Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-20 / 12. szám
2. BALA TONVI DÉK 1904. március 20. Vagy hol van a királyság tiszteletének az a fogalma, amelynek gyönyörű példáit mutatja a haza története? Helyét a nemzetköziség kezdi elfoglalni. 1] Vagy hol van a hazának az a szeretete, mikor sárbatíporni akarják ősi törvényeinket, megrabolni erkölcseinket, mikor a tiszteletlenséget terjesztik azok iránt, akik ezer év óta acélgyűrűt vontak nemzeti éle. tünk forrása körül? Hol van a törvények tisztelete, mikor nap-nap mellett látjuk, hogy a közben levő hatalom a visszaélés forrásává, az emberi legelemibb jogok meghamisitójává aljasodik nemcsak a köz, hanem a magánéletben is ós elég gyakran csak arra látszik rendeltnek, h&gy illetéktelen hasznok kútfeje legyen. Mert a pénz, a pénz, óh a pénz! az soha sem elég és megtanított a kincsszomjra, az uzsorára, a lelketlenségre, a hatalom szomjazására, a hazugságra, és sajna ! sokszor még arra is, hogy megtagadja érte Istenét, királyát, hazáját, elhagyja feleségét, megtagadja gyermekét, — meg mindent, ami még a közel múltban is nemcsak becsületes, erényes volt, hanem amiben még hittek is az emberek. Romlott a légi erkölos, pusztult az egyszerűség. Legyetek hát üdvözölve Ti, akik egyszerűek vagytok, akik lemondtatok a vagyon előnyeiről, a méltóság díszéről, le a világ hiúságairól és felemelkedtetek oda, ahol az örök szeretet trónol! És hozzátok vissza a régi erkölcsöt, az ősök törvényeinek a tiszteletét, a testvéri szeretetet — az emberek közé. A hét. — Március 15. ünneplése. A haza igaz szeretete. Sorozás. A t. Ház. Jön a fekete himlő ! A háború. — Megünnepelte hát a haza március 15-ét. Szerte az országban talpra szólították a magyart. De vájjon hány sziv lelkesült igazán, ki tuduá megmondani ? ! Mert bizony ugy van az emberiség vele, hogy fényesek bár a rég mult idők napjai, mégis elnyomja sokszor a lelkesedést a mindennapi élet küzdelme .... A szabályszerűen visszatérő ünneplések már sohasem tudnak magukban anuyi lelkosedósi, hordani, mint azok, melyeket a pillanat szül. Március 15-nek lelkesedése nem az és nem is lehet ma, mint akkor, régen volt! Pedig a hazát ma is csak olyan igazán szereti minden ember,' miut szerette akkor! De az idők voltak mások. Ma nem a szabadságért, ma az életért, küzd az ember. Szabadsága megvan, de nincs kenyere. S a mit régen meg nem tett, megteszi a magyar, könnyen teszi meg : itt.hagyja azt a földet, hol atyái bölcsője ringott; itthagyja, hogy másutt keressen — nem boldogságot, csak uj csalódást. A régi lelkesedést, hogy «itt élned, halnod kell» fölváltja a tény : mivel azonban nein élhetek, máshova megyek élni és halni, aprópénzre, és megy, megy a .hosszú útra oly gondtalan, sejtés és fájdalom nélküli könnyűséggel, mint ahogy mi megyünk, teszem, Hévizre. E könuyü elhagyása a hazai földnek okokat, rejt magában ; ez okok megszüntetése, a szegény, a kis ember szeretete : ez az igazi hazaszeretet ! Közben pedig nagy gyorsasággal folyik a tavalyi évre »esedékes* újoncok sorozása. Holnap megkezdik az egész megyében. »Esedékesek«, akár csak a váltó. Hiszen váltó ez is. Kibocsátja a haza, forgatják az arra hivatottak, aláírják sokszor vérrel, a besorozottak és prolongálja, mint most is, a katonai kormány. Az aláírók pedig ki kedvvel, ki meg bujában, szorgalmasan eldalolgatják a szokásos bakanótákat a császáriul, a >felcser«-rül, a virágszálakrul meg a három esztendőkriil, melyek bizony örökre elvesznek ! Meddig késik még a kormány, a képviselőház a kétéves szolgálat behozatalával ? ! Honuuk atyái, ugy látszik, nem igen voltak három kemény esztendőkig közbakák, hacsak Makkai Zsiga bá nem. ^ A t. Ház mostanság nem igen foglalkozik ilyen «új< eszmékkel. Folyton csak a régi dolgokkal foglakozik. A régi újoncokat .szavalják, meg, a régi költségvetés fölött vitatkoznak, a régi adóhátralékok kamatos vagy nem kamatos ügyeit beszó. lik meg, mely utóbbi dolog különben igen móltányos és szükséges. Mikor kitört a béke, s általános olvadozás volt a házban, mint a fagylalté a nyári melegben, azt hitte mindenki, hogy most már gyorsan lehet dolgozni. Ma már elpárolgott a mámor, ós újra döntögetik a kormány szekerét, hátha feldűl. Ez meg az önálló vámterület dolgait döntögeti, viszonzáskóp. A sógor pedig szörnyen örül. A scheane G'schicht' — mondhatjuk az ő szép nyelvén. A halálnak is, ugylátszik, rosszak voltak a bevételei. Nagyobb adót követel, ós fenyegeti az ellene obstruáló orvosi tudományt. Nemrég Oroszországban, most pedig a hajdani francia m 1 német Elsassban, Metzben fordult elö az eset; két ember meghalt fekete himlőben. Ez rettenetes fegyvere a halálnak. Ma még nem lehet kicsavarni a kezéből. Tisztaság és józan rendes élet a fegyverek, mikkel haroolni lehet ellene. De sürgősen, mert nem szokott tréfálni. Igen hamar végez, nem ugy, mint, a japáu-orosz háború. Elmúlt már egy hónapja jócskán, hogy folyik a háború, és még nem volt ütközet. Mintha csak a Napoléon elleni taktikát követnék az oroszok: kifárasztani, halálra fárasztani Japánt, hogy azután rajta üthessen és teljesen tönkretegye. Isten tudja, hogy mi lesz a vége, de olcsón aligha fogja életét adni az elszánt ország. Mi sem adtuk olcsón, mégis . . . A tüzoltö egyesület köréből. Rég óta hangoztatott panasz, hogy a tüzoltóegyesület iránt nagyon megcsappant nem annyira az érdeklődés, mint inkább az áldozatkészség. — A dolog pedig ^ugy vau, hogy mivel az egyesület külömbség nélkül szolgálja a vagyon ós a személy védelmét, külöbmség nélkül tarthat igényt mindenki támogatására. A közelmúltban az egyesület az iránt kereste meg H városi elöljáróságot, hogy tekintve az egyesület általánosan közkasznu Must csak annyit, hogy a ket zene: az egyházi és magyar zene eredete közös, annak faji oka van az egyik, a hagyományból folyó ajmásik oldalról. Ds erről majd máskor. A kath. vallás is felismerte a zene fontos voltát, s a régi hagyományokból kiindulva, azt a tökéletesség oly magas fokára emelte, minőre soha sehol másutt nem emelkedett. Ennek érdeme az 590-től 603-ig uralkodott Nagy szt. Gergely pápáé. Hogy miként, annak megértésére szükséges a légibb századokba visszatekintenünk. Emiitettük, hogy az ősi héber kultusz nagy része az énekből állott. Nemcsak a zsoltárokat, hanem az imák egy nagy részét is énekelték, bünbáuatot a nép, bűnbocsánatot a főpap énekelve hirdetett. Jeremiás oly fájdalmas és mégis reménynyel telt siralmait, óuekelve sirta el, s ma is énekkel siratja Jeruzsálem pusztulását a szent kőfalnál kelet zsidója. Mi természetesebb mint az, hogy e melódiák átmentek a keresztények közé is, hol azonban báuatos jellegükből kibontakozva, az ötömnek, az eljött Messiás feletti örömnek is kezdenek kifejezést adui még az üldözés napjaiban is?! Másrészt pedig a görögök az ö zenéjüket a kereszténységbe is magukkal vitték; zsidó és görög volt az első keresztény hitközség, zsidó és görög zene szülte a bámulatos fönségü egyházi zenét, melynek eredetéről jól mondja, remekül mondja egy iró (Auibros): »A keresztény zene elemeit már annak kezdetén Palesztina- ós Hellasból mint két hatalmas folyamot látjuk a kereszténységbe be ós ott összefolyni. A zsidók szent zenéjéből a keresztéuy zene annak szent voltát, a görög zenéből alakját, előadási módját, szépségét nyerte.* Ez összefolyt, szétszórt, átalakult ós megszaporodott melódiákat összeszedte, alakjuk, képzódésük törvényeit, kikutatta, megállapította és törvénybe foglalta Nagy szt. Gergely pápa, ki a nyert törvények alapján ujakat is szerzett és ezeket kiadván, hivatalos, istenitiszteletre szolgálókul elrendelte azok használatát. Róla nevezik az énekeket gregorián éneknek, s mivel eleinte két kórus felváltva énekelte őket, gregorián chorál-énekeknek, melyek ma a katholicizmus hivatalos énekei. Ma már alig van egyes nagyvárosok hivöin és a zenészeken kívül, ember, ki eme felséges zenét ismerné, az örökszép praefatio-t ós talán Jeremiás siralmait leszámítva. Honnan van ez? Gyermekei : a világias és frissebb stilü világias ének és zene kiszorították a köztudatból, ki a hangszerek egykori nagy térfoglalása a templomban. E dolog a zene céljának hibás felfogásából származott. Tehát hangsúlyozom evvel szemben: Az'egyházi ének célja nem az egyéni, a szubjektív érzés felébresztése és holmi általános ájtatossági gyakorlatok, hanem csakis az istenitisztelet, ós eunek fényének ós méltóságának emelése, de mindenesetre ugy hogy ezáltal az ember szive Istenhez emelkedhessék. A mód céllá vált, s az eredeti cél elveszett. Mert ha csakugyan az ember szivének Istenhez emelése volna a cél és nem Isten dicsőitése, ugy az egyházi ének inkább emberiszolgálat volna mint istenitisztelet. Pedig ennek kell lennie. S mivel mégis ez utóbbi megsínylette az előbbit, hódított mindinkább tért a világias zene a gregorián chorál felett. Pedig mennyi előnye vau az egyházi zenének a világi fölött! A világi zene csak két skálával rendelkezik : a dur és a moll skálával. Az egyházi zenének 12 van használatban (van még több is), melyek közül a molluak az alol, a durnak az ión skála felel meg. Már az maga nagy változatosság, Továbbá az egyházi zene a taktusnak kényszerzubbonyától ment (mint a magyar dal zene !); s ez az összes érzelmek szabad érvéuyreemelkedését jelenti; mit ha a világi zene el akar érni, kénytelen az u. n. recitativekhez folyamodni, stb. Lássuk tehát milyennek kell lenni az egyhízi éneknek ? (Folyt, köv.)
