Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
2. BALATONVIDÉK 1904. szeptember 11. hallunk társalogni, ugyanakkor azonban meg sem ütődünk, ha kereskedőink nagy része nemcsak németül levelez ott is, hol az elkerülhetetlen szűkség kívánja, hanem magán érintkezéseiben is német szót használ annyira, hogy egy norma napon azt hinné az ember, hogy nem is Magyarország kisebb és nagyobb városaiban és falvaiban, hanem Németország valamelyik kereskedelmi gócpontján van. A hadsereg már megnyitotta sorompóit a magyar 113'elv előtt, nyissa meg a-kereskedelem is. Ha az első lépés nyomán óvatosan és kitartással tovább halad a nemzet, a magyar nyelv jogának végleges győzelme nem maradhat el, de ugyanilyen SZÍVÓS kitartással kell munkálnunk azon is, hogy zengzetes és édes magyar nyelvünk a közélet minden nyilvánulásában ; tehát a dédelgetett nemzetiségek iskoláiban s a kereskedelemben is teljes érvényesülést nyerjen és győzelmet arasson. A hét. — Az amsterdami kongresszus. Politikai vakáció. A magyar nyelv jogai, Apponyi Prohászka Amerikában, A háború. Az iíjuság. — Harc a késhegyig ! Ez volt a jelszó a nemzetközi szocialisták kongresszusáu. Harc a feuuálló társadalom é s annak reudje ellen. Hogyne? Hol az tluöki emelvényen nagy belükkel ki van írva, hogy 11 iu•.• I - ( ten, nincs haza, nincs ti mzet, mi ellen nejaa harcolnak azok ? Nemzetközieknek mondják magukat kik miud egy lestv.' vk; de csak az elmelet mondja ezt, mert otthon miud nemze'i eszmét, é: pulit • / • '„ ' nak ; mert ha nem lennél;, elfújná 61. et. a közvélemény vihara. Sajnos, niég nálunk léginké',,li a n->mz»t.k-öriek. iVinek oka ismeretes. De azért Jaurés és Jtíobel, Gue.sde és Bernreiter, Millerand és Vo'llmar a testvéries gyiiiésen is ellenségképpen állottak szemben . . . Má>; a papiroson levő elmélet és más az élet praxisa. Ezt, a tanúságot vonta le magának a szocialista parlament.. Ami parlamentünk vakációzik. Hoszszu, küzdelmekkel ós kuruc frázisokkal teljes ülésszak u'án pihen, miután a fönnebb említeti, tanúságot már régebben levonták tagjai közül sokan. Mert bizony szépek azo•> a kuruc frázisok, de az élet praxisa sokkai szebb és kényelmesebb is. A mi eredmény m^gis van, >z is leginkább Apponyi grót érdeme. Ő ü tötte a tát, nns szedi a gyümölcsét. Ez «z ö fátuma. Egy érett gyümölcsöt máris lesz.ikasz'ettak a nevelő örökösök. A magyar uyelv érvényesiiléséiitk hódítása ez, jogának elismerése. D.c-iöség az eszme mozgatójának, dicsőség a nyelv őjerejóuek, dicsőség a inegluídolinák érle ! Ő pedig, kire büszke lehetne Európa valamenn}'! parlamentje, 1 »R jpra*entai ions-Graf« sz repét. tölti be. Mosi is Amerika felé vitorlázik, Siiut-Louis Mo. váto sába, hol a világkiállítás alkalmával interparlamentáris békekonferencia lesz. Oda jő egy oly politikus, eg\ oly tudós, egy oly szóuok, egy oly államférfiú, egy o y Tan ember, mint ö. S csodálatos találkozása a véletlennek, hogy ugyanakkor a szóuoklás és tudás értékesítésében nagy társa, a katholikus magyarság büszkesége, Prohászka dr. is ott van. Ö is bókét hirdet, a lélek békéjét : mi siókat tari két buzgó társával, hogy a veszni induló magyarságot össze tartsa. Apostoli munka mindkettőé. Vájjon melyik eredményesebb ? A háború pedig, az örök béke hangos, ugyancsak hangos cáfolója, még mindig foly. A kis japán rep nem csügged s szorongatja a medvét. Mire e sorok napvi ágot Iáinak, Port-Arthur már tal 111 bevéve s a szárazföldi nsgy oro z sereg is szétzúzva. Nagy elkeseredéssel folyik a vagyon- és <mbennás minikét 1 észről. Az emberi élet és jogok nevében kellene e háborúnak véget, vetni. Városunk is !.o áinak f Ni és környéke I enépesedik. Vége a vakációnak s a .munkás sereg megjelent újra, hogy folytassa a pihenéssel -n«<r*zskit^tt munkát. Egészséges, vidám arcok rem-'tiuyel néznek a jövő munka elé. Ha szorgalmuk • nem lankad, lesz is eredmény, Legyen is, az ö előhaladásukra s jó szülőik örömére. Veni Sttncte Spiritus ! A veszprémi kiállítás. A veszprémi kiállítás az idei k'állitások közt legszebb t's legnagyobb. Eiiendez^se keilves, uUyaga becses, hű képér, adja a megye fejlett mezö^azdaságánaii, hatalmas erőku'tutáiának, a megyei iparosság jó Ízlésének- és szorgalmának. , E szép kiá'Iitás e.-Ö sorban a vesz|irómmeL'yei gazdasági egyesület érdeme. Ez a. so'tra hivatot i egy stílét alig egy esztendeje küzdötte fel magát a dolgozó gazdasági egyesület-k sorába és I jt, ki dicséretes m nkárságot a veszprémmegyei gazdák javára. .Elnöke Kolozsváry József főispán, hűséges társa a munkában ovag Rüinpréchl. Antal alelnök, püspöki uradxlmi j ószágkonnányzó. A veszprémi kiállítás nagy sikerében az érdemnek igen jelentékeny ré.-ze P.iur Ödön gazdasági egyesületi titkárt illeti meg. ^ I A megnyitó ünnepségről a következőket jelenthetjük . Lobogódiszben, ünnepi köntösben várta Veszprém városa vasárnap délelőtt Makfalvay Géza földinivelésügyi államtitkárt, akit a családi gyászai miatt akadályozott Tallián miniszter bizott meg maga helyett a Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület által rendezett mezőgazdasági és ipari kiállítás megnyitására. A megnyitás déli 12 órakor volt, a kiállítás területét egészen ellepte a férfi ós hölgy vendagek tarka tömege. Koloz-váry József főispán, a kiállítás elnöke üdvözölte Makfalvay G^za államtitkai r t a kormány képyise őj 5t es sajnálatát fejezi ki. hogy Talltáu Béla miniszter csal idi gyásza miatt, neu 1 h-t jelen az ünnepen. Kéne az államtitkárt, hogy tolmácso ja a miniszternek a varm g>e sajnálk zasát. Ezután foly atva beszéd-t, azt fejtegette, hogy b veszprémmegyeí gazdasági egyesület megifjodva, föladatául tűzte ki, hogy tanítsa, oktassa a kisgazdákat, akik eddig csxk viselték a terheket, melyeket az állam rájuk rótt. Kéri e törekvésében a — Mondja már, mit akai kend ? kiabáltak I <izbe. — Idát a/t, hogy hozzuk azt a .szerencsét.len gyereket haza és neveljük tol magunk ! — Helyes ! Jól beszél ! hangzott sokfelől. — Ug.yan minek ? Megnevelik azt ott is ! hangzott, másfelől. De az ellenzők sokkal kevesebben voltak. A jegyző maga is iiártón gazda pártján volt. — Igaza van Kis Pipás uramnak -— szólott a falu pennája, föltolva szemüvegét a homlokára. Ha már ránk szakadt a gyerek tartása, hát, tartsuk mi magunk, kevesebbe is fog kerülni, és föl is nevelhetjük magunknak ugy és arra, ahogy és amire akarjuk. Lesz a kőzsóguek is egy gyereke. Ez lefegyverezte azokat is, akik eddig ellenkezui próbáltak. A község gyereke! Nagyszerű! Más községnek itt a szomszédokban nincs ilyen. Úgyis regen törik a fejüket a nagypordtuak, hogy mint főzhetnék le a csumonyiakat, akiknek van egy községi verklijük. Mit, verkli?! Nagypordán egy község gyereke ! A nagy ^derültségben azonban eszébe jutott valami Kopaszi János esküdt uramnak. — Hogyan hozzak ide a gyereket Budakeszid! ? — Az postán! moudta valaki, mire nagy nevetés lett. — Telegráucson ! toldotta egy másik. — Hát ugy nem, — szólt a jegyző. Hanem valakinek fól kell menni a gyerekért Pestre. Kit küldjünk? Ki ezt, ki azt. kommendált.a ; de legtöbben bíró uramat. 0 mái megjárta egy szer Pest városát, mikor a nagy kiállítás volt. Meg hát azért bíró, hogy ilyen fon tos dolgot okosan mégcsináljon. — Hát vállalkozik rá, biró utam ? kérdezte a j f lgyző. Biró uram, akinek neve Öveges János vala, méltóságteljesen fölállott s önérzetes hangon így szavalt, : — Elvállalom. Miért ne? Hivat lomhoz is illő, hogy a községuek ilyen fontos dolgát én hozzam rendbe. Da ki fizeti ineg az útiköltséget? — Kend maga ! volt az egyhangú válasz. — De már megkövetem a tisztőlt kópviselőgyülést, ez nem lehessen. Ha valaki a község dolgában jár, hát az ugy dukál, aminthogy eddig is ugy dukált, hogy az útiköltséget a község fizesse. — A községuek nincs pénze ! hangzott ismét. \ - - - A biró lehajtotta fejéit — Hát az is igaz. És azért én kész vagyok a/, útiköltség felét a magam zsebéből fizetni, de a másik felét aztán fizesse a község. — Helyes ! Eljeu ! Öveges Jáuos biró ur önérzetesen fitymálta le a hordárokat., akik mindenáron ki akarták kapni kezéből, sőt a nyakából is a tarisznyáját. — Elbírom én magam is! Nagyokat koppantgatva a pályaudvar aszfaltjáu, vonult ki a nagy csarnokból. Nem bámult, nem nézegetett., nehogy azt gondolják felőle, hogy buta falusi paraszt, aki még soha sem látta Pestet. Eg}' vendéglőben, ahol már egyszer szállva volt, letette <• tarisznyáját s onnan neki indult a lelencház fölkeresésének. Jó négy óra tellett bele, míg számos kérdezősködés és számtalan kerülgetés uíán ráakadt. Bevezettette magát az igazgató elé, ott kirakta az írásokat és előadta jövetelének- célját. Az igazgató ur azt mondta rá, hogy: «jó! van!», aztán becsöngetett egy alkalmazottat s elrendelte, hogy »tizenegy hónapos Kovács Józsefet, Kovács Borbála fiát, adják ki Öveges Jánosnak. í ^ Keszthely, Balatonpart. és környékéről rendkivüli nagy tékban kaphatók Sujánszky József fe^r válazs-