Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

2. BALATONVIDÉK szerű hivatásunk, hogy tudva is kénytelenek vagyunk kígyókat is melengetni keblünkön. Mit csináljunk a bőrükben immár alig megférő, fészkelődő nemzetiségi izgatásokkal. Minden izgatót csak nem huzhatunk fára. Mert biz akkor tulon-tul sok fa kellene. Mikor főkép a magyar intéző körök ben is oly félőgonddal óvakodunk mindattól, ami a magyar faj megerősödését és a magyar nyelv ismeretének terjedését volna hivatva előmozdítani —a nemzetiségi tenger közepette. Mig igy gyengül erőben és vagyonban a magyar faj, óriási, szinte megdöbbentő gyarapodást ért el — a bennünket körülövező óriási szláv gyürü mellett a germán faj,— mely már is ugy szereti Magyarországot tekinteni, mint olyan gyarmatot, melyet most még nem ugyai karddal, hanem a modern honfoglalás legújabb eszközével — pénzzel kell elfoglalnia. És mig mi itthon, fülig adósságban nemzeti eszmékről, közjogi sérelmekről stb. vivunk éveken át akadémikus értékű szóharcot — a germán faj, a nagy német nemzet a maga hideg számításával azt tartja — a pénz beszél ! Im a példa. Berlinben az Altdeutscher-Verein közgyűlésen hangosan dicsekedtek nem régiben hűséges szövetségeseink, hogy ez az egyesület egy országban sem költ el annyi pénzt, mint Magyarországon. Mire e nagy vesztegetés. Csak nem a magyar faj eiősitésére. Dehogy ! A német törekvések előmozditására. Gyarmatosítani Magyarországon, Mit akarnak mást a német tőkepénzesek nagyméretű birtokvásárlásaikkal ? Szomorú előjelei ezek ama nagy nemzeti katasztrófának, mely előbbutóbb bekövetkezik, ha ez a pártos nemzet idejekorán hozzá nem lát a nemzeti vagyon, a magyarföld megmentéséhez. Nemzeti politikánknak az a legnagyobb föladata, hogy a magyar faj lába alatt ingó földet megmentse a magy^ar nemzetnek. Ha takarékos, okos és a nemzet erejét mérlegelő nemzeti politikával a magyar földet megmentettűk a végpusztulástól s az elgyengült magyar fajt lábra állítottuk és megerősítettük, ha jóbarátainknak : a magyar föld hitelezőinek feneketlen zsákjait megtöltöttük az adósságok szerencsés kiegyenlítésével, akkor jöhetnek a nagymémetek gyarmatosítani — állunk elibők ! Állami gyermek-menedékhelyek. Általános megelégedés! keltett annak idején a Széli minisztérium által létesített — több nemes irányú szociális alkotás között — az állami gyermek-menedékhelyek intézménye. Szép reméuyeket fűztünk ezen igazán emberbaráti és hazafias alkotáshoz. Mert ennek révén számtalan, a társadalomra elvesztett élet megmentését vártuk Ismeretesek azok a züllött állapotok, mezeknek részint elárvulás, részint a szülők gondatlausága és más egyéb immorális okok miatt az elhagyatott gyermekek egész légiója esett áldozatul. Mikor azonban a törvényhozás megalkotta az elhagyott gyermekek istápolását és megmentését célzó intézményt, az állami gyermek-menedekliázak szervezetét, szinte megkönnyebbülten sóhajtott föl a hazai közvélemény. Mert szint.o érozte, hogy ezzel egy nagy kő esett le szivéről. No, most már cs;>k nem lesz cly bö aratása a pusztulásnak, az elhagyottak perifériája. Mikor oly kevesen vagyunk magyarok ugy is, hogy Széchenyi ismert mondása szerint még az apagyilkosuak is meg kellene kegyelmezni, akkor miért lenne mostoha ez az édes anyaföld azok iránt az ártatlan elhagyatott gyermekei iránt, kik önhibájukon kívül dobattak a züllés karjaiba. E<a Széliminisztérium megcsinálta a mentés munkáját,' meglett az állami gyermekmenedékhe'ly. Megvalljuk mi ós velünk együtt sokan a célnak megfelelően egészon ideálisán fogtuk föl ezt a kérdést. Ugy gondoljuk, hogy most már az az ügy végleges megoldást nyert. Bizonyos internátusi rendszerrel képzeltük a megoldást. Ugy t. i. líogy az egyes ridékeken felállított gyermek-menedékkel}', fiz azon vidék elhagyott gyermekeinek az annyira hiányzó otthont adja meg némileg. Fölveszik a gyermeket a menedékházba. Ott kellő helyiségekben, kellő személyzet, mintegy hiányzó szülőket pótolva családiasan nevelik, azutáu pedig tanítják, képzik és biztos, a gyermek hajlamainak megfelelő életpályára ki is tanítják, természetesen állandó fölügyelet és ellenőrzés mellett. így felelt volna meg ez az intézmény annak a magasztos célnak, melyre Hilajdonkép szánva is volt. Csakhogy sok történt azóta Meghalt — nem a gpermek, hanem ez esetben az apa — tehát oda a komaság. A Széll-miuiszterium megbukott. Uj emberek, uj tervekkel és más felfogással jöttek. A gyermek-menedékhe'yek uj iatéz-ményéhez fűzött sok szóp remény füstbe ment. Az intézmény sem az lett, a minek tervezték. Lássuk csak. Meg vannak a menedékhelyek. Vannak drágán fizetett felügyelök, hivatalonokok, kik annak idején alaposan szaporítják a hivatalos szavazók számát, meg van a személyzet. Össze is írják, össze is szedik az elhagyott gyermekeket. Azutáu hatósági rendeletre be ís viszik a menedékházba. Ott fölveszik, bö anyakönyvélik s azután jó fizetésért kiadják egy-egy vállalkozó családoknak ! Azok a vállalkozó családok el is fogadják a gyermeket. Nevelik is. Természetesen gondjuk van arra, hogy a gyermek meg ne haljon, hogy a jó fizetést minél tovább húzhassák az államtól. De

r hogy minő »nevelést« nyernek azok az elhagyott gyermekek, azt gondolni lehet ! Ezzel már ki is mondhatjuk, hogy az állam: gy ennek menedékhelyek a mai szervezetnek éppenséggel nem felelnek meg a II. Belépett az orvos a szobába, s egy szempi'lanlás alatt észrevette, hogy a helyzet nem változott. Dr. Marchai Pét r még fiatal embt,r volt, nyílt tekintettel, előkelő arccal ; valóii tudós, kinek anatomai munkái, tudományos kísérletei s legutóbb egyetomi tanárrá történt kiueveztetése,- szép hírnevet szereztek. Mialatt az orvos a beteg fölé hajolt, az anya nem tudta róla levenni üzemeit. Oh ti, kiknek gyermekei vannak, kik élveztétek az ő mosolyuknak hatalmát,, Lik örültetek velük, kik remegtetik értük, ti fel tudjátok fogni feszült figyelmét, anélkül, hogy azt szavakkal leirni szükséges volna. Hirtelen ugy érezte, mintha fátyol borulna szemeire, elfojtotta a zokogás. Látván, hogy az orvos fejét rázza, megértette, hogy minden remény hiába való. Mmden erejére szükség volt, hogy összetörve élettelenül ne essék essze. Az orvos most közeledett hozzá s megfogva kezét, las:u hangon igy szólt : — Megkísértek még egy utolsó próbát. Ezen szavakra Arbelles asszony felemelte fejét, szemében fény csillogott, a halál rettenetes képe a remény egyetlen sugarára, mintegy varázsütésre tűnt el szeme elől. — Meg kell őt mentenem — tevé hozzá Marchai — mély hangon. Rendelkezett,, hogy menjen el valaki rögtön,, hívjon el egy orvost a negyedből s mikor az megérkezett, műszeres tís fájából előszedte a szükséges orvosi eszközöket, előkészült a műtétre : a Iégcsövágásra. A gyermek már alig lélegzett . . . görcsöseu vonagiava húzta össze magát a retteuetes betegség nyomása alatt, mely összeszorította torkát, s fojtogatta mint egy gyilkos. — Asszonyom — mondá az orvos szomorúan — kegyednek most távoznia kell, a segédkezésre férje s coilegám elég fog lenni. Az anya kiment, könytelt szemeivel esdő pillantást vetve rá. — Mindenre, ami kedves előttem a világon — szólt hozzá az orvos, esküszöm, — hogy mindent meg fogok tenni ami lehetséges, hogy megmenthessem, » hogy meg fogom menteni. Bátorság s bizalom ! A szegény asszony hosszan csókot lehelt gyermekének homlokára, azutáu eltűnt a széles ajtó mögött, mely összekötötte szobáját a beteg szobájával, III A műtétet elvégezték. A doktor, miután felvágta a gégét, vékony érczcsövet tett abba, kiszívta a nyalkát, mely elzárta belülről a csatornát, a nyílásba helyezett csövön friss levegő hatott a uégébe, erre lassan-lassan rendes lett a tüdő működése, ami oly javulást, hozott létre, amely csakhamar szemmel látható volt a szegény teremtés arcán. Marchai ekkor Arbelleshez fordulva igy szólt; — Most már behívhatja. Midőn az anya a szobába lépett, a kicsike felnyitotta szemeit s meglátván anyját, gyengéden mosolygott, mire az anya életben látva gyermeké', — dacára fájdalmainak, azt hitte meghal az öröm sutya alatt. A hörgés megszűnt, a gége sziszegő fütyülése elmaradt s jóleső nyugalom váltotta fel az előző éjjel rettenetes halálküzdelmét. Kevéssel utánna a gyermek lassankint erősödni kezdett s minthogy most már a gyógyulás biztos volt, az orvos ezentúl csak ritkáu jelent meg. IV. Egyik reggelen aztáu Arbelles aszszony meghívást kap itt, hogy sürgősen keresse fel Marchai Pétert, kinek fontos közlendői vannak részére. Éppen odaért, mikor Patermina az öreg gouvernant szakadva jött elébe s Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkivüli nagy választékban kaphatók Sujánszky József ÖeS"