Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

1904. juliug 3. BALATCNYIDÉK 3 gény magyar költőket szivére 'fogadja. BerzsenyíJ a nemzet fenséges hangú költője lép le rozoga kocsijáról. S most mi történik. A dus javakkal megáldott, nagy gróf levett kalappal megy a szegény költő elé és ezt tes/i akkor, mikor magyarnak lenni szégyen, magyar Írónak lenni, ép

rn szerencsétlenség volt. Mily magasztos, mi'y eszmekellő e kép ! Akkor e ragyogó palota helyén egy egyszerű, barnafalu kastély állt. És ime ! E ragyogó palotában, melynek lobogó szövétneke most is az idealizmus, egy század alatt megismétlődik a dicső mult. Mi a magyar dalnak szerény mivelői nem oly érzések hatása alatt vagyunk-e, mint azok a szivesen látott magyar költök voltak? Nem övez e kőiül bennünket ngyanaz a szeretet, leereszkedés és megbecsülés ? íme a mi imádott Zászlóanyánk, kit. az isteni Gondviselés édes hazánktól elszakitott, gyengéd kezet, nyújt a magyar szó, magyar dal, magyar ének múzsájának ; mert ő is érezte áldott lelkében a költő e szavainak igazságát : «szivet cseréljen az, aki hazát cserél.» És mert ez igy van s mert legkegyesebbeu megengedte, hogy holnap felavatandó nemzeti zászlónkat az 0 magas nevének varázsával övezhetjük, ezért mondoü én most lelkem mélyéből hálás köszönetet s azt, kivánom, hogy a főméltóságu Hercegnét, a mi szeretett Zászlóanyánkat édes magyar hazánk diszére, magas családja boldogitására s mindnyájunk örömére a Magyarok Istene soká, igen soká éltesse ! Igen meghatotta a multak emléke s a lelkes magyarságtól áthatott be zéd a grófi családot, s szivé'yest»n megköszönta a szónok szép beszédét. Újra ének következett ezután; Pache «Csendos éj*e. Majd megtoldották a Jeligével és Eckhardt A. «Népdalegyveleg*-ével az énekszámokat, mert igen tetszett az előbbi két ének. A gróf ur még ezután hosszassabban elbeszélgetett, s csak azután jöttek haza a dalosok. Másnap reggel 7 ó. 6 perekor érkezett meg a nagykanizsai írod. ós Müv. kör dalárdája Horváth György fögimn. igazgató ós Bőhm Emil karmester vezetése alatt, kiknek fogadására a Dalkor testületileg jelent meg a vasúti indóháznál. A vasút megállása után a Dalkör a vendégek tiszteletére jeligéjét énekelte, azután Lakatos Vince dr. elnök a köv. beszéddel üdvözölte őket : Igen tisztelt Uraim ! Kedves Dalost.esl vérek ! Midőn a nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör Dalárdája > itt a kék Balaton partja virányain* a «Készt helyi Iparosok Dalköre» nevébe-;. igaz magyar szivvol üdvözlöm, azt kivánoin, hogy ezt a napot, melyet oly megbapóan egyhangú lelkesedéssel, időt és fáradságot nem kímélve neküuk, illetőleg a magyar dal eszményi kultuszának szenteltek, itt a mi szerény körünkben teljes megelégedéssel tölthessék. A mai világbau, midőn az embert embertársától oly sok meggyőződés, eszme és foglalkozás választja el, jól esik egy oly magasabb eszménynek utján vállvetett mtlnkával haladnunk-, mint a milyen az édes, a férfias, a komoly magyar dal, magyar ének, a magyar nemzet jellemének leghívebb tükre és tolmácsolója. Önök is, mi is ennek a magyar dalnak vagyunk munkásai s azért az édesen zengő magyar ének nevében igaz magyar szivvel kívánjuk : Éljen a Nagykanizsai írod. és Müv. kör Dalárdája ! Isten tartsa őket körünkbe! (Lelkes éljenzés.) Majd a Kanizsaiak is elénekelve jeligéjüket, Horváth György elnök szólt, kiemelve egyrészt az ének nemesítő erejét, másrészt nagy szerepét a nemzeti közművelődésben. (Lelkes éljenzés ) Utána a • Hullámba* vonn'tak, hol a «Szózat* és • Himnusz* összpróbája volt,mely egyszerre kiválóan sikerült. Utánna a vendégek megtekintették a várost, zászlószentelés után pedig a Balatoni Muzeumot. De tartsunk sorrendet. Csepegős, boius, sáros volt az idő, de még's künn tartották a templom előtt a szertartást. Pon'bpn 10 órakor érkezett meg a zászlóanya édesatyjával egy kocsi' ban, majd az grófné Alex couitessel a másodikban és Ella comtesse az ifjú György gróf úrral a harmadikban. A sátorban elhleyezkedve, megkezdődött azonnal a szt. mise, melyet az apátplébános olvasott s utána a remek nemzeti szinii zászlót szentelte meg, melyet a szertartás alatt, a zászlórnya is megfogott. A város főutcája lobogódiszt, öltött, s nagy közönség lepte el a templom előtti teret és utcát. E-dekes volt látni a menetet, mely az ipartestü'étből indult meg. E'ől a nagykanizsai kőr « a he'ybeli l^gényegyleti zá«z'Ó között a beburkolt szentelendő zászló, majd 75 hófehér szép nyo-zolyólány vőfélyeikkel, utánna a nagykanizsai írod. Kör dalárdája, s a Dalkör. A tüzoltóegyesület kordont vont és igen ügyesen tartotta fenn a rendet,. Szentek's után az első szeget a zá.vzlóanya verte he «Isten, király és haza nevében,« mely mondást zugó éljenzés követett. Majd Festetics Tassilo gróf ur • Isten áldd meg a magyart a s György gróf «Ha Isten velünk, ki ellenünk ?• jeliigévei. Herteleudy Ferenc főispán ur hosszabb, gyönyörű jeliigét mondva verte be disz zászlószegét. Majd Magyarország biboros hercegprímása zászlószegét Dunst Ferenc dr. apátur verte be • Isten és haza* nevében,. A megyés püspök urét Lnkatos Vince dr, a következők kíséretében: •Midőn a német a Wacht am Rheim-t, énekli, a magyar a Szózatot ós Himnuszt: a dal szárnyain mindkettőnek neinzeú önérzete nyilatkozik meg fönséges erővel és méltósággal.* Kunc Adolf dr. csornai prépost praelatusót Berkes Ottó prem. kanonok; • Becsületes munka után a tisztes szórako"zás üdülést nyújt a testnek és a lélek harmóniáját, tartja fenn.* Kroller Miksa dr. zalaváii ap«tét "szintén ő. "Dalunk őszhangját, sohase zavaija meg a szereteLlenség disharmouiája. * Burány Gergelv dr. c. főigazgató : «Nyujt,s feléje védő kart, ha küzd e 11 e n s é g g el.t Dézsányi Árpád dr. fő'it.kár; • Büszkén lobogva buzdíts a dalra, mert a dal nemesiti sziveinket, és Istenhez emeli lelkünket,.* A város • evében Bognár Imre v. jegyző : <üi zászló szent jeligéje legyen sziveinkben örök.* Biichler Sándor dr. keszthelyi rabbi Írásban küldte be jeligéjét: «A tiszta, jó szívből eredő hang, még ha gyönge is, a legtávolabbra ér el, ahhoz a legmagasabblioz, ki csak a tiszta, jó sziv erejét vizsgálja.* Berkes Ottó szónok h • szónok !atában elmondottak megvalósulására.* A keszthelyi ipartestület, nevében Braun Rudolf elnök : «Ezen nemzeti jelvény buzdítsa e testületet, Istent imádni, hazát szeretni ós lelkesítse testvéries összetartásra a mi testvéreinket.* A felső takarékpénztár nevében Hoffmann Miksa • Hirdesd fennen nemzetünk halhatatlan költőinek dicsőségét még a késő nemzedéknek is!» A kath. Legényegylet nevében Peér Leó elnök: «A tisztes ipar Istent áldja, hogy Isten is áldja a tisztes ipart.* Tantossy Sándor osztályparancsnők: «A király ós hazaszereto., lebegjen mindig szemeink előtt.* Kerekes Endre százados : «A hon megmentésének nagy munkájában "a dal nem kevesebb érdemet szerzett, mint a kard ; hősi tettekre a harcfi szivét dal is tüzeli. Aki tehát hazáját szereti, a dalt, meg nem vetheti.* Simon Sándor dr.: <E zászló alatt zengjen örökké az édes magyar dal s a dalos sereg mindig az igaz hazafiságnak legyen zászlója.* Csanády Gusztáv dr.: «Az igazi hazaszeretet, abban is nyilvánuljon, hogy pártoljuk a hazai ipart. Kívánom teljes felvirágzását!* Lakatos Vince dr. elnök: «A dal a honfiúi érzelemnek leghívebb tolmácsolója s midőn a magyar dalnak zászlót szentelünk, 8zt kérdeni : mirevaló ? — nem mutat a hazafiságnak legnagyobb fokára,* Láng Emil : «E szentelt lobogó óvja, védje s oltalmazza meg azoxat,, kikn'ok szivében nemes szeredet ég s ajkukon lelkes dal fakad.» Galdon Károly: «Aki a dal iránt érzéketlen, az lehet a világon a legszerencsétlenebb ember !» Práger Tivadar: • Lobogva hirdesse e zászló a harmóniát dalban és társadalomban * Haas Mária : «Hol dalt hallasz, ott, megpihenhetsz ; rossz emberek nem dalolnak.* Sárvári D.-tlosegylet: «Dalbau és életben egyesüljünk.* Pécsi polg. dalkör: «A magyar dal egyesits^n bennünket szép hazánk szeretetében.* Huber Gyula: «Dalban van az érze'em.* Sajnáljuk, hogy részint, térrzüke, részint biány miatt nem közölhetjük az összes jelmondatokat; igy a Főispán ur ő Méltóságának gA'öiyöiü, hazafias jelmondatát, a kanzsaiakét és még sok másét. Készakarva hagytuk utoljára azt a remek beszédet, melyet még a zászlószegek beverése előtt,, közvetlenül a szentflési szertartás után mondott B ikes 0 tó főgimn. tanár a közönség osztatlan figyelme közben, s mely annyira magával ragadta a közönséget, hogy a szónokot, hatalmasan ínegéljentzte. A beszéd igy hargzott: Dicsértessék a Jézns ! Ájtatos Hallgatóim ! Kilenc éve e város törekvő iparoaai egyletet alapítottak, hogy abbfm a jól végzett napi munka után a fárada'mat kellemes szórakozással enyhítsék. Szórakozásul a legnemesebb* t — a földön az egyedül örökélelüt — a da't választották. Énekelni akartak a két legfenségesebb eszmének: Istennek ós hazának, jeligéül választván: «Istent s hazát zengje dalunk — E kettőért élünk — halunk.* Mindnyájan tanúskodhatunk, hogy szent célúknak buzgó ós becsületes törekvéssel igyekeztek megfelelni a mu'tban — 9 hogy hiven akarnak megfelelni a szent eé'nak a jövőben is, bizonyítja a mai alkalom, midőn elhozták ide a háromszínű zászlójukat, hogy az egyház szent áldásának kikérése után, most már felszentelt zászlójukra tegyenek fogadalmat, hogy hő szeretettel, tiszta, önzetlen szándékkal, Is'en s hazába vetett, törhetlen reménnyel fognak tovahaladni a kitűzött szent cél felé : zengeni Istent s hazát. Szebb, magasztosabb eszme az emberi szivet nem dobogtathatja; ki e kettőnek megfelel, hiven betölté emberi hivatását! Az isteni bölcsesség sok-sek munkakőrb'3 osztott szét bennünket, de bárhova á'li.tott, magas vagy alacsony polcra, hivatásunkat, méltóan csak ugy töltjük be, ha e két, legszentebb eszme — Isten és haza — lesznek vezércsillagniuk. Mindnyájan munkások vagyunk, az egyik szellemi tehetséggel, a másik anyagi erővel dolgozik, d8 mindnyájan emberek vagyunk, egymásra utalva, hogy egymást támogatva szeretettel egyesült erővel valósítsuk meg az isteni gondviselésnek tervét, az Isten akaratát. Ezért, tisztelt uraim ! méltóan választottak önök, mikor dalukkal első sorban is Istennek akarnak kódolni, mert «semmi sii.es, ami az emberi szivet annyira felemelhetné*, következőleg az élet, mindennapi jeleneteiben, a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzáragadt, szennytől annyira megtisztíthatná, mint az Istenség nagy goudolatával való foglalatoskodás.* (Kölcsey.) Isten nélkül nem lehot áldás munkájukon. Felsőbb segedelem nélkül az ember az élet terhei alatt könnyen összeroskad. Emlékezzenek meg, hogy az egyház, amelynek ma áldását kikérték a munka mellé mindjárt odaállítja az imát is, hogy amelyik müheíyből az Isten számkivetve van, ott ki van zárva a munkásnak legjobb barátja; hogy oda, ahonnan a vallás száműzetik, bevonulást tartanak az emberi szenvedélyek ós csakis