Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-06 / 10. szám
1904. márciu« 6. aonország is újra föltámad ? Fegyverkeznek, fegyverkeznek az erőtlenek is, egyelőre bombák és mozsarak helyett felfutt hólyagokat, ós papírzacskókat vágnak a falhoz. Az is nagyot durran, s meg if ijednek — a gyerekek. A képzelt, ellenség pedig hol van ? A holdban, vagy talán Zajzonban. Oda pedig nem hallatszik a — harci riadó. Hozzánk azonban, sujnos, ide hallatszik az albán és macedón fegyverek zörgése, a komitácsik — bandák — szervezkedése. S mi a vége? Azért, a nyou > rult Keletért újra magyar vér fog folyni. Áprilisban megütik a nagydobot, s a magyar vonul — keletre. Mert hát itthon meni boldog« a magyar, igen fészkelődik egy kis érvágás nem fog ártani. Hogy majd minKet is oly rokonszenv fog-e kisérni a külföldről, mint a sárga szabadsághősöket, az még kórdós. Főispánunkat Nagykanizsán nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadták. Mindamelett nehéz napja lehetett, mert 24 küldöttséget kellett fogadnia. Ehhez iszonyú idegek kellenek. S hogy elbirta, nem közönséges erőről tesz tanúságot. S ha ehhez még hozzáadjuk a bankét ot., diszszónoklat.ot, fáklyászenét ós az üdvözlő speechet,: levesszük a kalapunkat az előtt, ki e dolgokat egy nap megbírja. Ha ez igy lesz az összes városokban — — de ki tudja, igy lesz-e ? Némely helyeken élet van, másutt csak olvassák az életet. Másnap azután »otthon« az ellenzék sütötte el az öreg ágyút- Ugrón Gábor jött ie szónoklatot tartani. Meg is tartotta. Óriási volt a hatás, mit ez a lángoló ember kelteni tudott. Hangja, mint- a nehéz kerekeságyuk dübörgése. Eszméi 'magasztosak. Szavának éle mint a kétélű kard. Alakja, mint egy prófétáé, s amit mond, az a tiszta meggyőződe-, tehát tiszte 1 ~tre méltó. Sokat mondott, s a sok között a magyar ipar megmentése, »z iparosok helyzetének javítása nem az utolsó volt. A párt megalakult, elnöke Bosnyák Zoltán lett. Lesz-e talaja Zalában, elválik. De hogy a fcispáunak sok gondot fognak okozni, az bizonyos. Itthon pedig rémesen komoly napokat élünk. Az obstiukció, ha ki nem merül, gyengíti az országot kivül is, belüli-. Ha az erőszakos elnyomási tervek megvalósulnak, veszélyben az alkotmány. Mindkettő nagy baj, óriási veszély. S hozzá a kedélyek ilyen forrásában kitenni az oiszágot egy álialáno* választási, izgaloirnuk : végzetessé válhatik. Isten óvja hazánkat, mi magyar hazánkat minden bajtól. Keszthely város érdeke és a Zámor. Nem hisszük ugyan, hogy visszhangra találjanak az alábbi közlemény sorai, de közreadjuk, mert Keszthely városnak őszinte szerelete és bizonyos oly utópisztikus idealizmus szólal meg benne, mely tiszteletreméltó. A figyelő emker Hallja és olvassa is most, midőn a levegő a Zámor felosztási kérdésével van teli, az olyan fajta elmélkedéseket, melyeknek értelme oda lyukad ki: ha jó lesz jó lesz, ha. jó nem lesz hát rossz lessz. Hát hiszen ennyi bölcsesség talán a Jakab bácsi fejében is tanyázik, mert ha az ember fekete szemüvegen keresztülnézi a világot, hát bizony mindent feketének lát. Már most, ha nem akarjuk a dolgokat sem ilyen, sem olyan szinü szemüvegen keresztül nézni, hanem törekszünk a saját szemeinkkel tisztán látni és józan ésszel a dolgok eddigi ós mai állapotát kutatni, a kővetkező tiszta képet alkothatjuk magunknak : A Zámor eddig haszontalanul heverő kincs, úgynevezett holt kincs volt, mert marháink az erdőn minden tekintetben jobban megélnek. — Ezt már sokszor vitattam, sokakat meg is győztem. Menjünk tovább. A Zámor felosztásának tüzzel-vassal ellenálló töredék minden áron hadilábra akarta állítani a város érdekét a Zámor felosztásával. Pedig Zámor nem a városé, hanem egyeseké. Es ha eddig ily állapotbau ezekre a tulajdonos egyesekre is holt kincs volt, mennyivel inkább az volt a városra nézve ? Azok, akik annyira ellenezték a város képzelt érdekében a felosztást, épen azok dolgoztak — talán tudiukon kivül — a város érdekei ellen. Állításomat be is bizonyítom. Keszthely városa mint erkölcsi testület a Zámort a maga egészében és értékében uem veheti meg, mert ekkora terhet sem most, sem a közel jövőben rázkódás nélkül nem bir el. — De igen is, ha a feloszlás ki lesz küzdve, ama sok szegény embernek, akik ma a kerti haszonbért holdankint 150—160 korona árban fizetik, ezentúl lesz saját, tulajdonukból kertecskéjük, ameiy által megélhetési viszonyaik sokat javulnak, s ezen javulás javára esik Készt!:ely varosának is. Továbbá és a mi a legfontosabb dolog Keszthely város érdekében — hogy nyitva lesz az ut arra, hogy Keszthely város akkora területhez, amslyet minden nagyobb megerőltetés nélkül olcsóért imeg tud venni, 8 a mekkora területre a közel jövőben talán szüksége is lehet, hozzá juthasson. De mindez csaiíis akkor lesz keresztülvihető, már föntebb is emlitém ha a felosztás ki lesz küzdve. Tehát tisztelettel kérdem: mire volt jó a felosztás ellen küzdeni ? Hallatszott, olyan vád is, hogy azért küzdök én is — mások is a felosztás mellet', mert nem érezünk a várossal, uem Keszthely városáért, dobog a szivünk; Nem hordozzuk lelkűnkön annak érdekeit, stb. stb. mert uem vagyunk e város szülöttei. Hogy ón, kinek minden gyermeke Keszthely város iskoláiban nye i oktatását, azt a sze'lomi és örök kincset, mit sem a rossz emberek sem az elemek nem rabolhatnak el, samit megfizetni semmi pénzzel nem lehet, hogy éu, aki összes jövedelmemet e kedves város falai között költöm el, s akinek szája már sokszor elfáradt még a messze nagy Alföldön is Keszthely város méltó d'cséretóben, hogy ón nem értek Keszthely város szivével ! Nem védekeztem a vádak ellen akkor, mert előre láttam hogy majd eljön az idő, amikor a tettek beszéluek. S az a: idő, ha érzékeim nem csalnak, itt van a küszöbön. — Most lesz itt az ideje, hogy minden keszthelyi bennszülött ós bevándorolt, — értem különösen azokat, kik a felosztást a város érdekében annyira ellenezték tehát akik szeretik Keszthely városát ós szivükön hordják érdekeit, különösen a módosabbak, adjuk oda a záuiori jussunkat nem mondom, hogy ingyen, mert tudom, hogy ilyen ember 10 sem akadna. Adjuk oda azonban olcsó pénzért, csaknem felárért : 200 koronáért. — Akinek több jussa van többet adjon ha szereti e kedvés várost, mert még igy sem ad annyit mint akinek csak egy jussa vau és azt is oda adja. Egy zámori jussot 300—350 koronára becsülök ma, s ezt testvérek között megéri. Később ki tudja ? Talán két annyi lesz az értéke ; mert ha a városnak nem szántam volna 200 koronáért, ami Q ölenkint alig teszi ki 70 fillért, másnak semmiért sem aduám oda. Tehát ha akad — amin az előzmények után nem kételkedem — 60 olyan birtokos, (ha tőbb lesz, még jobb lesz !) aki ha nem is előbbre, de saját erdekével legalább is egy színvonalra állítja a város érdekeit, ón leszek a 61-ik, aki kész örömmel átengedem a város javára csekély jussomat. Ezeket a területeket azután ha a felosztási engedély megjött, kihasíthatjuk megfelelő helyen egy darabban. — Igy meg lesz óva a szegényebb birtokosok érdeke és Keszthely városa pedig egy nagy lépéssel halad szépen indult fejlődés® utján. Előre tehát! A ki szereti a kedves várost ós vele együtt ér z, hozza meg érdekében e csekély áldozatot ugy mint örömmel meghozza Gyenesi. A Magyar Yédö Egyesület szózata a nemzethez. in. Az ország és az ipar válsága szoros kapcsolatban állanak egymással. A megoldás azonban egyedül a külföldi behozatal csök eutésóvei ós saját ipari termelésünk emelésével érhető el. Ezért vau ma hazai iparpái tolást a a legnagyobb szükség. Ezt egyszerre belátjuk, ha figyelmünkre méltatjuk, hogy gyümölcsből 3 4 mii ó korona a behozatal s a gyümölcs és föz-'ékkonzervuek 93.5 °/°-a Ausztriából jön be ; mig hántoló malmaink borsószükség<9tiiliknak 98.6%-át és kölesnek 83^%-áfc ,ntén a külföldről voltak kényt ^enek beszerezni, borból 15 millió, szénből 15 mi nió métermázsa, miből Ausztria 9 milliót hoz b9. Vasárukban 48. 8 millió korona, gépekben 41. t millió K, miből Ausztria 33. i m. koronát hoz be, Hangszerekben a oeho?i.tal 4. 2 m. K ; porcellán-dlszá ukban 6. 2 ni. K, holott itt van Pécs, HÍ end stb., üvegárukban 8.8 m. K. Fejlett bútoriparunk van és mégis 9. 9 m. kc-ona a behozatal, mig bőripari cikkekben 60. 5 m. K ; ebből Ausztria 55 9 m. K-val participál ; pamutból 187. i m. K, ezért nem fejlődhet, kender és let termelésünk, holott egész felvidékünk a fonó-, szövő- ós liázíípar-eikkekkel foglalfozik, mikből élénk kivitelre is jutna; mig alföldünkön a Tisza medencéje első sorban a kender és lente'.melés utján térith-tné meg a szabályozásra fordított milliókat, mit. legjobban ugy Ítélhetünk meg, ha azt figyelembe vesszük, hogy a fonó- és szövőipari 3668 millió korona szükségletéből Magyarország eire hivatott termelése dacára: csupán 32-2 millió koronára valót voltunk képesek termelni; ós miért? Mert ezzel komolyén nem foglalkoztunk. Férfiruhát behoznak 17. 4 milliót, miből Ausztria 17. 3 milliót In z be, midőn 171.309 panaszos szabóiparo.sunk van, mig nőiruhákból 15 milliót és fehói iieuiüekből 13. 2 m, korona értékűt. Nyakkeudő 3 m. K, kalapok 7. 2 m. K, szalmakalapok 4. 9 6 m. K, mig papíranyagot 20 m. K, miből ismét Ausztria 18. 8 milliót hoz be. Sört 3. 3, petróleumot 5, gyertya ós szappant 4. 9 milliónyit és festéket 4. 4 millió K értéket hoznak be. De mit szóljunk ahhoz, hogy a mig mi látjuk el a külföldet sertésáruval, addig 2 8 millió koronára rug ehozatalunk sonka ós egyéb husnemüekben. Tehát csupán ezen föcikkekben mintegy 550 millió koronára rug az évi behozatal, mig a többi iparcikkekre jut e többi 340 millió korona. Elég reámutatni a vasipar, a cukoripar, a sör s szesz, a bőr-, üveg-, bútor- ós szabóipar válságára s arra, hogy nem egy ezek közül kényszerítve volt ós van az osztrák verseny ellen, azokkal kartellbe állani csak azért, mert a magyar árukra a megrendelést nem tudták a hazai gyártmányoknak biztosítani. Eredményt azonban nem érhettek el. mert a kartell dacára is hazai gyárosaikat furfangosan kijátszották. Ezt csak a magyar társadalom fölbuzdulja ós ellentállása orvosolhatja, midőn egyúttal garanciákat állitunk föl a magyar gyártmány jósága és eredetére nézve. Ha ezt elértük, az önálló vámterület kérdése is meg van oldva, mely gazdasági önállóságunkon alapszik, Ezekben az egész magyar nemzet jövő munkaprogrammja vau lerakva, melyre
