Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
2. 1JALATONVIDEK. 1904. október 2. de jó beszerzési forrásokat biztosítani neki, szükséges olcsó pénzt adni, melyekkel :szemben ipari szakiskolák és szaklapok által valamint az ipartestületek felügyeleti joga által előmozdítani képzettségét, rábírni, s ha kell, rászorítani a haladásra. a tanulásra. Fel kell tehát' szabadítani ok0 vetlenül a kereskedelem gyámsága alól: ha nem jó, ha tuldrága, ha romlott az anyag, ami rendelkezésére áll, kereshessen olcsó központokat, mely jót szállít neki; kereskedésben hitelben ne, csak készpénzzel vásárolhasson ; ha nincs pénze, kapjon olcsó pénzt ne a kereskedelem rovására, de annak is, magának is előnyére, hogy mindig független maradhasson mindenkitől. Legyen külön kamarája, külön szakosztálya a minisztériumok valamelyikében, hogy evvel is önállónak segítsék. Konnyü dolog iparos kongresszusokat tartani, de nehéz azok határozatait végrehajtani. Ki hajtja végre? Hajtsa az, kinek egyformán — mostoha — gyermekei vag}'unk, az állam! Képezzen intelligens és tanult iparos osztályt azáltal, hogy jövőt teremt, mely a dolgozni és haladni akarót nem kolduskenyérrel biztatja, hanem tisztességes megélhetési alapot nyújt neki! Akkor majd »végzett« ifjak is rálépnek a manapság még csak fenyegető rémek. a restek, tudatlanok ós liauyagok ijesztő rémének használt és tekintett pályára, az iparos pálj'ára. Jellemző és el nem hallgatjuk, hogy nálunk mi mindent akarnak a középiskolától. Egy körjegyző, Liszkay Lajos, 16 pontból álló törvényjavaslatot dolgozott ki, melyben a középiskola négy alsó osztályát h ti 3 órában ipartanulásra is kötelezné. A törvényjavaslatot terjedelmes indokolás keretében küldte szét. Nem szólunk érdemlegesen még a dologhoz hozzá, de azt megjegyezzük, hogy csakis az lehet az oka, hogy még erre is a középiskolákat akarják felhasználni, mert nálunk ipari szakiskolák nincsenek. Kinek a hibája ez? ne kutassuk. Németországban több az ipari szakiskola, mint nálunk az összes középiskolák száma ! S ott bár hatalmas a gyáripar is, hatalmas a kereskedelem is. egy oly hatalmas testület, müveit gazdag, független és kitűnő munkát készítő testület az iparosoké, mely számottevő a hatalmas birodalomban is. Angliát a gépek, a gyárak hazájának emlegetik mindig és iparosai a világ legelső munkásai ! Ez államok tettek és tesznek érettök. Hol vagyunk mi?! A hét. Hírlapírók kongresszusa Keszthelyen és a hévízi iürdő. — A politikai készülődések. — Téli választások. — Apponyi Amerikában. — A háború. Volt hát Keszthelyen kongresszus is. A zalamegyei liirlapirók szövétssget kötöttek. Helyes, szükséges és jó dolog. Nem tudjuk ugyan feltüut-e vagy nem az ide összegyűlt vidéki hírlapíróknak, hogy a «Balaionvidék» nem volt képviselve, s azért kijelentjük, liogy ennek oka az, hogy az összehívók még annyira se tudták az ellenszenvet-e, gyűlöletet-e, vagy egyebet mást? leküzdeni, hogy udvariasságból a «Balat ou vidékének« is küldjenek meghívót. Nehéz dolog ugyan a felnőtteket nevelni, mikor a gyűlölködés vagy más valami vezeti Őket arra, hogy az udvariasság : kötelesség, mégis a zalamegyei hírlapírók ós a közönség bírálata alá bocsátjuk a tényt magát.. Mindenesetre következtetni lehet egy és más dolgot bélöle. Hogy mi mindent határoztak el, mi mindenről esett szó ott, azt nem tudjuk még ; de ha más hírlapokat is kihagytak a meghívóból, akkor azok az általánosító elnevezés ellen jogosan felszólalhatnak. Egyet azonban tudunk. Azt, amit a megye legkomolyabb és legjobban szerkesztett lapja, a «Magyar Paizs»-ot a vezércikkében, megtámadva a hévizi fürdő tulajdonosát, Festetics gróf urat is. Ha ezen cikk, e komoly lapban, ezen «értekezlet» kifolyásaként Íródott, akkor tudjuk, hogy miért nem hivtak meg bennünket Sajnáljuk azonban, hogy a cikk írója, a kitűnő és hírneves paedagogus, kiről megyeszerle ismeretes, hogy minő igazságos ember s kí tanítványait is, mint. tanár, folyton az igazság ismeretére tanítja, s ki igazsága érzetében szembe mert, szállni, mint kevés ember, még a hatalommal is, eg3'oldaln információknak felült és igazságérzete megengedte, hogy egy távol evö embert ugy támadjon meg, mint ahogy ő tette, anélkül, hogy a halottak felül biztos meggyőződést szerzett volna. Mert a «Magyar Paizs» szerint, »80— 40 ember lóg az emberiség nyomorultjainak annyi millió közül» óvinkinfc Hévizén Nem égbekiáltó igaztalanság ez, ha egy — bizonyára félrevezetett, — komoly újság ir igy ? Ha nem tartanok a lapot komolynak s íróját nagyra, nem becsülnök, nevetnénk ez állításon ós nem tariauók válaszra aem érdemesnek, inerfc minden gyermek tudja, hogy mily embertömeg szokott Hévizén megfoidulni évenkint. Csak a kougresszisták nem tudták, nem tudják. De hagyjuk e témát. Még talán animozilással vádolhatnak bennünket. Annyi bizonyos, hogy nagy birtokokat uem lehet kormányozni kis és nagy hírlapok redakciónak szájaize szerint. Amint hogy a cikkező tanár ur is kikérné magának, hogy idegenek abba üssék bele az orrukat, hogy répát ültet e a kertjébe, vagy Noiset.-rózsákat. ? jobban kedveli e a sárgarépát mint a káposztát? aminihogy a kereskedőknek is teljesen szabadságukban áll kocsikenöcsöt vagy sévres-i porcelánt árulni, vagy mindaketiöt is. Ez privát dolog. A hírlapirodalomnak csak akkor van beleszólása, ha valami haza-, nenizH- vagy jogellenes dolog történik. < Jó ügy• -nek nevezi a dolgot. Jó ügyet, támadásokkal szolgálni, melyek alaptalan k s amelyek igazán nem tartoznak a «jó ügy» höz: nem szabad s nem lehet. Mert elveszti az igaz— Pnjtás, nézzed a méh-ünk ez nagy, köböl való és drága. De a kicsi .... az isteuadtuk ! Olyan légy. Mikor minden be volt vakolva az uj palotán és a méh két oldalán ott ragyogo*t a fölirás is : Takarékpénztár, a mikor a városban nem beszéllek többé az uj palotáról, hanem egy mcst nyílt, szerfölött kényelmes kávéház lett a férfiak beszédtárgya a kövér Kis ember még mindig nem tért napirendre a méh fölött ós akárki jött is föl az igazgitósági szobába, uem mutatta többé viz alá sülye.zthstö nagy Wertheimjét, hanem a méhről tudakozódott, arról beszélt : — No, látta-e? Mit mond hozzá, mi ? Szerelmes volt ebbe a kezdetleges, vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb állatát rögzítette meg azon a palotán, mely színleg a takarékpénztáré, de tényleg az övé, a legtöbb részvény tulajdonosáé, a főpénztárnokó, az igazgatóé, a méhé. Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte a városban,sőt egyszer egy rakoncátlan gyerek utána is kiabálta : >móh . . . méh!< Csudálkozva nézett a kölyök után, hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószínűleg azt : »Ni ez a gyerek . . igaza van!« Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószerte több va gyónt gyűjtenek-, mint amennyire uekik vagy övéiknek szükségük van Moli n, buzgón, olyan dühvel, hogy szinte megölik azt, aki munkájukban meg akarja akadályozni őket. A méh is egyszer ... A fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez csak egyszer esett meg, régen, akkor még fiatal volt. Most már ebben ,'különbözött sárga kis bogaraitól, azt tartotta, nnudotta, cselekedte : — Pénzzel bánó embernek haragudnia, boszankodnia, bosszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell lenni mindig, mint a méhnek. . . . Ö maga ilyen is volt mindig. Az volt mint főpéuztáros, a ki kieszközölte magánál az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, mikor a parasztok hozták a sok ajándékot, hogy nagy kamatra, teljes biztosíték mellett váltóra pénzt adjon nekik. És mért ne lett volna vidám, a mikor szép asszonyok jöttek föl az igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést kérjenek tőle ? ! A mikor földhöz ragadt szegények, zsellérek, kofák hozták neki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon ... csak egy kicsit várjon még. Várt is, különösen ha biztos volt a pénz és összegyűjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet is, neveltette, gyarapította egyikében ama kerteknek. melyeket az ajándékozóktól licitáltatott. el. Gyűjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssóvár ember, csak gyűjteni szeretett, mint a méh. Es eszébe sem jutott, hogy mást megakadályazzon, ha kinek ilyen tisztelet,remélió passzlója akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának diszére. Legyenek olyanok, legyen mindenki olyan ! Ezt mondta, a mikor beíratta a betéteket. Erről beszólt ha kölcsönt adott, ha visszautasított egy váltót, ezzel vigasztalta azokat, kik a tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek : — Hja, gyűjtenünk kell, gyűjtsön maga is, takarítson és tegye be hozzánk, legyen olyan, mint a . . . Egy bizonyos idő multán annyira rá járt a szája, kedves szavára, hogy a mikor már izét mondott, ő akkor is csak a móht emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait és életmódjukból mindenre volt hasonlata. A mikor az uj palota megvett egy egész házsort künn a hostyán, leginkább a mesteremberek városrészéből és sirva, szitkozódva, fenyegetődzve járultak elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők : elhallgatA gazdasági tanintézet Z^ii s atói ^z: ^r^gl t SujánszMózsefBSl gazdasági napló, gazdasági számuiteltan, indexe tábla, tankönyve^ és jegpzefek, valamint mindennemű felszerelése^ a
