Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

1904. február 7. BALATONVIDÉK 3. farkasok járnak s a jogosság és igazságosság gyönge bárányaira vadásznak. A hét. Nagy események és nagy viharok előtt és után csöndes a természet. Nagy csöndesség van nálunk a nagyszerű főispáni beiktatás után ; az obstrukciós vihar csöndesedtével csönd van a politika vizein — — és talán uj vihar, a megtorlás vihara készülőben. Akármi lesz, de nagy események előtt, állunk, az bizonyos. Olyan ingatag ma a közélet. Sok ember nem tudja: Kormánj'párti-e, ellenzéki-e, és vár, és vár, mi lesz? Akármi lesz, csak hitünkben ne ingadozzunk, hogy Isten el nem hagyja «Magyarok Hazáját,» mig az e! nem fordul tőle. E hit erösitsen meg a jövő rázkódtatásban, mi esetleg egész hazánkra vár. E hit adfa a nagy költő szivéből tollára ama szavakat, melyeket szálló ige gyanánt emleget, a magyar ma is : «E1 még a magyarok Istene, jaj annak, ki feltámad ellene !» Igen, él. Nem is hal meg soha, nem is hagy el soha ! Csönd van a t. Házban, háromheti csönd és vakáció. Addig a magyar delegáció ülésezik. Megalakultak, elintézték a formai dolgokat, és hétfőn kezdik a komoly munkát. Kiváncsian várja az egész ország a közös hadügyminiszler előterjesztését, mi alighanem a jövő szombaton lesz. A vérmesabb hazafiak eközben erősen reménylik, hogy mégis csak fog engedményeket bejelenteni. Kiváncsi rá az egész oi>zág. Közben pedig egy uj párt bontogatja szárnyát. Élén egy kegyelmes ur, aki, mikor magyar lehetett volna, nem lett az ; s most, mikor magyarrá lett, már nem veszik észre. Nehéz is elgondolni, hogy mikor az övé volt sz «ország, a hatalom ós a dicsőség* miért nem tette valóvá programraját? Miért lett egyszerre Oly nagyon magyarrá ma, mikor semmit bem tehet? Igaz, hogy sokan lelkesedtek árte, mikor Kolozsvárott kibontotta szárnyát. Még nemzetes, ősi familiából származó Apátby István uram is, egy csomó egyetemi tanárral együtt. Dehát, azt mindenki tudja, hogy egyetemi tanárok nem csinálják a nagy politikát. Egyszóval, nagy a lelkesedés az uj, a jogpárt* iránt. Vájjon nincs e a nevében fifika, hogy könnyen átváltozhassék tjobbpárttá ? Nem színjáték, nem pihenés ez ? Majd meglátjuk a lelkesedést akkor mikor — — fuvardíjakat kell fizetni. Mi lesz akkor ? Nem csappan-c a nagy lelkesedés ? Hm. Fuvardíj. Az ellenzék mindenütt mozog, csak kevesen vannak, kik még nom ébredtek föl, pedig választás híre járja az egész országot. Egy nagyhírű volt képviselő járt a mult uapokban errefelé, ki azt beszélte, hogy a mai választások sokkal drágábbak a törvényesen megállapított költségekkel, mint a régiek voltak, A. különbség tehát nagy. Csak egyben maradt a régi, hogy a nép erkölcseit régen törvénytelenül, ma meg fuvardijakkal routják, mert ő bizony ugy veszi, hogy a »szavát» fizetik meg. Ez is rabszolgavásár, akárki is tagadja. • Isten tartsa, Isten óvja nagy csapástól mi szegény hazánkat!* A városi villamos telepek. Jólehet több vidéki lap közölte az alábbi cikket, budapesti beküldöttje iránti tiszteletből közöljük mi is. Az elmúlt évben következő 14 városban épültek villamos telepek : Nagyvárad, Léva, Pápa, Déva, D^tta, Poprád, Feketehalom, Halas, Gyergyó-Szent-Miklós, Győr, Segesvár, Rimaszombat, Ungvár és Gibárt. Ezek közül városi kezelésben épült,: a nagyváradi, pápai, gyergyószentmiklósi, győri és segesvári villamos telep, míg a löbbi vállalati uion létesült. A házi kezelésben épült városi villamos telepek mindegyike már az első üzemi évre is aktiv mérleget ígér, sőt a nagyváradi villamos telep igazgatósága már az első évre 4000 K. tiszta nyereséget irányzott el ő. Ez évre 5 villamos telep létesitóse van előkészítve. A huszonöt város egy része már megköttötte a szállítási szerződést, másik része pedig trost tárgyalja a szerződóseket. Érdekes azonban, hogy ezen 26 telep közül csak 5 esetleg 7 lesz olyan, mely vállalati uton létesül, mig 16 elektromos műnél maga a város lesz a vállalkozó. Az elmúlt évben egyetlen gázgyár sem épült Magyaroszágon s az ez évi tervezések kőzött sincs erre kilátás! Ugy látszik tehát hogy a gázgyárak korszaka végleg letűnt Magyarországon. A fent' statisztikához a következő tanulságos megjegyzések vannak fűzve: A vidéki városok egyre fokozódó érdeklődésének és ama törekvésének, hogy a közvilágítási kérdés a kor legmodernebb s a messzi jövőt is hatalmában rejtő elektromossággal oldják meg, a következő körülményben rejlik magyarázata: Vidéki városaink vezető körei soká abban a hitben éltek és sok helyütt, még ma is ugy vélik, hogy a villamos telepek jövödelmezősége kétes ós maga a villamos világítás (izzólámpákkal) neui alkalmas a közvilágításra, a magánvilágitás céljaira pedig — soha célszerűségi szempontokból ideális — igen drága. Az előbbi aggodalmat, mely a jövödelmezőség iránt fenállhat, eloszlatták azok az eredmények, melyeket a jól meg épített s műszakilag és kereskedelemileg céltudatosan vezetett városi telepek produkálnak. — Az ily telepek évi mérlegei fényesen bizonyitják, hogy a villamos vi. lágitás nemcsak hogy nem ró áldozatot a városra, hanem ellenkezőleg tiszta nyereséget, szolgáltat annak pénztárába. Vannak ugyan arra is példák, [.hogy egyik-másik helyen, főleg a régibb telepeknél deficittel zárul a mérleg, de ennek most már könnyen kimutathat,ólag abban rejlik az oka, hogy a tervek kellő szakértelem hijján készültek, a műszaki és kereskedelmi vezetés pedig nélkülözte a kellő rátermettséget vagy pedig könnyelműséggel határos fölületességel történt. O'csó es megbízhatatlan cégekkel építették protekciós, de hozzá nem értő emberekkel kezeltették a villamos telepeket, minek aztán villamos pótadók neve alatt a közönség itta meg a levét. Az ujabban épült s jövedelmező városi villamos telepek legjobb bizonyítékai ennek s éppen ez a tapasztalat döutötte meg a téves felfogásokat. Az a felfogás is megváltozott az utóbbi években, mintha a villamos világítás nem volua alkalmas a jó közvilágításhoz fűzött igények kielégítésére. A taségénél csak a divat kapzsisága telhetőt lenebb, melytt biztossn hiszünk, még vakondok ur bársonyos bundája sem elógitbet ki. * * * De legyen elég immár ez a rövid megemlékezés vakondok vár urától. Tapasztaltuk közgazdasági hasznos tevékenységét ós há ennek dacára a világ neki is hálátlansággal fizet ós bundáját kéri, hát vigasztalódjók — megesik ej nemcsak vele a sötétség, de a világosság fiaival is. Másrészt szolgálion vigasztalására ha szétszórva és feldúlva is vakondok vára, vakondok ur soha nem sejtett megtiszteltetésben fog részesülni — a gyönyörű női miiffokon — neve ós bnudája élni fog ott nemzedékről-nemzedókre. Hogy azután a vetésekben és növényzetben szabadon grassaió férgek és rovarok pusztításában micsoda napszámos erőt 'használ a gazda ionyadó növényeinek megmeutótésére, arról számoljon a divat ós számoljanak azoü a harcosok, kik néhány fillérért földúlván vakondokvárát a gazdák ezernyi hasznos, ós a mi fő, ingyenes napszámosát oly meggondolatlanul irtogatták. Még csak azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy hiszen marad elég. Mert tudjuk, hogy az ilyen üldözés kövtekezménye mi szokott lenni. Hát mi más, mint a kivándorlás. Es mi tartunk tőle, hogy sok sok idegeu bemenekült / muukáserönket a még életben ^maradt vakondo«kok is követni xogják. És ez nem is ütközik valami nagy nehézségbe részükről. Mert, ha itt a föld fölött, a fényes nap világa mellett minden csend- és rendőri felügyelet dacára is oly könnyű a kijutás, mibe kerül ez nekik ott a föld alatt ? Minthogy pedig minden háborúskodásnak megvan a tanulsága — hát vonjuk le mi is a vakondokvár ellenes hadjáratból. Üssünk puhá orrára ott hol kárt tehet kertjeinkben, de nebántsuk, hol csak hasznunkra válik mezőinken rétjeinken. Közeledik a tavasz. Sok gazdának föl már előre is a feje hogy hol is vesz elegendő munkást, hát ne riasszuk el végkép a mi jó mezei munkásainkat; vakondokvár urait. Egy hires angol utazása a Balaton vidékén 1815-ben.*) ni. • Badacsonyból folytattuk utunkat Szigligetre, egy kicsiny faluba, mely egy sziklás emelkedés oldalán a legnagyobb rendetlenséggel épült. Szegény pórok lak*) Lásd a „Balatonvidék" f. é. 4. 5. számait. ják, kiknek birtokuk a szőlőben van ós az uraság egy két tisztje, kinek egy kastélya van itt, de nem lakik helyben s aki ugy hiszem nő. Egy kevésbé tehetős magyar ur házába hajtattunk be, ki az urodalom tiszttartója s ugyanazzal a vendégszeretettel fogadtak bennünket, melyet mindig tapasztaltunk. Ámbár érkezésünk teljesen váratlan volt s ugy látszott, hogy a ház nem igen volt alkalmas két idegen befogadására, mégis hamar kitűnt, hogy érdemes lakói nagyon is jól hozzá voltak szokva az ilyen meglepetésekhez s hogy ellátásunk egy csepp fejtörésünkbe sem került. Az estét, igazán kedvesen töltöttük — és, mialatt barátom régi ösmerősóvel és feleségével elbeszélgetett a ház körüli dolgokról meg a szomszédságról, én egy kis időre ellopóztam, hogy meghallgassam a bölömbikák rekedt kiabálásait, mely az alant elterülő síkon zúgott végig, s láthassam az apró tüzek lobogását, melyeket a parasztok a Balatoupart hosszában gyújtottak, hogy rákászásuk mentül jobban sikerüljön. Reggel korán átmentünk a domb másik oldalára, néhány sz lőbe, melyeket a mi gazdánk gondozott « azért is, hogy megvizsgáljunk egy alluvialis szirtet, mely meredeken függ a víz felett és mólyen Fpronpy Iií7Qpfl/pQprílvÍ7 ^ e9yedül elismert kellemes iz

ü 1 ül GllUZ U UZoGl IvöoGl U V1L természetes hashajtó szer.