Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-21 / 34. szám

1904. augusztus 20. BALATONVIDÉK 3. teljesebben megfeleljen. És tekintve az élén álló illusztris vezető férfiak tetterejét, kitartását mi reméljük is, hogy ez az egy­let gyorsan halad a megszilárdulás, azu­tán pedig a Balaton-kultusz ügyeinek föl virágoztálása utján. Azonban, sajnos, ennek az uj egylet­nek bölcsőjénél, a megegalakulás első lé­pésénél is már diszonáns hangok emelked­nek itt is ott is. Vannak sokan, kik nem az összekötő szálakat, hanem a széthúzó fonalat ráncigálják «cálzatosságot, szán­dékosságod keresnek abban, liogy a kö­vetség vezetőségének megválasztásánál a fürdőző közönség 80 sz ^.tékának tekin­télyes száma nem lelt ke őkép méltányolva, lianem az összes tisztvis ö, á lások amo­lyan Balaton-Földvár mintára lettek be­töltve. Szerintünk ebben mi gáncsolni való sem lehet. Az a 80 százalék közönség nagvrésze távoli vidék lakossága, kit sa­ját idegeinek tekintésen kivül alig köt más érdek a Balatonhoz, s aztán pedig örülhet .az a boldog 80 százalók közön­ség, hogy a jó Isten nekik módot adott, vagy hagyott, hogy ily tekintélyes szám­ban füidőzbet es üdülhet. — a Balaton hullámos partjain. A választásból pedig győztesen kikerült vezet ő?ég m gy részét születés, birtok ós családi tradíciók elvá­laszthatatlanul fűznek a Balatonhoz és annak ügyéhez, kik bizonyára meleg sze­retettel, teljes odaadással fogjak is löl ne­mes föladatukat. A Balaton-szövetség gyűlése külön­ben — mint t. olvasóink a napilapokból bőven értesülhettek — aug. 11-én a sió­foki fürdőtelep naeytermében folyt, la Zala- Somogy- és Ve-zpremniegyék neves féifiainak s az érdeklődő nagy közönség részvétele mellett. • Az elnöki tisztet Széchem i Imre gróf töltötte be, kinek nevéhez elválasz! hatat­lanul fűződik a Balaton somogyi részei­nek fölvirágoztatasa, ki a balatoni part használhatatlan fuióhomokját a két vár­megye földnépéoek fölemelésére virágzó szőlőteleppó varázsolia át, s kinek tett­erejétől és lelkes buzgalmától a Balatoni szövetség fölvirágozta'ását is reméljük. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel moud<.tta ki a szövetség megalakulását, majd az alap­Félóra múlva egy lány tűket ós cér­nát hozott. . . . A mester hamarosan á húzta a cér­nát, a lovag azonban mindig a tű me lett bökte el. Majd egyet fordult, alatta a föld­gömb s egyensúlyát, elve zt.ve, a földön ta­lált ülőhelyet. A néző közönség ós a mes­ter felkacagott. »Mí iebe uram ?« kérdezte vívó*) társát. »Egy bak döfött megt felelt a lovag nehezen forgó nyelvvel. Óriási hahota tamadt erre, mert ba­kot csak a lovag szem- látott. »Én főzet­tem azt a bakot, m^ly önt a földre dön­tötte«, mondta a Versenybíró herceg. A lovag természetesen ebes.-telte a 200 fo­rintot. A 200 forint nem sokait; maradt meg a mester zsebében, de fent maradt, az eset emléke a >bock Bier« >-lne> Z Jsben, mert a bajor sör ezen diadalanak Megörökíté­sére »bock« nak nev zték e' álobb mi­nőságü sörüket. A hazánkba hozott, bajor sörökkel át­származott hozzánk a >boc « elnevezés is. A hazai légkörben »bak«-ké magvarosodott e név ; Ct,ak mi nem uidunk még- annyi hazafiságot szívni a mag vai levegői ől, hogy a honi söripart páriohu' . Sz. es-l>beu fo­gyasztjuk a külföldi söröket, holott nálunk is készítenek trtyan söit. mely azokkal minden tekintetben kia Íja a >e,-enyt. Szafián Lajos. *) Talá-n i v ó ? — Szedő. szabályok letárgyalása után a választást ejtették meg közfelkiáltással a következő eredménynyel : Tiszteletbeli elnök gróf Széchenyi Imre főrendiházi tag, elnök Ba­laváry-Burchard Konrád főrendiházi tag, alelnökök : gróf Széchenyi Viktor, dr. Óváry Ferenc és Szűcs Béla, titkár: dr. Kovács Dénes, pénztáros : Várady Gyula, ellenőr: Gecső Ignác, választmányi tagok: Kolossváry József, Hertelendy Ferenc és Tallián Gyula főispánok, Kollec Sándor, Sárközy Béla és Cserián Karoly alispánok, Jáuossy Ágost c. püspök, Putteány Géza báró, Horánszky Lajos és László Mihály orsz. képviselők, gróf Htinyady József, Babarczi Schwartzer Ottó m. kir. udv. tanácsos, Forster Géza, Lóczy Lajos egye­temi tunár, Perger Ferenc, Édvi Illés Ká­roly, dr. Fittler Dezső igazgató, Sümegi Vilmos, Szaplouczay Manó kir. tanácsos, Háry István, Dezsónyí Árpád, Virius Döme, Hi'Jbig Ciprián, Fittler Sándor. Csemesz Pál, Takács Imre, Szenímiklóssy Gyula, Ibos Nándor, Márffy Emil, Gaál Gaszton, Csorba Ede, Rózsa Károly, Lehuer Vil­mos, Barriáth Kálmán, Svastits Nándor, Szupits Dezső, Tóth Éde, Kenessey Mik­lós Bolák István. Beréuyi Endre, Mészöly Gyula, Vadnay Szilárd, Bárdossy Imre, Révész Antal és Miliálkovich Tivadar. Kívánjuk, hogy ez a Iblkes gárda si­kerrel szolgálja ezt a nemes célt, raelj'et zászlajara tűzött — a Balaton-kulturájá­nak fölvirágoztatásat. A badacsonyi kőkereszt A Balaton legsz"bb pontján, Bada­csony bazalt és gianit-sziklás ormán Ra­nolder János Ve-zpréin vo t nagyútvü és halhatatlan emlékű püspöke az ötvenes évek végén hatalmas kőkeresztet emelte­tett, mely impozáns méreteivel önkéutele­nűl is mély benyomást- tesz a s emlé őre. Ezt a monumentális emlék-keresztet maga a püspök szentelte föl. Az erie a célra készített kocsi utón négyes fogattal hajtatott föl s haladott, a meredek sziklák oldalán vivő s a mélységbe tátongó uton. Azóta a turisták ezrei keresték föl Bada­csony tetejét s látogattak el a kereszthez. M-girtuk már, hogy a hatvanas években Mária Henriette belga királyné, József kir. herceg 0 fenségének nővére, Jó/sef főher­ceg és Klotild főhercegnő is felkeresték a remek kilátású hegyormot s pihenőt töl­töttek a badacsonyi kereszt alatt ájtatos imába merülve. Sok idő mult el azóta. Henriette, a belgák királynéja is jobb világba költözött,, de a turisták csapata évől-évre keresi föl Badacsonyt s látogat, el a kere-izthez is, melynek árnyábau fáradt lelkük megpihen. A. keresztre nivja föl Marza Gyula ur a közfig. elmet. Szíves sorait azzal a tudat­tal közöljük, hogy kifejezett kívánsága mielőbb teljesülni fog. Nem tudjuk van-e alapja a badacsonyi nagy és emlékezetes keresztnek, de ha nem volna is, 'hisszük, hogy a renoválás munkája nem fog soká késni, ha máskép nem, közadakozásból is, Különben itt adjuk a figyelemreméltó cik­kelyt, a mint következik : A hires bortermő Badacsony Keszt­hely felé tekinlö oldalán fogadalmi ke­reszt áll, melynek impozáns toronymagas­ságú szárain feszület látható, alatta ezzel a fölirat tal: Glória in excelsis Deo Do­mmo Christo. — 1857. Ámde a Badacsony-tetőt megmászó turistákat még ha nem is katholikusok, kellemetlenül érintheti, a katholikusokat pláne vallásos érzületükben mélyen bánt­hatja az a váratlanul kinos benyomás, mit a feszület képe nyújt. Tudniillik -- életnagyságnál jóval nagyobb ^méretű Krisztus képuek a feje hiányzik ; a szó legszorosabb értelmében le van fejezve ez a jelenleg csonka fe­szület. Bizonyára vihar szakíthatta le az ember vagy állat által alig megközelít­hető magasságban égnek meredő votiv kereszt, feszületének a fejét, ugy hogy az I, N. R. I. tábla és a test törzse kö­zött egy kegyeletsértő ür tátong. Felh ivom tehát az illetékes egyházi hatóság b. figyelmét, hogy ezt a bizonyára még tudomására nem jutott rongálást meg­felelő intézkedéssel helyreállítani szíves­kedjék. Különben is kevés történik a zalai hegyek vadregényes pontjainak a vonzóvá és látogatottá tételére ; a balatonvidéki nyaralók vendégei alig rendeznek társas kirándulásokat Szigliget, Csobánc, Bada­O O ' 7 csony, Tátika stb. Kisfaludy Sándortól megén^ke't természe'i szépségeihez. Éppen ezért egy olyan hatalmas val­lásos jelkép, mint a Badacsony kőkeresztje, mely a látogatók ezreinek bevésett nevé­vel, mint valami óriási emlékkönyv figyel­meztet arri, hogy közelebb vagyunk a Teremtőhöz, mint odalent:* a gondozást megérdemli. Merza Gyula. Aszály és ínség. A perzselő napsugár nem enged. Föl­éget mindent ami még éghető. Kopár ré­tek, fonnyadt kukoricái táblák, összezsugo­rodott burgonyás bokrok hirdetik ellensé­ges hatalmának szörnyű pusztítását. Most már vége mindennek. Reményeink szét­foszlottak az elszálló fellegekkel. Tengeri nincs, burgonya nincs, takarmány nincs. Pedig ez a szegényebb néposztály fen­tartó eleme. Még ha gabona szűkösen van is — ha kukorica burgonya van — a nép meg­élhetése biztosított. De hát ha nincs. E nagy bajok tu­datábau rámutat'unk mult vezotőcikkünk-­ben a kormányra háramló nagy köteles­ségre Rámutattunk arra, hogy itt nép­mentő akcióra van szükség. Elismeréssel emeljük itt ki, hogy a kormány e tekin­tetben már meg is tette a kezdő lépése­ket. Nevezetesen az által, hogy a gaz­dák állat állományának megmeniósére már is nagy mérvű előnyöket engedélyezett. Ám itt még nem érhet véget, a men­,és munkája. Már most kell gondoskodni hogy a népnek is legyen keresetforrása ós mun­kája. És itt, a kormány tevékenysége mel­lett nagy föladat vár a megyékre is. Mindenesetre vanuak kezeiébe alatt oly természetű alapok, melyeknek hova for­dításáról szabadon rendelkezik. Foglal­koztassa télire a szegényebb munkásnópet. Ez által lehetővé teszi a mindennapi ke­nyér megkeresését, másrészt elvonja figyel­mét az izgatók munkájától. A gazdák n} omoruságos állapotát sú­lyosbítja a nagy takarmány hiány mellett a vidóksz>rte grassáló szarvasmarha száj­ós körömfájás betegsége is. Vásárok nincsenek a törvényes zár­lat miatt. De nemcsak ez a legfőbb baj.. Vau ennél nagyobb is. Az f. i. liogv a, gazda csekély sz'rnu termését sem taka­ríthatja le a zárlat miatt. Itt is ugyan­csak erősen érezhető annak a mondásnak igazsága, hogy a betű öl. A gazda most nem tekarithat. Később a megkésett me­zei munka vagy egy esetleges hetes eső­zés gátolja meg ebben. Ki van téve, hogy megmaradt csekély takarmánya is kint a réten vész el. Kérdezzük: nem volna e célszerű ép­pen a rendkívüli idők miatt ós a nagyobb Keszthely, Balatonpart ós környékéről rendkívüli nagy válazs* tékban kaphatók Sujánszky József ^LdSXr

Next

/
Oldalképek
Tartalom