Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

2. ttALATONVIDEK 1904. december 2. Az iskolai hatóságok a törvény követelményeinek eleget tesznek : intenek, dorgálnak ós büntetnek — ahol büntetnek ! — s az eredmény a fönnebbi okok miatt mégis csak a mulasztás. Még pedig légiója a mulasztásoknak. Mi lesz akkor, ha a tankötelezettség idejét a 15. életkorig terjesztik ki ? Melyik iskolai hatóság, vagy kir. tanfelügyelőség szerez érvényt a törvény rendelkezésének ? Ki fogja a szülőt arra kényszeriteni, hogy 14—15 éves gyermekét 8—9 hónapon át rendesen iskoláztassa, kit mint »jobb kezét«, vagy saját gazdaságában alkalmazza, vagy napszámba járatja kora tavasztól, késő őszig ? Nemcsak a szükség, nemcsak a szegénység, de népünk kisebb fokú műveltsége és életnózete is óriási akadályokat, gördítenek a törvény ily irányú végrehajtása és betartása elé. Az a falun már >surg3

7ánka legényc-számba menő pőrge kalapos kamaszkodni kezdő >gyerek* már csak álszeméremből is akkor kerüli el az iskolát, mikor csak teheti, mig az ismétlő, vasárnapi iskolába csak elment és volt is valami foganatja annak ; de a mindennapi iskolába, ha csak minden 2—3 tanköteles mellé egy-eg}

7 külön tanitót nem rendel ki a tanügyi hatóság, hát hiába lesz minden más törekvés. A törvényjavaslatnak ez a része. ha törvénynyó válik is, betű marad élet nélkül, mert nem számolt az élettel. A végrehajthatatlanság betegségében fog szenvedni, mint sok más ilyen, csupán elméleti ideálizmussal megalkotott félholt társa. Népünk művelődése, sajnos, még igen kisded kort éli. Sok férne rá e tekintetben is. De ha »a természetben nincs ugrás«, lehetséges-e ez a művészetek művelésében — a nevelésben ? ! Itt a népnevelés terén is, mint egyebütt is legjobb szer a fokozatos haladás. Lassan, de biztosan kell eg5^engetni a nép nagy rétege anyagi helyzetének javulási útját, fogékonynyá tenni a népet az ipar iránt, előmozdítani művelődését valláserkölcsi irányban is, nemesíteni ós finomítani ízlését, eloszlatni számtalan előítéletét, akkor ezen fokozatok létráján elérhetünk a mostani javaslatban kontemplált tankötelezettségi időtartamhoz. De mig népünk szegény és elmaradott lesz. meg naponkint kell küzdeni a mindennapi kenyérért ; mig közgazdasági viszonyaink mellett 70—100 fillér napi bérért kell 6—7 tagu családja megélhetésének biztosítására dolgozni : ne csodálkozzunk, ha 14—15 éves gyermekét nem az iskolába, hanem a mezőre küldi — kenyeret keresni. Egészen más a helyzet a nyugat nagy ipartizó népeinél. Mások és mondjuk ki, jobbak a kereseti és megélhetési viszonyok. Ott megengedhetik a jobban szituált szülők azt a luxust, vagyis gyermekeik nélkülözését a munkáiknál. A mig a mi népünk anyagi helyzete nem javul, életviszonyai és általános műveltsége nagyobb haladást nem érhetnek el, szerintünk korai még az iskolakötelezettséget a 15. évig kiterjeszteni. Az a hat év a mindennapi és három az ismétlő iskoláztatásra, a mostani közgazdasági és társadalmi viszonyok közt elég. Csak azt tartsák és tartassák is be. Az iskola és tanítás színvonalát tessék emelni és az eredmény nem marad el. A falu gyermeke, ha tehetséges, ennyi idő alatt is megszerezheti a további haladáshoz szükséges alapot; ha nem, elég ismeretet sajátíthat el, ha rendesen látogatja az iskolát. Tessék nagyobb súlyt fektetni a gazdasági, kertészeti, házi-ipari és ismétlő oktatásra. Mindenek fölött pedig őrködjön az állam a valláserRölcsi nevelés fölött; ne holmi nemzetközi fohászokra hanem oktattassa imára. Engedje be a keresztet és annak szellemét iskoláiba, akkor a magyar nép lelke művelődik, fölfogása tisztul és ízlése finomul. Kedves lesz neki a munka, ízletes a nagy fáradsággal megszerzett kenyér. Keresett a templom és iskola, került a korcsma és pálinka. Belátjuk, hogy mindezt egy ugrással elérni nem lehet. Hosszas, kitartó, önzetlen munkásság kell ide! De ezzel aztán célt is érünk. Tulhajtásba esni azonban nem szabad. Az a 15 éves korig való erőszakos iskoláztatás tulhajtás. Mert Magyarországon földművelőkre van szükség

1 még akkor is, ha egyetemi végzettséget kivánna tőle a törvény ; enélkül az ország fönn nem állhat. Annyit végeztessen az állam a nép gyermekével, amennyi ismeret az életre szükséges é-i amennyit a nép gyermeke józanul megbir és társadalmi helyzetének megfelel. Itt is áll, hogy ami sok, az megárt. Túltermelés az ismeretek terén megfelelő alapműveltség nélkül veszélyes. Kik is hangoztatják öntelten proletár voltukat ? Az ilyen negyedrészben > kiművelt« proletároknak nehéz a munka. Ám az igaz, hogy e hosszabb — Milyen régen étkeztem már veled papa ! A mamát tudom hogy nem láthatom többet, mert ő meghalt; de te mindig itthon vagy naponként több óráig, én még sem láthatlak. Te későn kelsz föl, és engem már akkor elvisznek iskolába, aztán a hivatalból csak két órakor jössz haza ebédre, s ilyenkor én már megint, iskolában vagyok, Este meg már ón régen alszom, mikor te haza jössz. Pedig én n«gyon szeretlek téged. Te is szeretsz engem, papa ? Rubányi feleletül megcsókolta a kis fiát. — Mondd csak kicsikém, mit csináltál ma egész délután? — kérdezte később Dezsőkétől. Az öreg Ranczy néni délután elvitt magával, hogy ne legyek itthon egyedül és aztán játszottam a leányával. Ugy-e Lenke már nagy leány ? Éa mégis oly szívesen épített nekem a kookákból templomot, a katonáikat Is fölállította és a hadnagynak arany csillagot is festett, a gallérjára. Ugye jó ő, papa? A többi nagy leány nem szívesen játszik egy kisfiúval, én biztosan tudom. A föladatot is megcsináltam a palatáblán a ő a másik oldalra soksok nevet irt, a te nevedet is, papa. Rubányi a palatáblán csakugyan háromszor olvashatta a saját nevét. — Ezt a fehérrózsát is Lenkétől kaptam — folytatá Dezsőke — s mikor azt mondtam, hogy neked adom, oly furcsán nevetett. Később azt hittük hogy már itthon vagy és hazajöttem, de Kati azt mondta, hogy nem látott téged délután se. Egy ideig kinéztem az ablakon, de aztán hűvös lett; ekkor leültem a szalonban, de a mama oly szomorúan nézett reám a képkeretből, hogy inkább átjöttem ide a te szobádba. Azt hittem — folytatta a gyermek elgondolkozva — hogy- ha hazajössz, benézesz az ón kis seobámba s ha nem találsz, hivni fogsz; de mikor itt'leültél és láttam, hogy megint nem gondolsz reám, nagyon szomorú lettem és csak azért szólítottalak meg, mert nagyon éhes voltam. De most, hogy oly szeretettel kerestél ennivalót ós beszélgetsz velem, mégis érzem, hogy szeretsz engem, kedves papa. Lenkétől sok szaloncukrot kaptam, neked is hoztam haza öt darabot. A biró a szép fiatal leányra gondolt, ki miatt idősebb nővére nem mehetett még most sem férjhez, mert a férfiak, ha Lenkét láthatták, Flórára nem is gondoltak. Rubáuyi tudta, hogy Lenke szereti őt, de neki nemcsak feleség kellett, hanem anya is kis fiának. — Mondd osak, Dezsőké, szeretnéd, ha Lenke a mamád lenne ? — Azt hiszem, papa, igen, bár én Flórát is szeretem. Mindketten elgondolkoztak ; < a kis fiúcska elálmosodott már, s Rubáuyi szobácskájába kísérte a gyermeket, figyelmeztette, hogy mondja el esti imáját, aztán a fehórrózsával kezében visszament ö is szobájába. * * Rubányi Géza nem sietett,; már nem volt tapasztalatlan fiatal ember és meggondolva akart cselekedni. Többször meglátogatta Ranczyékat, virágokat küldött s vitt Lenkének. Tettszett neki a szép leány, bár nem érzett iránta szerelmet, de ezt meghalt, neje emlékének tulajdonította. Rendkívül sok kellemetlensége volt a házvezetőnőkkel ; Teréz kisasszony távoztft óta már a negyedik volt nála. Egy délután kis fiával ismét átment Ranczy ékhoz. Ugy tetszett neki, hogy Lenke türelmetlenül nézett reá, majd pedig egyedül hagyta Rubányit anyjával és a másik szobában leült Dezsőke mellé, ki eddig Flórával játszott. Rubányi kérte Ranozynét, hogy öreg szakácsnőjét, kinek már ugy is nehéz felKeszthely, Balatonpart és környékéről rendkivüli nagy válazstékban kaphatók Sujánszky József ^Zl es papírkereskedésében