Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

2. BALATONVIDÉK J 904. február 7. kásosztályának egy részét jogokban részesítjük, ugyanakkor az ép oly hü és hazafias községi munkásné­pet kirekesztjük azokból. Ugyan mi jogon és cimen le­hetne ezt az igazság és méltányos­ság nyílt arculcsapása nélkül meg­cselekedni? Ahá! Megvan ennek is a nyitja! Tart a miniszterelnök ur a falu munkásnépeinek nagy rétegeitől! Ezért vet szemet a munkás osztály csak egy és pedig városi -ré­tegére ezek közt is első sorban a gyárak munkásaira. Helyesen mutattak rá az ország­gyűlésen e rejtett szándék nyitjára. Persze a protegált gyárak . . . meg azután az a töméntelen sok állami kedvezmény . . . subvenció, mely­ben a dédelgetett gyáriipar a kis­ipar rovására részesül stb. stb. Hozzá még a gyáros urak stb. Viszontszolgálat stb. Hát az ilyen subvencionált gyá­rak szabadelvű és szociálista izü munkásai mint jó segédcsapatok, csak ellensúlyozzák azt a fránya sok ellenzéki falusi parasztot! Ily­félekép gondolkodott a képviselőház Hollója is jó multkorában. Es nem járt rossz uton. Látni való e sanda szándékból, hogy valamiként csapda volt a vá­lasztói jog kiterjesztésének Ígérete Kossuthékra, azonkép csapda akar lenni az igéret ily irányú megvaló­sítása az ellenzék részére. Mert hogy a subvenciós gyárak és nagy ipari telepek munkásai függetlenül, saját meggyőződésük szerint szavazhassanak, arról szó sincs ! Mirevaló a gyáros, mirevaló az a nagy gyári apparatus ! Mit ta­pasztaltunk eddig! Egyik szombat­helyi gyár Déhány munkása hátat cserebogarakat, pincebogarakat és cs gákat 1 «em. Falánk étvágyának megfelelően él­vezi az italt is. Maga Uósziti a kutat, melybe esővizet gyűjt, vagy ennek hiá­nyában árokhoz vagy mocsárhoz utat ké­szít magának. Hasznos tulajdonai mellett sok rossz oldala is van. Mint a megfigyelők állítják, általában összeférhetetlen. Maga mellett semmi más élőlényt meg nem tűr. Ke­gyetlen és vérszomjas, gyengébb ellenfelét > szétmarcangolja, azután fölfalja. Életrendje télen, nyáron változatla­nul egyforma. Télen lejebb húzódik a földben s tavasszal ismét közelebb jön a főldszinéhez. Harcias tulajdonsága mellett a sport egyik másik nemét, sem veti meg. Futó­versenyben érmet nyerne ! Ha a kénysze­rűség ugy hozza magával úszik is — csu­pán ugrani ós kúszni nem szeret. Sok érdekes megfigyelések olvashatók Bréhm állatvilágában erről a földalatti rej­telmes lényről. Ezek fölsorolása helyett legyen elég rámutatni arra, hogy sok rossz tulajdonsága mellett hasznos oldala is van. Temérdek földi gilisztát, férget és ártal­mas rovarokat pusztít el ós e réven ki­számithatatlanul hasznos munkatársa a gazdának. Túrásai kellemetlenek, különösen a kertekben. Itt, tagadhatatlan károkat, okoz forditott a nemzetközi szociknak s a hazafias keresztény munkások zászlaja alá állott. Az eredmény elég szomorú! A gyáros a családos munkásokat egy­szerűen kidobta e lépésükért. Ke­nyerüket vesztették. Pedig nem is politizáltak. Hol itt a függetlenség, hol a .meggyőződés szabad nyilvání­tása. Nem ide sandit-e az a rejtett szándék ? Nem értjük mi ide az önálló iparosságot. Bár ennek sorsa is ke­serves. Gyakorol hatják-e ők is ön­állóan, szabadon legjobb meggyőző­désüket ? Gyakorolhatják ! Csakhogy előbb választani kell a kenyér és a meg­győződés között! Mert sajnos, po­litikai és társadalmi viszonyaink nem értek még meg annyira, hogy az üzleti és magánügyi szemponto­kat eltudnók választani a politi­kától. Sok statisztikai adat beszerzését javasolták a választói reform ügyé­ben megtartott ankéten. Egy igen fontos adat beszerzését azonban ki­felejtettek. Hát kiegészitjük mi óe melegen ajánljuk elfogadásra! Szereztessék be hiteles statiszti­kai adat nevezetesen arra nézve, hogy «hány kisiparos, bán) 7 meg­rendelőt veszitett el a mult általá­nos és az időközi választások al­kalmával, mert megrendelőjével, vagyha jobban tetszik, üzletfelével ellentétes meggyőződést mert val­lani — az urnánál.* Sok megdöbbentő s politikai és társadalmi viszonyainkat igen ferde világításba helyező adat jutna nyilvánosságra. Pedig nem is mindenki merte kockáztatni kenyerét. Mindenesetre furcsa fölfogás kell ahhoz, mikor valaki pénzemért: anyagot, időt és munkát áldoz, hát ráadásul még politikai hitvallását és meggyőződését is követelem. Mert különben nincs üzlet, nincs megrendelés. Eleven példák vannak erre ! Politikai és társadalmi érettsé­günkre, liberalismusunkra és annyi­szor hangoztatott humanizmusunkra kissé furcsa világot vet ez. De hát nincs máskép. Hát ha még ide­számítjuk a hitelezőket, a nyers áru szállítókat, kik mind de mind szá­mot tartanak a kezükben levők meggyőződésére ! De erről ne is szóljunk ! Ha ez igy van, hogy né­zünk ki majd akkor, ha nem egye­seket, hanem egész munkástestüle­teket szólit sorompóba a minden­ható gyáros, ki munkásaitól nem csak eg} 7 darab, hanem egész ke­nyerüket is elveheti — akkor, mi­kor akarja. — Nem lévén megfe­lelő kontingens az ellensutyozásra — az eredmény világos. Igy néz ki a gyakorlatban a vá­lasztói reformtervezet! Es azután mit vétett az a sze­gény »falusi paraszt* hogy rá nem ragyog Románia csillaga! Nem adó­zik a hazának fej és véradóval!? Vagy nem eléggé szélsőszabadelvű még s nem szociálista ! Miért re­kesztik ki az alkotmány sánoaíból és sütnek homlokára szégyen bélye­get ennek a sok munkában fáradó s a hazához jó és balsorsában is mindenkor hiven ragaszkodó falusi munkásnépnek ? Hát ez a törvény előtti egyen­lőség a szabadság 56. esztendejében ! Ha jogot adunk, mérjük egyenlő mértékkel. Vigyázzanak a kiket illet, mert alkotmányunk sáncaiban rókák és a gyönge kerti növények fölturkálásával. D« a tapasztalat megtanította az embert a helyes védekezésre itt is. Szúrós tüskét, üvegdarabokat tűzkőd­nek a veszélyeztetett terület földébe. Es ez hat. Mert ha a vakond )k túrni kezd megsebzi az orrát, melybe rendesen bele pusztul. A rétek vakondok túrásai kevésbé károsak és sehogysem érnek föl azzal a nagy haszonnal, melyet itt a kártékony földalatti állatok kipusztitásával szerez a gazdáknak. Tehát itt pusztítani egyenesen káros és oktalan. Annyi mini. a napszámost ki­űzni a munkából, hogy azután a gaz és gyom nyomja el veteményeínket. Mégis mennyi ellensége van. Küzd ellene az em­ber, a baglyok, solymok, ölyvek ós hol­lók örömest csípik el bársonyos bundáját, melyből azután éles karmaikkal csakhamar ki is forgatják. Ellensége még a görény, sőt a kis menyét is szembeszáll e félelmes fenevaddal. A kereskedelemben eddig csak az oroszok használták föl bundáját. Nálunk ez ideig még e miatt békén alhatott. De most már ütött, is az órája. Bársonyos szőrméje nemsokóra a gyöngéd kezecskék muffját fogja takarni — mert, hát sze­cessiós ízlésnek szecessiós tarkaság ízlik, ki. De ha már vakoudokvár ura annyira vitte, hogy kézitakaróul szolgálhasson, akkor igazán csak következetes lenne a divat, ha kedves rokonát, a ciokányt sem hagyná ki, hanem kalapdiszül használnáföl. M->g csak annyit emlitek föl, hogy sokfelé általános a vélemény, hogy a va­kondok — vak — az uem lát. Állítólag innen vette volna nevét is. Egy másik vorsió szerint pedig csak élete végén nyíl­nának föl szemei. Hát ez nem áll. Hogy a napfényt nem szereti uz bizouyos, de ebből nem követ,kezik vaksága, miuthogy nem is az. Némaságáról is sokat tudnak. Hát h ogy nem valami lármás jószág, két­ségtelen. Különféle mesék ós mondák is széltében járna vakondokvár uráról, mint Bréhm mondja a régiek csodás erőt tulaj­donítottak beleinek bőrének. Del hát mi­nek iem tulajdonított, csodás erőt a po­gány kor babouasága, mikor macskát, kí­gyót, gyikot stb. oly nagy tiszteletben tar­tottak. Éljen bár még rejtelmesebb életet, mi ugyan semmi más jó tulajdonságot nem keresünk benne minthogy hasznos «köz­gazdasági tevékenységét. készségesen el­ismerjük ós éppen ezért gazdasági érde­kekből oktalan ós túlhajtott üldözéseket károsnak tartjuk. De hát vakoudokvár urát is elérte 1 ha mindjárt vakondokvárából kerül i«» az 5 végzete. Az ő kapzsiságánál és telhetetlen­50 íinom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban 1 korona 20 fillér. Hapliató Sujánszk? József könvv cs papirl^eresl^edésébcn KESZTHELYEN Keszthelyi gazdász papír © #

Next

/
Oldalképek
Tartalom