Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

3. bir valamely intézmény fejlődésére, virág­zására s liogy ennek hiánya sokszor nem fgy jó intézményt, buktatott meg. Pedig sok olyan szövetkezet van, melyek egy központ fölügyeiele alá sem tartoznak s így ép azért minden szükséges ellenőrzés és fölügyelet híján szükö'ködnek. Igy volt edrfig. Nem igy lesz ezután, ha t. i. Nagy Ferenc reformjavaslata tör­vényerőre emelkedik. Hu ugyanis a szövetkezet nem tudja igazolni, hogy valamely törvényesen be­jegyzett céggel biró Urszágos Központ el­leiiőizése és felügyelete alatt ál], akkor ez illetékes törvényszék kikü'dött szakér­tők által vizsgáltatja fölül a szövetkezet üzletmenetét, és évi mérlegeit. Debuis>et pridem ! Sok szővetke'/et, menekedett volna meg a végső bukástól ! E- sok jóhiszemű kisember menekedett volna meg a károso­dástól, még fz esetben is, még ott. is, hol nem is a rosszakarat és felületesség, ha­nem a szakértelem hiánya okozta a szo­morú bukást. A második nagyfontosságú intézke­dése a tervezetnek a fogyasztási szövetke­zeikre vonatkozik, hol t. i. >keretztény pálinkát is árns.tenak. A javaslat, ugyanis kimondja, liogy nem tagoknak aszövetko­zet csak akkor szolgáltat Itat ki valamely cikket, l.a az illető heh en más nyílt I e­reskedésben az illető cikk nem kapható, vagy gyors romlásnak van kitéve. Ez legalább nyilt beszéd. És nem bujkálás, mint. a mostani kereskelmi tör­vény interpretációja, mely elöl mag?, a ke­reskedelmi miniszter ur is a kereskedelmi biióság illetve törvényszék köpenye alá bujt. Nem akarván egy pár szövetkezet bec»ukásának odiumot, mindjárt a vasúti sztiájk ódiuma után magái a venni. A most érvényben levő kereskedelmi törvény legújabb ínterpi etr ciója Ítélet alak­jában zárt üzleteket oktrojál a fogyasztási szövetkezetekre, vagyis itéletileg kimonda­íott, hogy fogyasztási szövetkezetek csak tagoknak árusíthatnak. A nem tagoknak áiusitó, vagyis nyilt üzlettel biró fogyasz­tási szövetkezetek büntetése, a bezáiás. Ajánlom ezt az ujabb intézkedést a szövetkezetek vezetőségeinek figy re]mébe. Ds messze is elkalandoztunk a reform szervezet tol. Térjünk vissza. A tervezet harmadik intézkedése a korona szövetke­zetek ellen irányul. Nyolc százalék kamat­lábat, állapit meg s ezen fölül még csak 2 fzázalék kezelési költség szedésére jo­gosig föl. De hát ez a korlátozó intézkedés szükséges is. A szolid alapokon mozgó hitelszövet­kezetek nem veszik magukra, mert azok egyszersmind humanitárius célokat ia szol­gálván, aira törekszenek, hogy mennél ala­csonyabb kamatláb mellett, adha>sanak köl­csönt a megszorult feleknek. így az orsz. központ már is leszállította az 5 és fél százalékú kamatlábot, ezt fogják követni a kebelébe tartozó többi szövetkezelek is. Bár ha ez a reformjavaslat sem szolgáltat egészen ideális állapotokat, mégis kívána­tos, hogy mielőbb törvén} nyé váljék. Németh János. Rendkívüli vármegyei közgyű­lés és a juliiss havi közigaz­gatási bizottsági ülés. Zalavármegye törvényhatósági bi­zottsága folyó évi július hó 5 én tartotta rendkívüli közgyűlését, a melynek tárgyai voltak a jegyzői magánmuakálatokról szóló szabályrendelet megalkotása, a vármegyei alkalmazottaknak fizetési osztályokba és fokozatokba valj beosztása, továbbá az • Arany Bárány szálló bérbeadása éa vé­gül Balatonfüied község ingatlan-szerzési es kölcsönügye. A jegyzői magánmunbálatokiól szóló szabályrendelet megállapításánál a várme­gye közönsége figyelembe vette a m. kir. belügyminiszternek 47300 II. e. 1904. sz. körrendeletében hangsúlyozott elveket, a melyek szerint a magánmunkálatok elvál­lalása régi jogszokáson alapuló joga, de nem kötelessége a községi és körjegyzők­nek, ennélfogva ezen munkálatokért a jegy­zőket bizonyos dij illeti meg. Azonban to­kintel tel arra, hogy az ily magánmunká­latok végzése éppen a községek kevésbé vagyonos lakossagímak érdél éböl engedte­tett meg, mérsékelt legyen ezen díjösszeg, mert különben a cél volna veszélyeztetve, hogy jutányosán elláthassa a szegény is ügyes-bajos dolgait. Az újonnan megalko­tott szabályrendeletben rendezve van­nak a gondnokság alá helyezettek vagyo­másiól, hogy sohasem megyünk féijhez. Megígértük, hogy három év múlva nálunk találkozni fogunk. Levelezést nem foly­Jattunk csak azért, hogy annál meglepőbb legyen a viszontlátás. S ma ]ő ígérete szerint Alica. S én az előbb azon spe­kuláltam, hogy mit is mondjak Alicá­nak . , . ugye már érti Bélus ? A felelet megint csak egy c>ók volt, s méltó befe­jezése a kezdetnek . . . A kis kanári újra vig lett. Boldogan csicsergett vőlegényével. Egy kis hazug­ság volt tervezve csalt, mi bántotta volna más lelkét! ? * — Csakugyan! Betelt mi meg volt Ígérve, mert egy robogó kocsi állt meg a ház előtt, melyből mire kiszállt egy lefá­gyolozolt elegáns hölgy, a kis kanán is lerepült a szőnyeges lépcsőkön. — Alica édes ! Isten hozott ! — Irénkém angyalom! ujjongtak a jó barátnők. — A kíváncsi kanári a viszontlátás örömében sem eDgedett elkényeztetett kí­váncsiságából. Segítek neked a fogatból kihuvcolkodni. — Ali Cziczám, íelesleges fáradság lenne. Elvégzi az inas ! A vendég kedves kölekedésse) tuszkolta előre, be a ház felé a kis kanárit. — Azt. hiszed nem láttam át a szi­tán? — sugia n<v. etve Irénke fülébe — szeretted volna látni nincs-e a batáiban egy-egy krampusz, vagy tudom is én mi­csoda meglepetés ! A kis kanári nevetve biccentett igent, s megindultak befelé. Gmákosy Béla ui- mint rokon szerepelt. A jóbarát­uök tehát í-gész fesztelenül cserélték ki véleményeiket. — De megszépültél kis kanárim ! — Te is Alicám — de bocsáss meg . . . — itt elhallgatott a kis kanári, s mohó tekintettel nézte barátnője karikagyürüs gömbölyű kacsójár. — A szép hölgy fülig elpirult s be­vallotta, hogy bizony ő féléves asszony már s hogy ne kelljen egy légió kérdésre felelnie, a kanári inkvisitiv tekintetét ki­állva kért engedelmet, hogy férjét a lent álló batárból felhívhatná. A kis kanári belecsipeszkedve a me­nyecske karjába, ostromolta addig is mig leértek. — Te ne tréfálj ! megszegted az Ígé­retet ! De észre véve mit mond, fülig el­nának leltározása után felszámítható dijak is, melyek eddig szabályozva nem voltak. A vármegye közgyűlése a megyei árvaszék által eddig követett, gyakorlathoz képest a hagyatéki leltározási dijak összegében ál­lapítja meg ezen dijakat. A szabályrende­let bon taxatíve fel van sorolva, hogy a községi és -körjegyzők minő magánmun­kálatokat mekkora díjért, végezhetnek. Meg vannak állapítva a tiltó rend«lkezé­sek is, a melyek figyelmen kivül hagyása megtorló intézkedéseket ven maga után. A varmegyei alkalmazottaknak fize­tési osztályokba és fokozatokba való be­osztásánál az 1904. X. t.-c. rendelkezéseit tartotta a vármegye közönsége szem előtt. A beosztás szerint, vármegyénk kiváló sze­retetben és tiszteletben álló alispánja, aki már 17 éve áll a vármtgye élén, a YI. fi­zetési o*zt. osztatot t be. Arvay Lajos fő­jegyző, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök és Thassy Kristóf m. t. főügyész a Yil, fize­tési osztály 2 fokozatába; Czukelter Lajos és V;zy Géza vármegyei első osztályú al­jegyzők, valamint a járási föbirák és az árvaszéki ülnökök a Vili. fizetési osztály 2., illetve 3. fokozatába, Bődy Zoltán, Kauffm ann Matya^, Ham János és Tuboly Sándor vármegyei másodosztályú aljegy­zők, valamint, Sólyomi Tivadar, Szalmay József, Páify László, Dienes Sándor, Ka­rácsony Kálmán, Bogyay György és Ságh­váry Jenő dr. első osztályú szolgabirák és Fitos Márton főlevéltávos a IX. fizetési osztály 2. fokozatába ; Mánik Pál dr., Fangler Béla, Bubics Tivadar vármegyei III. osztályú aljegyzők és Mezrizky Jenő, Gajássy Lajos, Molnár János, Farkas Ist­ván, Langer István és Skublics vdön dr. II, osztályú szolgabirák, valamint a járási orvosok a X. fizetési osztály 2., illetve S. fokozatába osztattak be. Az iktatók, ki­adók es irattáro>ok s'intén a X. fizetési osztály 2., illetve 3. fokozatába osztattak be. Az írnokok és dijnokok pedig a^XI. fizetési osztály 3., illetve 2. fokozatába. A meghozott határozat a m. kir. be'ügymi­riszter úrhoz már jóváhagyás végett fel is terjesztetett és így megyénk tisztikera már aug. 1-én az ez évi iatiuár 1-től járó többletet, valamint a Jeíemelf fizetést meg fogja kapni. Végül megemlítjük, hogy a vármegye közönsége Gaál Miklós pacsai főbírót, aki 24 éve, Szentmiklóssy Gyula tapolcai főbírót, ki 20 éve, Thassy Lajos pirulva hallgatott el. Hitte is nem is mit mond. Kétkedése csak akkor tiiut el mi­kor egyetlen hívó szóra a zárt fogatból egy eleg.'.ns úriember ugrott ki. Bemutatta sietve magát, hogy ó Bálványos Irénke fek-origójának férje. Orkölyi Károly fő­mérnök. Mikor felmentek, a csodálkozás sora most, meg a meayecskén volt. Ami­kor felértek a szalonba, a kis kanári át­ölelte a fess rokont. — Nézi rigóm, Béla leteszi a ráorő­szakóit rokouszerepet, s mint vőlegényem áll előtted. — Ah, hát a fogaelás ? ! most ötöle kérdezték. De ö sem jöLt zavarba. Talán igy jobb lesz. — A főmérnök is ezen a vélemé­nyen volt. Mig a jó barátnők mosolyog­tak, addig ők meg bizonyítgatták egy­másnak : — Hogy nincs a világon több ilyen mint az én kis kanárim ! — Meg az ón kis feketerigóm, fe­leségem ! If! | I " I I Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy válasz­R6PBS iSVBlGZO-iapOK sujánszky'w 1 Skc&^r-

Next

/
Oldalképek
Tartalom