Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

é. BALATONVIBÉK 1904

. január 31. gató ember vagyok, nem állhattam meg, hogy a zalai közönség felvilágosítása céljából erre ne válaszoljak. Azért tisztelettel kérem Szerkesztő Urat, legyen szives becses lapjában az alábbiakat egész terjedelmükben közölni. A hírlapok a nagyközönség Ízlését ós Ítéletét vannak hivatva alapos móltatás ós szakszerű birálat utján fejleszteni ós az ilyen birálat előtt mindenki készséggel meghajol. Sági ur bírálgatni akarását azonban nem lehet komblyan venni, mert kiérzik belőle a divatos magyar betegség, mely a sárga főidig mindent leszól, ami a mienk, és ami fő, kjrnoly és szakszerű elbírálás helyett batásvadászatra számitó olcsó elmónckedésekkel, vizenyős viccekkel és dagályos kifejezésekkel teletömött operátumot nyújt, a melyből a müizlés, szakértelem és az értesültsóg égbekiáltó hiánya mellett, a magyar közjogban való teljes tájékozatlansága ri ki, a melyekkel kézzelfoghatóig dokumentálja azt, hogy fogalma sincs arról, mi a komoly, alapos ós szakszerű birálat. Azért tán, okulás kedvóért, nem lesz azt fölösleges röviden elmondani. A birálat olyan kényes nebáutsvirág, a minek minden szavát ugyancsak meg kell rágni, mert különben duplán visszaolvassák az ember fejére, vagy pedig, mint az egyszerű debreceni profeszszor mondta: «őcsém, a bírálatnál két vége van a botnak, te nem jól forgattad, most hát én ütlek vele» . . . Ennyit, bevezetésül, — most pedig sorra veszem nagyhangú állításait. Mindjárt cikke elején sorra lövi a bakokat, mikor a «hottentották családi totemjéröl» beszól. Ilyen etnográfiái csodát eddig még nem fedeztek fel a hottentották között és ennek a fölfedezésnek a dicsősége Sági urat illetné meg, ha nem akadna . egy olyan gonoszlelkü kritikus, a ki fejére olvassa, hogy a «totem» csakis az ószakamerikai 'ndnsoknál létezik. Családi totemjük azonban ezeknek sincs, mert az nem örökölhető, hanem mindegyik maga szerzi meg magának és máskép rajzolja pajzsára, testére, fegyvereire stb. stb. Azután micsoda merész állítás az, hogy : 'Magyarország ós a magyar birodalmat alkotó egyes országok címereinek tartalmát és alakját ezredévi történelmi fejlődés és a századok törvényes gyakorlata megállapította ?» Megérdemelné, hogy ezért egy egesz történelmi értekezéssel mossák meg a fejét, de a helyett rövid megszivlelósül utalok Mária királyné pecsétjén, a Batthyányi könyvtár missaleján, a N. Naldii ós J. Damasceni Corvin-kodexek címlapján, Mátyás király misekönyvének s breviáriumának címlapján ós trónkárpitján stb. stb. levő országcimerekre, a melyek mind más és más alakban vannak rajzolva ; mert, ha címerünk alakját az ezredévi történelmi fejlődés és a századok törvényes gyakorlata tényleg megállapították volna, akkor nem kellett volna azt az 1896-ban kiadott rendeletben újra megállapítani. Ebből az a tanúság, hogy mielőtt az ember ilyeneket állit, egy kicsit böngészni kellene az etnográfiában és a történelemben, mert a ki nem tud arabusul, ne beszóljeu arabusul . . . Azután mielőtt az ember elevenek és holtak felett Ítélkező kritikusnak akar felcsapni, legalább valami kis műizlósónek is kellene lenni. Már pedig azt, hogy Sági úrban a müizlésnek legcsekélyebb nyoma sincs, legeklatánsabban bizonyítják az általa irt: «A Balaton Írásban és képben» című könyvének a képei. Ennek a könyvnek, még inkább a képeinek az volna a céljuk, «hogy a külföldi turistákat hozzánk édesgessék és főicsigázzák érdeklődésüket a Balaton misztikus világa iránt,» — Igy mondja ö ! Pedig dehogy édesgetik ide, sőt inkább elkeserítik és elriasztják őket, mert rettenetesebb kiállítású képeket ezeknél nem látott a világ. Nem képek ezek, hanem fekete packákból és párducformán tarkázott foltokból álló megfejthetetlen rébuszok, a melyeken mathuzálemi korig törheti valaki a fejét, mig kitalálja, mi ? Különösen gyöngyei a könyvnek, melyekben Sági urnák minden hypersecessiót túllicitáló ós lepipáló róbuszmüizlése legfökép kulminál, ezek a képek : a 6-ik oldal • Balatonparti részletet, mely ép ugy lehet sövény kerítés a dombtetején, mint egy jurakorabeli tájkép valami felbukkanó ütlantozaurusszal ; a 118-ik oldal képéről, a «Badacsony aláírás dacára sem hiszi el senki, hogy az az, mert valami mérgesen pislogató Ichtyozaurushoz hasonlít ; de mivel mellette egy piramis alakú valami is látszik, hát nílusi krokodilnak nézik ; a 148. és 164. oldalak képeinél pedig megesküdhetünk, hogy azok a Krakatoa kitörését, a fekete tengert, vagy az átláthatatlan örök sötétséget ábrázolják. de lehet az is, hogy «hol a kutya, hol a inacska» féle találós képek. Legfejtörőbb azonban a 267. oldalnak • Siófoki fürdőzök* c. képe Ennek alakjairól nem lehet tudni Victoria regia-virágok-e, vagy kake-walkot táncoló koboldok a vasúti sinek közt; de tetszés szerint azt is rá lehet fogni e képre, hogy a piripócsi országos vásár. Többet kár volna felsorolni, mert mutatóból ennyi is untig elég és a ki igy hirdeti a műízlést és ilyen tanújelét adja a müérzókuek, az a kritizálás helyett elmshet zabot hegyezui. Ez sokkal háládatosabb dolog ! Áttérve a magyar országcimerre, Sági ur nagy garral hivatkozik arra, hogy a miniszterelnökség 3755./1895. sz. a. négy gyönyörű szines és négy fekete pazar kiállítású rajzban elrendelte, mikénf kell a cimert hivatalos használatban ós a magánosok részére történt engedélyezésnél ábrázolni és egyre azon lamentál, hogy az angyalos magyar országcimer a levéljegj'eken és okmánybólyegeken sehol sincs alkalmazva. A Jiagy lamentálásban, ugy látszik, nem vette észre, hogy a rajzok között, az agyai oson kívül, van koszorús magyar országcimer is, melynek a használata ép olyan jogosult, iníut az angyalosé, mert: a) a címertartó, azaz a két angyal általában nem képezi a cimernek kiegészítő részét, hanem annak csak heraldikai diszitóséül szolgál ; b) arra, hogy a címer, mikor használtassák oimertartóval és mikor anélkül, nincsen semmi szabály. Rendes használatra szolgáló pecséteken, hivatalokat jelző táblákon és szolgálati jelvényeken stb. a címer ciraertartók nélkül szokott használtatni : c) régi szokás szerint h magyar címer díszítéséül a lornbkoszoru is használható, melynek alkalmazása azonban tetszésszerinti, csak az a szabály, hogy a cimertartók ós lornbkoszoru egyszerre nem alkalmazhatók ; d) ha lornbkoszoru alkalmaztatik, ez oly alakban használandó, amint az a 3755./1895. sz. a. kiadott min. elu, rendelethez csatolt cimerkópekeu megvan állapítva ; e) az említett sz. miuiszt. eln, rendelet a hozzámellókelt cinierkópeken feltüntetett iombkoszoruról azért uem tesz említést,, mert ez nem címertartó. Az elmondottakról Sági ur a miniszterelnökségnél, ha kedve tartja, t teljes meggyőződést szerezhet- magának. Ez ezt, mielőtt cikkét megírta, az olvasó közönség érdekében kötelessége lett volna megtenni, nehogy téves állításaival felültesse. De persze, ha mindezekről előbb meggyőződött volna, akkor nem lehetett volna állítania, hogy az idézett, rendeletet a hivatalos világ fumigálja legjobban, ós hogy az állami kiadványokon és értékpapírokon a címer nincs helyesen rajzolva. Az angyalok után nagyon meg van akadva, hogy a levéljegyeken és okmánybélyegeken csak a korona van alkalmazva, a pajzsnak pedig nyoma sincsen és el akarná hitetni a világgal, hogy a koronát pajzs nélkül nem szabad ábrázolni, mert anélkül nem fejezi ki államiságunkat és nemzeti voltunkat. Igenis kifejezi, mint az a magyar közjogban és Verböczy • Hármas könyvében, olvasható. Sági ur azonban ugy látszik egészen megfeledkezett arról, hogy magyar közjog is van a világon ós ebben a közjogban van gyökeredzve az, hogy Magyarország szent koronája az állami hatalom teljét és a törvényes királyi méltóság külső jeléül az alkotmányos királyi hatalom és jogok kutforrását, azaz államiságunkat ós nemzeti voltunkat jelképezi ós igy ezeknek a cimerpajzs nélkül is teljes kifejezést ad mindenkor, tehát pajzs nélkül is használható. Továbbá, ha a korona pajzs nélkül nem volna alkalmazható, akkor, hogy egy találó hasonlattal éljek, a királyt magával a koronával nem lehetne megkoronázni, hanem hozzákellene illeszteni valami módon a pajzsot is. A levóljegyeknól nagy páthosszal felkiált, hogy egyedül ezek hirdethetnék a helyea címerrel kifejezett különálló államiságunkat ós művészi Ízlésünket. Ezzel megint maga alatt vágja a fát, mert itt nagy sajnálattal bár, de be kell vallanom azt a közismert tényt, hogy országcimerüuk épen nem dekoratív hatású és igy ilyen célokra nem is alkalmas, mert a levóljegyek és okinánybélyegek kis alakja miatt, a szükségelt kicsinyítésnél a cimer túlzsúfolt rajza aunyira összetömődnék, hogy csak nagj'i tó üveggel lehetne Kivenni. Példa erre jelenlegi hirlapjegyünk, melyen az egyesitett koszorús országcimer kiosiny alakja és tultömött rajza miatt alig vehető ki ós egymásba folyik. Ilyen parányi és alig kivehető rajzú országcimerrel államiságunkat és nemzetiségünket, nem dokumentá'hatjuk a külföldön, uag3

Tobbat pedig jegyeink kis alakja ós a rajztervezet egyéb részletei mellett nem lehet alkalmazni. Ebből azt feltételezem, hogy Sági ur a külföldön nem járt, és a viszonyokat egyáltalán nem ismeri, mert különben tudná, hogy államiságunkat, fájdalom, még egy Atlanti-óceán nagyságú címerrel sern igen lehet elismertetni. Hogy miért lett az egj'esitett koszorús országcimer a 35-féle órtókosztá'yu uj okmánybélyegek közül csak a 20, 25, 30 ós 40 koronásoknál és miért nem a többieknél is alkalmazva, az a már elmondott okokból ós azért történt, mert szükséges, hogy a külömbözö értékekre szóló bélyegjegyek, könnyebb megkülönböztethetőség végett, egymástól eltérő rajzzal láttassanak el, miután az ország címerén kivül van elég más oly nemzetiem motívum, mely államiságunkat kifejezi, a bólyegjegyek elkészítésére ós különféle variálására pedig alkalmas. Ezt maga a miniszterelnök mondta ki rendeletileg. Az uj okmánybélyegek rajzait netn az állami nyomda tervezte, hanem a már kész eredeti rajzokat fényképészeti műtermében a kellő alakra kicsinyítve, szabályszerűen reprodukálta. Ez nagy külőmbssg ugyebár ? Az állami nyomda a pénzügyminisztérium felhatalmazása alapján a magyar iparművészeti társulat által nyilvános pályázatot hirdettetett, a melyben hazai nevesebb művészeink közül sokan resztvettek, hogy művészetükkel a célnak szolgáljanak, no meg, hogy keresethez is juthassanak, mert nemcsak igével, de kenyérrel is élnek a művészek. A tervrajzokat WJassics Gyula volt m. kir. vallás- ós közoktatásügyi miuiszter által az ország szaktekintélyeiből : mint a világszerte ismert Ráth György, és hírneves müvószeibö

1, mint : Benczúr, Lotz, Feszty, Horthy festőművészek, Rauscher műegyetemi tanár ós Fittler iparművészeti ísk. igazgatóból összehívott bizottság bírálta felül ós fogadta el. Ezek a nevek, azt hiszem elég kezességet nyújtanak arra nézve hogy az uj okmánybélyegek művészi kivitelűek, bennük semmi heraldikai hiba nem található ós megvan banntik a magyar államiságnak