Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-15 / 3. szám

1905. január 15. BALATONVIDÉK eltiprása körül fordul meg a kérdés ; de bizonyos az is, liogy nem kisebb jelentő­ségű kérdések a/, ország gazdasági és szo­ciális állapom sem. Igjr pld. ugy hisszük, hogy minden választó tetszésével talál!,óz­nék, ha nemzeti erősödésünk szempontjá­ból Károlyi Sándor,Dessewffy Aurél és M>>.i­láth József grófokhoz csatlakoznék hz ag­rárpolitikai kérdésekben ; hiszen állami, gazdasági és társadalmi tekintetekben po­litikánk legszilárdabb, nemzeti alapja : a magyar fcld ; továbbá a földmivelő ma­gyar nép gazdasági lábraállitása is égető szükség ! Ennek érdekében föltétlen szük­séges a tőzsdék reformálása, a papirosbuza s a fedezetlen határidőüzletek betiltása, a homestead-tőrvénv, a létminimum adómen­tessége. A földmivelö- és iparososztály uak piac kell, olcsó liitel és a külföldről be­özönlő gazdasági és ipari termények kizá­rása vagy magas vámokkal való megnehe­zítése. A magyar nyelv és faj uralma az országban, a vallások védelme, b jlsö bé­kcs fejlődésük elősegítésével : szükséges ki­egészítő pontia a gazdasági, gyári és ipari munkások helyzetének javításával s a ki­zsákmányolás ellen való megvédésével a gazdasági és szociális programúinak. íme egynéhány fontos dolog, mely helyt kér ma a politikában s a gróf ur bizonyára iueg fogja érteni a kor intő szavát ! A választási mozgalmak másutt na­gyobb hullámokat vernek. Legnevezete­sebb a dologban, hogy a kormánypárt 48-as programmot is hirdet s az már nem nevezetes, hanem nevetséges, hogy >48 as kormány párti« képviselők is lépnek föl. Még megérjük, hogy a jó wieni rájkszrát kény­szeríti ránk Tisza grófot. 48-as program­mal ... Az lesz ám Olympus isteneinek való tréfás látványosság ! Sok kortesfogás járja ma az országban ; de egy se olyan, mint a minőről (eddig népről ; meiyek között Tapolca is szerepel megyénkben) a lapok irnak : hogy t. i. 48-as programmal titkos kormánypártiak lépnek föl ! Kz alig hihető ; rémlátás lesz mégis talán , . . . Itthoun is háború van. A fogyasztási adók körül elkövetett mulasztásokból szár­mazó kellemetlenségekért, áldja a közönség a földi gondviselést : a városi elöljárósá­got, nielj r, valljuk meg, uéminemüképen rá is szolgált ez aldásokra, először azért, mert könnyelműen elmulasztotta a bérlet kive­vését, másod.-zor a/ért, mert a megváltó zott helyzetben nem oktatta ki a közön­séget. Vártuk s várjuk, hogy a városi köz­gyűlésen lesz-e e: ről szó ? jiiddig nem volt még ... Kelet háboruja is tovább foly. Japán bevonult Port-Artlmrba ós sietve erősili a liaicedzbtt csapatokkal Kuroki hadosztályát. Mukdenuél, hol nagy előkészületek történ­nek ujabb összecsapásra. S ha ez is balul üt. ki az oroszokra, akkor északi politiká­juk összes eredménye romba dől, elveszető akkor Vladivosztok, egész Maudsuria, Sza­chnlin, talán nug Szibéria is. Belül már Úgyis forrong az ország; Orosz L"ngyel ­ország megm.zduit az ősi ellenség . az egykor leigázott s most oaet igában tartó orosz ellen. A szomszédban, Wienben, megválto­zott a hangulat. Körber miniszterelnök bu­kásával a jó wieniek is elfordultak Tiszá­tól, mert immáron nincsen, ki fizesse a wieni derék »független« sajtót. Beadta a gazda a kulcsot, éljen az uj gazda ! Már találgatják is, ki legyen Tisza gróf utódja. Hm. Ha a magyar nemzet is számításba I jönne a magaspolitikábau és megkérdeznék : I alighauem Audrássy és Apponyi között kellene választani, Majd megmondja külön­ben ezt a mostani s a nemsokára utána következő valasztás ! Magyar telepítő és parcellázó bank r. t. E címén egy uj .nagyszabású pénzin­tézet alakult Budapesten 5 millió korona alaptőkével. Célja, hogy a kisembereket, akár nagyobb birtoktestek parcellázása, akár telepítés utján földhöz juttassa olcsó kamatú tökével. Bizonyos tekintetben te­liát altruisztikus célokat szolgál s igy ér­demes a legmesszebb menő figyelemre : első sorban is azok részéről, kik nagyobb birtokokkal lévén megáldva, parcellázás ut­ján alkalmat nyújthatnak a népnek birtok­szerzésre s a nép vezetőinek, kik tájékoz­tatással szolgalíiatnak a vezetésük alatt álló népnek. Mert, hog3' a nép földéhségén segí­teni kell, azt ki-ki belátja. Segíteni az ál­tal, hogy akár előnyös bérlettel, akár tele­pítéssel vagy parcellázással földhöz segít­jük s ezzel öt mindörökre a hazai röghöz kötjük. Erre kész eszközt, nyújtani az újon­nan alakult, bank. Kiválóan aktuális kérdés ez ma. Mi­kor a magyar szorgalomnak, törekvésnek, takarékosságnak egy oly örvendetes hirót közlik a messze Amerika földjétől, mely csak bizalommal és reménnj-el tölthet el mindenkit népünk szivós kitartása és ere­jéről, hogy nemzeti erejét és vagyonát, gya­rapítsa. Az amerikai : »Bevándorló« cimü lap közlése szerint arról van ugyanis szó, hogy az elmúlt évben csak egy amerikfii bank­cég 65 millió koronát továbbított Auszt­riába és Magyarországba. Es hogy ebből a nagyobb rész Magyarországra esik. Ez csak egy bank küldeménye. Hát. a lobbié, meg a privát küldemé­mények? Minden nagyítás nélkül va'ó tény az, hogy Magyarországba milliók jönnek be éveukint Amerikából. Volt és van alkalma e sorok írójának a hir realitásáról meggyőződni. Kint, levő amerikai munkások egy általa ismert köz­ségben éverként ezreket küld Mi°k. Eme község kivándorlói közül egy nem küldött még övéinek csengő dollarokat. De egy örvende'es hirrel kedveskedett nekik, hogy haza jön még Magyarországba, de csak ak­kor, ha annyi pánzt, szerzett ott, hogy itt­hon r ur lehet.« Mondják, hogv >angol is­kolába jár.« Az angol nyelvet szóban írás­ban teljesen akarja elsajátítani, csakhogy muukafelügyelői állást nyerhessen, külön­ben arra hivatott, ügyessége révén is. Csak egy típus ez a törekvő mag3 Tar­ság amerikai életéből. Bámulatos szivósággal, kitartással dol­goznak idegenben élő honfitársaink, hogy itthon, vagyoni létet biztositsauak maguk­nak. Ám, hogy a magyar szívósság, szor­galom és ügyesség árán szerzett és haza küldött milliók füstbe ne menjenek, első­rendű nemze'í és nemzetgazdasági érdek lehetővé tenni, hogy a nép földhöz juthas­son. Földet szerezni legtöbb vágya. Hadd teljesüljön. Akkor biztosítva van a hazá­nak és védve a szocialdemokracia nemzet­puszi itó támadásai ellen. Ezt akarja támogatni az uj bank. Nemcsak anyagi eszközök nyújtása, ha­nem erkölcsi támogatásával is. Es ez utóbbi igen fontos. Mert, a föld­— Ne félj, te nem halsz meg, felelt Piroska keserűséggel. Bejárták a földeket keresztül-kasul. Az egyik dűlőn egy lovasalakot láttak. — Pista ! szólt Piroska halkan. Tud­tam, hogy nem ment haza. A lovas alak megemelte -kalapját a kocsi láttára, melyet Piroska hirtelen meg­állított,. Midőn a lovas közelebb ért, Holdvi­lág azt mondta : — Nem Demjén, hanem Gyula. Piroska nem szólt semmit, a vállát vonogatta. — Pista nem jött el ? kérdezte a fiatal ember. — Nem, felelt, durván Piroska. Kü­lönben miért kérdezed azt tőiéin^ mi kö­zöm nekem hozzá. A fiatal ember nevetett. — Bizonyosan megint összevesztetek. Most is, tudom, te vagy az oka. No, ne félj semmit, holnap elhozom és kibékül­hettek, — Vi'd ahová akarod — szólt Pi­roska — mit bánom én ! De hát, te is job­ban tennéd, ha a dolgod után látnál s nem gorombáskodnál velem. A bátyja kacagva csóválta meg tollas kalapját a elvágtatott. Ök is visszafelé indultak. Rettentő hőség volt. Hazaérve, Piroska ismét ledőlt a divánra s ott feküdt ebédig. A szoba'ánj' hívta őket ebédelni. Pi­roska -nem mozdult. — No gyere, unszolta Holdvilág. — Eredj csak, nem ebédelek. — leiért ? — Fáj a fejem. — Már megint, ? Feljött az édes any­ja is. — Nem jösz ebédelui ? — Nem. Akkor gyere te, Jettike, hagyjuk magára. Jettike igen különösnek találta Piroska viselkedését. — Szeszély, csupa szeszély, mondta magában ós rémülve tapasztalta, hogy mindent, de mindent megeszik, ami a tá­nyérjára kerül. Ebéd után ismét elálmosodott. Az ebédlő divánjára dőlt, egy pillanatra s csak akkor ébredt föl, mikor nénje uzsonnára költögette — Piroska nem jön ? — kérdezte. — Nem akar. — Még fáj a feje ? A néni szokott jóságos mosolygással szólt: — Nem kell bántani. S újra telerakta Jettike tányérját, maga is jó étvágygyal látván hozzá. — Most meg velem jösz a kertbe s fölolvasol nekem ebből a könyvből' Igy telt, az idő vacsoráig. A vacsorára lejött Piroska is, szótla­! nul 'eü't a székére Midőn Holdvilág kér­Í dezte : Fáj még a fejed ? — Zavart mo­solygással borult a n}'akábaés megcsókolta. Aztán megint olyau volt, mint máskor, sokat fecsegett s még többet kacagott. A pusztán hamar szakad le az éjszaka. Most, még világos nappal volt s egyszerre csak csillagos lett az ég s a szemhatáron felbukkant, a hold. Hűvös, li degre váló szellő kerekedett, mely megborzongatta a könnyű ruhás leányokat. Megcsókolták a kövér mamát, jó éjszakát, kívánlak a fiatal embernek, aki a közeli faluba készült egy kis duhajkodásra s fölmentek a szobájukba. — Ne gyújtsunk gyertyát, szólt Pi­roska s csendesen sírdogált. Holdulág kö­nyei csendesen peregtek végig az arcán, a mikor halkan, föl sem tekintve súgta : — En tudom, hogy miért sírsz. Pi­ioska erre göicsös zokogással a nyakába vetette magát s fuldokolva szólt : — Jó volna meghalni, meghalni sze­retnék. Mint gondos, mindeneket értő anya simogatta meg Holdvilág a zokogó gyer­mekfőt,. — Nem kell meghalni — súgta — levegőváltozás, csak levegőváltozás ! ft I I " I • 8 r I című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállitáiu KQIQTnilI mníiH Q!íll versköte t> Soo s Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, íüzve 1 K. JOIDIIJIII ÍJ ÜL ILI II íliill 20 fillé r> diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József WMIMIVIII r 1WI1 Mivi könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom