Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

1904. december 11. 3 dekelt vezetők és a nagyobb szellemi látó­körrel biró fürdővendégek együttesen lát­nak hozzá a hiányok eltüntetéséhez és a népet nevelik arra a foglalkozásra, amely annak szerencséjét előidézni hivatott, olyan népes lesz egynéhány esztendő elmultával tavasztól őszig a Balaton partja, amilyen­ről ezelőtt nem is sok idővel az emberek álmodni sem igen mertek volna. Cs. E. Csányi László szobra En nem tudom, de egy pesti lap mondja, hogy Csányi Lászlónak a szobrára valamikor kezdettek pénzt gyűjteni s va­lamennyicske össze is gyűlt, aztán micden elhallgatott. Nem az ugyneveze't piszkolódásért kell a szónak ezt a fonalát tovább fon­nunk, mintha valami gyanús tünettel volna bajunk. Ha kezdette valaki, bizonyosan meg is van a kezdet sértetlenül. S ha senki sem kezdette, akkor még bizonyosabb, hogy a nem tevőt nem lehetett rossz helyre tenni. De akár kezdette valaki, akár nem : a mostani állapot sí semmivel egyenlő. Már pedig nem haszontalan tárgy a Csányi László emlékéről beszélni. Ha, kezdette va­laki s félbemaradt : folytatni kell ; ha senki sem kezdette : meg kell kezdeni. A mult nem halál s a halál nem enyé­szet. Csak a hátunk mögé szorult levegő s a föld alá rejtőzködött gyökér. Az élet­nek feltétele ez is, az is, Szivünk ebből és táplálkozunk abból. Gj ökér ámult, a nem­zet életfájának a gyökere, melyet HZ em­lékezésnek a könnyeivel kell öntöznünk, hogy a fa el ne száradjon. EUö sorban gyökeréből táplálkozik a fa. Múlton épül a jövő. »A lelkes eljár ősei sirlakához s gyújt régi fénynél uj szö­vétneket. « Meg kell becsülni a multat, hogy ér­demeljük meg a jövőt. Csányi László egyik fényes alakunk a históriai nagy alakok kőzött. A 48 as zivataros napokban szerepelt s szerepe nem volt az utolsó szerep magyar fajunknak ébrentartására Nem vitte azt a szerepe^, amit Kossuth Lajos vitt, mert azt csak egy ember vihette. De nézzük meg a felhívó szózatjait, melyeket az égő szenvedelem lángja hevített. Magyar hazájához és nem­zetéhez szitó láng hevítette szózatjait. Nem hidegebb láng, mint a többi magyar nagy hősöknek és vértanuknak a szivét. Állítsunk emlékszobrot róla. Becsül­jük a, multat, hogy megérdemeljük a jö­vőt. Áldozzunk a múltnak, hogy ne átkoz­zon meg minket a jövő. Nézzünk háira is hogy láthassunk előre. ÁHitsunk szobrot az emlékének, mely iskola legyen a gyermeknek s templom az öregnek ; hol a csendes emlékezésnek kö­nyével áldozzon a vén s repülő képzeletet teremtsen az ifjú ; szobrot, mely hez elza­rándokoljunk, hogy századoknak róla vis­szaverődött fénysugara felvillanyozza a már már szunnyadó erőnket ; szobrot, hol a művészet a hideg kői ől is meleg lángot löveltet ránk, a fajszeretetuek édesen pezsgő forró hevületét. Állítsunk szobrot róla, egy Csányi képet itt a nyugati Magyarországon, mely oly közel van a nyugati idegene hez. Határkövet állítunk akkor. Borbély György. HÍREK. ' — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur a mult héten tette le uj hi­vatalával járó esküjét az udvarnál s a mult éjjel hazajött Keszthelyre. — Megyéspüspökünk kitüntetese. Nagy kiterjedésű egyházmegyénk­ben, söt annak határain tul is ör­vendetes visszhangot keltett a ki­rályi kegy legujabb megnyilatko­zása, melylyel ő Felsége Hornig Ká­roly báró megyéspüspök ur őnagy­méltóságát, egyházmegyénk felvirá­goztatása, a közügyek terén kifej­tett nagy munkássága, áldozatkész­sége s sok más érdemeiért a vas­korona renddel tüntette ki. — A t. Ház megnyitása még késik. 9 re volt tervezve, de valószínűleg hol­napra marad. Mintha titkolóznának odafönn. — Immaculata ünnepély. A főgimná­zium ifjuságáuak szépen, lélekemelően le­folyt ünnepélye után még tegnap is volt Immaculata ünnepély az irgalmas nővérek zárdájában. A pompásan sikerült szép ün­nepély műsora a következő volt : 1. Hadd riadjon énekünk . . . Énekkar. 2. Immacu­lata. Rostv Kálmántól, szavalta Okenfusz Gabriella. 8. Szeplőtelen fogantatott. Ének­kar. 5 Látomás. Melodráma Várady An­taltól. Szavaltft Brüller Margit, az énekre­szeket előadta az énekkar. Á Szeplőtelen Szűz ellensége. Rosty Kálmántól. Szavalta Czakó Gabriella. 6. Ének. — Egyházmegyei hir. Gosztonyi László zalacsány i plebánoshelyeftes plébániájára törvényszerüleg investiáItatott. — Királyi kitüntetés. A király Giazer Sándor tapokai gyógyszerésznek, volt vá­rosbírónak, a közügyek terén szerzett ér­demei elismerésül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adomány ózta. — Áilandó választmányi ülés. F. hó 6-én volt az állandó választmány rendes ülése, amelyen a bizottság tagjai a f. hó 12-én tartandó közgyűlés tárgyait készítet­ték elő. Érdekes tárgya volt a Tisza kor­mány elleni bizalmatlansági nyilatkozat, melyet, egyhangúlag elfogadott a választ­mány. — A dec. 12-i vármegyei közgyűlésre nagyban folyik az előkészület. Minden­esetre érdekes lesz a 105 pontból álló tárgysorozat 7. pontja, Batthyány Ernő gróf és társainak a kormány elleni bizal­matlansági indítványa ; pro és kontra nagy előkészülések folynak. — Értesítés. Néhai Unterberger Fe­renc, a Keszthelyi Ipartestület boldogulo emlékű disztagja a keszthelyi szegénysorsa iparosok segélyezésére tett alapítványának 1904. évi kamatai, az alapitó-levél 3 , il­letve 5. pontjai er-'elmében jogosítot tak kö­zött 1905-ik óv első napjaiban kiosztatui fognak. Felhivatnak azon ipartestületi ta­gok, kik ezen alapítvány kamataira igényt tartanak, miszerint ennek elnyerhetése iránti igényeiket az ipartestületi irodában, a h vatalos órák alatt (d. e. 11—12-ig) f. hó 31-ik napjáig bejelentsék. Kik tényle­ges tűzoltók, vagy azok voltak, előnyben részesü'nek. Keszthelyen, 1904. december hó 8. A kezelőbizottság nevében . Braun Rudolf, ipt. elnök. szüleim belátva, hogy szerelmemért min­denre kész vagyok, végre beleegyeztek s igy visszatértem a katonasághoz. Világosság kezdett agyamban deren­geni. Ökölnyi izzadság cseppek csörgedez­tek homlokom.ól a gondolatnál, hogy én most alaposau felü'tem egy kát elejtett szónak, melyek egész más valamire vo­natkozhattak. Mit tevő legyek ? Bevalljam, hogy min alapul e híresztelés ? De ez esetben célpontja leszek minden csipkelő­désnek. Ha be nem vallom, akkor mivel adom magyarázai át, ? Barátom szemei várakozásteljesen, de mégis annyi szeretettel csüngtek rajtam, hogy végre is sz előbbire határoztam el­magamat. Nagyot nyeltem tehát, egyet-kettőt, köhintettem ós valami keservesen elnyög­tem a dolgot, de siettem hozzátenni, hogy azután még annyi oldalról hallottam, hogy végre is kétségtelennek tártára. Barátom a magyarázat, végével oly jó izttt kacagott, hogy újból izzadni kezd­tem félvén, hogy uton útfélen elbeszéli és nevetségessé tesz. Barátom — szólt még mindig ka­cagva — azon sóh'se csodálkozzál, hogy azután többektől hallottad, mert csa'i azt hallottad, a mit tőled tudtak meg; az ut­cán járók mindegyike ilyenkor egy-epy távíró állomás, honnan a gondolat sebes­ségével repül szét az újság. Hogy aztán már többet tudtak végül, mint te, — azon se' csodálkozz; képzeld el, mily óriási utat irt le addig, mig visszakerült hozzád : olyan ez, mint a havasok laviuáója, mely mint jeleutéktelen tömeg indul meg s né­hány perc múlva kolosszális tömegével szá­zakut dönt romba, életet semmisít meg. Miu'án pedig ez csak arra alkalmas, hogy a gyengébb nem kezében a pletyka sze­re'et vádjára véd fegyverül szolgáljon, a férfiak egész összessége nevében ugyon hall­gatjuk a dolgot. Dd azért valami módon megtudom, hogy mit, beszélhettek rólunk azok a hölgyek s majd holnsp referálok róla. Elváltunk. Másnap reggel, — midőn Helmeczy Irma éppen a bal fülembe kapaszkodott, az egyik kezével, mig a másiknak félel­mesen görbült körmei szemeimnek irá­nyozvák, (szerencsére csak álmomban) iszo­nyú hangokra ébredtem, melyeket álmos füleimmel mindennek inkább, csak em­berieknek nem tartottam. Szinte megret­tenve nyitottam fel szemeimet s Dombay Lacit, láttam ágyam mellett egy széken ülve, ki torka szakadtából kacagott, mi­közben majd az oldalát, majd a levegőben kalimpáló lábait kapkodta kezeivel, ugy hogy a nevotési inger rajtam is akaratla­nul erőt vett, s igy hamarosan olyan con­certot rögtönöztünk, hogy az ablakon ke­resztül láttam, a mint a háziasszonyom a szemótiapáttal a kezében megállt az ud­varon és szörnyen ijedt arcot vágott Valahogy lecsillapodván, természete­sen kérdeztem e lármás derültség okát. Annyit mondhatok — válaszolt bará­tom, — hogy ekkorát, mely ennyire meg­fájditotta volna az oldalamat, — még nem nevettem : Először is azok- a hölgyek azt, beszél­ték, hogy ón visszamentem a katonaság­hoz ; s tényleg én Irmának mondottam már regebben, hogy szüleim engedéke­nyebbek s valószínű, hogy visszamegyek. Ezek voltak az én «elejtett szavaim.* Másodszor, most midőn beléptem szo­bádba, ugy is szörnyen jó kedvem volt; de midőn aztán megláttalak ágyadban ke­servesen nyögve, kézzel lábbal rugdalózni, elemi erővel tört ki belőlem a nevetés. En pedig az álmomról most már na­gyot hallgattam, csak a bal fülemet ás a szemeimet tapintottam meg. Dominkovieh Antal. Balatoni partok alól című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítása verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától tűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky- József könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom