Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904. január 13. BALATONVIDÉK necsak múlatás és mulatság, ele szórakozás és szellemi leifrissülés is kívánatos volna. Adja Isten, hogy sikerüljön! Az uj év küszöbén nem sok reménynyel és aggódva nézünk a jövendő elé. Adja Isten, hogy aggodalmunk alaptalan legyen; adja, hogy hazánk boldog és társadalmunk öntudatos leg) 7en, melyet nem jelszavak, de eszmék vezérelnek! A hét. Fele az ó, fele az uj esztendőé. Felemás volta mintha csali a politika mai irányát jellemezné, mely felében az osztráknak, felében a magyarnak akar eleget tenni. S mivel sem egészen magyar, sem egészen osztrák nem mer lenni: nem tud eredményt elérni. Pedig Tí-zh, az e'őke'ö belföldi, ugyanc-ak keményen fogja a képvise'ö urakat ! Mindössze három nap volt a karácsonyi vakáció, s már újra megnyílt a képviselőház. Híveinek ragaszkodása, valljuk meg, igazán nehéz helyzetében valami fölemelő nem lehet reá nézve- Alig-alig gyűlnek ós még nehezebben lelkesülnek. Az országot ezalatt kettős rém fenyegeti: a póttartalékosok óriási számának — 48 ezer ember — behívása s az olasz bor beözönlése. ü póttartalékosok igen nagy, talán túlnyomó száma családos ember, kik napról napra tartják fenn csak családjukat. Mi lesz ezekkel kenyérkereső nélkül ? ! Borzalom még reá gondolni is, most, télvíz idején, mi lesz a csaladokkal januártól május végéig különösen akkor, midőn tudjuk, hogy a legtöbb iparág épen télen megy legjobban ! Bizonyára presszió akar ez lenni; de hátha visszafelé sülue el? Az olasz bor pedig csak özönlik, özönlik tovább be. Ha igazak a lapok hirei, ez utolsó hóban 1 és 1/ i millió hektoliter volt raktáron, mely borok nagy részének keverése, «házasitása» -- paraszt észjárással ezeket pancsolásnak mondják — javában folyik; másszóval, ugyancsak nagy mennyiségben készül a «magyar bor.» Hogy ez óriási mennyiség mekkora csa pás még jövő évi bortermésünkre is, arról felesleges szólni. Hallatszik, hogy uj katonai iskolát állítanak föl. Ha már elszalasztotta Keszthely a gyermekszanatoiiumot, talán mozoghalna ennek érdekében. Itt a Balaton mellett a testedző ^portnak minden nemét gyakorolhatnák a növendékek : úszás, csónakázás, regatta, korcsolyázás, stb. Egészséges levegője, gyakorlásokra alkalmas terepe, a közel; hegyek ugy katonai mint mérnöki gyakorlásokra mintegy predesztinálják a várost; s mily előny volna, ha már megvolna valahára a villamos világítás kérdése is ! Ez is suly volna a latban . . . S ha a város egy kicsinyt meg< mozdulna, és megkérné Festetics gróf ur ő Excellent.iájár., továbbá a hercegprímás és a püspök urakat, hogy tekintélyük ós jóságuk súlyával emeljenek szót illetékes helyen, bizonyára nem zárkóznának el a jó ügy előremozditásától! Hogy egyebet ne is említsünk, hát a helybeli ipar és kereskedelem mekkorát, lendülne! Az a két faktor, melynek válla; nagy terheket, visznek ! S ha már olyanok a viszonyok, hogy a terhek a vállaikon vannak, legyen meg legalább a látszata annak, hogy módot nyújtanak a teher elviselésére. S hogy a gróf ur és a hercegprímás ur támogatása ugy>zólván bizonyos, bizonyítja az is, hogy csak a minap lépett be a, gróf ur az iparosok támogatására alakult hitelszövetkezetbe, bizonyítva újból, hogy éber figyelemmel kiséri s ahol csak lehet előmozdítja az összes jó törekvéseket; a hercegprímás pedig maga is iparos szülök gyermeke. Dehát minálunk nem sokat mozognak, más városok pedig elhalásznak előlünk mindent. Vajúdik, már esztendő óta a villamos világítás kérdése is; s mikor egyszer már lehetne valamit tenni, akkor a tisztelt városatyák nem jelennek meg a gyűlésen. Ugy járt velük a város, mint az a hegyipásztor, kinek a szőlősgazdák kötelesek voltak egy pint bort adni. Ki is tette a hordóját s hordták, hordták a pintet. Mikor megtelt, bámulva tapasztalta, hogy az egész hordó — vizzel van tele. A szőlősgazdák ugy gondolkodtak, hogy a sok bor közt, mit a többi viíz, az az egy pint viz meg se látszik. De mind igy gondolkozott!! Városatyáink is körülbelül igy gondolkodtak, hogy majd elmegy a többi, én nem! S a vége: határozatképtelenség, — egy hordó viz ! Kisért a háború réme is. Legalább háborús szél fuj Bécsből. Ugy látszik, sok pénzre lesz szüksége a delegációnak, j mert olyankor mindig a Balkánkérclés réme zuhog. De már nem nagyon ijedezünk tőle, igen megszoktuk, mint Orbán a süveget. Háborúval, választási háborúval fenyeget bennünket Tisza is A «tiszta» választásra, ugy Írják a lapok mar egy millió áll rendelkezésére Ez már sok mandátum lehet ! Itt a közelben •• kf* z ü\ ö dj k e§y válasz táf, Tapolcán. Ősidőktől fogva ellenzéki kerület, meglátjuk, hogyan tesz ki magáért? Sok pályázó neve kerül forgalomba: Makfalvav allain titkár, Gaál Gaston, Vastagh Géza, Csák Árpád dr. nevei. Egy kormánypárti' három ellenzéki, miudhárom 48-as programmal. Nem tipelünk ugyan, de akkora hazaszeretetet, tudást, intelligentiát, komolyságot és meggyőződést senki' sem visz a küzdelembe, mmt Gaál Gaston. Ha csakugyan fellép és megválasztják, igen értékes észszel szaporodik a képviselőház tagjainak száma. Megvolt és elmúlt az újévi gratulációk öröme is. Annyi a «boldog ujév», hogy szinte untató ; mert ma már csak üres szó, puszta frázis majdnem mindenütt. A pártok fejeiket, ezek egymást biztosították a boldog újévről. De ha sehol a viiágon nem őszinte a «boldogujév», Kossuthnál és Tiszánál bizonyára az. Sajnos . . . Képviselőtestületi gyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete dec. 28 án Nagy István biró elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A képviselőknek körülbelül fele jelent meg. A határozatképesség a fontosabb ügyekre nézve nem volt megállapítható. Elmaradt a tárgysorozat 3 legérdekesebb pontja. Egyike a Balatoni muzeum telek megvetelére vonatkozó ajánlat, a másik a tűzoltók kérelme 4000 korona kölcsön ügyében és a 3-ik az oíy nagy port vert világítási ügy. A közvilágítási bizottság azt ajánlja, hogy az acetylenvilágitás már elvben vetessék el, a villanyvilágítás hozassák be házi kezelesben és 4-en küldessenek ki más városok világításának tanulmányozására. A javaslat keresztül is ment. Előbb azonban sokan hozzászóltak a világítás kérdéséhez. Lénárd Ernő amellett érvelt, hogy jogilag is kötelező aláírással kell biztosítani a villanyvilágítás behozatalát. Bozzay Pál és mások egyelőre csak tájékozás végett való aláírást óhajtanak. A beadott ajánlatok érdemleg nem is tárgyaltattak s minthogy a kellő tájékozottság megadható nem volt, különösen pedig, hogy magánosoknak mennyibe kerülne a vilzok foglal helyet. Mindjárt ez a prograir.m és beosztás is mutatja, hogy Berzeviczy mily nagy értelemmel válogatta össze a Széchenyinek azokat a munbáif. a melyekből az olvasó legjobban megalkothatja e kiváló emberünk helyes képét. Tudott dolgot, ismétlünk, mikor azt mondjuk, hogy soha könyv nem tett akkora hatást nálunk, mint a Hitel «A régi táblabíró parasztlázitónak és birtokrablónak hitte Széchenyit, de a tiszteletbeli aljegyző és a fiatal ügyvéd a haza megváltójának«, — mondja báró Kemény Zsigmond. Tudjuk, hogy a Hitelt gróf Dessewffy megtámadta, és Széchenyi a támadásra a «Világ» gal felelt a mely cím azt, jelenti, hogy irója világosságot akart vetni a vitás kérdésre. Sokan a «Világot» tartják Széchenyi legsikerültebb és legdiadalmasabb könyvének ; de ha igaz is, hogy ellenfelét fényesen megcáfolta, viszont azt se lehet tagadni, hogy a tVilág» hangja fölötte éles, sok helyütt pedig szinte maró és gyöngédtelen. A «Stádium» folytatása és kiegészítő része a két előbbi könyvnek, betetőzése annak a társadalmi és közgazdasági átalakulásnak, melyet, Széchenyi olyformán óhajtott s a melynek valósítására se pénzt, se időt, se fáradságot, nem kiméit. E komoly és örökké becses tanulmányoknál — Széchenyi egyéniségének megítélésére — fentosabbak az Útirajzok, melyekben a nagy férfiú egász mivoltát szinte pongyolában látjuk. Nem sok az egész: alig nyolcadrésze a vaskos kötetnek, de a Széchenyi meghasonlott kedélye, elégedetlensége a világgal és önmagával, a lelki egyensúly hiánya vagy legalább tökéletlensége annyira kirí a 25—30 lapból, hogy megértjük belőle azt a szomorú véget, a mit önkezével készített magának. Bárhogy van is, erre a kötetre szükség volt, s valóban örülhetünk, hogy megjelent. Széchenyi munkáinak elfogytával nagy alakja is kezdett feledésbe merülni, pedig nemzetünknek mindig nagy szüksége van az olyan példákra, a minőt Széchenyi mondott, s az olyan tanításokra, a mikkel ő oktatta haladásra a nemzetet. Igaz, hogy az iskolákban olvastatnak szemelvényeket a munkáiból; de inig egyfelől az, a mit, az iskolában tanulunk vagy olvasunk, később — épen mert az iskolában foglalkoztunk vele — kicsiségnek vagy figyelmünkre nem móltónak tetszik, addig másfelől ezek a kivonatok — épen mivel a komolyabb, elvontabb rósz hiányzik belőlük — nem elégíthetik ki azt, a ki magasabb rendű intencióval óhajtaná tanulmányozni a Széchenyi iratait. Igy, a hogy ez az első kötet megjelent, — kivált a Berzeviczy alapos és szélesen megirt tanulmányával együtt — valósággal nyeresége irodalmunknak és örökké becses kiadvány marad. A «Magyar Remekírók» IV. sorozatának többi három kötetében a Kisfaludy Sándor, Tompa ós Vörösmarty egy-egy kötetét kapjuk. A Kisfaludy első kötetéhez Heinrich Gusztáv irt alapos, kritikai bevezetést. Nála rátermettebb kritikusunk aligha akadt volna erre a munkára, mert a Kisfaludy Sándor költészetének helyes méltatásához okvetlenül szükséges az olasz, francia ós német irodalom tüzetes ismerete is, ezt pedig Heinrich Gusztáv teljes mértékben birja. Csakis igy sikerülhetett a bevezetés, a melynek különben még az is érdeme, hogy nemcsak a költőt, hanem az embert is megismerteti velünk. Ebben az I. kötetben Himfi Dalainak mind a két részét, : Kesergő és a Boldog szerelmet kapjuk. A Tompa munkáinak II. kötetében a Dalok, Ódák, Románcok és Balladák foglalnak helyet. Ezt Lévay József rendezi sajtó alá, a ki az első kötethez gyönyörű bevezetést irt Tompáról. A Vörösmarty munkáinak IV. kötete, melyet a nagy költő leghivatottabb kritikusa, Gyulai Pál rendez sajtó alá, a drámai költeményeket (2. köt.) tartalmazza, s a legvastagabb kötetek egyike (362 lap), a melynél, ebben a sorozatban, c»ak a Széchenyi munkáinak I. kötete terjedel-
