Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-23 / 17. szám

1905. április 23. BALATONVIDÉK 3 rosbiró eluöklósóvel. A gyűlésen szép szám­mal jelentek meg a városi képviselők ; le­folyását a következőkben adjuk : A tárgysorozat előtt elnöklő város­bíró kegyeletes szavakkal emlékezett meg néhai Gőtz Ferenc volt v. képviselő, nyug. kir. táblabíró elhunytáról s indítványozza, hogy a képviselőtestület emlékét jegyző­könyvileg örökítse meg, mit egyhangúlag elfogadnak. Következik a tárgysorozat első pont­ja, a különféle számadások és alapok át­vizsgálása. A községi számadások átvizs­gálásánál Schwarcz Zsigmond dr. örömmel veszi tudomásul, hogy a fürdő mult évben 10000 k-t jövödelmezett, de sajnálattal kon­statálja, hogy a fürdőtelep fejlesztése kö­rül mi sem történt, óhajtja, hogy ez az összeg fordítassák a fürdőtelep céljaira. A szegényalap számadása tárgyalásai során fölszólalt Lénárd Ernő s kéri az elöl­járóságot, hogy tekintettel a szegónyalap csökkenésére, a jövőre az alap javára ve­gyen fel megfelelő összeget, egyúttal pa­naszképpen elmondja, hogy egy idő óta a vidéki munkakerülők egész raja lepi el a várost s házról-házra járva kéregetnek s ha alkalom kínálkozik, ellopnak mindent, ami kezükbe kerül. Kívánja tehát, hogy a városi lendőrség ezekkel a veszélyes ala­kokkal a legerélyeíebben bánjon el. E tárgynál Dezsényi Árpád dr. föl­említi, hogy szánalmat, de egyúttal undort gerjesztő látványt nyújt az a szerencsétlen nyomorék, kit felesége naponta az Amazon kávéház elé tzállit, hogy ott az arra járó kelő közönséget megsarcolja, kéri az elöl­járóságot, hogy intézkedjék ebben az ügy­ben. A számadásokat rendben találván, a képviselőtestül, az elszámoló-bizottság elő­terjesztése alapján a felmentvényt megadta a városi elöljáróságnak a szokásos feutar­tás mellett. Lénárd Ernő bejelenti, hogy Stieder Lajos városi ügyész, az őt legközelebb ért csapás miatt, nem jelenhetett meg a kép­viselőtestületi gj ülésen, őt kérte fel, hogy nyén töprenkedtünk, addig Lukács Már­tonéknál ugyancsak erősen várták a szen­telt sonka megérkezését, árnál is inkább, mert Lukács gazda mint vallásos ember a világért sem evett volna addig e szent napon, míg a szentelt sonkával móltóvá nem tette gyomrát az egyóbb húsvéti ét­kek befogadására. — Eregy gyerők ! noszitotta az öreg Lukács a kamasz fiát — nézd mög, gyün-e má a vén anyád? Éppen e pillanatban lépett be Lu­kácsné. — Csértessék a Jézus Krisztus. — Mindörökké . . . hála Isten, hogy má eccő mög tudta gyünynyi! . . . — Nem gyühettem előbb, halli kee, mert anynyan vótak, halli, a barátok templomába, hogy ha egy dőrék katona embör — Uram bocsá — nem állt vóna mellettem, hát még talán agyon is nyom­tak vóna. Az is hozitott szentőnyi két ruhávee, aztáu ugy vigyázott rájuk, mintha a lelke üdvőssége vagy a nepi paraucso­lattya lött vóna belékötve. — Ne beszélj már anynyit ebadta vénasszonya, hanem liozisd ide azt a szentölméuyt, hadd ögyók az embör. — No. no, keednek még szent hús­vét naptyán sincs szünettye a pöiülésbe? Az asszonyé volt az utolsó szó, mint­hogy az őreg Lukácsnak nem volt még igazi a kedve. Deiszen, meg is jött nem­sokára. Az anyjuk annak módja szerint el­készítette az asztalt, ki-ki bicskáját fenve, nagy hálálkodások közt kibontják a sza­kajtóruhát s majdnem hóth feleségének sorsára jutott az egész Lukács család, mi­kor látta, hogy a várva-várt szentelthus — két pár rossz bakancs. . . . Hogy mi történt azután, oh gondold el, szives olvasó! terjessze be báró Hornig Károly dr me­gyéspüspöknek a Fehér-alap ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez in­tézett előterjesztését. Mielőtt ezt megtenné, azt hiszi, hogy azon szeretetnél fogva, nuelylyel a képviselőtestület, nagybuzgalmu ügyésze iránt viseltetik, általános viszhangra talál, ha azt indítványozza, hogy a köz­szeretetben álló ügyészt ért csapás fölött fejezze ki részvétét a képviselőtestület. Lé­nárd iuditványét, egyhangúlag elfogadták. Ezután bemutatja a miniszter leiratá­val a megyés püspök előterjesztését a tem­plom és árvaalap ügyében, melyben azon óhaját fejezi ki a püspök ur, hogy a har­madik hitoktatói állás szervezésére a már megszavazott 1600 korona 400 koronával egészítessék ki a Fehér-fóle temp'om-alap­ból. A mostani két káplánnak a hitokta­tásért megszavazott 360—360 K. ugyancsak a Frhór-alapból pótoltassók ki ugy, hogy az idősebbiknek 821 K. 90 fillér, a másik­nak pedig 696 K. 10 fillér legyen a fize­tése, a mutatkozó többlet egy harmadik segédlelkészi állás szervezésére tökósittessék. Az árva alapból, mely jelenleg 90000 korona, az irgalmas nővérek zárdájának ki­bővítésére bizonyos összeg engedélyezendő, s az irgalmas nővérek a fennmaradó összeg kamatai fejében bizonyos számú katholikus árvát bizonyos korig ingyen felnevelni kö­telesek. Végül a püspök ur azt kívánja, hogy eme alapokat kezelés végett, juttassa a város a székeskáptalanhoz. Ezek után kéri a képviselőtestületet, hogy ezen ügy­ben a miniszter leirata folytán határozzon. A gyűlés elhatározta, hogy az előter­jesztés tanulmányozására egy bizottság kül­dessék ki. A bizottság tagjai: tí»gy István v. bíró, Szekeres Ödön jegyző, Stieder La­jos ügyész, Lénárd Ernő, Reisckl Vencel, Hoffmann Soma, Dunst, Ferenc dr. ós Bu­rány Gergely dr. képviselőtestületi tagok. A községhez érkező csomagok ós kül­demények átvételével ismét a város birót, ennek távollétében a h. birót bizta meg a képviselőtestület. Elnöklő városbíró jelenti, hogy a kór­házépület eladására vonatkozó szerződést a törvényhatóság jóváhagyta. Tudomásul ve­szik a képviselők. Bet,erje>zti a v. biró Fülöp Antal ós Fridenreich Alfréd kórelmét hirdetési válla­latra 15 évre szóló concessió megadása iránt. Elvben hozzájárul a képviselütestü­let, de utasítja az elöljáróságot, hogy sze­rezze meg a más városokban felállított ilyeu vállalatok díjszabását, s azután tárgyaljon az ajánlatlevőkkel, A helypénzárak rendezése, egyes té­telek felemelésére ós a mázsálási dijak meg­határozására vonatkozó javaslat tárgyalá­sánál Bognár Imre adóügyi jegyző beje­lenti, hogy megszerezte több vidéki város­nak díjszabását s arra a meggyőződésre jutott, hogy ezen városokban magasabbak a díjszabások, miut nálunk, Kéri a képvi­selőtestületet, hogy a dijakat emelje fel, mert ezáltal szép összeg folyik be a város pénztárába. A képviselőtestület egyes t,éte­lek diját előadó szerint felemelte s jová­hagyás végett beküldi a törvényhatósági közgyűlésnek. (Lásd hírrovatunkat.) A Zámor legelő felosztása folytán a kántor, jegyző és tanítókra eső részek dol­gában ugy határozott a képviselőtestület,, hogy beváltja ezeket a parcellákat évi 16—16 koronájával, mely összeget a kán­tornak és jegyzőnek kifizeti, a tanítókra eső részt peiig az iskolaszékhez juttatja. Elnöklő v. biró beterjeszti Berónyi Béla kérelmét, mely szerint Berényi meg­vásárolta a Hencz-fóle telkeket, melyekre villákat épit, minthogy azonban a telkek közelében elhaladó nyitott árok megfertőzi a levegőt, különösen a balatoni park leve­gőjét s igy az egészségre kártékonyán hat, arra kéri a várost, hogy boltoztassa be e csatornát s a kórvénye melletti előirány­zatot engedélyezze. A képviselőtestület ugy határozott, hogy költségek felét kivé­telesen megtéríti. Az 1905—1907. évekre alakítandó adókivető bizottságba Bognár Imre jegyzőt és Berónyi Bélát, küldötték ki. Az illetőségi ügyek tárgyalása után Prisz­nyák I. ajánlata került napirendre a bala­toni fürdőtelephez egy víztorony felállítá­sára vonatkozólag. Ugyanis a balatoni szállodáknál évekkel ezelőtt készített viz­vezetók a mai formában nem felel meg a kívánalmaknak, mert nemcsak a szábókat ós a fürdőzuhanyokat lárja el vizzel, ha­nem a város utcáinak öntözéséhez is innen nyerik a vizet,. Emiatt tehát az ott elhe­lyezett 2 lóerős benzinmotor tulterheltet­vón, gyakran fordultak elő üzemzavarok s nem volt képes a szükséges vízmennyisé­get szolgáltatni, de kellemetlen volt a Hul­lám szállóban levő petroleumszag és a gép zaja is, ép azért ő azt ajánlja, építsenek a szállótól nyugoti irányban egy vasszerke­zetű víztornyot, melynek kőből épült alsó részében elhelyezést, nyerne egy 4 lóerejü benzinmotor megfelelő nagyobb szivattyúk­kal, a viztorony tetején pedig 16 méter magasságban egy 8 köbméter űrtartalmú vizt.artány, melyből a Hullám szálló tor­nyában elhelyezett vizt.artány önműködő­lég átfolyássá), vagyis zaj nélkül nyerné a szállodák részére a vizet, a fürdőzuhanyt és az utcai öntözésre szükséges vizet, pedig a 16 méter magasságban elhelyezett víz­tartó szolgáltatná, miáltal a zuhany sokkal erősebb lenne, az öntözés pedig gyorsabb. Kéri a képviselőtestületet, hogy tervét, és a költségvetést fogadja el. A képviselőtes­tület Ejury Nándor, Szerdahelyi Jenő és Schadl János szakféifiakat fölkéri, hogy a legközelebbi gyűlésnek e torvekről tegye­nek je'entóst. A gyűlés vécén Lénárd Ernő bejelenti, hogy Vaszary Kolos Magyarország her­cegprimása — mint a lapokból értesült — május 26 án tölti be áldozárságának 50-ik esztendejét. A színmagyar egyházfejedelem jubileumát nemcsak egyházmegyéje, hanem az ország is megünnepli. Azt indítványozza, hogy ezen ünnepben vegyen részt Keszt­fcely város közönsége is s nemcsak mint a város szülötte ós jótevője, hanem mint az ország főpapja elé is egy nagy küldött­ség járuljon és üdvözölje. Indítványát egy­hangúlag elfogadták. Végül még indigná­tióval fölemlíti, hogy a Laskay üzletnél elhelyezett levélszekrényt, a hol a forgalom nagy, elvitték. Kéri az elöljáróságot, hogy ebben az ügyben forduljon a posta­igazgatósághoz. Több tárgy nem lóvén, ezzel az ülés véget ért. HÍREK. — Lapunk t. olvasóinak és kedves munkatársainak boldog; húsvéti ünnepeket kívánunk ! — Személyi hir. Bita Dezső dr. egye­temi tanár, bélai apát a húsvéti szünidőre Gyenesre érkezett s az ünnepeket itthon fogja tölteni. — Húsvét napján a 9 órai szent, mi­sén a vegyeskar Jos, Greg. Zangl Sct Bonifacius-Messe c. miséjét énekli, a szent­beszédet pedig Dunst Ferenc dr. apátplé­bános tartja. Húsvét hétfőjén a 11 órai misén fog énekelni a vegyeskar. — Legényegylet! főfelügyelői látoga­tás. Töljsáry Ferenc veszprémi piarista ta­nár, a veszprém egyházmegyei legényegy­letek főfelügyelője f. hó 19 én megláto­gatta a keszthelyi kath. legényegyletet. Annak ügyvitelét tüzetesen megvizsgálta, az elnökséggel és a tisztikarral az egylet ügyeit megbeszélte s a tapasztalt reád fe­lett elismerését kifejezte. — A keszthelyi vasutasok a klr. kú­rián. A napokban volt évfordulója annak, hogy a vasutas sztrájk kiütött. A keszthe­lyi vasutasok is megkapták azt a híressé vált 7 es számú jelzést,, mely az összes vo­nalakon a munka beszüntetését vonta maga után. Es mintegy negyvenen tényleg ba is szüntették a forgalmat, a mi miatt kó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom