Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-19 / 25. szám
2. BALATONVIDÉK szabadalmi pártban. Ez őt föl nem tartóztatja. Kedvét nem szegi, érces hangját meg nem lágyítja. Megmutatta a mult vasárnap Jászberényben. A nemzet igazaival nagy lelkében, Lehel-kürtjével kezében nem szűnik meg hangoztatni a nemzet jogos kívánalmait. A nemzet pedig Vele érez és vele vau. Megjön még az ő idején i?. Mikor a loyalis és tiszta hazafiság is ünnepét — vágyai teljesedésének ünnepét üli. Kigyúlnak majd a pásztor tüzek, fölhangzanak majd a nemzeti követelések most még mélabús tárogatói, h r elet ve, hogy ennek a nagy hazafinak küzdelme nem volt meddő. JSem is lesz az. Mert vannak még ebben a pártos országban férfiak is Apponyi és .pártja mellett, kik az 0 önzetlenségével és szeretetével szolgálják a haza ügyét. Számíthat rájuk. Bár más osoportban, de Ugyanazon zászló alatt és jeligével küzdenek. Céljuk azonos. Nemzeti és keresztény Magyarország. Váílvetve, párhuzamos sorokban küzdve meg fogják érteni egymást. Bánffy és pártja küzd a hatalom elveszett paradicsomáért. Mások másért. De Apponyi és a vele érzők serege küzdeni fog a nemzet igazaiért. Addig is hirdesse csak Apponyi apostoli bátorsággal és prófétai lelkével : a nemzet igazát fönt és lent. Künn és bent egyaránt. Hirdesse kitartással. A nemzet hallgatni fogja őt s nemes fáradozása nem lesz > meddő.« Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. bó 14-^-n tartó ta rendes havi ülését. Hertvlendv főispán elnöklete alatt. Az ülést az alispáni jelentés nyitotta meg, amely azonban szomorú eseményekről szíinolt be. A május havi jégesők és felhőszakadások a vármegye nagyrészében sem misitették meg a terményeket. A. beérkezett jeltnl esek szerint a május hó 18-diki jégeső Börzöuoe község határát teljesen, Zulaszentbalázs község határát pedig fele j részben semmisítette meg; ugyanezen napon Szepetk ós Pókafa, Sümeg, Csabrendek, Káptalinfa, Hany, Cserszegtomaj, Rezi, Zalaszátil.ó, Yindornyalnk, Gyeuesdiás, Von} Tarc Vashegy, Sz'.-Gróth, Csáford, Sénye, Vindornyasvölös községek szenvedtek el kisebb nagyobb károkat a jégvt iés által. Május 20-án Balatonederics község határában volt. jégverés, mely a vetéseket, szőlőket lette tönkre. Május 2l-én Alsó/.sid, Cserszegtomaj, Vcnyarc vashegy Balaton-Győrök, Sz nt>indrás, Alsó- ea Felsőpáhok k. zségekben okozott nagyobb károkat a jégverés, különösen nagyon károsodott Cserszegtoinajnak cserszegi ró-ze, teljesen tönkretette a gyenesdiási, vonyarcvashegyi és balatongyőröki alsódülöbeli összes szőlőket, mezőket; az alsóasidi szőlők ós mezőknek nagy részét. Május 22-én Zahicsáuy községben, Csáfordon a szőlőkben, Vindornyaszőllösön a gabonákban okozott nagy károkat a jég olyannyira, hogy utóbbi helyen « rozsokat le kellett kaszálni. A május 23 diki felhőszakadás ós jégeső Nagylakénak, Újudvar, a Ki.sUi>mái.>m ki/zx-jfii / t.-.rt zó Bilinkhegy. Laugv z, Fűzvölgy, Néinet.!.zentmiklós, Homokkomárom, Ooornok, Korpavár, Palin községek határait legnagyobb resz beu (75°/o), Nagyrécse, Karó , Galambok, Gaifbonc, Ciapi, Merouyo Ztláujlak, Magy atxzardahely, Komái vái o < és Kiskomároru községek határait pedig nagyrészban (25—30%) tette tönkre; ezenkívül Gelse, Gelsesziget, Bocska, Kaczorlak, Fityeháza és Muraker.ísztur községekben is kisebb károkat okozott. A felsorolt községek közől Galambok, Kiskomárom és Komárváros községekben nem annyira a jégkár, mint inkább a felhőszakadás okozta vízár tett óriási pusztitást. E öntötte az összes réteket í elvitte a pesti központi papnövelde által nagy gonddal létesített halasiavat a hulakkal együtt; Galambok községben pedig a hidakat, kertiveteményeset, kerítéseket, pajtákat, sertésólokat sodorták el. Mégis a legnagyobb kárt Újudvar község szenvedett, mert itt a jégeső is, meg vizár is a legerősebb volt ós legtöbb puszt.il ást tett. Junius 8 áu délután tél 6 órakor pedig háromnegyed óráig tartó jégeső a szentgyörgyvölgyi körjegyzőséghez tartozó hal. község, valamint, Csesztreg község határát, teljesen elverte. Az adóelengedés céljából a bejelentés minden község részéről megtétetett, intézkedés történt, liogy az adóleirások mielőbb megtörténjenek, A tűz is pusztított. 21 esetben, a kár 21356 korona, biztosítás révén megtérült 13.136 korona, biztosítatlanul maradt kár 8231 koronát tesz ki. Az aüspáni jelentés kapcsán előterjesztetett az állatorvosi jelentés is. A haszonállatok egészségi állapota általában kedvező. Egyes ragadós állati bétegsegek u, m. <iz ivarszerv! hólyagos kiütés, a sertésorbánc és a sertésvész terjedőben vannak ug3'an, de ezzel szemben a'ragadós száj- és körömfájás teljesen megszűnt. Az ál atvásárok forgalma a zalaapáti és a nagyknporuaki kivételével, általában csal: kö/.epes volt. Az állatrakodó állomások forgalma élénkült. Sulyosabb forgalmi korlátozások állottak fenn a Csáktornyái és a nagykanizsai t.akouykúresetek miatt ós pedig a lovak kiviteléroj'nózve. A sertések kivitele változatlan — vagyis a vármegye egész területe ki volt tdtva az osztrák- beviteli forgalomból. Erdokes volt e jelentésnek Zalavármegye állatállományának számokban való bemutatása. A kimutatás szerint a folyó óv tavaszán következő volt a haszonállat létszám : Szarvasmai h.i; 197.537 m. évb. 159.274. Ló: 37.681 « « 35.671. Sertés : 159.558 « « 102 449. Juh: 130.453 « « 97.420. Kecske: .717 « « 341. Bivaly: 1114 c < 1098. Szamár és öszvér: 552 « « 695. Tehát az állatlétszám az idén emelkedett a multévihez képest. Kozsibrovszki meg is vessz egy kézi kassal vagy nyolc-tiz i'czényit, de mi az ördögöt tegyen most már vele ? Egy percig zavarban van. Hanem a gondviselés, az csak mindig segít neki a pemaliajder csiujeiben. Ahol lép ki ni kapujából nagytekintetii Hiléczy Sámuel uram, az ásványtan tudós professzora, hossza, burnótszin, kaputrokkjában, bozontos, elhanyagolt, üstökével és egyenesen a piaeznak tart. Noha legény-ember még, görnyedten, lotyako jan szedegeti kiaszott, lábút,, amelyeket sohase dresszirozott táncmester, mert egész élete az ásványvilág buvárlal.ában telt el s különben sem nézi sokra ezenkívül a világot. Olyan az előtte, mint egy lábbal fölrúgott liangya-zsombék. A rúgást a tudomány adja. A sürgő nyüzsgő hangyák, a szamalak pedig ellenben azt, hiszik, hogy valami általuk megállapított célból jönnek-mennek. Pedig mennek, mert lökést kapott a dombjuk. De ha nagytekintetü Hiléczy profeszszor ur nem vet ügyel, a mozgó-rajzó hangyákra, ő tudósságát azok ugyancsak megnézik, mert meglehetős furcsa alak. Épen az átellenes alakból is a két Majornoky kisasszony nevetgél (gyönyörű két szőke fejecske egymás mellett), egymásnak mutogatva valami különöset a tudós ur alakján vagy őltözetjón. Érdekes volna tudni, hogy mit beszélnek, — de végre is lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében mennyi csintalauság elfér. Elég egy pillantás az utca öblébe Kozsibrovszkiuak. Látja Hiléc^yt ós látja szép rokonait, a Majornoky kisasszonyokat, hója iekint.ett.el. Ö mindent észrevesz. Hopp! megvau ! tuiom már, mit tegyek a mogyorókkal. S alig hogy áthalad mellette a tudós professzor, szemüveges szemeit a földre szegbzve, hiszen a földbeu vannak az összes titkok, hirteleu odaint egy ácsorgó suhancot: — Gyere ide, ficzkó, tudod-e hol laknak a Majornoky kisasszonyok ? — Nem tudom. — Amott néznek ki az emileti ablakból. Az a két szép leány. Tudod-e már ? — Nem vagyok vak. — Fogd ezt a kosarat, vidd el nekik, megértetled ? — Nem vagyok siket. — És mondd meg, hogy Hiléczy professzor ur küldi. Meg tudod mondani? — Nem vagyok kuka. — Hát mikóp mondod ? — Hogy Hiléczy professzor ur küldi. — Nagyon helyes; itt van ez a fényes kóthatosos, ha jól elvégezted ós viszszajösz, még egy ilyet kapsz tőlem. A gyerköc visszajött tiz perc múlva. — No, mit mondtak ? — Nagyon nevettek. • Már talán régen el is felejtette Kozsibrovszki az ő csínyjét, midőn egy nap felolvasás volt Budapeaten az akadémiában, amit a tudós Hiléczy Sámuel tartott (mert, Hiléczy 1. tagja az akadémiának): «A kövek alakja az özönvíz előtt.t Ez volt a «kiváló fontosságú* értekezés tárgya. Hogy milyenek voltak a kövek az özönvíz előtt, habár ott voltam ós gróf Kozsibrovszkí t. képviselőtársam mellett ültem a hallgatóság közt, még sem tudnám már elmondani, de azt, hiszem, hogy akkorában nem lehettek oly cudar kemények, mint most, mert a tudós kollégák a felolvasó körül elég kényelmesen aludtak rajtuk, azonban a felolvasás után fölébredtek és a vidékről jött, tudós tiszteletére egy ki-, vacsorát lievenyéztek az Istvánvendéglőben és noha már éjfél volt,, sehogyse volt kedvük aludni. Beszélgetés közben egyszerre csak Rimaszombatra fordult a figyelem. A tudós fiatal ember (mert negyven éves még csak a profeszszor ur) szokatlanul derült volt ezen az estén, dicsérte a városka levegőjét az ivó vizet. Kozsibrovszki közbeszólt: — Azonfelül igen jó lakásod van, kedves öregem, fölséges kilátással. — Nem valami különös a kilátás, mindössze egy kopasz domb s még távolabb a szőlők, amelyekben már a philoxera gazdálkodik. — Olló, ne titkolódzzál, kedves öreg. Én a vis a vis-kat értem, a két szép Majornoky kisasszonyt átellenben. A professzornak elborult a homloka. Egy fájdalmas vonás tette sovány barázdás arcát még szomorúbbá. — Oh, azokat a szegény leányokat érted? Szivembői sajnálom. Megőrültek.
