Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

4. BALATONVIDÉK 1904. november 13. hogy a karhatalomnak erőszakos alkalmazása nem tenné meg az ellenkező reakciót künn az országban ? Vagy itt is készül a szólásszabadság klotiirje ? Nos, magyar alkotmányos szabadság, akkor jó éjt neked! Minden erőszakra célzó lépés szerencsétlen . Legszerencsétlenebb lenne, lia a klotürrel a karhatalom erőszakossága járna. Es ha még fokozhatnánk, akkor legszerencsétlenebb lenne, ha erre a gyászos szerepre a nemzet szemefényét és büszkeségét, a honvédséget kárhoztatnák. Ennek még gondolatától is megdöbben az ember. Vannak-e, nincsenek-e ilyes bizarr gondolatok a miniszterelnök revíziós tarsolyában — nem tudjuk, Egy excellenciás kormánypárti férfiú tudni véli. Ha igen, akkor apellálunk a többség hazafiságára s a haza nevében arra kérjük, mentse meg Magyarországot az ilyen tervezet szerencsetlenségétől. De az ellenzék is legyen készen. Az igaz hazafiak pedig kérjék az egek Urát, hogy nemzetünket ós hazánkat : az erőszak és eltiprás veszélyétől mentse meg. Halottak hete lesz ! Miniszterelnök ur, gondolja meg, hogy nem csak az ember, de a hatalom, még az erőszak árán megszerzett hatalom is mulandó ! Egynek azonban: a nemzet alkotmányos szabadságának élni kell ! Mementó ! A hét. — Válságos idők. Szövetkezeti törvényjavaslat. •Uj magyar nemesek. A háború. Halottak napja. — Végre ! Oly ember került végre a hatalomra, ki a wieni politikáuak kellemetlenkedő, igazmondó, bátran beszélő magyarok száját be fogja fogni ! Parancsszóra, távirati utasításra, rendeletre fog szavazni a t,. Ház, s az egész politika csak alkotmányosdi játék leszen, semmi más. Hajh, régen is volt ellenzék, régen is volt ezen óhaj ; de az ellenzék egy kissé komolyabb volt s nem ültek soraiban titkos kormánypártiak, leszerelök, paktálok, kikapcsolok, bekapcsolók ós aranyplakett,ás kiyuc békeszerzők ! Az óhaj pedig csak jámbor óhaj volt, semmi más. Most megfordítva van a szerep. Ma az ellenzék jámbor és az óhaj, illetve már akarat erős. Változnak az idők ós szerepek cserélődnek. Kinek előnyére ? nem tudná senki megmondani, a. nemzetnek azonban semmiesetre. Eme viharos előcsaták közben törvényjavaslat készül a szövetkezésről. Szövetkezeti hősök ós a kereskedők egyesülete máris szemben állnak, s szemben fognak állani még a parlamenti tárgyaláson is. A törvényjavaslatban, egy liberális alkotásban egy épen nem liberális megszorítás vau : fogyasztási szövetkezetek csak tagjaiknak adhatnak el árukat,. A szabadság korában ez bizony érthetetlen dolog ; az ellenséges tábor azouban örül neki. Hanem ha a szövetkezetiek ugy ütnek viszsza, hogy agitációikkal minden embert, szövetkezeti tagnak szereznek meg s ezek egyike se vásárol másutt, mi lesz akkor? Nem lesz-e a pozsonyi riadóból, a harciasból sirás, szánalmas ? Hiszen a szövetkezetek eddig a kereskedelemre voltak utalva, s egyik a másik miau nem szenvedett kárt. A politikai élet megakadása azonban onnét is, az osztrák részletes miniszterválságnál is jobban elfoglalja az emberek figyelmét. Választások készülődnek. Uj bárók, uj magyar nemesek nőnek ki a mindennapiság homályából a hét és ötágú koronák és nemesi címerek napos fényébe, llogy ezt. nem adják ingyen, az természetes. R/geu másképen voltak megszerezhetők, de a mai kor praktikusabb. Ma — ugy mondják itthon is, nyilvánosan is — meg lehet, ezeket venni. Ki olcsóbban, ki drágábban. Az előjogok bár nem járnak több^ velük, mégis nagy dolog a cim ! Magyar báró, magyar nemes, nem magyar névvel, idegen hangzású, német vagy más névvel ! Csakugyan lesznek valasztások ! Tiszta, erkölcsös választások, melyekre azouban egy kis pénz mégis csak kell ! Furcsa események mindenfelé. Oroszország uj hajórajt küld a Sargatengerre, a balti hajórajt. Ez már útközben gyakorolta vitézségét. Egyszerű angol halászbárkákat lődöz Össze a bátor páncélos hadihajó-sereg. Hullban történt a nagy esemény, mely egyszerre elfordította a figyelmet a háború eseményeitől. Oroszországban kapkodnak, részegeknek, majd idegeseknek mondották a hajók tisztjeit, utóbb meg páucélos torpedóknak a fahajókat ós gőzösöket. Anglia fel vau háborodva ós elégtételt kór. 28 nagy csatahajó várja a válaszra kitűzött idő elmultát és vagy összelődözi a vitéz hajórajt, vagy elfogja, ha elégtételt, nem ad. Bizony furcsa események ! Port-Arthur pedig, mint, írják, lángokban áll. Tehát közeledik a vég felé. E szomorú időkben a béke és a gyász napja közeledik: halottak napja. Ösi időktől fogva miuden népnek kegyelete tárgyai voltak halottá. Nemcsak ezért, mert, fáj az elválás ós kedves az emlék, hanem azért is, mert a halálbau a legnagyobb igazságot látták. Igazságot, melynek törvényét elcsűrni-csavarni nem lehet ; igazságot, mely ellen nincs apellálás, igazságot, mely egyformán fizet mindenkinek. Igazán pihenni csak a temetőben lehet. Ott nincs harag, pörpatvar, nincs háború. Ott osak béke vau. S mikor az Egyház minden évben kegyelettel üli meg a halottak emlékezetét, egy nagyon gyakorlati tanulságra liivja fel a hivek figyelmét: ugy éljünk, hogy egyszer meg is kell halni, egyszer számot is kell adni mindenről. Mindenről ; lett legyen az gondolat, szó, t.alt, egy sor irás, tetteink indító oka. Jó ezt, az embernek számításba venni. Hány dolog meg nem történik, hány máskép t.örtéuik, ha meg nem feledkezik vala az ember a halálról . . . Ilyenkor mégis csak átjárja a lelkeket a végnek, az elmúlásnak gondolata, s ez jó. Rossz hatását senki nem érezte. Igaz ugyau, hogy elfajult, események színhelyévé is teszik elfajult emberek ilyenkor a temető nyugalmas csendjét s illetlen kacagás, tréfák és kritikák verik fel az áhitatoskodók lelki elmélyedését; de meg is nyerik jutalmukat, érte azok, kik ha nem tisztelika halottak csendes pihenőhelyét, tiszteljék lígalabb az ott, imádkozó embert. művelődés fegyvere — amint, mi képzeljük — és irodalom, fajtalanságok halmaza, pervez fantáziák torzszűlöite, az erkölcs megrontója, a hitre s a liiteu való ördögi vigyorgás, szines szavakba burkolt mérges iiyilak, aminő ma tényleg és nagyobbrészt! Vájjon a keresztény hit világánál született ? Vájjon a minden haladást gátoló egyház — mint mondogatni szeretik — állt ott fcölcsőjóuél és nyiltan vagy titokban legyezgette ? Van-e oly vakmerő zászlótartója a szabadelvüséguek, ki ezt, mondja? Vádolt-e valaha legkonokabb ellenségünk azzal, hogy mi erkölcstelenséget erkölcstelen irodalommal terjesztünk ? Nem, bizony soha ! Ellenben nekünk nem kell tartanunk -cáfolástól, mi emelt fővel ós nyilt arccal mondhatjuk ki, az erkölcstelen irodalom a liberalizmus jegyében született, általa nőtt aagygyá és bizunk benne, hogy egykoron vele együtt fog a nyilt piacról a sötétségbe visszasülyedni. Igas ugyan, hogy szerintük mi vagyunk a sötétség lovagjai, de akkor, mélyen tisztelt nagygyűlés, sötét a tiszta erkölcs, melyet védünk, sötét a családi tűzhely, melynek áldásos melegét fenn akarjuk tartani ós sötét gyermekeink ártatlan lelke, melyet a szennytől akarunk megóvni. Es akkor, hadd legyenek a világosság bajnokai ők, mivelhogy igenis, világosságra, napfényre hozták szenvedélyek mérges maszlagát, kábitó sziliekbe öltöztették az erkölcstelenség sötét undokságát. Az ember megdöbben a szavakkal való e vakmerő játékon, e nyilvánvaló hazugságok útszéli hirdetésén ós arra kénytelen gondolni, hogy itt már kétségbeesett emberek védenek kétségbeesett fegyverekkel valami pusztulásnak indult ügyet. De, mélyen tisztelt nagygyűlés, bizonyos tünetek arra mutálnák, bizonyos jelenségek arra vallanak, hogy maguk a liberálisok is megsokalták t. pornografia túltengését. S az igazságra törekedve, saját hitelem érdekében nem szabad igazságtalannak lennem azon mondjuk, jóhiszemű, nemesebb érzésű liberális férfiak iránt, Kik maguk is látják és beismerik a bajt, fekélynek állítják a fekélyt, de nem mervén a fekély forrását kutatni, mely taláu-t.aláu elveik forrásához vezetne — külső orvosságot keresnek ellene. Limonádé-szerű, sem nem árt, se nem használ-féle orvos ságot, hogy ne ártsanak a sajtószabadság felséges elvének. — Azt, mondják, utonutfélen olvassuk a hangzatos frázist : a pornografia tényleg kinövése a sajtoszabadságnak, de radikális kiirtása veszedelmes. Hol van ugyanis a határ az erkölcsös ós erkölcstelen között ? Ki képes ezt ugy megvonni, hogy ne ártsou az irodalom szükségszerű fejlődésének? Ki képes megvonni? Mélyen tisztelt nagygyűlés, az az egyszerű földmives, aki egyházunk katekizmusát megtanulta, az képes megvonui, minden katholikus ember képes megvonui, sőt tovább megyek, a pozitív kereszténység miudeu hivője, ki a bibliában találja meg élete irányelveit, képes megvonni. Es az az iranyzat, az a korszellem, melynek destruktív hatását, érezzük minden téren, de amely mégis minden haladást szellemi és materiális téren magának tulajdonit, ez a gőgjébeu szuverén és szabadosságában türelmetlen korszellem, ez, saját bevallása szerint, nem képes mégvonni a határt, az erkölcs ós erkölcstelenség, az erkölcsös és erkölcstelen irodalom közt. Kell-e ékesebben szóló bizonyíték a mi harcaink, küzdelmeink igazsága mellett ? Mert, hiszen mi azon alap restaurálásáért küzdünk, melyen az erkölcs gyökere éltető táplálékot talál az emberi élet minden nyilvánulásában a keresztény világnézet, restaurálásáért. Valóban ez volna a védekezés legbiztosabb módja. De jelenleg, Jsajuos, még számolnunk kell a meglevő állapottal. Az uralkodó jogar kihullott kezünkből, a műtő kést használnunk nem lehet,, a métely pedig terjed, az erkölcsi pestis akadálytalanul szedi áldozetait. Az a társadalom és Képes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkivüli nagy válazstékban kaphatók könyv- és papirkereskedésében Sujánszky József