Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

1904. november 6. BALATONVIDÉK 27. keztetik, liogy a nemzet elitélöleg fog nyilatkozni. S akkor jobb otthon maradni. A válságos idők e forgatagában eszünkbe jut őseink szomorú éneke a boldogságos Szűzhöz, Magyarország PálrónáBoldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk, Nagy ínségben lévén, Igy szólít n\eg hazánk : Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról ! Ne, oh ne feledkezzél meg ! A szeretet jegyében. ii. A város nyomorult gyermekseregének fölsegélj'ezésére hívtam fel a mult alkalommal jószívű hölgyeink figyelmét. Jól esett ugyan olvasnom, hogy elemi iskolánk gondoskodása folytán hány szegény gyermek részesült a szokásos évi ruhakiosztás alkalmával nagylelkű adomány ban, de mivel tudom azt, is, hogy a felruházottakon kívül sok gyermek szűkölködik ínég ruhában, éppen azért tartottam szükségesnek minél ^szélesebb körű segély

1. Ám mindezeknél sokkal kietlenebb a faluban elénk táruló nyomor képe. Mert aki olt szegény, no az aztán igazán szegény. Mert a faluban karácsonyfaegylet, menhely, népkonyha, nőegylet, ruhakiosztás, iskolaalap s a könyöiilletnek más e fajta inlézméuj'ei ismeretlenek. De tudja Isten, mintha a szivek is hidegebbek volnának. Talán a falu életviszonyai hozzák igy magukkal, de igy van. Olt nincs igazán, ki a nyomor gyermekeit, meglássa. A falu intelligenciája igyen alakul ki. Pap, földbirtokos, bérlő, gazdatiszt, jegyző, postás és tanitó. Azonban község legyen, amelyik az intelligenciának ezt a teljes számát bi<ja. Legtöbb helyen egy-két taggal kimerül az intelligens elem száma, Es ha még ezek valami jóegyetértésben élnének, valamit csak tehetnének. Hanem mi kor legtöbb helyen kutya-macska barátság választja szét a falu intelligenciáját. A modern nagjravágyás itt az elhagyott és gyepesedő kuiiákcn is sátort ütött. Az a végi, őszinte, egyenes patriarchális élet a falu uri lakaiból a régi tulajdonosokkal együtt kiszorult, ü nemzetes asszonyból nagysága lett ott, is. Bál, zsúr, ragyogó toilette és ékszer HZ ideál ott is. Váltós gazdálkodás gondjai nehezednek a falu vezérelemeinek nyakába. A jótékonyság és irgalom elárvulnak. Ha tehát a falu társadalma nem képes, vngy nem elég fogékony a nyomor enyhítésére, lásson akkor munkához az egyesületi élet. Lássák meg a nyomort az egyletek vezetői. Számos falu már vitte annyira, hogy valami néven > evezett egylettel csak bir. Egyiknek hitel, a másiknak fogyasztási, vagy tejszövetkezete van. Itt is, ott is találunk olvasókölt, vagy más egyletet. ^ legtöbb faluban van vallásos társulat, charitativ egylet, miut pld. szt. Antal perselye stb. Ezek vezelöi leunének hivatva, minden olyan nemes mozgalmat kezdeni, ami a falu elhagyot t szegényeinek fölsegélyezésére hívná föl a falu társadalmát s puhítaná meg a keméuy vagy legalább is érzéketlen sziveket. Am, a hol mindez bármi okból kivihetetlen volna — lépjen elö íz iskola. Kezdjenek munkába ennek vezetői : a lelkész és a tanitó. A hol a jégtörés munká)a nem megy szóval, buzdítással lépjen közbe a tett. Értjük az iskolai előudásokat. Ünnepélyek, látványos előadások még olt is biztos sikerrel járnak, hol minden más eszköz csütörtököt mondott. Egy sikerült pásztorjátékkal a fáradságot nem kímélő rendező valósággal markolázhat a falu zsebében. Csak egy, valahogyan sikerült, iskolások által előadott pásztorjáték : öt-hat előadás ra tarthat számot. Ezen kívül ott a hosszú farsang a maga téli unalmas estéivel. Mit tesz ilyenkor a falu fiatalsága ? Utcákon, tereken ténfereg, korcsmákban ós istállókban kártyázik. Mennyi alkalom a rosszra ! Menynyi természetes erő és tehetség vész igy el parlagon ! Nem jobb volna e lielyott valamely nemes irányú színdarabot kiválasztani é.s betanítani ? Hám as célt érnének el ez által a falu vezetői. A fiatalságot megmentenék a veszélyes alkalmaktól, szivét nemesítenék, lelkét művelnék, ízlését finomítanák a falu közönségénelv nemes érzését fölkeltenék s így hozzáféi kőzve a ládafiának penészes filléreihez — a szegényeken segítenének. Ily gyakorlattal 10 év aiatt — sokat mondtunk — megváltoznék a falu képe. A falun dívó verekedéseket és bicskázásokat békés együttélés, a rusztikus durvaságokat nemesült, ízlés s a röghöz tapadt érzetleuséget gyöngéd sziv és irgalmas lélek cserélnék ki. Cselekedjenek a jobbak ! megujul a falu s fölvidul a nyomor vigasztalan képe. Filantróp. Vármegyénk hölgyei a tüdőbetegekért — Saját tudósítónktól. — A »József Főherceg Szanatoriumyesü'eí« védnöke, József Főherceg, meleghangú felhi váissl fordul vármegyénk hölgyeihez, hogy segítsék a népszanatorium létesítését, s e végből a jótékonycélu sorsjáték sikere értelmében alakuljanak meg Zalamegyében is a liölgybizol tságok. Értesülésünk szerint az egyesület azoknak, akik nemes célját pártolni sietnek, a főherceg védnök aláírásával művésziesen kiállított oklevelet kapnak, ezen kívül az egyesület ugy rója le háláját, hogy azon hölgyeknek nevét, akik a legkiválóbb tevékenységet fejtik ki, a szanatóriumok ,márványtáb'áján örökíti meg. Értesülésünk szerint Nagykanizsa és Zaluegerszeg városokban a hölgy bizottság már megalakult, ügyszintén a .keszthelyi, sümegi ós tapolcai járásokban is ; az alsólendvai, kanizsai, letenyei, perlaki és zalaszentgróti járásokba most mennek széjjel az egyesület felhívásai, Csáktornya, Nova járásokba a fölkórós a legközelebbi napokban fog megtörténni. Megjegyezzük, hogy a szanatóriumi hölgy bizottsági tjigság anyagi kötelezettséggel nem jár, hanem azzal az erkölcsi kötelezettséggel, hogy az egyesület emberbaráti akciója sikert lásson, hogy a tagok a maguk őráliomásán lelkes harcosai legyenek a tuberkulózis elleni küzdelemnek. A N»gykanizsán megalakult hölgybizottság tagjai a következők : Vidor Saniuné, Lajpc.g Antalnó, Piiliál Viktomé, Mikoá Gézáné, ifj. Tessellitffer Józsefné, Hiemesck Frigyesné, dr. Tripammer R

jzsőné, Gozony Sándorné, dr. Villányi Henríkné, Rosenberg Ot'óué, dr. Havas Hugóné, Pleheisz Gusztávné. Az ezt követő családi tanácsban ő is részt vesz, mint a trónörökös anyja s ott szót emel mellettünk szabadságunkért.*) Szerette ő Ausztriát is, de szeretett bennünket is ; hiszen gyermekei voltunk, de elzüllött, eltiport, szenvedő gyermekei. S ő, miként a jó anya, an3

Tai szivének szeretetével azonnal a szerencsétlen gyermek pártjára állt. Nemes lelkének magasztos feládatává tette felszabadítani az üldözött, elnyomott gyermeket, inegnyerni számára az atya szivét, visszahelyezni öt előbbi jogaiba és kibékíteni testvéreivel. Ezen időtől fogva a kibékülés mindig jobban haladt előre s ő volt ennek fötényezöje. Hogy a kibékülést megvalósítsa, rávette férjét és 1866. január 29-én körünkbe jöttek. Ekkor már-már általánosan tudták a magyarok, hogy a felséges asszony a béke létrehozásában kegyes pártfogójuk. Es ő Budára jött gyermekeivel. Pesten és Budán a rögtönzött katona kórházak nemsokára megteltek a háboru sebesültjeivel. A jóságos fejedelemasszony sorba járta csaknem nnpoukint megsebesült magyarjainak kórházait. Ugy jelent ő meg a fájdalmak e tanyáin, mint az irgalom, könyörületesség és vigasztalás *) Simon P. I. a. I. 86. 1. angyala. Ágyról-á<;yra járt. MinCen beteghez volt egypár vigasztaló, bátorító szava s ahol szükséges volt, iit is, ott is némi kegyadományt csúsztat a kézbe vagy a vánkos alá. A háborúk lezajlottak. Utánuk nemsokára megtörténik a béke, a kiegyezés a király s a magyar nemzet között és törvénybe iktatják, amint azt az 1867. 12. tc. foglalja magáben. 0, a drága halott, volt e békének előmozdító angyala. Együtt örült velünk 1867. junius 8-án a koronázás nagy napján. 0 mondotta, hogy ez volt legforróbb óhajtása s életének legszebb ünnepe.*) Koronáztatása alkalma

1 ól a Neki ajándékozott 100 ezer drb. aranyat a hónvédek gy&molitására a legkegyelmesebben ajándékozni méltóztatott. Ezután is örült ha mi örültünk s ha mi sírtunk, ö is könnyezett. A magyarral mindig csak magyarul beszélt s Magyarországot szeretett hazájának nevezte.**) Lelke összeforrott nemzetünkkel. Örült, ha mi örültünk s hamisirtunk, ö is kö*) L. válaszát az országgyűlés mindkét házának küldöttségéhez, midőn a koronázásra kérték tel. **) L. az országgyűlésnek újévi üdvözletére 1882-ben irt válaszát. nyezett,. Örömünkben, bánatunkban mindig bizalommal tekinthettünk felé. Jóságos lelke meg tudta érteni nemzeti eszményeinkért való lelkesedésünket. Amerre járt, nemzetünk rajongó szeretettel vei,te öt körül s áldást rebegett reá. A 10 utolsó év alatt sokat-sokat szenvedett. Siratta fiát, Rudolfot. De nemcsak a lélek fájdalma volt osztályrésze, hanem testében is sokat szenvedett. E 10 hosszú év alatt a boldogságból oly kevéssé vette ki részét! Amerre járt, szenvedéseire enyhületet, üdülést keresett. -Mindenüvé hü magyarjnínak szeretetteljes részvéte kisélte őt. Résztvett 1896-ban ezredévi ünnepségünkön, hogy velünk együtt adjon hálát a népek Istenének az elmúlt ezredévért s ujat, boldogabbat kérjen Tőle a magyarra. Ekkor látta utoljára a magyar Magyarország földjén védőaugyalát. Szenvedett és mégis eljött hozzánk. Fekete gyászruhát viselt, gyászfátyol omlott le fejéről, S ha hü magyarjainak hódoló tüntetésére mosolygott is néha, a szenvedőnek e mosolygása ugy fájt minekünk. * * * 1898 szeptember 10-én rémes hirt hozott a táviró : Erzsébet királyné, nemKeszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy tékban kaphatók Sujánszky József SkedTsóbX

1' válazs-