiban szilárdan álljanak őrt apáink szent öröksége, alkotmányosságunk épsége mellett. Jövel Szentlélek Isten! Adjad meg nekünk a vigasztalás lelkét, ha hazánk igazaiért szomorúság üt sajgó sebet nemzetünk szivén. Üdvözlünk pünkösd, ünnepek ünnepe, koronája, hozd meg nekünk, add vissza e sokat zaklatott hazának a törvén} resség és alkotmányosság áldását s mindezek koronáját: király és nemzet egyetértését, hogy a. legmagasabb trón szilárd, Szent István dicső koronája még ragj'ogóbb s a szeretett haza boldogabb legyen. Veszedelem! (—) Kz ország kiilö il özójrészeiu időről időre uiegujuló ipari bérharc sok kai-imitásnak forrása, de amivel « lelketlen szooiiílista bujtogatok f-nyegetnek : a gazdasági munkások és cselédek btigért bérharca egyenesen nemzeti veszedelem, mert a nemzet, ütőerére teszi a kést s azt átvágással fenyegeti. Egy- gazdasági sztrájk romlásba döntheti nemcsak a gazdák ezrei', hanem az ország millióit is, mert hisz.-n ii)inden*ekszis/.t«nciának forrása a föld gyümölcse, a termés! — Ennek pusztulásával megszűnt minden ; enélkül nincs élet., • t nincs adó, nincs pénz, nincs kereskedelem, j nincs ipar ! Pedig éppen ezt aknrjá< a lelketlen szocialista izgatók. Koldusok, ny 'morgók, munkanélküli proletár banda kell nekik, kiket azután könnyű szerrel vezethetnek a polgári, a gazdasági s egyáltalán a vagyonos osztály ellen — harcra ! Fenyegetésük ugylátszik nem pusztán — agyrém. Dolgoznak is céljaik elérésére \ Mozgolódnak itt is — ott. is! Veszélyes mozgalmuk ma még nem általános, de eredménye szórványosan b'r, de má" is mutatkozik. Csak jipm !*ég járta be a lapokat az a megdöbbentő hír, hogy Frigyes főherceg egyik baraúy amegyéi pusztáján a gazdasági cselédek bérharcba I-ptek s beszüntették a munkát. Követeléseik teljesítésével a bérliarc megszűnt, Sokkal veszedelmesebb ennél az a mozgalom, mely a szomszédos somogy lengyeltóti járásban tört ki az elmúlt héten A járás összes beszerződött aratómunkásai, nyilván szociálista naplopók izgatásaira : aratási sztrájkkal fenyegetőznek s az egész járásban kiadták a jelszót — nem dolgozunk. Öreglakon pedig Jhukovícs B-^sán Gyula nagybirtokos uradalmában már nemcsak az aratók, de az összes gazdasági cselédek is kimondották a sztrájkot s beszüntettek minden munkát. Leüléssel, elpusztítással fenyegetik azokat, a cselédeket, kik jobbik eszükre hallgatva, nem akarnak felülni a lázítók csábításainak ! A hatóságok a legmesszebb menő ó vóiutézkedé<el>et megtették a veszély, mozga'ommal szemben. Katonai karhatalmat rendeltek ki elnyomására ! Es itt álljunk meg! Abban az egy kerii etben elbánhatik a katonai karhatalom a lázadókkal. De mi lesz, ha az egé^z vármegyében kitör ez a veszedelmes mozgalom? Mi lesz. ha az aratási és cselédS'.trájk átragad a szomszédos vármegyék re, mi lesz, ha országos epidémiává válik ? ! Podtg ezt ígérték be a tavaszi szociálista gyűléseken is, ha addig nem lesz m-g az általános választói jog. Netn lelt meg, mert. nem is lehetett tne^ (s zárjel közt mondom, ne is legyen meg éppen száz és egy oknál fogva). Fenyegetésüket tehát veszedelmesen kezdik beváltani. M-'-g nincs itt az aratás, méregfogaikat már is mutogatják. Az eddigi jelek s az otszágos gazdasági tudósítások után ítélve kiválóan jó aratás s a mezőgazdaság minden ágában, ősziek tavasziak, gabona, tengeri, burgonya s a hüvelyeseknél ritka jó termés kecsegtet. Az aggodalmas gazdák homlokbarázdái kezd, uek elsimulni, gondszigete helyén a jóreménység foka felé irányulnak — a vitorlák. Az elmúlt év sanyaruságáért gazdag kárpótlásul Ígérkezik »z idei gazdasági év. És amit a Gondviselés áldása ige-, vonulás, mely előre biztosította őket az állásukhoz mért fogadtatásról, tx nagyságos asszony föllépése csinos kis leányaival, valóban nem is hagyott semmi kívánni valót. De csudálatos ! noha a fény és divat kifejtésére minden képzelhetőt fölhasznált, a gyomorkérdésénél megtört magas ós finom Ízlése. A helyett, hogy rendes állásához mért asztalt tartott volna, tat szemólyii családjának három adag ebédet hozatott s ebből még vacsorára is csípett el mind-ínkor valamit. Ez ugyan nem illett állásához — de hát, ezt nem is látta senki. Az én kedves barátom idő előtt tőnkre megy mellette ; de nyugodjon bele, az ő hü élete párja bizonyára mindent, elkövet, hogy állásához mért legyen a temetése is. Állásunkhoz illően ! Valóban átok fekszik e szavak értelmében. Sokszor előfordul, hogy tisztességes, becsületes ember állásában hajótörést szenved. Katonatisztet nyugdíjaznak, nem is tudja miért ; rossz termés s egyéb csapás miatt tönkre jut a földbirtokos; a hivatalnok állását, veszti talán mert meggyőződését nyilvánítja — mindeniknek vau felesége, gyermeke, dolgoznának is szívesen, itt-ott aikalom is volna hozzá, de nem tehetik ; ha dolgoznának, egész multjokkal, de leginkább előbbi pályatársaikkal kell, hogy szakítsanak, mert hát dolgozni — nem illik az állásukhoz ! S ez igy van nőknél, férfiaknál egyformán. Van-e róla fogalmad kedves olvasó, mily keserű nyomor, mértéktelen nélkülözés, mekkora szükség és gond uehezül a tisztviselő nehéz özvegyére, árvájára, kik a kevés nyugdíjon kívül semmivel sem bírnak, s ez a nyugdíj házbérre ha elég. S mert éhen nem veszhetnek, kezök munkájára szorulnak. Dolgoznak is, (le ne kérdezze senki kiuek, hogyan ? Dugva, rejtve hozzák kézimunkájukat az üzletekből, csakhogy az isteüévt valaki észre ne vegye ; ép ilyen titokban viszik vissza is a kész munkát. — •Senkinek sem szabad tudni, hogy mi üzletekbe dolgozunk,! — ez nem illik hozzánk! Iukáb éhezik a csalad, de a hangadó körök előítéletét, nem dobja el magától. Vagy épen szolgálatba állni, no ez még gondolatnak is rettenetes. S a keservesen, titokban keresett pénz mire lesz aztán fordítva? Talán kissé erősebb táplálkozásra ? Ugyan, ilyent, képzelni is?! Ok érzik a kötelességet. Állásukhoz illően öltözködnek, mindent a külső cicomára áldoznak, hogy az emberek szemébe port hintsenek. Pedig e látszólagos fényes létből kirí a koldusélet s az éhező gyomor. De a szerencsétlenek ezt nem sejtik, azt hiszik, a selyem eltakarja a nyomort. Csak félre ne értsenek kérem ; a helyesen fölfogott önérzetot, dehogy akarom megtámadni. Ila arra törekednének az emberek, hogy a rájuk bízott állást lelkíis| meretesen betöltik, eleget tettek kötelességüknek s fDglalkozásuknak — legyen az I bármi — tiszteletet szerezuek. Senkise képzelje azonban, hogy a helyesen gondolkodó előtt emelkedik annak az állásnak tekintélye, melynek viselője adósságot ad sságra halmoz, költ., könnyelműen, számítás nélkül. Az él állásához illően, ki saját. becsületét, valamint állása tekintélyét, tisztán megőrzi , ki a csillogó látszatért minden kereskedőnek, iparosnak tartoziK, az ilyen magát is, állását is, lealacsonyítja s az ilyenek «állásához mért fellépése* szánalmasan nevetségessé válik. Az ujabbi időben sokat fáradoznak az emberiség jólétének előmozdításán. Már most is jobban lehetne több minden, ha az emberek lemondani tudnának s az állásukkal járó előítéletektől szabadulva a tisztességes munkát is megbecsülnék. Az egész életbölcsesség e pár szóval kifejezhető: Törekedj a legelső után, elégedj meg azzal, mit, tiszt essegesen elérsz, s legyen elég, mit, sajátodnak mondhatsz. Ebben összpontosul íuiuden. Ennek az ellenkezőjét okozhatjuk a társadalom misetiaiért, ez forrása a szocialismusuak, melyhez első sorban a számtalan családi egyenetlenséget is sorolhatjuk. Ha az alap gyenge, idő előtt összedől az építkezés; az állam alapját pedig a családok képezik. Ha otthonodbau nem élsz állásodhoz mérteu, bármint titkolod is, nem segít rajtad a komédia, megtudják azt az emberek- Legyen becsületed tiszta, akkor állásodhoz illő az életed is ! Németből szabadon fordította Frászt Lujza.
