Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-21 / 21. szám

IX. évfolyam. Keszthely, 1905. május 21. 21. szám. BAL TO IDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG E S KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat é.s reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f.. Fél évre ... . . 6 ,, — „ Negyeil évre 2 ,, 50 , Egyes szám áru 2u , Nyllttér petltsora alku szerint. m A o Aranyáldoza t. h 8 S & isiben áll az oltár, szent gyertya^ lobogna^, Jt tömjén illata égre gomoltjog : Qrömiinnepsége van maggar Sionnalj S még a menny égről is tavasz mosolyog. (Jöjj, ünneplő főpap, vár a hívőf^ ezre, 3ftidd ^érje-fogadja szent áldásodat, Csüggeteg, dús letfát vigasszal övezz

e J^z ls/enneí{ tetsző aranyáldozat! ÜPéldája éltednef^ legyen a varázslat, Ddlelt) sol{ ezer szívet a magasba von : ZFöldi, égi üdvét mint teremt s találhat, 3£a megindul s fávet életútadon. Istened imádva, honodért rajongva, DdTásofát szeretve: így tölt életed. . . Szíves hódolattal hudd szállja^ nyomodba, Ü^ólad nekünk zengvén szerény énefát . . . ZBorágos hegy tövén, fáf{ 'Jd a laton mellett: Itt állolt a bölcső, amely ringatott, A^hol szabadságról zeng minden lehellet S a csodás természet fáit imádatot. „Istenért, hazáért": itt irtad szivedbe <Sgy magasztos étet vezérsugarát, an

n}ji fényt szórt nemes életedre S egy élten fáresztül annyit tereád ! ®erüs lemoudással szent magányba térve A fátostor fáblén áhitat fogad ; Ifjú, szép lelfádbe égi nemtő tér be, 3£ited erősiive s tudományodat. S amig a levita az 7£rat szolgálva Apgyatfánt fányörgött érdes z

s

(ímolyán, — A honfi fánnye hullt éji párnájára S elborongva csüggött hona s?áz baján. dm de a történet — a te hü vezéred — Szó 11 fánnyel a hon még meg nem tar tatéig:. tPuszluló, rab hazád hajnalát megéred, $£a méltó lesz orra az új ivadé£ (Srlve és megértve az idő^ intését, Szívedbe remény száll, szód s példád tanít S megihletett aj fád lelfásen hinté szét A, honszerelemne^ termő magvait. Az Ós nagyolj éltét mutatod elébe : Jfunyadi, ^Festetics, Szilágyi, EFejér . . . Ddlinl törte^ fegyverrel a gaz ellenségre, Ddlint fázd telt tudással honu^ üdveér', DiJIojd a régi népéig bűneit, erényét 'TSárod fel előtte páldatüfárül, Jiogy nemzetei* árján meg ne törje ármány jffonát, alfátmányát, mit nyert öröfál. . . J^Z elvetett magna^ hjzöldült vetése: derengeni fázdett s fel ís fáit a nap ; Ss a magvetőnél^ jutalom a része, sohse vártál, csa% egy sugarat. Apáti széfáe von a ^irály fágyelme, tiszta, hiv alázat fá magad valál, S noha visszarettent hü sziv, igaz elme, A^Z egész hazában visszhangra talál. S hogy özvegy Sionnal{ 1leszesz az őre, Országos főpapul tesz a fár:na : Öröm száll a völgybe, fel a hegytetőre, Örömtől dobban meg a magyar hona. éh, a nép megérzi ; az ö barátja ? Oh, a szív megsejti a szűz érdemet; éh, m a veséfát táttatlanul tátja : 0 fáldött vigaszul néfátií>

{ bégedet ! Z&ibor csa^ takarja, de el nem tafárja Részvevő szivedet, honfilángodat: fjtjízánafi s fiánálj nincsen egy sohajja, Ddlelyre érző szived visszhangot nem ad. templomot Istennel', isfálát hazánaí^ A, te áldott jobbod százat is emel, DDJenfielyet fádedne^, gyógyulást Jsázárna^ 3£irdtt a nyomodban sol{ ezernyi hely. J£oronás fárályod' fánnyüs szemmel inted : (A,Z ezredik évre mind emléfázun^ \) Szeresse a hazát, magyar véreinfát, százados sebtől régen vérezün^. forrjon egybe véliinsebein% fátözz-' ííisz hiíségün(( védi ősi trónusát / Svrsunfát az Testen maga fáié össze, J£osse is, áldja is új ezreden át ! Qiszben áll az oltár... S)e *(5e elhúzódva fénytől, ünnepségtől messze félre állsz ; S feltünií[ elédbe — bárha rom azóta — DdTeluet úgy szereltél, a szülői ház ; j£ íBalaton parija, viznet{ szőfá habja, Jl venyigés ormoí\, a tanfás mező, Di)í ind-mind ide hivnafárt, reményt fafásztva, Ddlit a szülőföldnélj tündérfáze sző. Anlaes erejét nyered a vídéfáŐl, DdTely jó anyafá'pen itten ringatott, (gyógyulást, ujhulást ^Balaton vizétől, DdTely ne^ regés partján leifád álrnadott. Ide jősz mifázén^ acélozni leifád, Ide jősz fátöz

n

i annyiun% sebét, J£ifáél jobban seníji, sohasem szerethet: piszén ílyenefáé magad tevéd ! íBárhova tefáitünfá áldásod mosolyog, '(Demplom és isfála neved hirdeti, Sibsenge f[is tanulóaggalt iparoso!{ . . . £e ^i győzné mindé t versbe szedni fy ? éh, ha száll ma érted a nagy ég "Urához Áldó, szent imádság szivből valahol; &Z a nép és város mind (Develed áldoz, 3£isz mindíínl' szivében benne lafázol! S)iszben áll az oltár, szent gyertyáig lobogna A tömjén illata égre gomolyog / Örömiinnepsége van magyar Sionnat{ S még a mennyégről is tavasz mosolyog. Sz'VÜn^ áhítattal, áldással van telve S imánfát meghallja mennyei Jlty"

1

1^ : „Áldás a fejedre, Sión fejedelme (Ss a '(De áldásod szálljon mireánl{ /" Orbán Károly. 7V1- " :vi- ^