Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
2. BALATONVIDÉK 904. julius 24. Több szempontból volna ez szükséges. Szűkebb anyagi viszonyok között élő polgárságunk s családjaik nem volnának kénytelenek szabad ég alatt, nagj 7 embertömeg, kapálódzó és prüszkölő lionvéd lovak között fürdői toalettet váltani. Nem volnának kénytelenek ott a parti rétségen, mint valami ijesztő kisértetek, vagy aszalt múmiák fehér lepedőben ki és besétálgatni a Balaton vizébe. Falun, vagy valamelyik elrejtett zugában a Balatonnak, a fürdőzésnek ez a módja csak megjárja, de egy modern fürdő tőszomszédságában ez a hiány kissé kirivó. Lenne aztán ennek neve közfürdő, vagy bármicsoda — mellékes. A fö az, hogy sok szempontból kívánatos volna, oda a »szabadfürdŐ« helyére deszkából kerített fürdőkabinokat állítani, ismételjük, mérsékelt használati dij — néhány fillér — fejében. Ha a város maga nem tehetné, akadna tán vállalkozó, ki különben pangó tőkéjót ezúton gyümölcsöztethetné a maga s a szegényebb a kisemberek javára. A hét. Mokány magyarok. Szárazság. Ujabb vasutassztrájk. A haboru A termés. Állatbetegségek. Mokány nemzet vagyunk, hiába ! Agitálunk, obst.ruáluuk, mellünket verjük és lepocskondiázui.k egyszerű embertől fölfelé és őrmestertől lefelé mindenkit. Azaz hogv nem mi, haueru a bonnak t. és kevésbé t. atyái. Nncs már kivéve a királyi család sem. A hetvennégyóves öreg király csakúgy, mint a főhercegek ós miniszterek, kikapnak. Nem félünk senkitől. Még az öreg emberektől sem. A spártai erköicsöket ugy utánozzák sokan, bogy a tisztes ősz baju »tehetetlen s már hasznavehetetlen« öregeknek útlevelet aduának — a Taygetonról lefelé. Nem akarják emelni a civillistát, — — szóval. Vájjon Bartáék és Komjáthyók is aranyérmet akarnának, mint Thaly, a kuruc ? Jój'szakát! De azért majd csak megszavazzák szépen a civillistát ők is, ha már egészen flvaditoíták a viszonyokat. Pedig talán sokkal férfiasabb volna a király szent személyét tisztelve s a szóharcba be nem vonva, meg nem szavazni a civillistát, mint mindenen végiggázolva, beadni a derekukat. Dehál ez izlés dolga ! Rossz télnek, ínségnek nézünk eléje. Olyan szárazság uralkodik mindenfelé, hogy ilyenre ama bizonyos legöregebb emberek sem igen emlékeznek. Nem lesz takarmány, nincs s,.rju; tengeri, krumpli kiégnek. Télre nincs mit félretenni a lábas jószágnak ; szegény ember kénytelen lesz túladni rajta. Ez pedig neki táplálókhiányt, gazdaságának pedig hanyatlását jelenti ! Közben a társadalmi bajok is szaporodnak. A parázs ki nem égett, de ég, terjed tovább, mint egy szénbánya lappangó tüze. A vasutasok is, különösen a mozdonyvezetők, újra mozognak. Legalább a minisztérium kivételes intézkedései, erre vallanak. Vajha békés uton lehetne megoldani a szomorú kéidést s feledve a multakat, szeretettel elsimítani az ellentéteket, miket mindkét részről az erőszak állított előtérbe! Távol keletea pedig a kis sárga emberek még nem merültek ki a harcban. Erélylyel ós erővel, valamint nagy sikerrel folytatják tovább. Elkeseredett harcokban, halált megvetve küzden^ egy ó'iás nagyhatalom ellen. Nincs más fegyverük, mint a hazaszeretet ; amire még szükségük van, elveszik elleneiktől. Mintha a magyar szabadságharc ismétlődnék meg, hol a kaszás és vasvillás hadseregek az első tüz, az első csata után puskákkal, kurdokkal és ágyukkal voltak ellátva. Szent hazaszeretet, szent lelkesedés, mire vagy te képes még ? . . . Náluuk pedig folyik a cséplés mindenfelé. De most igazán csak szalmát csépelnek. A termés átlaga rossz és kevés. Próbacséplósek szomorú eredményt mutatna!?. Ahol máskor 85—89 kilós termés volt, ott ma 66—71. S a mennyiség is csekély. Alig jött ki sok helyütt a vetőmag ; s a kisember kétségbeesve néz a jövő elé. . . . Ráadásul újra állatbetegségek mindenfelé. Községek lezárva, kereskedés, vásárok szünetelnek, veszett kutyák garázdálkodnak, száj- ós körömfájás, lépfene hírei rémítik az aggódó embereket. Mi lesz ilyen körülmények között az ország fenntartó elemének sorsa ? Hogy húzza ki a telet ? Nem roskad-e össze az élet terhének súlya alatt ? Itt csak az erős hit, a rendületlen bizalom segit csak, hit a felsőbb segítségben, mely válságosabb időkön is átsegített már . . . A Szent-lstván-Társulat könyvkereskedése. Megemlékeztünk már a Szent-lstvánTársulat, elnökségének és igazgató-választmányának arról a valóban nagyfontosságú elhatározásáról, hogy a Társulati könyvkiadóhivatalt egy nagyszabású könyvkereskedéssel fogja kibővíteni. Nagyfontosságú ez az elhatározás azért, mert igy a katholikus világirodalom termékei könnyen hozzáférhetővé válnak a magyar katholikus olvasóközönség számára. Eddig nem volt hazánkban könyvesbolt, amely ezt a célt szolgálta volna. A szétszórtan megjelenő magyar katholikus irodalmi termékek legtöbbnyire csak hosszú utánjárással voltak megszerezhetők, a német, francia, angol, olasz stb. katholikus irodalom pedig legnagyobbrészt csak direkt megrendelés utján volt hozzáférhető; ez nemciakfölösleges időpazarlássál, de költséggel is járt a direktrendelők részéről. A Szent-lstvánTársulat uj Sortiment-köuyvkereskedésóben nemcsak a magyar katholikus irodalmat tartja majd készletben, hanem a külföldi katholikus irodalom legújabb termékeit,, nemkülönben a régibb, de a katholikus olvasóközönségnek jóformán nélkülözhetetlen olvasmányait is. A társulat most kezdet t hozzá a szép eszme realizálásához és szétküldte körleveleit, amelyekben a katholikus olvasóközönség ós a magyar katholikus művek kiadóinak támogatását kéri. A magunk részétől is, midőn erről a hatalmas mozgalomról a legnagyobb örömmel aduuk hirt, figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy rendes szokás szerint na dobják olvasatlauul félre a nyitott borítékban érkező körleveleket, Szívja véred, nedved, 3xogy csaí^ Hervadj, szép virágom, &uszinfásig sennyedj . . . <§s ö mindezt télien ne'zi, Szive nem fáj érted, Ddíert ez a nép nem magyar nép, ZBenne nincs önérzet! Difiért ez a nép nem leliet az, Dtílefyböl Msöf' /j,elte!{»Isten s szabadság « nevében J2agij csatádat nyertetj. Ddíert ez a nép nem magyar nép! —• J2em feltet az gyáva! — j], magyar már réges-régen Xlijngos~jf{ sírjáöa.' magyar már réges-régen Jsmt a[uszif[ mélyen, '(Dán még most is Harci l\edvvel, ZBuzogányos í\ézz efébredj és jöjj nagy Sjáfyóczi . . . J főssel f^ardct újra ! Jj'/'dd fáffíassam bús Hazámat 'Végre felvirulva I S6resz^Z e (t f eí bátor néped, Szólítsd l\alonáid, 3£arsogtassad újból megint Csata-Harsonáid I §'ój] már. jöjj már nagy ^ál^óczi I (Dipord le a férget, Dflíely miatt e drága sz"'p fott 0/yan beteggé fett. Jjöjj már, jöjj már társaiddaf, 3£ozd az orvosságot: Szép Hazámnaf[, bús Hazódna^ 0röl( szabadságot / . . . Lakatos János. Harmadik szerelmem. Irta: —y - r. Két első szeielmem megjelenése különböző következményekkel járt. E következményeket két osztályba csoportosíthatom : 1. következmények, miknek semmi következményei nem voltak. 2. következmények, amiknek igen is következményei vo!tak. Az első csoportba a névtelen levelek és level. lapok tartoznak, melyek mily természetűek voltak legjobban Hzzal mondhatom meg, hogy a megszólítások közt .alávaló fráter, szemtelen majom, iszaplelkii hüllő még a gyengébbek közül való. De mindez még nem rettentett meg, hanem igenis az a II. osztályú merénylet, mikor kővel bedobták ablakomat és fejbe dobták a díványon heverésző kutyámat, mely azóta mint szerencsétlen áldozata szerelmeimnek, az egész ház odaadó ápalásában részesül. Ez eset óta roppant elkapatott lett és spanyol hidalgónak képzelte magát. Ezt akkép fejezte ki, hogy azóta mindig az ágyamon feküdt, ón pedig, dicséretemre legyen mondva, soh'se mertem őt ebben háborgatni. Mindezek utáu természetesen nem maradhattam a városban és azonnal elutaztam Damo Füredre, hol Csemulps István néven irtain te magam a vendégkönyvbe. így teljes biztonságban éreztem magamat ós megvoltam győződve, hogy ideáljaim leveJei sem találnak itt meg es Képes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy választékban kaphatók Sujánszky József ÍS^^T"
