Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

2. BALATONVIDÉK szabadalmi pártban. Ez őt föl nem tartóztatja. Kedvét nem szegi, ér­ces hangját meg nem lágyítja. Meg­mutatta a mult vasárnap Jászbe­rényben. A nemzet igazaival nagy lelké­ben, Lehel-kürtjével kezében nem szűnik meg hangoztatni a nemzet jogos kívánalmait. A nemzet pedig Vele érez és vele vau. Megjön még az ő idején i?. Mikor a loyalis és tiszta hazafiság is ünnepét — vá­gyai teljesedésének ünnepét üli. Ki­gyúlnak majd a pásztor tüzek, föl­hangzanak majd a nemzeti követe­lések most még mélabús tárogatói, h r elet ve, hogy ennek a nagy haza­finak küzdelme nem volt meddő. JSem is lesz az. Mert vannak még ebben a pártos országban fér­fiak is Apponyi és .pártja mellett, kik az 0 önzetlenségével és szere­tetével szolgálják a haza ügyét. Számíthat rájuk. Bár más oso­portban, de Ugyanazon zászló alatt és jeligével küzdenek. Céljuk azo­nos. Nemzeti és keresztény Magyar­ország. Váílvetve, párhuzamos so­rokban küzdve meg fogják érteni egymást. Bánffy és pártja küzd a ha­talom elveszett paradicsomáért. Má­sok másért. De Apponyi és a vele érzők serege küzdeni fog a nemzet igazaiért. Addig is hirdesse csak Apponyi apostoli bátorsággal és prófétai lel­kével : a nemzet igazát fönt és lent. Künn és bent egyaránt. Hirdesse kitartással. A nemzet hallgatni fogja őt s nemes fárado­zása nem lesz > meddő.« Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. bó 14-^-n tartó ta rendes havi ülését. Hertvlendv főispán elnöklete alatt. Az ülést az alispáni jelentés nyitotta meg, amely azonban szomorú eseményekről szí­inolt be. A május havi jégesők és felhő­szakadások a vármegye nagyrészében sem ­misitették meg a terményeket. A. beérke­zett jeltnl esek szerint a május hó 18-diki jégeső Börzöuoe község határát teljesen, Zulaszentbalázs község határát pedig fele j részben semmisítette meg; ugyanezen na­pon Szepetk ós Pókafa, Sümeg, Csabren­dek, Káptalinfa, Hany, Cserszegtomaj, Rezi, Zalaszátil.ó, Yindornyalnk, Gyeues­diás, Von} Tarc Vashegy, Sz'.-Gróth, Csá­ford, Sénye, Vindornyasvölös községek szenvedtek el kisebb nagyobb károkat a jégvt iés által. Május 20-án Balatonederics község határában volt. jégverés, mely a vetéseket, szőlőket lette tönkre. Május 2l-én Alsó/.sid, Cserszegtomaj, Vcnyarc vashegy Balaton-Győrök, Sz nt>indrás, Alsó- ea Felsőpáhok k. zségekben okozott nagyobb károkat a jégverés, különösen nagyon károsodott Cserszegtoinajnak cser­szegi ró-ze, teljesen tönkretette a gyenes­diási, vonyarcvashegyi és balatongyőröki alsódülöbeli összes szőlőket, mezőket; az alsóasidi szőlők ós mezőknek nagy részét. Május 22-én Zahicsáuy községben, Csáfor­don a szőlőkben, Vindornyaszőllösön a gabonákban okozott nagy károkat a jég olyannyira, hogy utóbbi helyen « rozsokat le kellett kaszálni. A május 23 diki felhő­szakadás ós jégeső Nagylakénak, Újudvar, a Ki.sUi>mái.>m ki/zx-jfii / t.-.rt zó Bilink­hegy. Laugv z, Fűzvölgy, Néinet.!.zentmik­lós, Homokkomárom, Ooornok, Korpavár, Palin községek határait legnagyobb resz beu (75°/o), Nagyrécse, Karó , Galambok, Gaifbonc, Ciapi, Merouyo Ztláujlak, Ma­gy atxzardahely, Komái vái o < és Kiskomároru községek határait pedig nagyrészban (25—30%) tette tönkre; ezenkívül Gelse, Gelsesziget, Bocska, Kaczorlak, Fityeháza és Muraker.ísztur községekben is kisebb károkat okozott. A felsorolt községek kö­zől Galambok, Kiskomárom és Komár­város községekben nem annyira a jégkár, mint inkább a felhőszakadás okozta víz­ár tett óriási pusztitást. E öntötte az összes réteket í elvitte a pesti központi papnövelde által nagy gonddal létesített halasiavat a hulakkal együtt; Galambok községben pedig a hidakat, kertivetemé­nyeset, kerítéseket, pajtákat, sertésólokat sodorták el. Mégis a legnagyobb kárt Újud­var község szenvedett, mert itt a jégeső is, meg vizár is a legerősebb volt ós legtöbb puszt.il ást tett. Junius 8 áu délután tél 6 órakor pe­dig háromnegyed óráig tartó jégeső a szentgyörgyvölgyi körjegyzőséghez tartozó hal. község, valamint, Csesztreg község ha­tárát, teljesen elverte. Az adóelengedés céljából a bejelentés minden község ré­széről megtétetett, intézkedés történt, liogy az adóleirások mielőbb megtörtén­jenek, A tűz is pusztított. 21 esetben, a kár 21356 korona, biztosítás révén meg­térült 13.136 korona, biztosítatlanul ma­radt kár 8231 koronát tesz ki. Az aüspáni jelentés kapcsán előter­jesztetett az állatorvosi jelentés is. A ha­szonállatok egészségi állapota általában kedvező. Egyes ragadós állati bétegsegek u, m. <iz ivarszerv! hólyagos kiütés, a sertésorbánc és a sertésvész terjedőben vannak ug3'an, de ezzel szemben a'raga­dós száj- és körömfájás teljesen megszűnt. Az ál atvásárok forgalma a zalaapáti és a nagyknporuaki kivételével, általában csal: kö/.epes volt. Az állatrakodó állomások forgalma élénkült. Sulyosabb forgalmi kor­látozások állottak fenn a Csáktornyái és a nagykanizsai t.akouykúresetek miatt ós pedig a lovak kiviteléroj'nózve. A sertések kivitele változatlan — vagyis a vármegye egész területe ki volt tdtva az osztrák- beviteli forgalomból. Erdokes volt e jelentésnek Zalavármegye állatállományának számokban való be­mutatása. A kimutatás szerint a folyó óv ta­vaszán következő volt a haszonállat lét­szám : Szarvasmai h.i; 197.537 m. évb. 159.274. Ló: 37.681 « « 35.671. Sertés : 159.558 « « 102 449. Juh: 130.453 « « 97.420. Kecske: .717 « « 341. Bivaly: 1114 c < 1098. Szamár és öszvér: 552 « « 695. Tehát az állatlétszám az idén emel­kedett a multévihez képest. Kozsibrovszki meg is vessz egy kézi kassal vagy nyolc-tiz i'czényit, de mi az ördögöt tegyen most már vele ? Egy percig zavarban van. Hanem a gondvise­lés, az csak mindig segít neki a pema­liajder csiujeiben. Ahol lép ki ni kapujából nagytekin­tetii Hiléczy Sámuel uram, az ásványtan tudós professzora, hossza, burnótszin, ka­putrokkjában, bozontos, elhanyagolt, üstö­kével és egyenesen a piaeznak tart. Noha legény-ember még, görnyedten, lotyako jan szedegeti kiaszott, lábút,, amelyeket sohase dresszirozott táncmester, mert egész élete az ásványvilág buvárlal.ában telt el s kü­lönben sem nézi sokra ezenkívül a világot. Olyan az előtte, mint egy lábbal fölrúgott liangya-zsombék. A rúgást a tudomány adja. A sürgő nyüzsgő hangyák, a szama­lak pedig ellenben azt, hiszik, hogy valami általuk megállapított célból jönnek-men­nek. Pedig mennek, mert lökést kapott a dombjuk. De ha nagytekintetü Hiléczy profesz­szor ur nem vet ügyel, a mozgó-rajzó han­gyákra, ő tudósságát azok ugyancsak meg­nézik, mert meglehetős furcsa alak. Épen az átellenes alakból is a két Majornoky kisasszony nevetgél (gyönyörű két szőke fejecske egymás mellett), egymásnak mu­togatva valami különöset a tudós ur alak­ján vagy őltözetjón. Érdekes volna tudni, hogy mit beszélnek, — de végre is lehe­tetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében mennyi csintalau­ság elfér. Elég egy pillantás az utca öblébe Kozsibrovszkiuak. Látja Hiléc^yt ós látja szép rokonait, a Majornoky kisasszonyo­kat, hója iekint.ett.el. Ö mindent észrevesz. Hopp! megvau ! tuiom már, mit tegyek a mogyorókkal. S alig hogy áthalad mellette a tudós professzor, szemüveges szemeit a földre szegbzve, hiszen a földbeu vannak az összes titkok, hirteleu odaint egy ácsorgó suhancot: — Gyere ide, ficzkó, tudod-e hol laknak a Majornoky kisasszonyok ? — Nem tudom. — Amott néznek ki az emileti ab­lakból. Az a két szép leány. Tudod-e már ? — Nem vagyok vak. — Fogd ezt a kosarat, vidd el ne­kik, megértetled ? — Nem vagyok siket. — És mondd meg, hogy Hiléczy pro­fesszor ur küldi. Meg tudod mondani? — Nem vagyok kuka. — Hát mikóp mondod ? — Hogy Hiléczy professzor ur küldi. — Nagyon helyes; itt van ez a fé­nyes kóthatosos, ha jól elvégezted ós visz­szajösz, még egy ilyet kapsz tőlem. A gyerköc visszajött tiz perc múlva. — No, mit mondtak ? — Nagyon nevettek. • Már talán régen el is felejtette Ko­zsibrovszki az ő csínyjét, midőn egy nap felolvasás volt Budapeaten az akadémiá­ban, amit a tudós Hiléczy Sámuel tartott (mert, Hiléczy 1. tagja az akadémiának): «A kövek alakja az özönvíz előtt.t Ez volt a «kiváló fontosságú* értekezés tár­gya. Hogy milyenek voltak a kövek az özönvíz előtt, habár ott voltam ós gróf Kozsibrovszkí t. képviselőtársam mellett ültem a hallgatóság közt, még sem tud­nám már elmondani, de azt, hiszem, hogy akkorában nem lehettek oly cudar kemé­nyek, mint most, mert a tudós kollégák a felolvasó körül elég kényelmesen aludtak rajtuk, azonban a felolvasás után fölébred­tek és a vidékről jött, tudós tiszteletére egy ki-, vacsorát lievenyéztek az István­vendéglőben és noha már éjfél volt,, se­hogyse volt kedvük aludni. Beszélgetés közben egyszerre csak Rimaszombatra fordult a figyelem. A tudós fiatal ember (mert negyven éves még csak a profesz­szor ur) szokatlanul derült volt ezen az estén, dicsérte a városka levegőjét az ivó vizet. Kozsibrovszki közbeszólt: — Azonfelül igen jó lakásod van, kedves öregem, fölséges kilátással. — Nem valami különös a kilátás, mindössze egy kopasz domb s még távo­labb a szőlők, amelyekben már a philoxera gazdálkodik. — Olló, ne titkolódzzál, kedves öreg. Én a vis a vis-kat értem, a két szép Ma­jornoky kisasszonyt átellenben. A professzornak elborult a homloka. Egy fájdalmas vonás tette sovány baráz­dás arcát még szomorúbbá. — Oh, azokat a szegény leányokat érted? Szivembői sajnálom. Megőrültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom