Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

2. BALATONVIDÉK J 904. február 7. kásosztályának egy részét jogokban részesítjük, ugyanakkor az ép oly hü és hazafias községi munkásnépet kirekesztjük azokból. Ugyan mi jogon és cimen lehetne ezt az igazság és méltányosság nyílt arculcsapása nélkül megcselekedni? Ahá! Megvan ennek is a nyitja! Tart a miniszterelnök ur a falu munkásnépeinek nagy rétegeitől! Ezért vet szemet a munkás osztály csak egy és pedig városi -rétegére ezek közt is első sorban a gyárak munkásaira. Helyesen mutattak rá az országgyűlésen e rejtett szándék nyitjára. Persze a protegált gyárak . . . meg azután az a töméntelen sok állami kedvezmény . . . subvenció, melyben a dédelgetett gyáriipar a kisipar rovására részesül stb. stb. Hozzá még a gyáros urak stb. Viszontszolgálat stb. Hát az ilyen subvencionált gyárak szabadelvű és szociálista izü munkásai mint jó segédcsapatok, csak ellensúlyozzák azt a fránya sok ellenzéki falusi parasztot! Ilyfélekép gondolkodott a képviselőház Hollója is jó multkorában. Es nem járt rossz uton. Látni való e sanda szándékból, hogy valamiként csapda volt a választói jog kiterjesztésének Ígérete Kossuthékra, azonkép csapda akar lenni az igéret ily irányú megvalósítása az ellenzék részére. Mert hogy a subvenciós gyárak és nagy ipari telepek munkásai függetlenül, saját meggyőződésük szerint szavazhassanak, arról szó sincs ! Mirevaló a gyáros, mirevaló az a nagy gyári apparatus ! Mit tapasztaltunk eddig! Egyik szombathelyi gyár Déhány munkása hátat cserebogarakat, pincebogarakat és cs gákat 1 «em. Falánk étvágyának megfelelően élvezi az italt is. Maga Uósziti a kutat, melybe esővizet gyűjt, vagy ennek hiányában árokhoz vagy mocsárhoz utat készít magának. Hasznos tulajdonai mellett sok rossz oldala is van. Mint a megfigyelők állítják, általában összeférhetetlen. Maga mellett semmi más élőlényt meg nem tűr. Kegyetlen és vérszomjas, gyengébb ellenfelét > szétmarcangolja, azután fölfalja. Életrendje télen, nyáron változatlanul egyforma. Télen lejebb húzódik a földben s tavasszal ismét közelebb jön a főldszinéhez. Harcias tulajdonsága mellett a sport egyik másik nemét, sem veti meg. Futóversenyben érmet nyerne ! Ha a kényszerűség ugy hozza magával úszik is — csupán ugrani ós kúszni nem szeret. Sok érdekes megfigyelések olvashatók Bréhm állatvilágában erről a földalatti rejtelmes lényről. Ezek fölsorolása helyett legyen elég rámutatni arra, hogy sok rossz tulajdonsága mellett hasznos oldala is van. Temérdek földi gilisztát, férget és ártalmas rovarokat pusztít el ós e réven kiszámithatatlanul hasznos munkatársa a gazdának. Túrásai kellemetlenek, különösen a kertekben. Itt, tagadhatatlan károkat, okoz forditott a nemzetközi szociknak s a hazafias keresztény munkások zászlaja alá állott. Az eredmény elég szomorú! A gyáros a családos munkásokat egyszerűen kidobta e lépésükért. Kenyerüket vesztették. Pedig nem is politizáltak. Hol itt a függetlenség, hol a .meggyőződés szabad nyilvánítása. Nem ide sandit-e az a rejtett szándék ? Nem értjük mi ide az önálló iparosságot. Bár ennek sorsa is keserves. Gyakorol hatják-e ők is önállóan, szabadon legjobb meggyőződésüket ? Gyakorolhatják ! Csakhogy előbb választani kell a kenyér és a meggyőződés között! Mert sajnos, politikai és társadalmi viszonyaink nem értek még meg annyira, hogy az üzleti és magánügyi szempontokat eltudnók választani a politikától. Sok statisztikai adat beszerzését javasolták a választói reform ügyében megtartott ankéten. Egy igen fontos adat beszerzését azonban kifelejtettek. Hát kiegészitjük mi óe melegen ajánljuk elfogadásra! Szereztessék be hiteles statisztikai adat nevezetesen arra nézve, hogy «hány kisiparos, bán)

7 megrendelőt veszitett el a mult általános és az időközi választások alkalmával, mert megrendelőjével, vagyha jobban tetszik, üzletfelével ellentétes meggyőződést mert vallani — az urnánál.* Sok megdöbbentő s politikai és társadalmi viszonyainkat igen ferde világításba helyező adat jutna nyilvánosságra. Pedig nem is mindenki merte kockáztatni kenyerét. Mindenesetre furcsa fölfogás kell ahhoz, mikor valaki pénzemért: anyagot, időt és munkát áldoz, hát ráadásul még politikai hitvallását és meggyőződését is követelem. Mert különben nincs üzlet, nincs megrendelés. Eleven példák vannak erre ! Politikai és társadalmi érettségünkre, liberalismusunkra és annyiszor hangoztatott humanizmusunkra kissé furcsa világot vet ez. De hát nincs máskép. Hát ha még ideszámítjuk a hitelezőket, a nyers áru szállítókat, kik mind de mind számot tartanak a kezükben levők meggyőződésére ! De erről ne is szóljunk ! Ha ez igy van, hogy nézünk ki majd akkor, ha nem egyeseket, hanem egész munkástestületeket szólit sorompóba a mindenható gyáros, ki munkásaitól nem csak eg}

7 darab, hanem egész kenyerüket is elveheti — akkor, mikor akarja. — Nem lévén megfelelő kontingens az ellensutyozásra — az eredmény világos. Igy néz ki a gyakorlatban a választói reformtervezet! Es azután mit vétett az a szegény »falusi paraszt* hogy rá nem ragyog Románia csillaga! Nem adózik a hazának fej és véradóval!? Vagy nem eléggé szélsőszabadelvű még s nem szociálista ! Miért rekesztik ki az alkotmány sánoaíból és sütnek homlokára szégyen bélyeget ennek a sok munkában fáradó s a hazához jó és balsorsában is mindenkor hiven ragaszkodó falusi munkásnépnek ? Hát ez a törvény előtti egyenlőség a szabadság 56. esztendejében ! Ha jogot adunk, mérjük egyenlő mértékkel. Vigyázzanak a kiket illet, mert alkotmányunk sáncaiban rókák és a gyönge kerti növények fölturkálásával. D« a tapasztalat megtanította az embert a helyes védekezésre itt is. Szúrós tüskét, üvegdarabokat tűzkődnek a veszélyeztetett terület földébe. Es ez hat. Mert ha a vakond )k túrni kezd megsebzi az orrát, melybe rendesen bele pusztul. A rétek vakondok túrásai kevésbé károsak és sehogysem érnek föl azzal a nagy haszonnal, melyet itt a kártékony földalatti állatok kipusztitásával szerez a gazdáknak. Tehát itt pusztítani egyenesen káros és oktalan. Annyi mini. a napszámost kiűzni a munkából, hogy azután a gaz és gyom nyomja el veteményeínket. Mégis mennyi ellensége van. Küzd ellene az ember, a baglyok, solymok, ölyvek ós hollók örömest csípik el bársonyos bundáját, melyből azután éles karmaikkal csakhamar ki is forgatják. Ellensége még a görény, sőt a kis menyét is szembeszáll e félelmes fenevaddal. A kereskedelemben eddig csak az oroszok használták föl bundáját. Nálunk ez ideig még e miatt békén alhatott. De most már ütött, is az órája. Bársonyos szőrméje nemsokóra a gyöngéd kezecskék muffját fogja takarni — mert, hát szecessiós ízlésnek szecessiós tarkaság ízlik, ki. De ha már vakoudokvár ura annyira vitte, hogy kézitakaróul szolgálhasson, akkor igazán csak következetes lenne a divat, ha kedves rokonát, a ciokányt sem hagyná ki, hanem kalapdiszül használnáföl. M->g csak annyit emlitek föl, hogy sokfelé általános a vélemény, hogy a vakondok — vak — az uem lát. Állítólag innen vette volna nevét is. Egy másik vorsió szerint pedig csak élete végén nyílnának föl szemei. Hát ez nem áll. Hogy a napfényt nem szereti uz bizouyos, de ebből nem követ,kezik vaksága, miuthogy nem is az. Némaságáról is sokat tudnak. Hát h ogy nem valami lármás jószág, kétségtelen. Különféle mesék ós mondák is széltében járna vakondokvár uráról, mint Bréhm mondja a régiek csodás erőt tulajdonítottak beleinek bőrének. Del hát minek iem tulajdonított, csodás erőt a pogány kor babouasága, mikor macskát, kígyót, gyikot stb. oly nagy tiszteletben tartottak. Éljen bár még rejtelmesebb életet, mi ugyan semmi más jó tulajdonságot nem keresünk benne minthogy hasznos «közgazdasági tevékenységét. készségesen elismerjük ós éppen ezért gazdasági érdekekből oktalan ós túlhajtott üldözéseket károsnak tartjuk. De hát vakoudokvár urát is elérte 1 ha mindjárt vakondokvárából kerül i«» az 5 végzete. Az ő kapzsiságánál és telhetetlen50 íinom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban 1 korona 20 fillér. Hapliató Sujánszk? József könvv cs papirl^eresl^edésébcn KESZTHELYEN Keszthelyi gazdász papír © #