Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

1905. május 7. 3 lalkozástól s különben is minden magyar embernek jól emlékébe kell vésnie, hogy minden régi és uj füstölgő gyárkéményre oda van irva a nagy Széchenyi büszke mondása : Magyarország nem volt, hanem lesz s kicsinek, nagynak, mindnyájunknak; rajta kell tehát lenni nemcsak szóval, de tettel is, hogy Magyarország — lehessen !*) Berger Károly Lajos. Francia politika. Különös nemzet ezek a franciák. Sok tekintetben páratlanul álló ragyogó tehetségű emberek. Egykor vezetői és főtényezői voltak az európai kultúrának. De hi. báikból kiépülni nem tudnak, azokat, kijavítani nem bírják. Politikai érzékük kevés, arra ugy látszik éppí-n nem alkalmasak, hogy a szabadsággal okosan éljenek. Monarchiában rendkívüli eredményeket érnek el. A köztársasági forma reájuk nézve hanyatlás és tespdJés. Most is ahelyett, hogy belső bajüik gyógyítását igyekeznének keresztül vinni s a 'erjedő erkölcstelenségnek vetnének gálát s megtöltenék az emberek szívét nemesebb idealizmussal, nincs siiigő-ebb teendőjük, mint elmérgesiteni a hivő és nem hivő franciák között a helyzetet. Éket verni egy hazának talán egyaránt lelkes rétegei közé. Meggyengíteni a nemzetet a belső harcok áltU, hogy annál kevésbé bgyen képes kifelé imponálóan fellépni. Ezt a célt valóban el is érik, mert hiszen Franciaország hz ő meggyengült hajóhadával, züllésnek indult katonai erejével, a korrupcióból táplálkozó kormányzatával ma már kifelé szerepet alig játszik. Az államnak az egyháztól való szétszakítását a szabadság nevében követelik. Akik *) Keszthelyen ez annál könnyebben menne, mert a Héviz csatornájából gyönyörűen lehetne a len csörgedeztető áztatását végezni és mert ugy a nagy l'öur, Festetics Tassilo gróf, rsint a szomszédos nagybirtokosok eme vallalat létesítését saját érdekükben is bizonynyal előmozdítani igyekeznének. Probatum est ! (Szer k.) azonban a dologba belátnak, tudják, hogy ez a régi jakobinus szellem felujulásából ered, amelynek Franciaország azt a patakzó vérözönt köszönheti, melyet elfeledni a történelem nem fog soha. Több uiint. száz évnek küzdelmei Franciaországot nem segítették oda, hogy ezt az áldatlan szenvedélyt a nemzetből kiirtsa, hogy megtanítsa a polgárokat a szabadsággal okosan élni s másoknak véleményét tisztelni. Arlól nem is beszélünk, hogy micsoda politikai éizék és bölcsesség kell ahhoz, hogy minden áron lerontani igyekeznek szokat az alapokat, amelyeken Franciaország nagysága felépült. Mert hiába beszélnek, maga a francia forradalom létre se jő, ha nem támogatják azok a fensöbb rétegek, amelyek a mult legbecsületesebb eredményei voltak és amelyek lemondottak kiváltságaikról, kimagasló helyzetükről azért, hogy a polgári szabad-ágnak és egyenlőségnek uek útját e'őkészitsék. Ezeket az érdemeket a fékevesztett jakobinizmus bitófával és felkoncolásokkal jutalmazták. Ami azután következett, az talán minden más nemzetet, előbb tönkre tett. volna, mint a franciát, amely 100 —150 óv előtt az első volt Európában, tehát a világon' De a túlságosan sokáig tartott vérvesztés, a féktelenségek uem szűnő garázdálkodása végre is mutatja hatását nálunk is, sőt akik ismerik a francia nemzeti élet uyilvánulésait, tudják, hogy e nagy nemzet nemcsak a katonai téren sülyed, hanem a gazdasági tevékenység terén sem bir immár lépést tartani a többi nagy európai nemzettel. Ilyen kötülmények között a szocialisták által támogatott Rouvier-kormánynak még mindig marad ideje az építés helyett a rombolással foglalkozni és nem szűnő buzgalommal élesíti ki az ellentéteket, a melyek a nemzetet képtelenné teszik az egységes akcióra és igy tovább ássák a hanyatlás sirját. Hiába hirdetik a jobbak, hoey ez a nemzetellenes bün a bukásba vezet. A radikális többség által szorított kormány visszalépni, ha akar, sem bir. Megyén azon az uton, a melyre szorították. Hanyatló korokban és nemzetiknél még a vezetők is keveset gondolnak a jövővel. Meg vannak elégedve, ha a jelent tudták maguknak biztosítani. (Sz és.) H I R E K. — Halálozás. Egy igaz), minden izébea magyar ember hunyt el váratlanul május 2. napján, ki városunkban is élénk szerepet vitt egykoron. Sipeki Bálás Árpád volt keszthelyi gazd, tanínt. tanár, majd igazgató és óvári gazd. akadémiai igazgató hunyt el 63-éves kólában. Izzó fajszeretet jellemzé és a magyarság eszméjének lánglelkü bajnoka volt. Mikor nyugdíjazták, nagy érdemei elismeréséül a vaskorona lovagjává nevezte ki az uralkodó. Majd az Országos Nemzeti Szövetség és több egyesület, elnöke volt, s mint ilyen, tevékenysége, hazája érdekében, fáradságot, nem ismert, A nemzet méltán sirathatja benne egy derék fiát. Halálhirére a helybeli gazd. tanintézet, melynek 18 éven át volt igazgatója, gyászlobogót tűzött ki. E'nöke volt, hosszú ideig az itteni iskolaszéknek is. Halála a Csesznák- és Oltaycsaládokat is közeiebi ről érintette. A gazd. tanintézet, tanán kara koszorút küldött a megboldogult ravatalára, a következő felirattal : Kegyelete jeléül a keszthelyi gazdasági tanintézet. A temetésen a gazd. tanintézetet Sparszam Pál, volt tanártársa képviselte. — Könyvtár az Iparoskörben. Szerdahelyi Jenő, hz Iparoskör ügybuzgó elnöke megkérte nemrég sipeki Bálás Árpádot, az Orsz. Nemzeti Szövetség igazgatósági választmányának elnökét aziránt, hogy az Iparoskor részére ingyenes népkönyvtárt eszközölne ki. Mult hét elején értesítette Bálás Árpád a kör elnökét egy

r meleghangú levélben, hogy sikerült neki 1000 kor. értékű könyvtárt kieszközö'ni azon feltétel alatt, ha a kör a megjelölt u'asitásokat elfogadja. A f. hó 2-án tartott választmányi ülésen fölolvasták átiratát s az abbau foglaltakat lelkes örömmel vették tudomásul s Bálás Árpádnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak, miről a jólelkű urat értesítették. E .'zerint, ha Bálás Árpád hirtelen elhunyta miatt abban nem marad az ügy, szaporodni fog a város egyleteiben levő könyvtár egy olyannal, mely csütörtöki napon mindenkinek hozzáférhető lesz. — Műkedvelői előadás. A keszthelyi kath. legényegylet, mult hó 30-án, vasárnap, szépen sikerült műkedvelői előadást rendezett az Amazon nagytermében, a mikor szinre került Szigligeti Ede »Liliomfic abroncsdarabot és gyaluvasat tesznek, bambuszdoromb helyett vasdorombbal muzsikálnak s obszidiák-szilánk helyett sörös üveg cserepeivel borotválkoznak, ha hozzá jutnak. Szokni kell hozzá, hogy meg tudjuk látni a maga sajátos világosságában a pápua-világot, ezt az egyszerű, még a mai napokban is igazán kőkorszakbeli életet, mely az ásatások bizonysága szerint, soksok ezer év előtt az egész világon el volt terjedve. A fejlett európai társadalomra nézve épen az teszi nem csupán érdekessé, hanem tudományosan is ínegbecsűlhetetlenuó, hogy csodálatosképen kökorszaki mivoltában maradt, meg, prototypusául annak, hogy ilyenforma lehetett valamikor a kőkorszakbeli társadalom s nzok között a mieleink. Társadalmi fejlődési kérdésekben összehasonlításul ez a nép a kezdőpont, a mienk a végső. Helytelen volna azonban azt feltételeznünk, hogy minden főbb társadalmi tényező egyenlően, embryonoli állapotban laláiható fel nálunk, talán épen ugy, mint k sok ezer év előtti ó-világi kókorsz ikbeli emberekuél. Az évezredek bizonyára ő felettük se suhantak el nyomtalanul, hogy t.riválisan fejezzem ki magamat, ők se mostanában lettek majmokból emberekké. A változás fS fejlődés folyamata bizonyára őnáluk is érvényesítette magát. De ez máskor tárgyalandó kérdés, most elégedjünk meg azzal, hogy megismerjük, milyen ez a kőkorszakbeli társadalom jeleuleg. Bizony az nagyon egyszerű, kezdetleges és szervezetlen. Ha európai szempontból kiindulva keressük, 1 ogy hol itt az or.-zág annak fővárosa, határai, királya, törvényhozása, alkalmazottai, törvényei, rendőrsége ? még csak megkérdezni se tudjuk az ő nyelvükön, mert arra szavuk nincs, fogalmuk sincs. De azért találunk itt nem sátorozó, hanem rendes, állandó lakóhelyeken csoportosult népet, uratlan föld nincs egy talpalatnyi sem, viselnek háborút, kötuek békét, van élet és vagyonbiztosság, felosztva a jogok és kötelesség. Más formában meg ktll tehát leuniök azoknak az intézményeknek, a miket keresünk. Keressük, van-e vallásuk, iskoláik, müvésze ük, iparuk, kereskedelmük? Tanítót, papot, művészt, tudóst uem lelünk közlük, iparos műhelyt, áruházat, kórházat nem tudunk fölfedezni náluk. De találunk köztük egymás megbecsülését, tisztességtudást egymás iránt és idegennel szemben nem dicsérik a bűnt, elitélik az erkölcstelenséget, elő tudják állítani mindazt, amire szükségük van, sőt nem tagadhatjuk meg tőlük a művészi izlésfc sem. Résztvevők a szenvedőkkel szemben, segítik a bajban levőt, megbecsülik az öregeket, gondoskodnak az özvegyek és árvákról, ápolásban részesítik a betegeket. Meglátjuk náluk mindazokatja jó tulajdonságokat és érvényeket, melyek akármelyik műveltebb népnek tulajdonsága, ellenben nem hiányoznak azok az árnyoldalak sem, amelyek mint bűnök ós hibák minden néppel közösek. Érvényre jut náluk is míndeu erény ós hiba, ami általánosan emberi. Mikor az európai ember elsőben látogat el a pápuák falujába, épeu ugy viselkedik, mint a nagyvárosban felnőtt ember, mikor először időzik a kis faluban. Szánakozássai, kicsinyelve néz le mindent, nem érti, hogy lehet 6gy életet ilyen kezdetit ges viszonyok közt leélni. De meghatja a barátságos figyelem, mely a városi vendéget körülveszi, rajongó dicsélője lesz az idylli életnek, s ha elég rövid időt tölt ott, hogy az odavaló életnek csak a kellemes oldalával ismerkedjék meg, csak a jó benyomást viszi el s egész életén át nem fogy ki annak dicséretéből. Igy keíüluek elő a csendes teDgeri idyllnek is a maga poétikus leli ü dicsélői. Am ha ugy az idegen látogató, mint a benszülöttek részéről elmúlik az újság ingere, előkerülnek az élet apró bajai, a különböző érdek és gondolkozásmód ellentétbe hozza őket, lefoszlik a költői máz, annál kietlenebbnek látszik a valóság, kezdik észrevenni egymás hibáit is. Először csupán jóakarattal. A városi szereíné boldogítani elmaradott embertársait mindazzal a jóval, mivel hasznát és kellemes oldalát otthon ta

r >.sztalta, megjavítaná a falu közintézményeit, »z emberek lakását, ruházatát, élelmét, eredményesebbé tenné munkáját s boldoggá akarná tenni őket a saját eszejárása szerint, de jószándéka megtörik a nép konzervatizmusán. mely nagy és fontos okok nélkül nem könnyen hagyja el a megszokottat s hasonló kicsinyléssel nézi az ujitót, mint ez őtet. A pápuáknak is megvannak az ő ilyen népboldogitóib, akik aztán haza jőve, nem találnak elég fekete