Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
1904, szeptem ber 4. BALATON VIDflK^ = földmivelésügyi kormány támogatását. A kiállítás doRuuaent.álni akarja, hogy a gazdasági egyesület újjászervezése óta akar is, tud is dolgozni. Kéri az államtitkárt, liogy nyissa meg a kiállítást. Makíalvay Géza államtitkár válaszolva, kijelenti, hogy sokan a kiállításokat a hiúság vásárjának tekintik. Meg van győződve arról, hogy ez a kiállítás nem látványosság, hanem komoly munka hasznos eredménye. Átadja ezután Tallián Béla miniszter üdvözletét, aki nagyon fájlalja hogy nem jöhelett el személyesen. A kiállítást mngnyítottnak jelenti ki. Ezután Mak fal vay államtitkár s a megnyitó ünnep vendégei Paur Ödön, a kiállítás ügyvezetőjének kalauzolása mellett megtekintették a kiállitást. » A szemle a mezőgazdasagi csoportnál kezdődött. Külön pavillonban van elhelyezve gr. Eszterházy Fereue, Béla. és Pál devecseri erdőgazdaságának kiállítása, amely hű képe Veszprémmegye fejlett erdőiparáuak ; egyik legszebb része a kiállításnak. Impozáns a borkiállítás is. Poharakban mérik itt a hires somlyóit. Aki ivott, mindjárt, a poharat is elviheti magával emlékül. A pohár a veszprémmegyei ajkai üveggyár készítése. A gépipar csoport is gazdag, de legtöbb dicsérni valót találunk az iparcsarnok bau. A veszprémi és környékbeli iparosság ugyancsak kitett magáért. Asztalosok, szabók, esztergályosok, kocsigyártók, cipészek, lakatosok vetekednek ebben a csarnakban azért, hogy a néző figyelmét lekössék s igazán nehéz volna eldönteni, kinek van ebben legtöbb sikere. Külön ki kell emelnünk itt azonban mégis a Temesmegyei Gazda>ági Eg3resület házi ipari kollekcióját, a veszprémi hölgyek himzö, szövő, fonó munkáit, a herendi porcellángyár világfái la Ira is beülő remek porc llánedényeit, nz ajkai üveggyár produktumait stb. Gafedag és igazán megtekinteni való az állat.kiállitás anj'aga is. Eszterházy Ferenc gróf, Wolff testvérek, Csekonics Endre gróf, Veszprém város remek lo\alcat állítottak ki. Vetekedik vele egynehány kisgazda is, jelezve a népies lótenyé ztés fejlettségét Szarvasmarhákat, báró Hornig püspök, a zirci apátság, a pannonhalmi főapátság, Esterházy [mre gróf mutatnak be szépeket, nemkii önben egy pár kislódi, devecseri, döbrön'ei, somlóvásárh lyi kisgazda. Szép a hízott állatok kiállítás is. Ennyit általánosságban a veszprémi kiállitáson látottakról Az összbenyomás igen kellemes. Paur Ödön ügyvezető titkár gondossága és Jíörültekin'ö figyelme meglátszik n indenhol. A kiállítás területét szépen parkírozták, ez Schön József püspöki főkertész dicséretére válik. Makfalvay államtitkár szemléje alatt, sokszor melegen gratulált lovag Rainprecht, Antrtlnak és Kolozsváry főispánnak s végül meleg szavakban mondott, dicséretet a kiállítás e két főkovifeusának s az összes rendező bizottsági tagoknak. „Zalavármegye az 1848—49. évi szabadságharcban." — Megrendelési felliivás ily cimü könyvnek bövitett kiadására. — A fönti eim alatt 1889 ben 176 lapra terjedő könyvben megörökítettem ama főbb eseményeket, melyek Zalavármegye területén történtek 1848—49-ben. A munka nem volt teljes, nem volt hézagtalau, pedig csak megyénk levéltárából is 12 napig szedtem hozzá az adatodat, de hézagossága mellett is annyira érdekes volt, hogy az első kiadás (500 példány) már régen elfogyott. A könyv első megjelenése óta 15 esztendő telt el. Ez idő alatt uj nemzedék lépett az élet színpadára Zalában ; az akkori 6 éves gyermek is ma már 21 éves ifjú ; az ujabb nemzedék i:em ismeri könyvemet, nem 'smerheti oly részletesen azon eseményeket, melyek a nagy nemze'i dráma idején lefolytak szükebu hazánk — Zalavármegye területén. De bánj' 40—50 éves ember van még megyénkben, akik csak aunyit tudnak 48 ról : hogy bizony jártak itt az illyrek, horvátok, nemetek s táboroztitk itt a nemzetőrök és honvédek. Hát elég ez ? Nem. A zalai magyarnak hazafiúi kötelessége részlet' s n tudni azt is : kicsoda, kinek a nagyapja, atyja, anyja, testvérei hol és mit se gitHtek a haza ügyén ; mely városok és falvak Tlogyan viselkedtek az ellenséggel szemben ; ez és az az ütközet hogyan folyt, le a megye területén ? Könyvem első megjelenése óta ón nem nyugodtam. Sarkalt a becsvágy, tüzelt valami arra, hogy munkámat minél teljesebbé, hézagtalanabbá tegyem. Legyen benne minden, ami csak tőrtént a megyében, aminek csak értéke, becmlete van ; legyen benne mindenki fölemlítve, akinek csak némi font.osabb szerepe is volt akkor a megye területén, sőt a határokon tul is ; legyenek megörökítve s emlékül hátra hagyva, hogy kik voltak a zalai honvédek ? Össze ís szedtem a 15 óv blatt megint annyi ujabb meg ujabb adatot, hogy könyvem bövitett kiadása 350—4C0 nyomatott lapra fog terjedni. Vaskos köeyv lesz tehát érdekes bbnél érdekesebb tartalommal. Nincs valamire való család Zalában, melynek neve elő ne jönne a könyvben ; nincs város, de nagyobb falu sincs a megyében, melyről szót ne ejtenék. Összeszedtem, a mit csak lehetett. Mindazonáltal a kiknek birtokában volna valami vonatkozatos irat, nyomtatván}', újság, a melyről gondolja, hogy arról én aligha tudhatok : küldje azt, be nekem, hogy feldolgozhassam, hálás köszönettel fogadom. En Zalavármegye hazafiasan érző és gondolkozó közönségéhez fordulok azon kéréssel, hogy előleges megrendelésekkel tegye lehetővé ki-ki nekem, hogy könyvem bővített kiadása megjelenhessék. Ha a pártolás, a megrendelés nagy arányú lesz, képeket is vehetek föl a munkába. A könyv megjelenik 1905. óv húsvét napjára. Az előleges megrendelők 3 korona kedvezménves áron kapják. A megjelenés után 4 korona lesz az ára. Siessen ki-ki a megrendeléssel, hogy a f. 1904. október l-ig (legkésőbb október 16-ig) már tudhassam, hány példányt nyomassak a munkából s a nyomda is hozzáfoghasson a munkához. Jó barátaimat, ismerőseimet különösen is kérem megrendelések gyűjtésére. Zalaegerszegen, 1904. szept. l-én. Maradtam hazafias tisztelettel Nóvák Mihály áll. tanitó. Ovegfs János pedig aláirta iz elis mervényt a gyerek átvételéiül és ment az alkalmazott után. Egy nagy terembe jutottak, ahol sok bölcsö vol! ; a sok bölcső közt egy-két apáca sürgölődött; a sok bölcsőben megannyi kis elhagyott teremtés feküdt, ki alva, ki sirva, ki játszadozva. A bölcsőkön és a bölcsők fölött a falon egy-egy szám lógott. Öveges János bíró ur egyszeribe felfedezte a 187. számot. — A hun van ni! — rángatta meg a vezető kabátját. Odamentek a 187. számú bölcsőhöz. Angyalszép gyermek mosolygott feléjük a bölcső fehérségéből. Az egyik apáca is ott termett. — Ezt a gyereket elviszi ez a bácsi! szólt az alkalmazott az apácához. A jó nővér szemei könybe lábadtak. — Igazán? A kis Jóskát elviszik? Mennyire szerettem ezt az aranyos gyermeket ! — sirdogált az apáca. Aztán jól bepólyázta és bepakkolta a mindig mosolygó es gügyögő kis fiút, százszor is megcsókolta s nagy sírással tette a biró ur karjaira. Kis hija volt, hogy a biró is el nem pityeredett, a jó apáca nagy szomorúságának láttára; de megerősítette a vigasztalá.°, hogy milyen gyönj'öiü gyereke lesz a községnek — Elviheti! szólt, az alkalmazott. Biró ur kezét nyújtotta a pólya alatt az apácának (persze az nem fogadta el, csak meghajtotta magát). — Isten fizesse meg a jóságát,! — motj'ogott biró ur. — Óh, nagyon szívesen tettem a kedves kis Jóskának ! zokogott az apáca. — Maguknak is ! fordult biró ur az alkalmazotthoz. — Jól van jól csak vigye már ! mormogott az. És biró uram vitte a kis Kovács Jóskát, az ölében. Egy kendővel volt letakarva az eleven csomag ; biró ur fölfölemelgett.e a kendőt, hogy megnézze, hogyan viselkedik a gyerek, a község gyereke ! Csendesen elaludt; biró uramnak volt gondja, hogy nagyokat ne lépjen a lépcsőkön s valahogy tol ne ébressze. Az utcára érve azonban megtorpant biró uram. Ha ő igy megy végig a városon, hát szent, hogy kinevetik. Talán még meg is dobáljak. Taláu még be is kisérik. Az pedig borzasztó volna. Mit tegyen ? Lám, már is bámulják és mosolyogva mutogatnak rá a járókélők. Bifő uram kezdett vörösödni ós fcoszankodni. Ejnye, hogy erre nem gondolt! Iluh, n , már egy röndér is feléje tart, hivatalos komolyságu nagy léptekkel. Megáll biró uram előtt s rámutatva az 6Íeven pakkra, nagy mordul igy szól : — Mi vau az ölében kendnek? — Gyerek ! mordult vissza a biró. — Miféle gyerek? — A község gyereke. (Mind nagyobb csoportosulás.) — Miféle község gyereke ? — Nagyporda község gyereke. Én vagyok a nagypordai biró. Most vettem ki a gyereket ebből a házból s viszem haza. — A kendé ? — Nem. — Hát kie ? — Hát Kovács Borbáláé, aki Nagypordára való. — Tudja ezt igazolni. — Tudom hát. Fogja csak ezt a gyereket, mindjárt megmutatom az írásokat. A rendőr átvette a gyereket, a biró előkotorászta az írásokat s kibontva odatartotta a rendőr elé egyenkint. András bácsi átfutotta valamennyit. — Jól vau. Mehet kend. Itt a gyerek. — Mars félre az útból ! Mit bámészkodnak itt? Nem komédia ez! S erélv^sen félreszoritotta a tömeget, hogy utat m'ljon. Jóakaratú leereszkedéscímü, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, fűzve 1 K. Í0 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.
